Futóbolondok és kalandjaik

Berny besokallt. Kétkedéssel fogadtam a hírt, Berny drámai figura, nála minden kétszer akkorának látszik mint amekkora. Hónapokig terrorizálta a háziorvosát, ha talált magában néhány kullancsot. Citrus, levendula és némi szintetikus, azt hiszem Killalltox nevű rovarölőszer szaga itattta át az erdőt körülötte. Aki egy paklincstól hattyúdalt kezd énekelni, annak hajlamosak vagyunk félválról venni panaszait. Aki folyton jajgat, nehéz megmondani mikor tényleg és mikor csak úgy a társalgás fenntartása végett

Azzal kezdődött, hogy belefutott egy nagy hegybe. Az megcsinálta őt rendesen. Világ életében lépcsőházas helyeken lakott, volt, hogy a hatodikon, gyanakodni kezdett, hátha hegyifutó őstehetség. Intervallumozással készült fel, ami kétségtelenül része egy jó edzéstervnek, de nem készít fel mindenre. Nagy átokszórások, újabb megútált zenekarok az mp3 lejátszóján, csalódás, besétálás és...és úgy látszott, minden rendben. Ez volt az eleme, ebben volt jó. Panaszkodott, mert sok jó csaj lefutotta, de ismétlem semmi egyéb intő jel. Aztán szitáros zenéket töltött fel a telkójóra és hullámozva futott. utánozta a mezőket. Máskor egy jó hat kilós karót pörgetett, forgatott kocogáskor akár egy majorette. Nem mintha én még nem csináltam volna, de nálam is intő jel volt. 

Buffout kezdett gyanakodni, próbált a hóna alá nyúlni a maga módján, meg kideríteni, hogy füvezik e. Egyszer elment vele futni, hogy érezze a törődést. Villanásnyira egyébként Berny bárkiből ki tudja hozni az apafigurát. Buff utólag így emlékezett vissza:

"Berny kész van."

Mivel az időjárást két hétre előre leszarja, ráadásként meg is jósolta egyből, hogy "Be fog sokallni. Olyan volt vele futni, mintha a frontra küldtek volna háromnapos erőltetett menetben." 

Ennél tovább nem ment a pesztrálásban, aggódott, ha nem esik elég eső, az erdei pocsolyák kiszáradnak, a bennük növögető ebihalak nem élik meg életük második felét. Napi hat liter vizet hordott egy szerencsés békafarmra, csak akkor futhatott tömlők és palackok nélkül, ha esett. 

Egy hónap telt el, Stexi kutyust vonszoltuk épp két felvadult kanpincsitől távolabb, mikor összefutottunk egy sátras ünnepen. Takaros, autónepperes övtáskát növesztett magára, tutymákolta a pommest a majonézbe, oldalzsebes térdnadrág, Camp David pólóing, rajta, hogy Camp David, meg hogy mióta. Flip flop, hogy a járás se eshessen jól a lábnak. Elmeséli, hogy leállt, hogy elvesztette az motivációt, hogy nyűg lett összeszednie magát és kimenni. Nem érez már örömöt, mikor elindul.

"Lejöttem arról a rohadt hegyről és nem akarok többet felmenni." Magyarázta. "Nem tudok jó okot mondani, hogy miért tenném." Húzott egyet a sörén és olyan arcott vágott, mint aki a nagyapja pálinkáját tolta le húzóra. Ahogy mesél, arcvonásai a hajóvontatók nekirugaszkodásait idézik, ahogy vonszolnak a Volga partján cél és szakszervezet nélkül. 

Nem fut egyáltalán. Vett egy rozoga bringát a bolhapiacon és most azzal köröz. Ritkán, keveset. Végigtolta újra a Skyrimet meg a Witcher III-at. Kiegészítésekkel. A kaja meg ment. Eleinte nassolgatott, most meg már rendesen zúzza, úgy túr be egy Dönert, mintha mondjuk egy rágót venne be. Olvasta valahol, hogy a testet nem lehet folyamatosan csúcsra járatva tartani. Kellenek időszakok, amikor pihenés van. Azt a sztorit is megint meghallgatom, hogy az igazi maratonfutók csak vagy két versenyt nyomnak egy évben, amire aztán nagyon felkészülnek. Közben meg nyilván körömpörköltön regenerálódnak. Nem tudom, honnan jön ez a legenda, de elég szegény profi lehet az, aki egy évben kétszer produkál.

Egy versenyidőszak erős kihívás, rendszeresen szarrá kloffolni magunkat, aztán edzeni a következőre felébreszti az igényt a szünetre. Szuper dolog csúcsformában lenni, élvezni az erőnlét lokális csúcsát, de a fájdalom az fájdalom, az inak, csontok vággyák a nyugit, a test a ritmust keresi, a kiszámíthatót. A kezdeti versengés, jól eső közösségi feeling oda, hajszolt rohanássá válik, virtuális edzőm egy rögeszmés szadista. Amikor ilyesmiket kezd érezni az ember, ezt valahogy kezelni kell.

Buffout hátizsákot vált, ha beüt a nyűg.

"Nem azért futok, mert szeretem, hogy futok. Ez a legegyszerűbb módja, hogy sokat kinn és magam legyek. A bicaj se rossz dolog. Ha fáj a futás, átállok bicajra."

Krisztián szerint is inkább csak a versenyeket csökkentsük, vegyünk ki egy két kevésbé fontos tételt a versenynaptárból, adjunk pár összefüggő hetet egy kiegyensúlyozott edzéstervnek. Állítsuk át a tréningeket kicsit, hogy ne mindíg minden csak a nyomulásról szóljon. Egy lassú, hátizsákos futó kirándulás visszahozhatja az életkedvet. A magas pulzuszóna félelmetes terep, alacsonyabbakba visszavonluva, alapozva mércék és célpészek nélkül készülünk fel rá. Ha úgy érzed elég a piros tartomány egy darabig, hallgass magadra.  

Ha nem végleg ég ki valaki...hemtom, biztos előfordult már olyan is, mindenesetre ha a döntés nem végleges, érdemes határidőt szabni neki.

"Kivárom a hó végét, veszek egy pár cipőt és ismét eltűnök a dombok, lombok között. Addig legalább beregasztgatom a matricákat a Mutra albumba."

Sajnos Berny nem volt ennyire pedáns. Nagyjából annyit vázolt fel, hogy az összes gaztett amit megenged magának, megérdemelt jutalmai hajdani hőstetteinek. Bekeretezett már méhány oklevelet, majd ha azok szemrehányóan néznek rá a falról, megint mozogni kezd. Addig, holiday. Bágyadt játékossággal Stexire kacsint, búcsút int kelta robosztussággal. Egy szippantással eltüntette maradék sültkrupliját, lehúzta sörét, rágyújtott és elindult a Providenthez hitelért.

Mása is visszafogottabban posztolgatot manapság.

Dimitri ismét falnak navigálta magát. Túl nagy lépés, túl nagy felkészülés, túl nagy lendület és ő lett a legdrámaibb befutója egy Trailnek. Úgy össze volt törve, hogy rossz volt ránézni, ahogy mosolyogni próbál. Jól összeveszett a feleségével, aki  amellett, hogy előre lát dolgokat, szintén fut így némi szakértelemmel tud veszekedni. Besértődött, összepakolt és beköltözött a falu edzőteremébe. Fegyelmezett légkör uralkodik körülötte, pedig nem beszédes, csak csendben tarol keresztül néha a termen tekintetével. Mindenki rendet hagy maga után, és törölközőre csepegteti a levét ha ott van, ezért a tulajok befogadták. Dimitri ereje abban rejlett, ez talán csak számára nem volt világos, hogy felesége perfekcionálta. Ezt a szót nem használtam még, lehet, nincs is ilyen. Kicsiszolta, mint a gyéméntot. Mása a maga gyengéd és közepesen gyengéd módján addig addig nyesegette őt nagy-nagy busafejű ellenállásai ellenére, hogy a végén tényleg jó lett. És ezt feleségének köszönheti. De nem köszöni, mert általában azzal van elfoglalva, hogy ez szar, meg az szar, közben meg olyan amilyen csak lehet, Maximális. Másának a maximum a minimum, Dimitri meg hajlamos a melldöngetésre és még így, 17 év házasság után is olyan mint a megkergült gyerek, aki imádja lenyűgüzni a szüleit. Dimitri új anyja meg jelenleg Mása. Aztán mint minden igazi konok külyök, az M35-ös korosztály bivalya veszett mókusként...medveszerű mókusként veszekszik össze feleségével és lép le némi száraz ruhával a hátizsákjában. Hat és harmichat órás időintervallumon belül szokott visszatérni a világgá-menésből, néha túróstáskát is hoz.

Krisztián még soha nem sokallt be. Talán egyszer, de az nem is besokallás volt, hanem - saját definíciója szerint - bábállapot. Köztes lét. Ebihalból béka. Akárhogy nevezte is, utólag minden fotót igyekezett megsemmisíteni az időszakról. A tizennyolcadiktól a harmincötödik évéig tartott és olyan verseket írt közben mintha valaki a körmét csikorgatná rozsdás bádoglemezen, hosszú büdös haja volt meg csak Linuxon volt hajlandó dolgozni. Nem szívesen idéz fel történeteket abból az időből, mert nem emlészik túl sok mindenre.

A futólélektanhoz mindenki ért. Ezt itt most így is gondolom. A saját kísérletünket magunk értjük legjobban. Amíg nem kezdek futólélektani alapigazságokat kommunikálni, amíg saját kertemben maradok, nevezhetem magam önmagam értőjének. A problémára adott válaszaink pedig szintén annyi félék, ahányan csak vagyunk.

Van, hogy erőfeszítéseink, befektetett energiáink, lelkesedésünk, időnk és pénzünk arra megy el, hogy intő példa váljon belőlünk azon okosak számára, akik mások hibáiból is tanulni tudnak. Máskor meg a legegyszerűbb kis trükkök húznak ki a legmélyebb vermekből. Látványosan ráadásul. Hogy már pironkodunk, hisz meg sem érdemeltük a sikert. Nem titkok vannak itt sem, hanem árjegyzék, számok, befektetések és azok eredményei. Csak azt jutalmazzák, aki legalább próbálkozik valamivel.