Futóbolondok és kalandjaik

Futás és környezetvédelem

A hosszútávfutó ellenszenvessége

Ellenszenvesek vagyunk, és ez részben a mi hibánk. Annyira meggyőződésesen tudjuk nyomni, arcélünk oly kontrasztosan rajzolódik ki a lemenő nap fényében, hogy az sokakban ellenérzéseket kelt. Sajnos sokszor pont azokban, akik éppen ezzel a tevékenységgel tudnának segíteni magukon. Gyógyíthatná a sport. Meglát, és - bár szerintünk - amit csinálunk inspirációként kéne, hogy hasson, nem ez az eredmény.

Elfordulás, cinikus megjegyzések, kéretlen pszichoanalízis (önvédelmi), az elme rosszindulatú csápjai, amint gyengénket kutatják. Szinte tapintható a vágy, hogy nevetségesnek lásson, hogy az a fene nagy arcunk mást is kifejezzen mint az önelégültség. Az egó, ha becsületes harcban nem győzhet, lehúz, leköp mindenkit és mindent maga körül, úgy, hogy még akkor is ha semmije sincs, akkor is a világ közepének érezhesse magát. Így lesz belőlünk hülye, kapuzárási pánikból kifolyólag túlkompenzáló, buzgómócsing, pózer, beszűkült, spotszakos, futóbolond.

fb_non_mipiace.jpg

 

Ez részben a mi hibánk, akik futunk, sportba fojtjuk bánatunk és örömeinket is onnan eredeztetjük. Erről beszélünk, erre készülünk, ezt ünnepeljük és e köré szervezzük a nyaralásainkat is. Ebben látjuk a megoldást, ez az út és a cél is. A szülinapi tortánk futócipő alakú, a sebességet perc/kilométerben számoljuk, újévkor pedig új maratonokat fogadunk meg. Kocsmázás helyett is az erdőben koslatunk, mondjuk ez nem is baj, mert már rohadtul unalmas, hogy tisztességesen panaszkodni sem vagyunk képesek. A nyafogásainkra is ezt hozzuk fel megoldásként. Egyszerűen sok ez már ebből, éreznünk kéne, mikor elég.

"Fut, fut, fut, hogy rohadna meg."

Hibásak azok is, akik nem teszik, akik inkább kitalálják, hogy miért is értelmetlen, szánalmas, vagy felesleges amit művelünk. Vétkesek abban, hogy hagyják keserűségüket rosszindulatként formát ölteni. Másra vetítik nyűgjeiket, nyavajáikat, nyomorukat.

Legnagyobb részben legyen ez a világ hibája, társadalmi probléma, a fogyasztói társadalom önemésztő jellegének böffenete, tünete. A világ nagy, általános semmi, ráfér az arcára bármi, ideális bűnbak, hogy ne legyen megbántva senki. Egyezzünk meg abban, hogy ő az igazi felelős.

earth-007.jpg
Az ideális bűnbak / Fotó: theguardian.com

 

Három hibás, de igazán csak egyikük szenvedi, aki nem fut. Nem sok öröme marad. A cinizmus, a gúny viccesnek hangzik, az is ha jól csinálják, de senki sem nevet percekig egy egy epés beszóláson. Gyanítom, nem kárpótol. Kárpótolni? Miért is? Az elpazarolt évekért, a lehetőségek fogyásáért, az egészség hiányáért, a kifogások igazsággá mervevedéséért. Az érzésért, hogy nehéz, hogy lassú, hogy elindulni, lehajolni, fellépni mind fárasztó, hogy akármit is vásárol össze, csak addig boldog tőle, amíg ki nem bontja.

Még ha nem is úgy látszik, még ha nem is mindíg  nyilvánvaló, hiszem, hogy okkal csinálunk, vagy nem teszünk meg dolgokat. Okkal kezdünk el és hagyunk abba tevékenységeket, oka van annak, hogy kedveljük a macskákat és félünk a kisbabáktól. Okkal kapunk szívinfarktust, csak hogy cégünk időben piacra tudja dobni a fingóappot androidra. Okok sorozata vezet oda, hogy inkább érezzük nyomorultul magunkat, húzzuk le, aki azt csinálja amit nekünk is kéne, minthogy mi magunk megtegyük az első lépéseket. Még ha a végeredmény katasztófa is, az odáig vezető lépések mindegyike lehet logikus. A henyeség csakúgy ésszerűnek ható döntések eredménye, mint az ultrafutás.

Rengeteg ilyen jut eszembe, de mivel szeretném a témát kordában tartani, csak az elős pár dologról írnék, ami beugrik.

Az energiaminimum átka

Van aki azt mondja, ösztönösen energiaminimumra törekszünk, hogy amikor beüt a gebasz, legyen tartalék a túlélésre. Az ösztönök csak arról feledkeznek meg, hogy mióta ennyire civilizáltak lettünk, egy átlagember életében nullaszor következik be olyasmi, aminek túléléséhez hat centis zsírrétegre lenne szükség. Talán, ha az evolúció során korábban találkozunk a cipőfűzővel, az energia minimalizálás elve is átgondoltabban fejlődött volna ki.

Az ösztön nem matematikus, nem gondolkodik hosszútávon. Ha fázik, harminc fokra tekeri a fűtést majd ha hozzászokott, vagy tovább romlik a vérkeringés, harmincegyre és tovább.

Az energiaminimum elve létezik, de amíg az állatviálgban a túlélés eszköze, az emberek esetében már nem sok értelme van. Nem jó ok, hogy elforduljunk a sporttól. Avitt evolúciós maradvány.

A félreértett siker

Most azzal folytatom, hogy továbbra is a világot hibáztatom. Annak is azt a részét, ami meg is érdemli, a fogyasztásra serkentő médiatartalmakat, kereskedelmi csatornákat, reklámokat. Ha akarjuk, ha nem, hatnak ránk az effélék, legolcsóbban úgy ússzuk meg, ha ez a hatás taszítás, ha hátat fordítunk legalább akkor, amikor tehetjünk. Mert az üzenet nem csak zavaros, moslékszerű, hanem kifejezetten káros.

Egyrészt sokan már el sem tudják képzelni, hogy a tárgyi javak gyűjtésén kívül bármi másban mérje a sikert.

Menőbb egy piros sportkocsis kokainista, mint egy naponta életeket mentő baleseti sebész, mentőorvos.

Semminek, vesztesnek nézik azokat, akik gyerekeket olvasni, vagy számolni tanítanak, de vörös szőnyeget gördítenek elé és lesegítik a kabátot arról, aki kábítószert árul nekik (ügyes). Mert jó a kocsija.

A világ újabb felelőssége tehát: totálisan félredefiniált a siker fogalma. A rajongóktól övezett Jabba Hut, amikor kiszál méreg drága, segglyukfűtéses autójából és körülnéz, azokat irigyli, akinek olyanja va van, ami neki nincs. Akik egészségesek, jó a kondíciójuk és ettől szépek. Ha fitt vagy, jobban áll rajtad egy nejlonzacskó, mint Jabbán az olasz öltöny, meg a büntető bőrcipő. Fizethet érte vagyonokat, de akkor sem kapja meg, ami neked megvan.  A boldog, egészséges, kiegyensúlyozott ember sikeres. A siker nem vásárlóerő.Ez persze elrontja azök örömét, akik szerint voszont igen. Hiába feccolt annyi pénzt, időt és gonoszságot az imidzsébe, látványosan rondább, mint az az a Decatlonban bevásárolt kocogó az út túloldalán. Elrontott öröm, írigység, nem csoda, hogy ellenszenv az eredmény.

A hedonizmus, mint norma

Azért is szeretem a reklám blokkokat, mert olyanok mint a tükör. Csak nem a saját pattanásaink látszanak benne, hanem mindenki másé. Nem mi látszunk rondának, hanem a "világ".

A kikapcsolódás legelfogadottabb és legnépszerűbb formái és ábrázolásaik rövid reklámblokk mintavételezés alapján:

Szalonspiccesen csapatni az éjszakában. Ezüst, arany szinek a lányok rövid ruháin, kitört sarkú magassarkú cipő jelzi, hogy a party fergeteg. Művigyoros csoportseflik egyre kifényesedettebb arcokkal. Előrevetíti a tequila és filmszakadás kettősét (carpe diem), de arra a spot nem utal.

Cukros, alkoholos italok fogyasztása a napon, sok ezer homokban heverő emberrel körülvéve. A női verzióhoz jár egy lapaj nagy kalap és hegesztőszemüveg is (elegancia). A férfiak csúnya, kigombolt ingekkel kell, hogy beérjék (oldottság). Fontos a fekvő pozíció, amiről nekem az unalom ugrik be, de biztos vannak akik szeretnek látványos helyeken spiccesen unatkozni.

Jól megérdemelt vitorlakötélrángatás és arcba fröccenő víz (kihívások) után gagyi popcorn-rock zenére dönteni a meleg sört üvegből (jutalom). Szőrös, csapzott, nagy ádámcsutkájú fazonok, egymás hátának lapogatása.

Kanos konferenciaturista végre beszabadul a szálloda bárjába és céges számlára (vacsora üzleti partnerrel) küldi lefelé a pémium sört galléros pohárból. Van cinkosan mosolygó pultos is. A spotban a csóka azonnal felkelti a közelben leselkedő hostesek figyelmét és sejtelmes arckifejezéssel közelítenek a jellemzően borostás, kiélt arcú főhős felé.

Ugyanez a züllött tekintetű csóka homokdűnék, fák között lazul, üvegből issza a sört és élvezi, hogy nincsenek meetingjei.

Közös pont a pia. A modern ember főleg erjesztett és égetett szeszek segítségével kapcsolódik ki. Ez használja párkeresés, csapatépítés, problémák megbeszélése, kirándulások erőfeszítésének jutalmaként is.

Elmondom mi a gond ezzel. A pia méreg, drog, a lusták szórakozása, mert minden erőfeszítés nélkül működik. Lelazít anélkül, hogy előtte megfeszültél volna, nevettet viccek hiányában is. Filozófusnak, pszichológusnak, papnak érzed magad anélkül, hogy egy sort is elolvasnál a vonatkozó szakirodalomból. Ha megy ilyen könnyen, akkor minek komplikálni? Hozzászoksz és végül tényleg ez lesz a szórakozásod. Legbelül érzed, ez így nem jó. A belső dilemma feszültséget szül, az pedig kisugárzik, főleg azok irányába, akik nem a bárpultba kapaszkodva keresik a kikapcsolódást. Útálod, lehúzod őket, mert így könnyebb elhitetned magaddal, hogy nem gáz amit csinálsz.

A kereskedelmi televíziók sztereotipiái szerint a férfi pizzazabáló, pocakos, meccsnéző balfasz, a nő pedig vinnyogó konzumidióta. Van valami demokratikus abban, ahogy mindenkit ennyire kreténnek néznek. És talán igazuk is van. Mit szépítsük, aki gügye kereskedelmi csatornákat néz így 2017 környékén, az valószínűleg nem valami tudósféle.

 A sportosság eléggé elbaltázott ábrázolása

Igaza van annak, aki itt megjegyezné, hogy azért sportos reklámokból is van elég. Sőt, némelyikük egész jól sikerült. Az a szlogen például, hogy "Just do it", mindent visz. Jobbat még nem találtak ki. A "Bízz magadban, te hitvány szar!", bár remekmű, egy zseni alkotása (bár tudnám kié), így is csak második. 

Sajnos azonban nem ez az általános, ott vannak köztük azok, amik miatt a poszt témája, az ellenszenv is kialakul. Apple, fitbit, jawbone és társaik. A csúnya szines krumpliórák reneszánsza, a pulzusalapú munkába járás. Hipszterek rohangálnak telefonokhoz szíjazva és rendkívül szilajnak mutatkoznak, annak ellenére, hogy életük jelentős részét a haverok ebédjeinek lájkolásával töltik. Csipogó szar jelzi, hogy az alma jobb mint a fánk. Full sminkben hosszútvávsprintelő csajok egy csepp izzadásg nélkül előzik meg frissen kigyúrt majmaikat, miközben ott ragyog rajtuk a méregdárga telkó.

untitled.png
A csaj meg a majma / Fotó: apple.com

 

Még futókén sem lehet őket nem útálni. Tökéletesen átérzem, amit irántam éreznek a lusták. Annyira túl van már tolva, hogy azt az érzetet kelti bennem, hogy nem akarok ezekkel az arcokkal egy kosárba kerülni. Úgy kell emélkeztetnem magam, hogy a való életben ilyenek nincsenek. A valóságban minden kocogó jófej, még akkor is ha digitalizált. Gyanítom, az ellenszenv egy része nem is ránk, hanem ezekre a reklámszínészekre irányul, minket csak véletlenül összekevernek velük.

Olyan ez, mint izomagynak, vagy hiú picsának nevezni azokat, akik konditerembe járnak. Csak addig áll meg az állítás, amig távol tartjuk magunkat a valóságtól. Onnantól, hogy először betesszük a lábunkat egy ilyen helyre, meglátjuk, hogy valójában mindenféle ember jár oda, legtöbben pont olyanok mint mi, egyéniségek.

Maradjunk ebben. A multik, a világ, meg az ösztönök hibája minden.

Ennek ellenére azért érdemes lenne tenni egy két futólépést, hátha.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://oberwaldmeister.blog.hu/api/trackback/id/tr2412830108

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tpl 2017.10.26. 11:39:00

Bocsáss meg a véleményemért, de ezzel a témával tök felesleges foglalkoznunk. Most először úgy véleményezek egy írást, hogy végig sem olvasom, de ezt is fölöslegesnek tartottam. Így aztán elkepzelheto, hogy ugyanaz a konklúziónk: semmi dolgunk azokkal, akikben a futásunk ellenszenvet vált ki. A negatív hozzáállást és azok tulajdonosát messze elkerüljük. Tudjuk, hogy amit csinálunk, az jó nekünk és jó a környezetünknek! ☺ élményekben gazdag futást mindenkinek!!!

commentes nikk 2017.10.26. 12:09:19

Mi ez a paranoiás hiszti? Szerintem az emberek 99.9%-a pont leszarja a (hosszútáv)futókat, ki az, aki annyira utál titeket, hogy posztot kell erről írni? Vagy inkább arról van szó, hogy "Bástya elvtársat már meg sem akarják gyilkolni? Én már szart érek?!" :))))))))

Kelly és a szexi dög 2017.10.26. 12:15:16

Életemben nem találkoztam még olyan emberrel, akinek ellenszenvesek lettek volna a futók...
Bónuszként végre már a média is foglalkozik a nagyon sikeres ultrafutóinkkal!

sdani 2017.10.26. 12:28:45

Ugyan a gyerekek születése óta a futásmennyiségem jelentősen megcsappant, azért még manapság is szeretem magam futóként aposztrofálni, habár annyira sose voltam fanatikus, hogy futócipő alakú tortát kapjak szülinapomra. szerintem az életben mindent alárendelni a futásnak kb. olyan, mint mindent alárendelni a bulizásnak vagy a munkának. Viszont, a fogyasztói társadalom, és a konzumidióták fikázása közben vethetnél egy pillantást erre a bejegyzésre: oberwaldmeister.blog.hu/2016/07/27/a_felszereles_gears_of_war

Treff Bubi 2017.10.26. 12:44:28

Én sem értem, milyen élmények sora válthatta ki ezt az írást. Maximum a városi futóversenyek miatt bosszankodó tahókat tudom elképzelni, mint triggert.

erol 2017.10.26. 13:02:32

És olyanok is vannak akik pl a gerelyhajítókat gyűlölik? Vagy a sakkozókat?

narancshej 2017.10.26. 13:24:17

Hmmm..én végigolvastam, nekem átjött, kicsit mélyebben kell értelmezni ezt az írás, és akkor megérted...Ne csak olvasd!!
Nem, ez itt most nem hiszti, nem picsogás, nem kell minden gondolatot, ami egy agyban megszületik, majd szavakká formáldik e kettő valemlyikének titulálni, csak azért mert te ezt a helyzetet "leszarod" vagy "nem így kezeled" vagy "te még ezt nem tapasztaltad" stb...
Ez olyan, mint amikor romantikus vígjátéknak titulált filmet megnézek, és a sírva röhögés elmarad, és konstatálom ez egy dráma volt...Mármint nekem, a felszín alatt..

Andy73 2017.10.26. 13:37:03

Csatlakozva a többi kommentelőhöz, én is azt tapasztaltam, hogy a többségnek nem ellenszenvesek a futók, inkább pozítivan állnak hozzájuk.
Kritikusai pedig mindenkinek lehetnek, és a kritikával vagy nem kell foglalkozni, vagy esetleg komolyan is elgondolkozhatsz azon, hogy van-e valami alapja. Például nem erőlteted-e túlságosan a témát azok között, akiket ez nem érdekel annyira, mint téged?
A reklámok pedig baromira nem tükrözik a valóságot, inkább az emberek vágyait. Általában egy idilli képet festenek: vedd meg a terméket, és te is ilyen szép és boldog lehetsz. A reklámokban nem csak a nők, hanem a férfiak is modellek, akik piálás és pizzaevés közben is a legritkább esetben kövérek vagy elhanyagoltak..

midnight coder 2017.10.26. 13:56:11

Szerintem a fanatizmus az ami ellenszenves. Ha valakinek beszűkül a világ a futásra és általában semmi mással nem képes foglalkozni mint a testével, nincs más beszédtémája mint az, hogy tegnap mennyit futott és mennyi volt közben a pulzusa, az picit gáz. Ettől függetlenül mindenki olyan hülyeséggel üti agyon a szabadidejét amivel akarja addig a pillanatig, amíg nem próbál erkölcsi tőkét kovácsolni a mániájából mint a postoló.

powerage 2017.10.26. 14:21:07

Nem ellenszenv van a futók felé, az emberek kb leszarják, hogy futsz, bicajozol vagy épp rejszolgatsz. Privát magánügyed, ami a személyiséged többi eleméhez hasonlóan senkit sem érdekel.

Az ellenszenvet inkább az ilyen kétségbesett, jobbvagyoknálatok rinyák váltják ki, mint amit itt összehoztál, csimota.

De semmi gond, egyedi vagy meg különleges, mint az összes többi kocogó...

Tompahawk · https://rohadtkunyho.blog.hu 2017.10.26. 15:18:49

@powerage: Véleményem szerint mindenki egyedi és különleges sportolástól függetlenül. A sport nem egyéniséget, hanem egészséget ad. Vannak viszont akik ravasz kifogásokkal, akár ellenszenvel tartják magukat távol tőle. Mint például én is néhány évvel ezelőtt.
Ha valaki ki van békülve önmagával, nyilván nem érez ilyet.
Hasonlít kicsit a savanyú a szőlő esetéhez, ami nem jelenti azt, hogy a róka gonsoz, vagy buta lenne, sőt szerintem kifejezetten jó arc, csak egy kicsit csalódott, ezért aztán a szőlőt húzza le.
A csimótát nem kisbabákra szokták használni?

Tompahawk · https://rohadtkunyho.blog.hu 2017.10.26. 17:33:52

@erol: Én a curlingesekkel például nem vagyok kibékülve.

beltram 2017.11.10. 09:03:41

szerintem pedig zseniális!

Futóbolondok és kalandjaik

Ezt a blogot azért indítottam, hogy megírjam és megosszam futásos élményeimet, tapasztalataimat, gondolataimat. Szívesen olvasom mások tapasztalatait, történeteit is a témában. Meggyőződésem, hogy egy jó vitában csak győztes van, mert a legrosszabb amit veszíthet az ember, az egy gyenge álláspont. Önképző vagyok, nincs edzőm. Még online sem. Kísérletezek, ami hol jól, hol rosszul sül el. Kerültem már kórházba emiatt és nyertem akkor amikor nem vártam volna. Úgy gondolom hasonló cipőben járó (futó) emberek számára akár tanulságos is lehet egy sporttárs kálváriája.

Kontakt

hawktompa@gmail.com

Címkék

autó (1) bicikli (2) cipő (4) család (8) dresscode (1) edzés (18) edző (2) egyedül (5) életmód (13) energia (6) étel (1) étkezés (2) evés (6) felszerelés (4) futás (21) gear (4) kirándulás (3) kórház (1) környezet (7) kutya (3) magyar siker (1) maraton (3) minimalizmus (1) munkahely (3) piheno (3) power gel (1) sérülés (4) siker (4) sport (9) szalamandra (1) szív (4) szünet (1) tanár (1) trail (5) ultra (4) verseny (12) zene (1) zokni (3) Címkefelhő
süti beállítások módosítása