Hát végül is megkaptam.

Elég makacs ember vagyok, sokáig kitartottam régi, apró, heteket kibíró aksival ellátott telefonom mellett. Az még telefon volt, nem zsebszámítógép, telefonszerű gombokkal, éppen hogy nem tárcsa volt rajta. Nem maga a készülék volt régi, hanem a típus. Sokat biciklizem hegyekben, előfordul, hogy nem én győzök. Hol sebek, hol szakadt ruhák, hol költséges károk a bringán. Volt már ripityára tört telefon is a hegy trófeái között. Nagyon büszke voltam akkor előrelátásomra, mert csak egy filléres kis bigyó ment gallyra, nem pedig egy három napos sorbanalvás árán megszerzett vagyontárgy. Nagyjából ez az egy érvem volt, hogy ne váltsak okostelkóra. Ennek az egy érvnek volt igazságtartalma. A többi, hogy szerintem a digitalizáció szennyezés, hogy elnyomja a kreativitást, az aktivitást, a tisztánlátást és a szociális életet torz szmájlipuppogtatássá, youtube-video mutogatássá zülleszti csak szubjektív vélemény.

A net roppnatul intelligens emberek terméke. Csak úgy mint az atombomba. Kifejlesztésükkör olyan nagyszerű ideák jártak a tudósok, mérnökök fejében, mint az energiaválság vége, világbéke, légkondícionált sivatagok és fűtött sarkvidékek. Az világhálót is úgy képzelték, mint a tudás megosztásának eszközét, ahol egy okos gondolat pillanatok alatt rengeteg okos ember fejében kezd még okosabb tervek megvalósításába. Nem csak a macskákkal és a kacsacsőrű főemlősökkel nem számoltak, az ostobásággal sem. Hogy a technológia kiábrándítóan semleges és épp annyira alkalmas hülyeségek terjesztésére, mint tudáséra. Egy kutatóorvos publikációi mind adatmennyiségben, mind olvasottságban töredékét jelentik egy átlagos, hat éves BMW mellett pózoló, enyhén túlsúlyos autónepper facebook oldalának. A friss hírek mellé Justin Bieber is beerőltetni magát. Ott villog a "punch the monkey" banner alatt, képtelenség így a majomra célozni. A pszichológiánál sikeresebb az ezotéria, a helyes táplálkozás helyett zsírburgert rendelnek vagy fényevő szektákba szerveződnek a felhasználók. Egy álhír és újra pusztít a kanyarójárvány egy rossz helyre tett lájk és kirúg a főnököd.  Az ostobaság szenzációhajhász, és sokkal jobban vonza a tekintetet. A szaklapnak inuló világháló mára egy gigantikus, reklámsúlytotta bulvárújság, ahol az információt mázsás seggekről készült manipulált fotók alól kell kibányászni. Tudom miről beszélek, ebből élek. Vannak pozitív aspektusok azért. Túlélő (városi) bringázás közben például jó arra gondolni, hogy nyolcvan feletti gyengénlátók, iskolák környékén SMS-t olvasgató propellerszülők, konditerembe sietve facebookoló trendi irokéz kertitörpék, munkába törtető középvezetők, buszsávban előző kommunikációs tanácsadók helyett nemsokára okos számítógépek vezetik majd az autókat. Nagyobb biztonságban leszek. Jó, hogy a világtérképet nem pépesített erdőkre nyotatják. Jó, hogy a VW autóknak olyan alacsony a károsanyag kibocsátásuk. Jó, hogy vannak epic fail videók, epic win videók és ha nem lenne russian fail, az oroszokat is jobban utálnám főgeci elnökük miatt. Jó, hogy az időjárásért nem kell kinézni az ablakon és ha meg akarok bántani valakit elég belogolni a troll accommal és beleböfögni valami blogra, hogy a posztoló egy kretén, mer én mást gondolok.

Egy valamiben voltam biztos, hogy előbb utóbb engem is maga alá temet, beszippant és emészteni kezd a digitalizácó szörnye.

Minden erőfeszítésem ellenére bekövekezett a születésnapom és mivel nekem még nem volt, kaptam egy okostelefont. És nagyjából második látásra megszerettem. Nem estem bele, mint mondjuk annak idején a feleségembe vagy az első Commodore 64-esembe, de mindjárt tudtam, hogy jók leszünk együtt. Cipősdobozból és régi ruhákból kis házikót építettem neki és vettem egy picurka teáskészletet. Fiam megmutatta a legofntosabb appokat, lányom felragaszotta a védőlapot a képernyőre, feleségem pedig létrehozta az első kontaktomat, őt. Zenéket költöztettem rá, lett futóalkalmazásom is. És onnantól már semmi sem a régi.

Tulajdonképpen én is hibás vagyok. Az ultrafutások miatt igyekeztem egyre hosszabb távokat megtenni edzés gyanánt, azt meg ugye nem úgy, hogy háromszázszor körbefutom a házat. Szép helyeken, felfedező módban nincs unalom. Igen sokszor sajnáltam, hogy amit látok, megélek nem tudom megosztani. Festői panorámák, romantikus falucskák, hűs vízű temetői kutak, patakok, ösvények, fű, fa, virág amerre csak járok. Mivel  futóként jóval csendesebb vagyok egy átlagos grillező családnál, a természetet is sikerül kilesnem olykor. Őzek, verekedő sasok, nyulak, döglött borz, rókák. Az időjárás pedig gondoskodik róla, hogy soha ne lássam kétszer ugyanazt az erdőt. Sokszor úgy érzem magam, mint akit giccsbe akarnak folytani. A giccs pedig szereti láttatni magát, megosztásra késztet. Állítólag az emberek hatvan százaléka az utóbbi évbekben csak okostelefonon keresztül néz naplementét. És ennek nem az UV sugárzás az oka. Lehet, de tényleg csak lehet, hogy ezt megemlítettem otthon és erre fel váltam végül születésnapom alkalmából interneten nyomonkövethetővé.

Voltam is mindjárt fényképezgetős túrafutásokon. Egészen addig jó is ment, amíg fotózás közben le nem előzött valaki. De ne szaladjunk ennyire utána, már az elején adódtak...különbségek. Például, hogy a zsebszámítógép nem fér el egy futónadrág zsebében. Vannak megoldások erre a problémára, látni embereket karjukra szíjazott szinestelevíziókkal vágtázni Black Friday nélkül is. Otthon, azonnal hozzáférhető módon feleségem egy rózsaszín sport övtáskát is fel tudott ajánlani. Pont belefért a cucc, nem lötyögött és volt olyan felsőm, amit úgy rá tudtam húzni, hogy ne úgy nézzek ki mint aki kirámolt egy Barbie házat. Isméltlem, a rózsaszín övtáska csak ideiglenes megoldás volt a kipróbálás miatt és egyáltalán nem látszott. Azóta beszereztem egy férfias ciklámen verziót. Csak vicceltem. Egyszerűen betűröm a telkót a surranó szárába és ráhajtom a kapcarongyot. :P

Minden maradhatott volna így, a maga gicces, ciklámentáskás vagy surranós világában, ha meg nem előzött volna egy arra méltatlan csóka. Egyébként néhány olimpikonon kívül mindenkit méltatlannak gondolok erre. Mert csak. Mer hülye vagyok, de ha nem lennék, nem menne így, így aztán inkább vagyok hülye, mint normális, mert normálisan sokkal unalmasabb. De mindegy is, a psztichoanalízis majd a következő poszt témája lesz. Lírában. De most vissza az eredeti vonalhoz, ahol is realizálódott bennem, hogy a kütyü lelassít. Nincs mese, használjuk hát úgy, ahogy high tech cégek végtelenül demagóg reklámjaiban látni (ahol a tech nem blokkolja, hanem serkenti az aktivitást..valahogy), applikációkat futtatva, színes kijelzők fényözönében nyargalva, mérve és friss hónaljszőrtelenítés után ujjongva a levegőbe csapva. Amíg nem volt ilyenem, mindíg azt gondoltam, idegesíteni fog, ha valaki, különösen, ha az a valaki egy szoftver, beleszól majd, hogy milyen gyarsan fussak. Merthát hogy jön egy ismeretlen nő ahhoz, hogy minősítsen. De nem így lett. A hosszútávfutó magányossága nem csak egy frázis. Igenis létezeő, legalább annyira konkrét dolog, mint a hosszútávfutó éhsége csak annál sokkal romantikusabb a hangzása. Noszóval, egyáltalán nem bántam, hogy kilométerenként megszólít valaki, összegez, értékel. Némi biztatás, dícséret azért jól esett volna még a free verziótól is, talán a prémium azt is hozza majd. Tiszta időben, tök egyenes utakon jól futottam, ha felhős erdőben kanyarogtam egy teknős került a vonatkozó kilométer mellé. Mert pontatlan szegény, még szerencse, hogy versenypályákat nem ezzel mérnek ki. Térképre rajazolva GPS koordinátáim vonalát épületeken török keresztül, autópályákat ugrok át, vizen járok. Mindezt feltölthetem a netre, facebookos barátaim már akkor lájkolhatják, amikor még vissza sem állt alapjáratra a pulzusom. Szeretem gyújteni a kedvenc útvonalaimat, amelyek így albumba rendezhetőek, neveket adhatok nekik, ajánlhatom őket másoknak. Rekordjaimat is sokkal akkurátusabban tartja nyilván, medálokat biggyeszt melléjük, motiválni próbál. Sokmindent megtesz, amit eddig nekem kellett megtennem. Edzési naplóm siralmas macskakaparás online accountomhoz képest. A távolságok bár pontatlanok, legalább nagyjából ismertek. Kapok emaileket, hogy megállíthatatlan vagyok, hogy rekordokat döntök és hogy upgradeljek permium csomagra. Megy hogy egy ekkora profinak a profi verzió feküdne jobban.

 Játék ez.