@Tompahawk: Ahhoz amit írok egy emelkedő szintű politikai nyomásra van szükség és ez jelenleg is folyamatban van a fejlett világban, bár mint mindenhol itt is "szóródik" a figyelem. A szóródáson azt értem, hogy a zöld pártoknak, zöld szervezeteknek is rengeteg különböző "agendája" van, ami megakadályozza az effektív fellépést. Kezdjük azzal, hogy a zöldek döntő többsége társadalmi szempontból is egalitariánus, tehát baloldali, ami választhatatlanná teszi őket egyes csoportok számára, de a másik oldalon azt is megakadályozza, hogy értelmes célokban gondolkodjanak. A német zöldek például kifejezetten kártékony hatást gyakoroltak a hazájuk klímájára, amikor bezáratták az atomerőműveket. Bár a CDU megtette ezt a népszerűségért, de a másik oldalt meg továbbra is nyomatta a szénerőműveket, amik sokkal jobban szennyeznek. A baloldaliságból adódóan inkább adóztatási és tiltáskultúrájuk van, aminek van hatásfoka, de az ösztönzéseké jóval nagyobb. Abba kellene pénzt fektetni, hogy valaki kitalálja, hogy a szennyezést hogyan lehet átalakítani, kevésbé szennyezően működni és ezt tömegméretekben előállítani.
Az egyik szinte egyetlen klímabarát összefogás a magaslégköri ózon csökkenésének, az ózonlyuknak a visszafogása volt. Ezt 1989-ben döntötték el és van egy egyszerű oka, hogy miért működött: voltak elérhető árú kiváltó technológiák, nem kellett abbahagyni a hűtőszekrény vagy dezodorgyártást emiatt.
Sírunk a műanyagpalackok és zacskók miatt, meg hogy elöntik a világot. Ez érthető és viszonylag egyszerűen kezelhető: minden műanyag zacskó 50 Ft adó, rögtön visszaesett a szennyezés. A műanyag vagy fémpalackokra pedig be lehetne vezetni betétdíjat. A németeknél, osztrákoknál van ilyen. Elmész Bécsbe egy koncertre, kapsz egy kemény műanyag poharat 1 EUR betétdíjért. A végén visszacserélheted. A sörösdobozt szedik ahogy csak tudják, mert jelentős pénz a betéti díja.
Az egyén szerepe és példamutatása, amit te írsz, az egy szép dolog, de ahogy írtam, te hiába teszed ki a lelkedet, ha melletted Mustafa az arab kereskedő mindenkinek fekete zacskót ad számtalanul, minden vásárláshoz. Már nem emlékszem, hogy Jordániából, Egyiptomból vagy Tunéziából volt az az emlékem, hogy az ország zászlaja lehetne akár a fekete nejlonzacskó is, annyi van.
A világ 2017-ben 37 mo tonna CO2-t lőtt ki a légkörbe. Ebből Kína 10 mo-t, az USA 5-t. Az EU 3,5-t. Tehát Kína harmadát... (Magyarország 50.000 tonnát, tehát Kína 0,5%-át...).
Hiába nem dohányzol, ha gyárkémények állnak melletted...
@MEDVE1978: Igazad van az első bekezdésben, de aztán mégis arra jutsz, hogy ez politikai - felülről megoldható - kérdés.
Társadalommérnökösködni nem akartam. Pont ezért maradtam a fogyasztónál. Trendek erősítése, tudatos fogyasztás még nem minősül bárddal formálásnak. Például: Hentesnél húst jelszóval még a párizsit is rúdból szeletelik a szemed előtt és teszik papírba. Nem olyan baromi nagy öncsonkítás, mégis kevesebb a szemét mintha lekapnál egyet a hűtőpolcról, ráadásul a szelet vastagságával is lehet játszani.
Szerintem érdemes, - mindenféle elvárások nélkül a sikerre - hangot adni ennek. Ahogy a jegesvíz challenge a facebookon, talán a környezettudatos fogyasztás is találhat követőkre.
Én a politikába nem folyok bele, mert ott nem tudja a jobb kéz mit csinál a bal, mindenesetre útálják egymást. Nem várok onnan semmit. A nem teljesen hülye emberektől várok kis lépéseket. Mert soha nem késő elkezdeni valamit jól csinálni, még akkor is ha már megszoktuk ahogy van.
@clemens: Nem féltem a gazdaságot az összeomlástól csak mert néhány új trend megjelenik. Újrahasznosítás. energiahatékonyság, bio, fair-trade, belföldi turizmus, sportos életmód mind mind a gazdaság dolga. Nem omlik bele, sőt, még egy két dinoszauruszfaj (olajvállalatok) kipusztulásába sem halna bele. Ha nem éri meg plasztikba fektetni, mert kevesebben veszik, fektetnek másba, mondjuk újrahasznosításba.
Az emberek ugyanannyi pénzt költhetnek a boltban, csak nem új zélandi alma (plasztikmatricával plasztiktálcán) kapható egy szabolcsi tescóban, mert nem vennék.
Bocs, de utópista és sehova nem vezető írás. Rengetegen próbáltak már társadalom-mérnökösködni és az alapvető emberi természetet megváltoztatni (például mindenki igényei szerint lásd V.I. Lenin), de nem nagyon sikerült drasztikusan. Persze, ha mondjuk Jézusra gondolok, akkor neki sikerült egy pozitív ideológiával célokat elérnie hosszú távon...
Az ember alaptermészete, hogy sokat eszik, iszik, drogozik, dug és szép dolgokat gyűjt. Evolucionista megközelítésben ezt nagyon könnyű magyarázni, hiszen mindegyik endorfinokat vagy természetes opiátokat szabadít fel. Ha a kedvenc zenédet hallgatod az természetes ópiátokat szabadít fel a szervezetedben, ha monoton sportot űzöl egy bizonyos időtartamig, rendszeresen, akkor az a monoton sport örömet fog okozni, mert olyan vegyületeket szabadít fel. Kár tehát abba az irányba menni, hogy visszafogjuk a fogyasztást, mert a fenti okok miatt (szép, csillogó dolgok) sem fog menni és azért sem, mert maga a gazdasági rendszer erre épül.
Ez tehát egy rossz irány. Mi a jó irány? Az egyén szerepe a tőke XXI. századi túlhatalmának időszakában extrém korlátozott. A tőkének már egyedül csak a hatalmát így is egyre elvesztő közösségi megtestesülések (legalább állami vagy államcsoporti szint) képesek határt szabni. A módszer tehát politikai kell, hogy legyen: 1. CO2 kvóták, környezetvédelmi célú adóztatás és kutatás. Pl: 100 millió dollár annak a kutatónak, aki kitalálja a baktériumot, ami műanyagot eszik és mondjuk olajat szarik. Mert abban a pillanatban az olajkutak helyett a műanyag újrafeldolgozhatóvá válik. 2. környezetbarát technológiák támogatása, szénerőművek bezárása stb. Ezeket keresztül lehet ütni.
Arra azonban senki se számítson, hogy akár Cho 32671 Shanghaiban, Songhei 22444 Új-Delhiben vagy Mohamed 145245 Nigériában majd visszafogja a fogyasztását. Cho, Songhei és Mohamed örülni fog, hogy míg a nagyapó egész nap rizst vagy banánt evett, ő ehet egy héten kétszer sertést van lapostévéje és hetente egyszer zabálhat kihaló halat a tengerből. Hogy valami klímaizé miatt nem kéne. Hát kapják be a gonosz Európaiak, eddig kurva jól éltek, most mi vagyunk soron. Ja, hogy közben kurva meleg van, meg jön a sok nincstelen Bangladeshből, meg a négerek Afrikából. Ez van. Ők simán legéppuskázzák őket.
Nyilvánvaló hogy a sok összevásárolt bizbasz, és a világ másik oldalára való utazgatás nélkül tökéletesen meg lehetne élni, de akkor mit csinálnál a pénzeddel?
Semmit, mert ha mindenki így tenne akkor holnap már nem lenne pénzed, mert néhány hét alatt összeomlana a gazdaság, jönne a válság, infláció, általános elszegényedés, és akkor már tényleg nem vásárolhatnál feleslegesen, mert már a legszükségesebbet sem tudnád megvenni.
Persze hogy nincs végletekig fenntartható növekedés, de másik működő gazdasági modell sincs!
A testedzésfüggőség mint probléma abban a kultúrában létezhet, amelyikben alapértelmezett, hogy az emberek egész nap zárt helyen ülnek, a szabadidejükben is, és autóval járnak. Negyven éves korukra mindenük fáj. Ez nem jellemző amúgy az emberre mint fajra, egész történetünk során, egészen a közelmúltig sokat és keményen kellett mozogni, gyalogolni, dolgozni mindenkinek. Ilyesmiért aggódni meg dörgedelmeket intézni ahhoz a kis csoporthoz, amelyik rendszeresen sportol, hát komolyan. Szegény norvégok! Ott mindneki sportol.
Ki a fene ne akarna jobb lenni, többet csinálni abból, amiben ügyes, tehetséges, amit élvez? Ki ne élvezné azt, ami a testnek, elmének jó, mert levezeti a feszültséget, gondolatözönt indít el, hormonálisan jutalmazó és erőssé, formássá tesz?
Az orthorexia sem szerepel a diagnózisok hivatalos tárában, a magazinok és az internetes okoskák kapták föl, és a kövérmentegető, nyomorú, önigazoló csoportok kedvence.
Így is van, mindenből lehet függőséget csinálni, pont ezért veszélyesek a szélsőségek. Való igaz, sok olyan eset létezik, amikor egy kvázi nagyra tartott ember a célja elérésének érdekében sokszor testét és elméjét nem kímélve tevékenykedik. És valóban, itt aztán mindenféle embert meg lehet említeni a színészektől kezdve a sportolókon át egészen a tudósokig. De ezek az esetek mások, mint a tanulmányban leírt. Valóban, egy színész lehet, hogy éhezteti vagy hízlalja magát, hogy megfelelő legyen a szerepre, és ez egészségtelen. De itt inkább a cél motiválja, hogy jobb legyen pl. a szerepben. És nem nevezhető függőségnek, tekintve, hogy ha nem színész lenne, akkor nem lenne miért ezt tennie. A sportolók is keményen küzdenek, olykor talán szélsőségesen is, viszont ott is azért, mert a cél lebeg a szeme előtt. A cél pedig nem más, mint hogy a legjobb legyen, olimpiai aranyat hozzon, stb... Míg a tanulmányban leírtak arról szólnak, hogy pl. azért fut, mert funi akar. És ha nem futhat, akkor kvázi elvonási tünetei lesznek fizikálisan és lelkileg is. Persze az, hogy hol a határ, az elég szubjektív lehet már.
Az, hogy a tudomány hitelessége megkopott, szerintem elég relatív :D A tudomány hitelessége azért kophat meg maximum, mert nem hiteles :D Ez furcsán hangzik tudom. De sokan tudományosnak állítják be azt, ami valójában nem az. Gondolok itt például Tejfalussy András mérgező konyhasójára, vagy épp a darázscsípés középeurópai csodagyógyszerére a kálciumra. Tejfalussy-nak például nagyon sokan hisznek (hittek), aki azt állította, hogy a boltokban található konyhasó mérgező, mivel az nem csak nátrium-kloridot, hanem kálium-kloridot is tartalmaz. Piacra is dobta a 100%-os NaCl készítményét (természetesen jó pénzért). Vagy a másik példám, a kálcium, mint csodaszer. A modern orvostudomány simán rávágja, hogy a kálcium nem jó allergiás reakcióra, semmilyen formában sem. Ettől függetlenül példának okáért Magyarországon előszeretettel ajánlják orvosok, gyógyszerések, szülők, holott teljesen hatástalan.
Való igaz, talán pont a mai poszt-modern fogyasztói társadalom okolható mindezért. Látni, hogy azért az emberek jelentős része azt "eszi meg" amit nem kellene, azt pedig el sem hiszi, ami igaz.
Ebben egyet értünk, nincs abszolút mérce. Viszont maga a függőség definíciója is szubjektív a köztudatban. Szerintem valami ott válik függőséggé, ha rombolja a szociális kapcsolatokat. Egy karácsonyi bulit lemondani, mert nincs kedve hozzá az illetőnek, okés. De azért ha mondjuk egy évben az esetek jelentős részében lemond a szociális közegről, ott már gond lehet.
@xavier15: Köszönöm a hozzászólást. Egyetértek, bármi ami végletes, okozhat problémákat. A futás esetén ez különösen igaz, sokunk ismer vagy hallott már olyan sporttársunkról, aki konok elszántsága miatt egy életre búcsút kellett, hogy mondjon kedvelt sportjának.
Cikkeim fő célja a szórakoztatás és a motiváció, nem vagyok egy súlycsoportban akadémikusokkal, ám mégis van valami ami ellenkezésre késztet. Számos sor kelti bennem a szubjektivitás érzését a fent idézett tanulmányokban. Helyenként következtetéseket is levonnak (testképzavarok - fogyasztói társadalom) melyek számomra annak ellenére, hogy talán még igazak is lehetnek, spekulatívak. Kicsit erőltetettnek is érzem, hiszen így, ilyen alapon bármiből lehet függőséget kreálni.
Sajnos manapság már a tudomány hitelessége is megkopott és ezt önmagának köszönheti (vagy a fogyasztói társadalomnak ;) ). Számos olyan eset látott napvilágot, amikor a publikálási kényszer, a siker karnyújtásnyira levése, politikai befolyás megalapozatlan, elhamarkodott vagy hamis eredmények formájában rontotta az akadémikus világ hitelét. Épp a legrosszabbkor, épp most, amikor az áltudományok, összeesküvés elméletek, álhírek és ostobaságok oly otthonosan terjednék és szaporodnak a digitalizált világ eszköztárának, közegének segítségével.
Meggyőződésem, hogy bárki, aki rendkívüli teljesítményt tesz le az asztalra, legyen az tudomány, művészet vagy sport, a fenti definíció alapján függőnek tekinthető. (mastery dependence). A világ szereti ezeket a "függőket", profitál belőlük. Ezért azt mondanám, betegnek beállítani őket egyáltalán nem fair. Sem Darnyi Tamást, sem Hosszú Katinkát nem fair pszichés betegnek feltüntetni, mint ahogy azon akadémikusokat, akit tetemes mennyiségű időt, energitát fektettek fokozataik megszerzésébe (az idézetben szereplő összes tünetet produklták), őket sem kellene betegnek nevezni. Nem azok. Olyan emberek, akik teljes erőbedobással játszanak egy játszmát, mert úgy gondolják, úgy érdemes. Focizni mennek a pályára, nem pedig átmozgatni a tagjaikat, jókat nevetni együtt és utána meginni egy sört. Őket csak a játék érdekli, és hogy azt egyre jobban játszák. Minél keményebben játszik az ember, annál könyebben sérül meg, annál több hibát követ el, annál kevesebb ideje marad másra. Átalakulnak szokásai, prioritásai. (Pl: Az edzés fontosabbá válik, mint a barátokkal való meccsnézés.) De mivel nincs abszolult mérce arról, hogy mik a helyes prioritások, jelentős szociális események lemondásáról beszélni sztubjektivitás. Cikkemben a karácsonyi builit hoztam fel példaként, ami esetében belefér a normális keretekbe ha azt valaki jelentősnek és az is ha feleslegesnek tartja. Mert ez nem abszolult mérce. Ha elfogadjuk az introvertált és extrovertált embereket is normálisnak, úgy a szociális élet jelentős eseményei meglehetősen szubjektív közeggé válnak.
Az átalg ép, Gipsz Jakab nem létehet, hiszen csak olyan mennyiségű szorongásos tünet, gátlás tarthat valakit vissza attól, hogy bármiben rendkívülit próbáljon meg kihozni magából, ami csak igen nehezen valósulhat meg egészséges keretek között.
Emelem kalapom a blog írója előtt. Sikerült úgy tálalnia egy akadémiai publikációt, mintha az valami megalapozatlan, minden valóságalapot nélkülöző, lejárató iromány lenne.
Idézem a kiragadott szövegrészt szerepeltető tanulmány néhány további sorát:
"A megfelelô minôségû és mennyiségû sporttevékenység jelentôsen hozzájárul egészségünk megôrzésé-
hez, a túlzó mértékû sportolás azonban, ezzel ellentétesen ártalmas lehet az egészségre. Utóbbi jelenség leírására a
számos elnevezés közül ma a testedzésfüggôség a leginkább elfogadott. A testedzésfüggôség pontos meghatározása, el-
helyezése az egyéb zavarok között jelenleg is tart, bár a szerzôk megítélése szerint a jelenséget elsôsorban viselkedési
addikcióként tudjuk megragadni."
vagy éppen:
"Glasser, a téma elsô leírásában a jelenséget „po-
zitív függôségként” kezelte, pontosan azt a jelle-
gét kiemelve, hogy a függôségnek egy olyan for-
májáról van szó, amely következményeiben po-
zitív, hiszen az egészségre kedvezô hatású, to-
vábbá számos pszichológiai dimenzióval hoz-
ható pozitív kapcsolatba és hozzájárul az élettel
való elégedettséghez (15). Nem sok idônek kel-
lett azonban eltelnie ahhoz, hogy Morgan meg-
kérdôjelezze ezeket az álltásokat, s rámutasson,
hogy igenis, a testedzéstôl való függôség eseté-
ben is megmutatkozhatnak az addikcióknál
szokásos kedvezôtlen jelenségek, a megvonásos
tünetegyüttes, a negatív szociális következmé-
nyek és egyéb káros hatások "
Magyarán ha valaki sokat sportol, az nem feltétlen nevezhető függőségnek, azonban ezen tevékenység túlzásba vitele is függőséghez vezethet. A túl sok étel (még a zöldség és gyümölcs is), a túl sok ital (nem csak az alkohol, de még a túl sok víz is), a túl sok pihenés, stb... káros. Szerintem ezzel bármelyik laikus egyet értene.
És pont ez a baj egyébként a mai magyar társadalommal. Megjelenik egy cikk, kiragadásra kerül belőle egy kis részlet, amely (csupán) részben visszaadja a lényeget, és egyből úgy vetül le az egész, hogy "mert azok a hülye akadémikusok..." Belátom, ugyan vannak problémák a doktorit szerzett emberek körében is, de azért nyugodtan elhihetjük, hogy megalapozottak a leírtak, ha egy, az ELTE-hez hasonló neves intézmény kutatójának munkáját olvassuk. Szerintem a legnagyobb gyilkosok a végletek. Az emberi józan ész és ítélőképesség halálát is két véglet okozza:
- Az "agyoniskolázottak", akik lenézik a másikat azért, mert mást vagy épp máshogy tud, és nem kenyerük a szolidaritás.
- Az "értetlenek", akik nem ismerik azt, amit a másik, és nem is hajlandóak keresni a megismerést, mert szerintük úgyis hülyeség.
Sajnos elég nagy mindkét csoport megoszlása a társadalmon belül, pont emiatt létezhet rossz közoktatás, pont emiatt hallani azt mindenhol (még tanároktól is) a matematikával kapcsolatban kb. minden témakörnél, hogy "minek kell ezt tanulni?". És bizony pont az ilyen végletek miatt lehetséges az, hogy ami igaz, azt nem hisszük, ami pedig hamis, azzal nagyon gyorsan azonosulunk.
Ez igen! Végre egy értelmes írás a sok szemét között, ami ezen és más blogoldalakon megjelennek. Régen olvastam már ehhez hasonlót, amivel csak egy baj van, hogy nem én írtam. Gratulálok ;)
@Gico: Igaz, a társadalom a folyamatosan változó környezet mindíg mást és mást helyez főszerepbe. Van ahol a kreatív individualisták máshol a fegyelmezett militaristák vannak előnyben. :) Annyit azonban biztosnak látok, hogy a ferde gerinc, a koncentrációzavar vagy a zabolázatlan, szélsőséges érzelmi megnyilvánulások nem sok kultúrában visznek felfelé (...habár...állítólag a monoteizmust egy epilepsziás, vízfejű fáraó teremtette meg).
Nem gondolom, hogy a befelé forduló, szöszmötölős gyerek és az osztály bohóca típusú között lenne a minőségi kölönbség. Nem alkati kölönbségről van szó, hanem finommotorikáról, kommunikációs készségekről, melyekre még egy otthonról dolgozó linuxos kernelgurunak is szüksége van. És a magabiztosságról, begyakorlottságról, amivel ezeket használjuk. Ahhoz, hogy egoista tankként át tudjunk gázolni valakin, vagy egó nélküli szamaritánusként lehajoljunk hozzá ugyanazokra a szociális ismeretekre van szükség, csak morális szempontból más az irány, másra használjuk a megszerzett tudást. A fejletlenség, amiről a poszt szól más téma, az pont bármiféle nevű tudás, eszköz, képesség hiánya vagy csökevényessége. Az sem gátlástalanságra, sem önzeltenségre nem jó. Nincs benne semmi aktuális.
@Tompahawk:
Igazából arra akartam rávilágítani, hogy a káros is relatív. Testileg valószínűleg igen (merev vállak, nyak, kézfájdalmak). De mondjuk a mai társadalomban való boldoguláshoz nagy kérdés, hogy szükséges-e az a szocializáció, ami a nagy családban, természetközelben felnövő ember sajátja. A modern világ egyre jobban individualizálódik, már ott tartunk, hogy a jó értelemben vett érzékenység és szociális fogékonyság gyakorlatilag hátrány a boldoguláshoz.
@Gico: Azóta a TV-nél lett sokkal tolakodóbb dolog is. :) Aki annó a sok tévézést károsnak tartotta, igaza volt. Nem mindegy, hogy kertben, erdőben, sportpályán vagy a kacsamesék előtt tölt rengeteg időt a gyerek. Nem az volt a gond, hogy a TV egy szar dolog, hanem az, hogy naphosszat előtte görnyedni rossz. Ha feltűnik valami új, rákapunk és hajlamosak vagyunk túlzásba vinni.
Vagy a Bor ilyen például. Semmi gond azzal, ha felnőtt emberek fogyasztják. Elég nagyok már, tisztában vannak az ide vonatkozó szabályokkal, ártalmakkal. De gyereknek még nem való. Hiába van történelme, létjogosultsága és szépsége is, még nincsenek abban a korban, hogy ne ártana nekik.
25 éve a tv miatt hisztizett mindenki és nagyon tudatosnak számított az, aki nem parkoltatta a gyerekét a képenyő előtt naphosszat. Most meg saját maguknak varrt rongyban üldögélő ápolatlan hatású anyukák szopják egymást a játszótéren, hogy az ő gyerekük le van tiltva a telefonról és hogy az milyen jó. Lehet a világgal szemben haladni csak kérdés, érdemes-e.
@Matanna: Van egy városi legenda, miszerint a Szilikonvölgyben 14 éves kor alatt nem adnak okostelefont a gyerek kezébe. Akkor tud ilyesmi igazán hiteltelen lenni, ha a gyerkőc viszont azt látja, hogy a szülők folyamatosan bele vannak tapadva a készülékeikbe. Csoda, hogy nem félnek tőlük, ahogy a sötétben alulról világítja az arcukat a telkó. A gyerek elvileg eltanul jót rosszat a szülőktől akkor is, amikor azok épp nem prédikálnak neki. Jó példát kell mutatni, a hitelességet már a gyerekek is észreveszik. A gizda samu bácsi ne beszéljen muszklikról, a kövér Jani ne a gyorsaságról tartson kiselőadást, a telefonjába gyógyult apuka meg ne adja a szigorú gyermekaddiktológust. Nyilván egy felnőttnek már nem árt annyira, nem arról van szó, hogy a szülőnek is rosszat tenne, de a gyereknek igen és ha a minta az, hogy folyamatosan kütyüket taperolunk, átveszi.
Ezt a blogot azért indítottam, hogy megírjam és megosszam futásos élményeimet, tapasztalataimat, gondolataimat. Szívesen olvasom mások tapasztalatait, történeteit is a témában. Meggyőződésem, hogy egy jó vitában csak győztes van, mert a legrosszabb amit veszíthet az ember, az egy gyenge álláspont. Önképző vagyok, nincs edzőm. Még online sem. Kísérletezek, ami hol jól, hol rosszul sül el. Kerültem már kórházba emiatt és nyertem akkor amikor nem vártam volna. Úgy gondolom hasonló cipőben járó (futó) emberek számára akár tanulságos is lehet egy sporttárs kálváriája.
MEDVE1978 2019.07.17. 16:12:16
Az egyik szinte egyetlen klímabarát összefogás a magaslégköri ózon csökkenésének, az ózonlyuknak a visszafogása volt. Ezt 1989-ben döntötték el és van egy egyszerű oka, hogy miért működött: voltak elérhető árú kiváltó technológiák, nem kellett abbahagyni a hűtőszekrény vagy dezodorgyártást emiatt.
Sírunk a műanyagpalackok és zacskók miatt, meg hogy elöntik a világot. Ez érthető és viszonylag egyszerűen kezelhető: minden műanyag zacskó 50 Ft adó, rögtön visszaesett a szennyezés. A műanyag vagy fémpalackokra pedig be lehetne vezetni betétdíjat. A németeknél, osztrákoknál van ilyen. Elmész Bécsbe egy koncertre, kapsz egy kemény műanyag poharat 1 EUR betétdíjért. A végén visszacserélheted. A sörösdobozt szedik ahogy csak tudják, mert jelentős pénz a betéti díja.
Az egyén szerepe és példamutatása, amit te írsz, az egy szép dolog, de ahogy írtam, te hiába teszed ki a lelkedet, ha melletted Mustafa az arab kereskedő mindenkinek fekete zacskót ad számtalanul, minden vásárláshoz. Már nem emlékszem, hogy Jordániából, Egyiptomból vagy Tunéziából volt az az emlékem, hogy az ország zászlaja lehetne akár a fekete nejlonzacskó is, annyi van.
A világ 2017-ben 37 mo tonna CO2-t lőtt ki a légkörbe. Ebből Kína 10 mo-t, az USA 5-t. Az EU 3,5-t. Tehát Kína harmadát... (Magyarország 50.000 tonnát, tehát Kína 0,5%-át...).
Hiába nem dohányzol, ha gyárkémények állnak melletted...
Bejegyzés: A toxikus kényelem
Tompahawk · https://rohadtkunyho.blog.hu 2019.07.17. 08:37:01
Társadalommérnökösködni nem akartam. Pont ezért maradtam a fogyasztónál. Trendek erősítése, tudatos fogyasztás még nem minősül bárddal formálásnak. Például: Hentesnél húst jelszóval még a párizsit is rúdból szeletelik a szemed előtt és teszik papírba. Nem olyan baromi nagy öncsonkítás, mégis kevesebb a szemét mintha lekapnál egyet a hűtőpolcról, ráadásul a szelet vastagságával is lehet játszani.
Szerintem érdemes, - mindenféle elvárások nélkül a sikerre - hangot adni ennek. Ahogy a jegesvíz challenge a facebookon, talán a környezettudatos fogyasztás is találhat követőkre.
Én a politikába nem folyok bele, mert ott nem tudja a jobb kéz mit csinál a bal, mindenesetre útálják egymást. Nem várok onnan semmit. A nem teljesen hülye emberektől várok kis lépéseket. Mert soha nem késő elkezdeni valamit jól csinálni, még akkor is ha már megszoktuk ahogy van.
Bejegyzés: A toxikus kényelem
Tompahawk · https://rohadtkunyho.blog.hu 2019.07.17. 08:21:43
Az emberek ugyanannyi pénzt költhetnek a boltban, csak nem új zélandi alma (plasztikmatricával plasztiktálcán) kapható egy szabolcsi tescóban, mert nem vennék.
Bejegyzés: A toxikus kényelem
MEDVE1978 2019.07.16. 16:46:05
Az ember alaptermészete, hogy sokat eszik, iszik, drogozik, dug és szép dolgokat gyűjt. Evolucionista megközelítésben ezt nagyon könnyű magyarázni, hiszen mindegyik endorfinokat vagy természetes opiátokat szabadít fel. Ha a kedvenc zenédet hallgatod az természetes ópiátokat szabadít fel a szervezetedben, ha monoton sportot űzöl egy bizonyos időtartamig, rendszeresen, akkor az a monoton sport örömet fog okozni, mert olyan vegyületeket szabadít fel. Kár tehát abba az irányba menni, hogy visszafogjuk a fogyasztást, mert a fenti okok miatt (szép, csillogó dolgok) sem fog menni és azért sem, mert maga a gazdasági rendszer erre épül.
Ez tehát egy rossz irány. Mi a jó irány? Az egyén szerepe a tőke XXI. századi túlhatalmának időszakában extrém korlátozott. A tőkének már egyedül csak a hatalmát így is egyre elvesztő közösségi megtestesülések (legalább állami vagy államcsoporti szint) képesek határt szabni. A módszer tehát politikai kell, hogy legyen: 1. CO2 kvóták, környezetvédelmi célú adóztatás és kutatás. Pl: 100 millió dollár annak a kutatónak, aki kitalálja a baktériumot, ami műanyagot eszik és mondjuk olajat szarik. Mert abban a pillanatban az olajkutak helyett a műanyag újrafeldolgozhatóvá válik. 2. környezetbarát technológiák támogatása, szénerőművek bezárása stb. Ezeket keresztül lehet ütni.
Arra azonban senki se számítson, hogy akár Cho 32671 Shanghaiban, Songhei 22444 Új-Delhiben vagy Mohamed 145245 Nigériában majd visszafogja a fogyasztását. Cho, Songhei és Mohamed örülni fog, hogy míg a nagyapó egész nap rizst vagy banánt evett, ő ehet egy héten kétszer sertést van lapostévéje és hetente egyszer zabálhat kihaló halat a tengerből. Hogy valami klímaizé miatt nem kéne. Hát kapják be a gonosz Európaiak, eddig kurva jól éltek, most mi vagyunk soron. Ja, hogy közben kurva meleg van, meg jön a sok nincstelen Bangladeshből, meg a négerek Afrikából. Ez van. Ők simán legéppuskázzák őket.
Bejegyzés: A toxikus kényelem
clemens 2019.07.16. 16:00:18
Semmit, mert ha mindenki így tenne akkor holnap már nem lenne pénzed, mert néhány hét alatt összeomlana a gazdaság, jönne a válság, infláció, általános elszegényedés, és akkor már tényleg nem vásárolhatnál feleslegesen, mert már a legszükségesebbet sem tudnád megvenni.
Persze hogy nincs végletekig fenntartható növekedés, de másik működő gazdasági modell sincs!
Bejegyzés: A toxikus kényelem
Yossarian_M 2019.07.16. 15:55:33
Bejegyzés: A toxikus kényelem
nemecsekerno_007 2019.07.16. 13:39:29
Bejegyzés: A toxikus kényelem
Gerle Éva 2019.05.17. 22:00:25
Ki a fene ne akarna jobb lenni, többet csinálni abból, amiben ügyes, tehetséges, amit élvez? Ki ne élvezné azt, ami a testnek, elmének jó, mert levezeti a feszültséget, gondolatözönt indít el, hormonálisan jutalmazó és erőssé, formássá tesz?
Az orthorexia sem szerepel a diagnózisok hivatalos tárában, a magazinok és az internetes okoskák kapták föl, és a kövérmentegető, nyomorú, önigazoló csoportok kedvence.
Bejegyzés: A futás mint betegség
xavier15 2018.11.24. 19:30:20
Az, hogy a tudomány hitelessége megkopott, szerintem elég relatív :D A tudomány hitelessége azért kophat meg maximum, mert nem hiteles :D Ez furcsán hangzik tudom. De sokan tudományosnak állítják be azt, ami valójában nem az. Gondolok itt például Tejfalussy András mérgező konyhasójára, vagy épp a darázscsípés középeurópai csodagyógyszerére a kálciumra. Tejfalussy-nak például nagyon sokan hisznek (hittek), aki azt állította, hogy a boltokban található konyhasó mérgező, mivel az nem csak nátrium-kloridot, hanem kálium-kloridot is tartalmaz. Piacra is dobta a 100%-os NaCl készítményét (természetesen jó pénzért). Vagy a másik példám, a kálcium, mint csodaszer. A modern orvostudomány simán rávágja, hogy a kálcium nem jó allergiás reakcióra, semmilyen formában sem. Ettől függetlenül példának okáért Magyarországon előszeretettel ajánlják orvosok, gyógyszerések, szülők, holott teljesen hatástalan.
Való igaz, talán pont a mai poszt-modern fogyasztói társadalom okolható mindezért. Látni, hogy azért az emberek jelentős része azt "eszi meg" amit nem kellene, azt pedig el sem hiszi, ami igaz.
Ebben egyet értünk, nincs abszolút mérce. Viszont maga a függőség definíciója is szubjektív a köztudatban. Szerintem valami ott válik függőséggé, ha rombolja a szociális kapcsolatokat. Egy karácsonyi bulit lemondani, mert nincs kedve hozzá az illetőnek, okés. De azért ha mondjuk egy évben az esetek jelentős részében lemond a szociális közegről, ott már gond lehet.
Bejegyzés: A futás mint betegség
Tompahawk · https://rohadtkunyho.blog.hu 2018.11.18. 10:01:54
Cikkeim fő célja a szórakoztatás és a motiváció, nem vagyok egy súlycsoportban akadémikusokkal, ám mégis van valami ami ellenkezésre késztet. Számos sor kelti bennem a szubjektivitás érzését a fent idézett tanulmányokban. Helyenként következtetéseket is levonnak (testképzavarok - fogyasztói társadalom) melyek számomra annak ellenére, hogy talán még igazak is lehetnek, spekulatívak. Kicsit erőltetettnek is érzem, hiszen így, ilyen alapon bármiből lehet függőséget kreálni.
Sajnos manapság már a tudomány hitelessége is megkopott és ezt önmagának köszönheti (vagy a fogyasztói társadalomnak ;) ). Számos olyan eset látott napvilágot, amikor a publikálási kényszer, a siker karnyújtásnyira levése, politikai befolyás megalapozatlan, elhamarkodott vagy hamis eredmények formájában rontotta az akadémikus világ hitelét. Épp a legrosszabbkor, épp most, amikor az áltudományok, összeesküvés elméletek, álhírek és ostobaságok oly otthonosan terjednék és szaporodnak a digitalizált világ eszköztárának, közegének segítségével.
Meggyőződésem, hogy bárki, aki rendkívüli teljesítményt tesz le az asztalra, legyen az tudomány, művészet vagy sport, a fenti definíció alapján függőnek tekinthető. (mastery dependence). A világ szereti ezeket a "függőket", profitál belőlük. Ezért azt mondanám, betegnek beállítani őket egyáltalán nem fair. Sem Darnyi Tamást, sem Hosszú Katinkát nem fair pszichés betegnek feltüntetni, mint ahogy azon akadémikusokat, akit tetemes mennyiségű időt, energitát fektettek fokozataik megszerzésébe (az idézetben szereplő összes tünetet produklták), őket sem kellene betegnek nevezni. Nem azok. Olyan emberek, akik teljes erőbedobással játszanak egy játszmát, mert úgy gondolják, úgy érdemes. Focizni mennek a pályára, nem pedig átmozgatni a tagjaikat, jókat nevetni együtt és utána meginni egy sört. Őket csak a játék érdekli, és hogy azt egyre jobban játszák. Minél keményebben játszik az ember, annál könyebben sérül meg, annál több hibát követ el, annál kevesebb ideje marad másra. Átalakulnak szokásai, prioritásai. (Pl: Az edzés fontosabbá válik, mint a barátokkal való meccsnézés.) De mivel nincs abszolult mérce arról, hogy mik a helyes prioritások, jelentős szociális események lemondásáról beszélni sztubjektivitás. Cikkemben a karácsonyi builit hoztam fel példaként, ami esetében belefér a normális keretekbe ha azt valaki jelentősnek és az is ha feleslegesnek tartja. Mert ez nem abszolult mérce. Ha elfogadjuk az introvertált és extrovertált embereket is normálisnak, úgy a szociális élet jelentős eseményei meglehetősen szubjektív közeggé válnak.
Az átalg ép, Gipsz Jakab nem létehet, hiszen csak olyan mennyiségű szorongásos tünet, gátlás tarthat valakit vissza attól, hogy bármiben rendkívülit próbáljon meg kihozni magából, ami csak igen nehezen valósulhat meg egészséges keretek között.
Bejegyzés: A futás mint betegség
xavier15 2018.11.16. 18:52:54
Idézem a kiragadott szövegrészt szerepeltető tanulmány néhány további sorát:
"A megfelelô minôségû és mennyiségû sporttevékenység jelentôsen hozzájárul egészségünk megôrzésé-
hez, a túlzó mértékû sportolás azonban, ezzel ellentétesen ártalmas lehet az egészségre. Utóbbi jelenség leírására a
számos elnevezés közül ma a testedzésfüggôség a leginkább elfogadott. A testedzésfüggôség pontos meghatározása, el-
helyezése az egyéb zavarok között jelenleg is tart, bár a szerzôk megítélése szerint a jelenséget elsôsorban viselkedési
addikcióként tudjuk megragadni."
vagy éppen:
"Glasser, a téma elsô leírásában a jelenséget „po-
zitív függôségként” kezelte, pontosan azt a jelle-
gét kiemelve, hogy a függôségnek egy olyan for-
májáról van szó, amely következményeiben po-
zitív, hiszen az egészségre kedvezô hatású, to-
vábbá számos pszichológiai dimenzióval hoz-
ható pozitív kapcsolatba és hozzájárul az élettel
való elégedettséghez (15). Nem sok idônek kel-
lett azonban eltelnie ahhoz, hogy Morgan meg-
kérdôjelezze ezeket az álltásokat, s rámutasson,
hogy igenis, a testedzéstôl való függôség eseté-
ben is megmutatkozhatnak az addikcióknál
szokásos kedvezôtlen jelenségek, a megvonásos
tünetegyüttes, a negatív szociális következmé-
nyek és egyéb káros hatások "
Magyarán ha valaki sokat sportol, az nem feltétlen nevezhető függőségnek, azonban ezen tevékenység túlzásba vitele is függőséghez vezethet. A túl sok étel (még a zöldség és gyümölcs is), a túl sok ital (nem csak az alkohol, de még a túl sok víz is), a túl sok pihenés, stb... káros. Szerintem ezzel bármelyik laikus egyet értene.
És pont ez a baj egyébként a mai magyar társadalommal. Megjelenik egy cikk, kiragadásra kerül belőle egy kis részlet, amely (csupán) részben visszaadja a lényeget, és egyből úgy vetül le az egész, hogy "mert azok a hülye akadémikusok..." Belátom, ugyan vannak problémák a doktorit szerzett emberek körében is, de azért nyugodtan elhihetjük, hogy megalapozottak a leírtak, ha egy, az ELTE-hez hasonló neves intézmény kutatójának munkáját olvassuk. Szerintem a legnagyobb gyilkosok a végletek. Az emberi józan ész és ítélőképesség halálát is két véglet okozza:
- Az "agyoniskolázottak", akik lenézik a másikat azért, mert mást vagy épp máshogy tud, és nem kenyerük a szolidaritás.
- Az "értetlenek", akik nem ismerik azt, amit a másik, és nem is hajlandóak keresni a megismerést, mert szerintük úgyis hülyeség.
Sajnos elég nagy mindkét csoport megoszlása a társadalmon belül, pont emiatt létezhet rossz közoktatás, pont emiatt hallani azt mindenhol (még tanároktól is) a matematikával kapcsolatban kb. minden témakörnél, hogy "minek kell ezt tanulni?". És bizony pont az ilyen végletek miatt lehetséges az, hogy ami igaz, azt nem hisszük, ami pedig hamis, azzal nagyon gyorsan azonosulunk.
Bejegyzés: A futás mint betegség
Clodovicus S. Carolus 2018.10.03. 09:37:38
Bejegyzés: Játszunk el a gondolattal
Rehlaci · Http://Futoikrek.blog.hu 2018.10.02. 11:44:10
Bejegyzés: Játszunk el a gondolattal
Tompahawk · https://rohadtkunyho.blog.hu 2018.08.24. 15:46:15
Nem gondolom, hogy a befelé forduló, szöszmötölős gyerek és az osztály bohóca típusú között lenne a minőségi kölönbség. Nem alkati kölönbségről van szó, hanem finommotorikáról, kommunikációs készségekről, melyekre még egy otthonról dolgozó linuxos kernelgurunak is szüksége van. És a magabiztosságról, begyakorlottságról, amivel ezeket használjuk. Ahhoz, hogy egoista tankként át tudjunk gázolni valakin, vagy egó nélküli szamaritánusként lehajoljunk hozzá ugyanazokra a szociális ismeretekre van szükség, csak morális szempontból más az irány, másra használjuk a megszerzett tudást. A fejletlenség, amiről a poszt szól más téma, az pont bármiféle nevű tudás, eszköz, képesség hiánya vagy csökevényessége. Az sem gátlástalanságra, sem önzeltenségre nem jó. Nincs benne semmi aktuális.
Bejegyzés: A gyökerek épségéről
Gico 2018.08.24. 14:21:45
Igazából arra akartam rávilágítani, hogy a káros is relatív. Testileg valószínűleg igen (merev vállak, nyak, kézfájdalmak). De mondjuk a mai társadalomban való boldoguláshoz nagy kérdés, hogy szükséges-e az a szocializáció, ami a nagy családban, természetközelben felnövő ember sajátja. A modern világ egyre jobban individualizálódik, már ott tartunk, hogy a jó értelemben vett érzékenység és szociális fogékonyság gyakorlatilag hátrány a boldoguláshoz.
Bejegyzés: A gyökerek épségéről
Tompahawk · https://rohadtkunyho.blog.hu 2018.08.24. 13:30:08
Vagy a Bor ilyen például. Semmi gond azzal, ha felnőtt emberek fogyasztják. Elég nagyok már, tisztában vannak az ide vonatkozó szabályokkal, ártalmakkal. De gyereknek még nem való. Hiába van történelme, létjogosultsága és szépsége is, még nincsenek abban a korban, hogy ne ártana nekik.
Bejegyzés: A gyökerek épségéről
Gico 2018.08.24. 12:59:40
Bejegyzés: A gyökerek épségéről
Tompahawk · https://rohadtkunyho.blog.hu 2018.08.24. 11:43:57
Bejegyzés: A gyökerek épségéről
Tompahawk · https://rohadtkunyho.blog.hu 2018.08.24. 08:52:18
Bejegyzés: A gyökerek épségéről
protézisesh 2018.08.24. 08:14:29
Bejegyzés: A gyökerek épségéről