Futóedzés, versenyek

Futóbolondok és kalandjaik


Futás és család

2018. szeptember 14. - Tompahawk

A futás lényege a szabadság.
A család lényege mintha nem lenne tiszta.

A család az otthon, az otthon pedig... csupa romantikus dolog. A tűzhely melege, a vacsorához terített asztal, a karácsonyfadíszek között lábadhoz dörgölőző cica, ami pont nem allergizál. Olyan fajta, vagy a családban nincs allergiás. A gyerkőcők fakockákból építenek várat, az anyuka hagymán pirít májat, nyagyi sütit hoz, nagyapa pedig barackot a lekvárhoz. Apa fát vág, a kandallót fűti, hogy a falakon táncoló tűzfény álmot hozó meséket rajzoljon a fantázia vásznaira.

Elmúlt. Felejtsd el. Nem is volt ilyen soha. Ez nem család, ez egy karácsonyi képeslap, amin egyszerre van nyár meg tél. Meg ősz, hogy dió is legyen valahonnan. Ha ilyesmit keresel, drogozz jó keményen, úgy rövid időre megtalálhatod.

Az otthon a család. A világ legőszintébb helye. Teljesen függetlenül a hangulat minőségétől a bizalom légköre uralkodik. Nem szégyellünk levetkőzni, kivetkőzi önmagunkból. Itt bárki bátran felbődül, ha legókockára lép, utolsó atkának nevezi mátkáját, ha az nem mossa ki...nem teszi be este a fullautomatikába a kedvenc atlétatrikót. Senkiházi tróger lesz apuciból, ha nem jeleskedik a mosogatógép ki-be pakolásában. A gyerMekek pofoznivaló külykek, akik kétségbeejtően sokat beszélnek vissza. Jobb is, hogy manapság már csak a kvarcjátékaikat püfölik, mert ha nem akkor főleg vonyítanak valamiért. A kutyát, macskát csak a kaja tartja a háznál. No jó, a kutyákban van valami önsorsrontó ragaszkodás is azért. A család olyan hely, ahol pont azok a dolgok hiányoznak, amit bárki idegennek megadunk, a tisztelet, az udvariasság, az empátia, fairplay és a racionalitás.

Ez sem igaz így. A kisarkítással csak az idealistákat és a csalódott idealistákat (cinikusokat) akartam megetetni. Az igazság a két végpont között, mindenkinél máshol található. Ráadásul az igazság mozgó célpont. Másodpercek alatt vált az idill szociohororrá, vagy fordítva, évek alatt egyhül a horror...válássá. Oké, oké. Kibéküléssé, és akár percek alatt, hogy azért némi optimizmus is sugározzon ebből a bekezdésből.

De fussunk tovább. A futás szabadság, a szabadság pedig legédesebb akkor, ha szabadulás is egyben. Nem a családodból szabadulsz, nem az elől futsz. Ne érts félre. A fáradtság, az ingerlékenység, a rossz kedv, ami másokra is kihat az ami elől jó hatékonysággal el lehet szaladni. A megfelelő cipő kiválasztása után természetesen. Nem valami elől, sokkal inkább valamiért, az örömért futunk. Utolérjük, megfogjuk és hazavisszük magunkkal. Midnekinek megadnám ezt, mert könnyen adható, mert ingyen van...sőt, jövedelmez. Rendbe tesz, kinyit, újjáépít, szépít. Apu megadhatja anyunak, anyu pedig viszonozhatja. Csak jól járhat mindenki.

Akit nem engednek, az szökik, a szökés pedig hazugsággal, sunyisággal, titkokkal és fárasztó alagútfúrással jár. Nem értem, hogy két normális ember esetében miért is lenne erre szükség.

A család, ha nem a képeslapos verzióval vakítjuk magunkat, sokszor bizony tiszta szívás. Nem mindíg rózsaszín vagy babakék. Kemény munka, idegőrlő szituációk, aggodalom, fáradtság, megpróbáltatások. Akármilyen tündér is a pici, nem hiszem, hogy a "Twinkle twinkle little star..." hatszázadik meghallgatása elemgyenge kínai zenekacaton nem ébreszti fel az igényt az elrohanásra. Nem a gyereket unjuk, hanem magunkat, a monotonitást, az előretekintve végtelennek látszó időt. A melóhely okozta stressz, a szájbavert közlekedés, a ripacs kolléga akit a mi munkánk eredménye alapján léptetnek elő szintén mozgatni kezdi a lábat. Csak figyeld meg, magadon vagy máson. Amikor a lábad ráng egy helyben ülve, az azt jelenti nem ott akarsz lenni ahol vagy. Idegesít, unat, taszít a szitu, legszívesebben kifutnál belőle. Tedd meg.
couple-running_318-29476.jpg

A család arra való, hogy támogassátok egymást. Anélkül szar az egész. Nem csak azért álltatok össze, hogy együtt éljétek fel a jövedelmeteket, vagy hogy egymás jellemét köszörüljétek, bárdolgassátok, flexeljétek tűréshatárig és tovább. Az együttélésnek van számos rejtett előnye. Például a helyettesítés. Nagyiék nem jönnek, ti vagytok az X, Y, Z generáció, ők meg azok akik elcseszték azokat. Velük a TV végez, veletek a digitalizáció fog. Nagyi nem süt, rá van feszülve a Szulejmánra, a sütit nagyapa hozza a tescóból, aki egyébként a sport 1-re meg a paprika tévére van ráfeszülve. Nem barkács, nem kertész, veszprémi női kézilabdacsapat rajongó Ezek a mai öregek már nem olyanok, mint régen. 

Nem számíthattok másra, csak egymásra. Az együtt nem azt kell, hogy jelentse, hogy minél többet egy légtérbe zárva szenvedjük meg a gyereknevelés mindennnapos kihívásait, hanem, hogy segítjük a másikat, hogy kibírja, hogy végig tudja csinálni beleroppanás nélkül. Ez nem az állandó együttet jelenti. Elvárni valakitől, hogy akkor is mellettünk álldogáljon a szarszagban, amikor tulajdonképpen gyakorlati értelme nincs, ha csak azért nem engedjük menni, mert épp mi sem mehetünk az nettó mezei önzőség. Erőszak. Az a nagy hatásvadász fogadalom annó, süti meg pingvinjemezben a részeg rokonok között, nem a közös szenvedést foglalta szerződésbe, hanem egymás támogatását. Az együttlét örömét és nem a páros kínt kell keresnünk. Az meg pont nem a folyamatos összekötözve levés, mert az szar, előbb utób zsibbadni kezdenek az ember végtagjai, még ha tagadja is.

Mit ér x óra együtt töltőtt idő, ha ezalatt morgás, savazás, ekézés és alázás megy? Oké, ez költői kérdés volt de azért megválaszolom, csak mert jól esik: Lófaszt se. Ártasz vele magadnak, a társadnak meg azoknak az apró szerencsétleneknek, akiket a szerelem szavának, ősi ösztönnek, hagyománynak, szocpolnak, csoknak, politikusaink ösztönzésének vagy két és fél üveg bikavérnek engedelmeskedve világra hoztál. Négy óra fűlledt kamaradráma helyett egy óra csak anyuval (apu fut), egy óra csak apuval (anyu jógázik), meg kettő két kellemesen elfáradt - felfrissült szülővel. Oké, amikor egész éjjel zombulsz egy hasfájós baba mellett, az utolsó dolog ami eszedbe jut, az a kocogás. Az első nyiván az alvás. Vannak nehéz időszakok, de szerencsére általában ezek nem tartanak a végtelenségig. Ha a fáradság nem fizikai, egy-egy óra intenzív mozgás a napban pihentet, feltölt. Úgy tehetsz a legtöbbet a másikért, ha ezt lehetővé teszed, bátorítod.

Fuss egyedül. Ne beszéld meg a barátnőddel, ne vesd fel a kismamaklubban, ne verbuválj haverokat, mert tapasztalat szerint csak egymást fogjátok lebeszélni róla. Ma azért nem mész, mert ő sem jön. Ha meg jön, csak végigdumáljátok az egészet, ahol a változatosság kedvéért a csimóták lesz a téma. Egyedül lehetsz önmagad, egyedül a saját gondolataid jutnak majd eszedbe. Egyedül arra gondolsz amire akarsz. Fókuszálj a problémáidra, vagy ezidőre told őket félre. Válogass zenéket és lélekben...akár testben is táncold végig az edzésedet. Ha egyedül mész, igazodnod sem kell, egyeztetni sem, viselkedni sem. No jó, némi minimális viselkedésre azért szükség van, de jelentősen kevesebbet pózol, füllent az emberfia, ha nincs a közelben hallgatóság, aki előtt magunkat fényezni kényszerülnénk.

Ne a haverokkal járj el sörözni, mert bár rövid távon működhet, hosszú távon soha sem megoldás. Inkább drogozz kéményen, az legalább expressz taccsra tesz és még kaphatsz második esélyt. A haveri sörözés lassan, hosszú évek alatt old Unikum emberkévé, miközben folyamatosan ismételgeted, hogy ez mennyire oké. Nem az. Stresszt alkohollal kezelni, a családi nyomásból kocsmába szabadulni... Oké, ne én okoskodjak, hozz te fel pozitív példákat. Írd meg, hogyan oldódtak meg ismerőseid problémái jól kibeszélős haveri sörözések által. Tényleg kíváncsi vagyok.

Fuss a pároddal, amikor már megtehetitek, az is jó néha. Nem mindíg az egyéni csúcs a legfontosabb. Csinosak vagytok együtt, irigykedve néznek utánatok a szófáról lepottyant hedonisták, elmerengve, homályossá markolászott söröspoharakkal a kezükben bánatosan tekintenek magukba az alkeszek látványotokra. Idegbe baszott láncdohányosok irigysége követ, hogy lám, nektek sikerült, házasság, gyerekek, évek hosszú sora és még mindíg szeretettel néztek egymásra. Basszátok meg!

A szabadság különleges állapot, karnyujtásnyira van, de érteni kell a módját, hogy elérhessük. Meg kell tanulni, fel kell fedezni, megérteni, de ha ez megvan, édesebb mint a zacher torta, tovább tart mint az orgazmus, olcsóbb mint eljárni a haverokkal sörözni és ráadásul egészséges. A társad meg azért van, hogy támogasson ebben. Cserébe támogasd őt te is.

  

A többiek

Egy futó szociális élete és néhány cipő

Buffout barátom jelentkezett be a hétvégére. Buff számára a szivárvány összes szine barna és zöld. Kivéve, ha végre terepen lehet, mert akkor rózsaszín. Akkor olyanokat is mond, hogy "szép". Elég bizarr egy ember szájából, aki hat perce még - a város határain belül - minimum rohadéknak nevezett minden autóst, kutyást, biciklist és közlekedési lámpát. A vadonban azonban megenyhül. Egyszer a hegyekben, nem túl fenn azért, talált egy defektes bicóst. Benga nagy defekt volt, legalább négy lyukon szelelt a belső. A fickó pakolta a köveket súlynak, ám azok erre abszolult motiváltalannak bizonyultak. Az előrejelzés szerint foltonként öt percet fog állni a rongyos belsőjén, mire feladja és letolja. Buffout leszaladt neki a boltba. Négy kilométer le, négy hegynek föl, hozott egy belsőt. Aznap este ugyanezt a csókát már szikkadt vén fasznak nevezte, csak mert előtte állt sorban a citromfagyijáért.

Buffout alapvetően gonosz, csak ahhoz nincs kedve, hogy ezért mindenki útálja. Próbálja hát ezt ártalmatlan irányokban kisugározni, hogy amikor a főnöke, felesége, kollégái körében tartózkodik, egyszerűen csak kiállhatatlan, morgós embernek higgyék.

Buffout a következő két alapcsoportra osztotta az erdei futótársadalmat.

Aki szembe jön az sporttárs, haver, aki meg velünk egy irányba halad, az ellenfél.

Legyen az babahordozót tuszkoló hősies anyuka, botos néni vagy esőkabátban dunsztolt ovodáscsoport, ők már az ellenfél kategóriájába tartoznak. Megelőzendőek. A megelőzés folyamata analízis, reprodukció, akció. Az analízis fontos lépése Buffnál, hogy alkalmas negatív jelzőt találjon és lecsekkolja a cipőt. Csontropi, Térdesgeci, Csámpásördög, Gúnárarcú, Himbilimbi, Rémültszöszi, Nyamvadt, Vörös Fejű Gyíkharcos, Gombamilliomos, Mosotthajú, Nyegle, Szamóca, Nyamvadt. Mindenki megkapja a magáét. Aki hosszút kap, az a tisztelet jele. 

Hétvégén benézett, hogy van e kedvem futni egyet és dumálni arról, hogy ki mekkora tapír. Volt.
Csatlakozott még Krisztián, a futószent. Orvosit próbált végezni, nem jött össze, túl jó volt hozzá. Elment a logisztika irányába és most, ha lenne autója, Mercedes terepjáró lenne. De nem vesz. TAO alsógatyákra, alpesi ultrafutásokra, triatlonbringákra és csiricsáré cipőkre veri el a pénzt amit a másodállásából keres. Mert főállásban: futószent. Olyasmi, mint Szent Kristóf, csak csípőig felvágott gatyában. Ő a hétküznapokban is képes olyanokat mondani, hogy "vérpezsdítő". Penge lenne, ha zsenge lelke ebben nem akadályozná. Mert bár a hajókötél renyhe gombolyag csupán vádlija mellett, szíve akkora, hogy folyton megszívja magát vízzel és ez lelassítja. Egyszer meglátott egy szomjas, piszkos, idős biciklist és hazaszaladt pénzért (2*2 km városi parkour, intervallum), hogy egy citromfagyira megvendégelhesse. Majd az összes kis gyanús tekintetű lurkót a fagyizóban. Buffoutot a sor végén akkor ott nem merte megszólítani.

Úgy terveztem, hogy már az erdőben találkozzunk, ahol Buff kiegyensúlyozott. Így, amikor Krisz betipegett nem buzizta le. Úgy indultunk neki, hogy nem egymással foglalkozunk. A többiekkel.

 

cipok.jpg
A Többiek Cipői / Fotó: mimida

 

Buff Nokedlinek nevezte a csajt. Hosszú fehér drót lobogott körülötte és még a markánál jobb helyet nem talált a telefonjának. Lassú, elnyújtott, szomorú szám szólhatott belőle. November Rain, Purple Rain mash-up. A lábak hóbortosan keresgették az egyenes irányt a szemmel láthatóan elhanyagolt felsőtest alatt. Az a szerencse ezzel a kritikus pöccsel, Buffouttal, hogy szűkszavú. Meg, hogy még a legjobbak is megkapják a legrosszabbat. Hidd el, ők még szeretik is. Tehát a csaj megússza annyival, hogy Nokedli. Krisztián más, ő dagad az elismeréstől. Számára a profi futó szinte érdektelen a kezdő hősökhöz képest. Ő azokat tiszteli, akik elkezdik, akik belevágnak. Mert ma még Nokedli, Krumpli, Brokkoli, holnap meg nymoja az ember a lájkot valakire, akiről azt sem tudja, hogy ugyanaz. Krisztián legszívesebben megveregetné a vállát, de nem szeret izzadt embereket tapicskolni. Azt se szereti, mikor őt, szóval mással sem. Mondom, szent, tartózkodó szent. A csaj lábán Asics a középső polcról, akciós a Szupersportban.

Gyroszos. Három hónapja edz, heti háromszor a helyi dzsimben. Spanolt a trénerrel, az meg kiküldte futni. Hasra még nem dolgozik, vagy igen, de még étkezésszinten nem. Buff dobbant, előz ezerrel, közben benézi a futócipőt. Nike a heyli outletből. Kirsztián kitartást és renszerességet kíván neki, szerencsére csak gondolatban.

Egyetemisták. Bikás vádlik, teniszzokni, négycsíkos adidas futócipő, gyűrött póló, előzőleg aludtak is benne. Tudnák kenni, de párban vannak, így aztán inkább informatív, mint kemény az edzés. Krisz elégedett, így kell okosan. Nem kell mindíg úgy menni a menteszélnek, mint...

Pimpa ott ni! Buffout bélyegzi meg az előttünk nyargaló középhaladó harcost. Kicsit még párnás itt ott, de már látszik, hogy rá van kapva. Hogy az lesz belőle amit akar. Krisztián csak azért veszi fel a tempót és fut utána, hogy megáldhassa, mert a jó úton haladók kedvesek egy hozzá hasonlatos jómódú szent szemének.New Balance Cipő, szakember tanácsa alapján.

Csontrakéta egy hatvan feletti szenior. A jel, hogy van jövő, lehet és kell folytatni.Saucony Trail cipő, kényelmes, nagy, oktondi bokréta a cipőfűző.

Töltöttke két másfél kilós súlyzóval nyomja. Ráadásul megfeszül, próbálja tartani Krisztián tempóját, aki ettől meghatódik és visszafog, hogy együtt, egymásra mosolyogva tegyenek meg pár métert. Buffout megjegyzi, hogy émejeg, pedig nem is evett epres Power Gelt. Mielőtt kitaccsolna, eltrappol Krisz mellet, érezhető a rosszallás a talajérésekkor.

Egy egész futócsapat után fordulni az avarszagú ösvényen olyan, mint amikor benzinkúton eléd kerül két busznyi turista a kasszánál. Van mit szkennelni, mást nem is tudsz tenni, míg átjutsz rajtuk. Nemtől függetlneül úgy fogod magad érezni, mint egy építkezés előtt elhaladó menedzserasszisztens. Krisztián után cuppant is valaki, erre Buffout végre lebuzizhatta. Minden másidik ember Asics, 30% Saucony, Brooks. Egyre több Salomon. 

Ötujjas cipőben futni olyan mint fekve biciklizni. Megosztó. Két ilyen arcal az oldalamon inkább jegelném a témát amint szemből elnindzsázik egy ilyen mellettünk. Vibram...cipő e ez még, vagy már zokni, nem tudom. Krisz szerinr javítjá a futótechnikát, Buff csak annyit vet vissza: "De milyen áron?". 

0000199682827_1_ek.jpg

Vibram Five Fingers Nindzsáknak hansúlyosan rövid esti lopakodásokhoz / Fotó: eschuhe.de

 Az a csávó ott, aki úgy himbálja a felsőtestét, mint aki attól fél hogy bebokszol neki az erdő, a Balhés. Elég jábor képe van pedig. A zsák nem üt vissza, de az elhanyagolt kardió igen, nem pótolható azzal, ha felcsapott kapicnival nyomjuk. Meg egy böhöm nagy beats fejhallgatóval. Meg gagyi gatyában, többgenerációs futócipőben. Krisz lazázik, likeot mutat, meg gesztikulálja, hogy gyerünk, keményen. Buff élénkül, hátha a gyerek visszaköt, és lesz valami, de az beéri annyival, hogy nem reagál a biztató szavakra.

16649409_270849493345375_5795692116767733678_n.jpg
Krisztián egyik cipője / Fotó: T.

 

A kutyás kretén az út jobb oldalán, aprótestű ebe meg a balon. Buffot küldjük előre, jobb a szeme, hamarabb kiszúrja, hogy van e köztük flexipóráz. Még csak le sem anyázza, amikor kiderül, hogy igen. Ez annyira...szerinte ez már a legalja. Legyint, ami nála a tapírság mesterfokozatáért járó elismerés. Minősíti az esetet, a telefonhásználat. De az meg már akkora süketség, vakság, hogy fogyatékkal élőként kezelendő, gúnyon felül álló, balesetveszéjes bambaság, Úgy értem perceket, órákat élünk meg megszámlálható mennyiségben. Hát ennyire nem számít ezek minősége? Hogy amit a Zuckerberg dizájnolt, az jelenti ezen órák keretét és benne nem lesz semmi. Görgetett repetek, amiket soha nem főzöl meg.  St. Krisztián csak arra szeretne figyelmeztetni, ha felbasszuk magunkat minden szaron, akkor csak fel leszünk baszva, ergo, szarabb lesz nekünk. Ezért viseltessünk megbocsátó, derűs türelemmel embertársaink irányában.Buff szeret felbaszva lenni, energizálja magát vele.Szerinte ilyenkor illenék azért kisgyerekek nyaka köré tekeredő spánielekkel példálózni. 

Döglötthal lógatja a kezét, ami Krisz szerint simán csak sajátos. Cukidínó a nyaka magasságában tartja a öklét, ne fikázd, lehet, hogy jó oka van rá. Védekezik. Mindkettőn stabil Nike cipő 25 perc tanácsadás után.

Csini posztolt már olyat a facebookra, hogy "break your limits", csak mert kiment az esőbe futni. Selfie per kilométerben méri a tempót és valahogy azt is eléri, hogy ne essen szét a sminkje még a táv végre sem. Krisz szerint sokat veszítenénk azzal, ha Csini és barátnői (Spuri, Nyuszi és Adrienn) nem lennének ott mindenhol. Buff nem is fizikai, inkább az online jelenlétüket sokallja, de lenyeli a témát. Majd máskor jobban felbassza magát rajta. Patyolattiszta Reebok sugárzik a lábán. 

Egy, csak egy dolog bántja a lelkem velük kapcsolatban, és az az, hogy: "Kili". Soha, érted, soha nem fogom megszokni. Valahányszor leírva látom, hallom, elektrosokként hat rám. Kérlek, csinos erdei csajok, ne kilizzetek a közelemben. Légysziköszi.

Szöcske rémült musztángként nyargal előttünk. Sárga Mizumo Shockwave Special veri a port a lábán. Könnyű, gyors és drága. Nem túl tartós.
Buffout könnyített Icebug trail cipőt húzott, épp teszteli, így nem szalasztja el az összehasonlítás lehetőségét. Tudom, hogy kedveli szöcskét, kicsit irigyli, mert fiatal még, jó felépítése van. Biztosan foglalkoznak is vele, így ha nem égetik ki néhány év alatt, az lesz, ott fut majd ahol akar. Krisz is emelkedett hangulatban...marad, vagy, ha lehet, még emelkedettebbe emelkedik. Csendben haladunk el mellette, akárhogyan csapodja is a murvát, még nincs itt az ideje. A csend Buff részéről gyász saját fiatalsága fölött, Krisz némasága az ünnepélyességet közvetíti. It kezdem el várni, hogy vége legyen.

img_5120-1024x768.jpg
Buffout cipője / Fotó: http://www.mudrunguide.com

 

És ott vagy te, veled nem bírunk. Könnyedén rázod le rosszindulatú cimborámat, még Krisz sem ér utól, hogy lekesedhessen érted. Elhúzol előlünk, magad mögött hagyod a negatív megjegyzéseket, a kéretlen kritikát, de ugyanúgy lekopik rólad a talmi csillogás és tömjénfüst helyett egészen más szagot árasztasz. Nem foglalkozol a trollal, és a hízelgők sem adnak energiát. Neked mi vagyunk a többiek, megnézed a cipőinket, magadban hülye neveket adsz nekünk és haladsz tovább utadon. 

Mellesleg a bal zoknidat kifordítva vetted fel.és rád férne egy jobb cipő.

A célegyenesre úgy furdulunk rá, hogy unjuk egymást. Nem így szoktuk, így is kell néha, hát most kipipálva. Buff jobbra el, Krisz még maradna dumálni a pulzusalapú edzésről, térít, de nekem is lépnem kell. Időre megyek innen el, hogy valahol végre egyedül kifuthassam magam.

Ránduljunk ki

A történet szereplői kitalált személyek, kivéve a kutya, de ő álnéven

Van egy pont amikor már nem halogathatjuk tovább. Rendben, hogy szeretünk futkározni, fittek vagyunk, egészségesek, de azért a családot sem kellene hagyni elvadulni. A gyerekek (kamaszok már) morogva húzzák magukra szobáik ajtaját. Csak akkor szólnak hozzánk ha éhesek vagy nem találják meg a ruháikat. Egymással is csak sötétedés után futunk össze, közvetlenül azelőtt, hogy leülnénk és elaludnánk. Valamit tenni kell. 

Feleségem szendvicseket csomagol. Véleményem szerint már úton kellene lennünk. A gyerekek fejhallgatók alatt, antennákkal, kijelzőkkel feldíszítve egykedvűen várnak. Kirándulunk. Klasszikus megoldás a lelkiismeret megnyugtatására. Elhanyagolt gyerekeket nem visznek világot látni. Mindenáron, akár akaratuk ellenére is. Feleségem hosszan, ismételten elmagyarázza hitetlenkedő csoportunknak, hogy ez egy jó dolog, de ha nem, akkor is kell ilyet csinálni néha. Lányom lehet, hogy figyelt, mert elfintorodik, fiam fején belül várakozik. Kutyánk is van, ez azért jó, mert legalább egy lelkes tag van közöttünk. Feleségem mellé kell állnom, támogatnom, lelkesítenem a csapatot annak ellenére is, hogy az ötlet nem ment át a tizes teszten.

Tizes teszt az amikor egy nem kötelező programról az alapján döntünk, hogy eszünkbe jut e egy perc alatt tíz dolog amit szívesebben csinálnánk. Ha igen, miért is nem csinálunk azok közül valamit? Rengeteg vizit, IKEA látogatás, afterwork-party, team event esett már áldozatul ennek a tesztnek.

Persze a tízes teszt önző dolog. Ráadásul a kirándulás kötelező program, nem érdemes tesztelgetni, feszegetni a húrt, bomlasztani a rendkívül törékeny morált. Mondok valami motiválót a gyerkőcöknek. "Lesz WiFi, meg eszünk egy jót!". Stexre (ő a kutya) hatnak szavaim, szerinte jó kis beszédre sikerült. Egy ideje megérti a kajával kapcsolatos kifejezéseket. 

13641258_661136867375350_1682343197625125645_o.jpg

Valami Bulbingen nevű helyre indulunk. Bulbingenben van egy kastély. Szép, híres, meg minden. 

Utazunk, feleségem a tájat, lányom az üzeneteit, fiam a Guild Wars 2 Klánjainak listáját nézegeti. Stexi kutya megpróbálja szemmel kienni a szalámit a zsömlémből. Aztán micsoda szerpentinek! Az útra koncentrálok, a tájat inkább csak tudom, mint látom. Lányom rosszullét elleni rágót kér. 

Azon töprengek, mi lehet az a legrövidebb idő, amit a bulbingeni kastély cserépkályháinak és antik székeinek szentelni illik. Ötszázhatvan szoba, az 6-7 perces pace mellett meglehet 1:56:20 alatt. Nettó idő a jegykezeléstől a vendégkönyve írásig. Sok a rutintalan, kezdő, rossz kondícióban lévő látogató, ezért könnyen előfordulhat, hogy egy egy újabb megtekintésre váró kanapé, karosszék, kunkori-lábú dohányzóasztalka körül torlódások alakulnak ki. 

schloss_karlsruhe_2011.jpg

Fotó: Karlsruhe https://commons.wikimedia.org/wiki/

(Illusztráció, a bulbingeni kastély sokkal de sokkal nagyobb)

A százhetvenedik szoba és elérem a holtpontot. Visszafogok a tempón, recover módba váltok, majd megpihenek egy lárvaarcú bajor hercegnő portréja előtt. Mozgás, kevesebb szénhidrát, több fehérje és nem úgy nézne ki mint egy felpuffadt vámpír. 

Jobb szervezés esetén féltávnál azért szokott lenni vízivóhely, Fiam négy méterrel mögöttem. A fegyvertár gondolata tartja bennem a lelket. Nincs az a fiú vagy férfi aki közömbös tudna maradni böhömnagy bárdok, kardok, régi muskéták iránt. Legalább hatvan puska és nyolc teljes páncélzat vár ránk a versenykiirás szerint. Sajnos a puskák, miként az logikusan elvárható egy valódi őrség esetén, egyformák. Csakúgy mint a páncélok.Kapcsolatot teremtek gyermekeimmel, a régi lőfegyverek megtöltéséről magyarázok. Az Assasins Creed III ban hasonlókkal tud lövöldözni az ember. A bajonettek a Falloutból  lehetnek ismerősek. Tudják. Sőt, megemlítenek még négy bajonettes és két előltöltős puskás játékot. 

Kínzókamra, végre valami! Láncok, padok, fogók. Csontváz most nincs, pedig szokott lenni. Próbálom fiam mozgásban tartani, álmos, egykedvű arccal követ. 

Fáradok. Nem kapom meg a szükséges löketet, hogy a hatvan évvel ezelőtti felújítás dokumentumain még némi érdeklődéssel tudjak áthaladni. Pedig vannak fekete fehér fotók is a felállványozott épületről. A szuvenírbolt még mindig beláthatatlan távolságra. Szerencsére a terep hirtelen könnyebbé változik, nagy, ropogó padlójú, üres szobákon botorkálok keresztül. Teljesítőképességem határán vagyok. Amikor feleségem újfent felszólít, hogy "Fényképezz!", egyszerűen kezébe nyomom a kamerát. A gyerekek azon töprengenek, vajon hova szarhattak annó és hogy miért tűnik úgy a ruhák alapján, hogy töpszli kis törpicsekek voltak. Z generáció. Felteszi újra a nagy kérdéseket. 

Szuvenírbolt.Veszünk egy pici, drága műanyag sárkányt, nyomunk emlékérmet, fiam talál egy "Witcher III Wild Hunt" pólót. Feleségem információs füzetkéket gyűjtöget a környék látnivalóiról. 

Összehúzott szemekkel szoktatjuk magunkat a fényességhez ami a kastélyból kilépve nyakunkba ömlik. A gyerekek hunyorognak, nehezebben látják a kijelzőt. Feleségem lelkes, hogy mennyire jó az idő, és hogy ezt ki kell használni. Nekem személy szerint csak jó idő létezik és következetesen ki is szoktam használni. Kivéve ezt itt most, mert szerintem poros régi pipereasztalkák között szeniorokat kerülgetni nem a legjobb kihasználása a jó időnek. Vagyok olyan hülye, hogy ezt meg is említsem, 

Miután megvigasztaltam feleségem belátva, hogy igenis ki kell rándulni néha, a nap azon pontja következik, amit nagyjából mind egyformán - kivéve Stexet, mert ő jobban - vártunk, az evés. 

A német nyugdíjasok már kimaxolták a jó időben való éttermezést. Nekünk csak figyelni, követni kell és ahol sok öreg üldögél, ott jó a konyha. Beállunk egy bolyba, laza, recover tempó, óvatos előzések, ebben a versenyszámban a hatvan feletti korosztály a legkeményebb. A puszta erőt és kitartást simán űberelik rutinjukkal. Az utolsó szelet feketeerdei torta a tét, nincs kegyelem. 

Egy kerthelyiségben várakozunk, Biciklisek húznak el mellettünk. Azzal nyugtatgatom magam, hogy pihenőnap igenis kell. Regeneráció. Még több biciklis. Érzem, ahogy ez a mostanra majdnem 24 órás kihagyás lassan sorvasztani kezdi a vádlim. Ez a furcsa bizsergés biztosan a felszívódó izomrostok miatt van. Bomlok le. Vajon mennyi munka árán tudom majd ezt kompenzálni?! Had üljek már át ide, ahonnan nem látom a bringásokat! Azt hiszem holnap edzésként lenyomok egy dupla maratont. Aztán még egyet. 

Önvizsgálat, feszült vagyok. Nem szoktam ennyire felhúzni magam. Rendelek még egy kávét. Hátha fel tudom gyorsítani annyira az anyagcserémet, hogy az mozgás nélkül is sportnak minősüljön.

Kezd sok lenni az üldögélésből. Egyesek szerint egészségtelenebb mint a dohányzás.Lábaim ültömben rövid sprintbe kezdenek. Ez azt jelzi, lelkem mélyén nem itt akarok lenni. 

Botosok térnek be süteményre és kávéra. Sportöblítő szaga tölti meg a kerthelyiséget. (Ebből csak egyféle illatút gyártanak?) Eleinte furcsa volt, hogy itt mennyi fiatal ragad botokat. Finnországban a nordic walkinget szinte kizárólag öregek művelik, Németországban ifjabbak is nagy számban vetik bele magukat a lusták és kényelmesek alibisportjába. Mivel a tevékenység maga nem valami meggyőző, kiterjedt tudományos háttérrel próbálják meg elhitetni, hogy ez tényleg más, mint sokat járkálni a városban. Tudom, tudom, van Olaszországban egy oktató, aki szaltózik meg downhillezik a hatszáz eurós botjaival, ő biztosan vagány. A botokkal sétáló huszonévesek nekem nem tűnnek annak. Olyan nyolc-tíz évet öregít egy emberen ez a tevékenység. Láttam már olyat is, hogy tanfolyam. Egy csoport ember állt az oktatóval szemben, fogták üvegszálas, karbon-titán ötvözet pálcikáikat és próbálták úgy csavargatni a bokát ahogyan azt megmutatták nekik. Beletelt némi időbe, mire el tudtam fogadni, hogy egy walking oktató, aki 30-40 éves embereket tanít sétálni, nem szélhámos. Oké, tudom, van az az olasz, amelyik ugrál meg minden. Ő fix nem swindler. Lehet, a többi is rendes ember, csak kell nekik a pénz. 

Jól esik ezen gondolkodni. Kalóriát éget minden bizonnyal. Stexi egy fajtársa közeledtére átalakul, hozza a pórázon oly gyakori vérengző pitbull figuráját. Mióta lettek ekkora fogai a kutyának? Néhány rémültebb arcot látok , remegő tejszínhabot a süteményesvillákon. Felajánlom, elviszem sétálni egy körre, amíg rendelésünk megérkezik. A kutyasétáltatás már majdnem sport. Megnyújtom lépteimet, remélem hogy ez, ha elég sokáig csinálom, már az izmok átmozgatásának fog minősülni. Könyöknél kicsit behajlítom a kezem, és már hivatalosan is edzek. Stex húz, mindent össze akar pisálni, új itt, kellenek a posztok. Tartom, visszahúzom kicsit. Ez jó. Tartom, húzom. Csinálok belőle egy huszas szériát. A kutya 13 kiló, türelmetlen, jól húz. Sajnos nagyjából a nyolcadik. ismétlésnél sztrájkba lép. 

Biciklisek mennek el mellettem. Családtalan, egyedülálló, önző, gazdag rohadékok. 

Mások neveletlen kölykei rohangálnak a közeli parkban. Csak azért nem irigylem őket, mert nincs rajtuk futócipő, meg a nap végére úgyis bekekaózzák őket, hogy nyugton feküdjenek az idióta rajzfilmözön előtt. A pulzusom szerint anaerobic zónában vagyok. 

hr.jpg

(Forrás: runtastic.com)

Kihozzák az ételt, ha nincs edzés, nincs kalória, salátát rendeltem. Ha már nem erősödök legalább lefogyok pár dekát. Feleségem szolidáris a gyerekek nem. 

A jóllakottság pillanatait próbálom meg kihasználni, hátha:

"Szép volt. Többször is el kellene jönnünk. Az idő is jó volt, a kastélyt is megérte megnézni egyszer...."

"Még hazafelé megnézzük a rózsakertet. Ha már egyszer itt vagyunk." Legalább megpróbáltam. 

Rózsakert, kétezer négyzetméter. Még ha nagyon össze is zsúfolták a virágokat, akkor is max egy kilométernyi utat tudtak belecsavarni egy ekkora területbe. Megfelelő bemelegítés után, minden rózsára 3-4 másodpercet szánva...úristen, ott fogok megöregedni. Mire kiérünk vége lesz a szezonnak, a kondíciómnak, mindennek. Fogsárga vászonnadrágot fogok hordani a hónom alatt. Nadrágtartóval! Talán ki sem érünk! 

Szeretem a szép növényeket, a délutáni hosszú futásnak már lőttek. A lemondás bizonyossága szomorú beletörődés, de ugyanakkor megnyugvás. Fényképezek, hogy valamivel eltereljem a gondolataimat. Lányom, fiam, kutyám az árnyékban vár, amíg én a rózsaszirmokat makrózom. 

"Arra is nagyon szépek vannak." Mondja a feleségem. "Tudom, már voltam ott." Hazudom én. Ezzel majd hatvan méternyi ösvényt spórolok. 

És véget ér egyszer. Fáradt vagyok, mintha a Szaharán futottam volna keresztül, ellenőrzöm mekkora szakállam nőtt, aggódok, elfelejtettem e autót vezetni. Egy bringást nyársalok fel a tekintetemmel, megvető pillantással terítek le egy kocogót. Hazafelé elbúcsúzom a lenyugvó naptól, a jövőmtől, az erőmtől a sportolótól aki valaha voltam, mielőtt kirándulásra adtam volna a fejem. 

A lányom nevet, valami viccen amit fiam mesél. Meglepődök. Feleségem is bekapcsolódik, és a gyerekek válaszolnak neki. Mondatokban! Én is megpróbálkozok, hozzáteszek dolgokat. Beszélgetünk, Megtudunk egymásról néhány újdonságot. (Nahát, a lányom már elmúlt 13 éves! A fiam magasabb mint én!) Már majdnem olyanok vagyunk, mint egy normális család...vagy még jobb, négy idegen, aki tisztelettel, értelmesen, érdekesen társalog.

Úgy akarom ezt a dolgot befejezni, hogy az autónk elrobog a naplementében, jó zene szól benne de nem hangosan, mert a benne ülők szeretnék egymást hallani, látni és érteni. A feleségemnek igaza volt. 

"Mint mindíg."