Futóedzés, versenyek

Futóbolondok és kalandjaik


A futás mint betegség

Testedzésfüggőség

2018. november 13. - Tompahawk

Krisztián nagy, ártatlan, kék szemeivel döbbenten meredt a monitorára. Olyan tekintettel, mint akit egy szeretetszolgálatos vert állcsúcson. Egészen pontosan úgy festett, mint egy szeretetszolgálatos, akit egy másik szeretetszolgálatos pofozott fel, mikor épp a felebaráti szeretet jegyében szeretetcsomagot szeretett volna átadni szeretettel. Ősszetörték, megtaposták és kilencven fokon kimosták a szivét. Úgy érezte magát, mint Szent Margit, amikor elküldték letusolni mindenféle gombás fertőzésekre hivatkozva. Onnan kapta az ütést, ahonnan egyáltalán nem számított rá. Egy csoport kedvesnek hitt tudósféle cikkéből érkezett süvöltve az ököl, övön alulra, jó keményen, boxerral, többször. Utána még meg is cipőzték egy csomó másik professzorral meg dokktorral bandába verődve az irodalomjegyzékben. Mielőtt még agyonfokoznám barátom teljesen érthető csalódott döbbenetét, álljon itt, ami kiverte nála a biztosítékot: 

"Testedzésfüggőség
Az addiktív zavarok sorában leírták a testedzésfüggőséget is (futásaddikció néven is ismert). Ez is a test kontrollálását állítja a középpontba, de nem az evés vagy a testkép szempontjából. A testedzésfüggőség primer és szekunder formáját különítik el (az utóbbi más zavarok, például evészavarok következménye). A primer formában a fizikai aktivitás öncélú (Demetrovics – Kurimay, 2008).Heather A. Hausenblas és Danielle Symons Downs (2002) szerint a testedzésfüggőség klinikai tünetekhez vezethet, és a következők közül legalább három tünet jelenik meg:

• hozzászokás – a kívánt hatás csupán egyre emelkedő edzésmennyiséggel érhető el;

• megvonásos tünetek (például szorongás vagy fáradtság);

• szándékosság – az edzés gyakran több vagy tovább tart az eredetileg szándékoltnál;

• kontrollvesztés – folyamatos vágy, de sikertelen törekvések az edzés kontrollálására;

• nagy időráfordítás – más tevékenységeknek (például a nyaralásnak) az edzéshez igazítása;

• konfliktus – jelentős szociális események, foglalkozási vagy szórakozási lehetőségek lemondása, korlátozása az edzés miatt;

• folytonosság – az edzés folytatása fizikai vagy pszichés rendellenességek esetén is."

 

Forrás:http://www.matud.iif.hu/

 

Vagy

Demetrovics Zsolt – Kurimay Tamás(2008): Testedzésfüggőség: a sportolás mint addikció. PsychiatriaHungarica. 23, 129–141.

Miután a sorok elolvasását követő paralízis mozogni engedte, kitántorgott a konyhába, és leforrázta a torkát egy kávéval. A fájdalom azt jelenti, még él, túlélte a csapást. A futást ő mindeddig mint a világ egyik legegyszerűbb és legnagyszerűbb tevékenységét fogta fel, erre most egy csoport doktorit szerzett ember, akik jelentős szociális eseményeket, szórakozási lehetőségeket mondtak le, korlátoztak szándékosan és folytonosan, hogy tudományos fokozataikat megszerezzék, kijelentik róla, hogy nem normális. Hogy függő. Hogy van az embereknek egy csoportja, aminek ő immár nem része, a jók, a normálisak klubja. Ők azok akik csak úgy ímmel-ámmal futogatnak a vérkeringésük karbantartása érdekében, akik néha eljárnak sörözni, hogy lelkibeteg cimboráik ne egyedül részegedjenek le, akik pattannak, ha a főnök meg akarja ünnepeltetni magát, akik komolyan veszik a céges org chartokon való dobozkákat és akarják, hogy minnél jobb fekvésű téglalapocskákba írják a nevüket. Akarják, de persze azt is csak félvállról, egészséges módon, mert ők ugye normálisak, így semmiképp sem munkamániások vagy karrieristák. Nincs az a játszma amit teljes erőbedobással játszanának, nehogy rászokjanak. Ő immár nem tartozik közéjük, nem normális, nem egészséges. Túlzás amit csinál, betegség.

photo-1518866411991-e781c157a080.jpg

Akár a Hős utca, fetrengenek a drogosok  /Fotó: Massimo Sartirana Forrás: Upsplash

És van ott még ahonnan ez jött. Dimitri felesége, Mása sem tekinthető épelméjűnek. Soha semilyen körülmények között nem evett volna ipari szart. Orthorexia, ezt a szót kell innentől megjegyeznie és visszavennie az arcából, ha valóban egészségesnek szeretné gondolni magát. Igenis meg kell enni néha a mélyfagyasztott nitrátos pizzát, antibiotikált (Jó kis szó, mi?) csirkeiszapfalatkákat és gyújtófolyadékon szenesre grillezett zsírcafatokat, ha normális emberek közé szeretne tartozni. Mert nem ő, a hatvanöt komponenses müzlijeivel, hanem a Roland bohóc alkalmi vendégei számítanak mentálisan is egészségesnek.

De térjünk vissza Krisztiánhoz, a hitében megsebzett futószenthez, akinek a tudomány épp bebizonyította, hogy az Istene a Sátán.

 

A futónarkósok kedelt drogja az őszi avarszag. /Fotók: Tompahawk

Elment futni, hogy valahogy feldolgozza a hírt. Szeretett futni, sőt szeretett egyre jobbá válni ebben a számára oly kedves sportban. (kiválóságfüggőség - mastery dependence) (Smith és Hale, 2005) Betegség a betegségben. Szövődmény. Ha hozzászokott, emelte a szintet, többet, tovább, keményebben, okosabban, messzebbre és feljebb. Eddig azt hitte, ez a teljesítményének javulása, valami pozitív dolog, fejlődés, fogalma sem volt róla, hogy ez egy pataologikus tünet.

Ha nem futhatott, az nem érintette jól, nem örült neki. Úgy érezte, egy-egy nagyobb meeting, csapatépítő tréning vagy akár a Mikulás születésnapjának megünneplése is elvesztegetett idő egy ködös, hűvös vagy éppen napos és forró futóedzéshez képest. Puff. Már a nyílt forráskódú rendszerintegráció vogonos költészetbe hajló bürokráciája, sanyargató terminológiája (joktó fecss -  létezik ilyen) sem dobta fel annyira, mint régen. Sokkal töbre tartotta a vaskos levélréteget, a süppedő homokot, kavicsropogást a cipőtalpak alatt. 23 féle sarat tudott megkülönböztetni, név szeint ismerte és szerette őket.

Igen, még nyaralni is úgy ment, hogy fontos szempont volt a környék futhatósága, lehetőleg egy helyi futóversenyt is betervezett, ahol indulhatott. Ezért ment például Svájcba, Ausztriába, az olasz Alpokba nyaralni, hogy közben felszaladjon ott egy-egy hegyre, ahelyett, hogy mondjuk egy török reszortban hadakozott volna a büfénél hamis guccsis oroszokkal. Ez is hát egy tünet. A normálisabbja biztos szállodázni megy vakáció alatt, nem pedig...sportolni akkor is. Az az egészséges, ha a szabadságod egy az ágynál alig nagyobb szobában és a hozzá tartozó svédasztal és csúszdapark körül töltöd. Függőség, ha mondjuk a Jungfrau maraton vagy az Ultrabalaton a szervező erő. Szomorú ráébredés...a cikk szerint ráadásul mindez a fogyasztói társadalom miatt van. Merthogy ő is szeretne olyan lenni, mint a reklámok által közvetített sovány sportos emberideál, ahelyett, hogy mint a normálisok, megelégedne a középszarral.

A tavalyi, sőt már a tavaly előtti karácsonyi bulit is lemondta fosóshányós tünetekre hivatkozva és kiment helyette cuppogni fejlmápával az erdőbe. Tök sötét volt, hideg, esett is, mégis jobban érezte magát, mintha munkaidő után a spicces kollégákkal kellett volna főnökei viccein nevetni. Az ideit is le fogja mondani, csak most majd más fertőző kórt fog kitalálni. Beteg és nem csak mert azt kamuzza, hanem azért mert azt kamuzza.

Felidéződnek benne a versenyek, edzések az Alpok csúcsai között, a Fekete Erdő ösvényein való kapaszkodások, a bányató körüli porolás, az évszakok és napszakok körforgása az erdőn, a folyton változó szépség, amit ott mindíg megtalál. Amit csak az lát, aki korán kel, nem zavarja a hőmérséklet, a csapadék, az évszak és a vadászgató politikusoktól sem fél. Az időjárás, amit ő akkor is élvez, amikor a normálisok a fűtött, hűtött szobák biztonságából néznek csak kifelé. A maratonoknak otthont adó városokat is szerette, amikor lezárt utakon rajtszámmal rohangál sok száz, sok ezer másik...narkóssal. Az erdők, mezők, folyók, tavak, szántóföldek látványától érzett befogadó derű. Micsoda megrázó ébredés, hisz nem más ez, mint betépve lenni. Hajnalok, reggelek, esték, amikor öröm tölti el, a természet szépségétől ébredő öröm. Műboldogság, szakszerűen: high érzés. A reggeli és esti fények varázslata.  A mozgás, dinamizmus, ritmus ringatása. A mindenütt otthon levés, a szerelemhez hasonlítható pezsgő öröm, amihez csak ki kell lépni otthonról és tenni egyik lábat a másik elé. Ez, most kiderült, nem más, mint egy függő kielégülése, pszichés zavar, patologikus, sírba vivő nyavaja.

Most is fut, ebédszünteben, ebéd helyett, és ettől máris kezdi jobban érezni magát. Megvígasztalódik kicsit, csökken benne a felhorgadt harag és kezdeti tajtékzó dühe csendes felindultsággá szelídül. De, már tudja, mindez csak annyit jelent, mint egy kiütés, láz, vagy fejfájás. Egy betegség tünete. Az, hogy jobban van ettől, azt jelenti, hogy rosszul van. Biztos a normálisokhoz hasonlóan pszichológushoz kellene járnia kanapézni. Egy egszséges ember orvoshoz megy a gondjaival, gyógyszert szed rá, terápiás csoportokban monologizál, nem az erődben rohangálja ki magából. Legalább valakinek egy kis haszna lehetne belőle, hogy ő tulajdonképpen beteg.

Igen, voltak fizikai és pszichés problémái. Dögivel. Lábujjától a tarkójáig fájt már mindene, mégis edzett. Akkor is, mikor az agyán kívül minden porcikája némán sikítva tiltakozott, ő akkor is futott. Szenvedett már a kiégéstől, kudarcélményektől, dühös volt, csalódott, magányos, gyászolt és rettegett a holnaptól, mégis úgy érezte, ha futócipőt húzhat legalább egy kicsit el tud távolodni mindezektől. Hát nem. Olaj volt csak a tűzre. A probléma nem az volt ami miatt futott, hanem az, hogy futott.

A cikk kifejti, mindez valamiképp a fogyasztói társadalom, a megváltozó nemi szerepek következménye. Hogy ő tulajdonképpen csak egy megtévedt áldozat, aki rosszul reagál, túlkompenzál vagy félreértelmez. Sok reklám hat az agyára és olyan akar lenni, mint a Gazdagok és Szépek, kiváló, pedig rá a középmezőnyben van szükség. Hát tudja már, hogy hol a helye!

- Lófaszt! - formálja szavakká...szóvá érzéseit. Tagad, ahogy egy függőtől már megszokhattuk.

Azt hiszem a kultúrsokk a legjobb szó annak a leírásához, amit szegény Krisztián barátom érzett. Egy jó erős félmaraton kellett hozzá, hogy civilizált emberként ki tudja magát káromkodni. Rosszul aludt, reggel Buffoutnak panaszolta el bánatát.

- Azt írja néhány tudós, hogy azért futok, mert beteg vagyok. Függő baszod, futónarkós!

Buff egyáltalán nem látszott feldúltnak. Még csak meg sem lepődött.

- Ja, azért is. - zárta le a témát és indult, hogy még a köd felszálta előtt kiérjen az erdőbe, minél hamarabb és minél távolabb a normális emberek okozta zajtól, füsttől és nyüzsgéstől.

 

 

 

Futás és család

A futás lényege a szabadság.
A család lényege mintha nem lenne tiszta.

A család az otthon, az otthon pedig... csupa romantikus dolog. A tűzhely melege, a vacsorához terített asztal, a karácsonyfadíszek között lábadhoz dörgölőző cica, ami pont nem allergizál. Olyan fajta, vagy a családban nincs allergiás. A gyerkőcők fakockákból építenek várat, az anyuka hagymán pirít májat, nyagyi sütit hoz, nagyapa pedig barackot a lekvárhoz. Apa fát vág, a kandallót fűti, hogy a falakon táncoló tűzfény álmot hozó meséket rajzoljon a fantázia vásznaira.

Elmúlt. Felejtsd el. Nem is volt ilyen soha. Ez nem család, ez egy karácsonyi képeslap, amin egyszerre van nyár meg tél. Meg ősz, hogy dió is legyen valahonnan. Ha ilyesmit keresel, drogozz jó keményen, úgy rövid időre megtalálhatod.

Az otthon a család. A világ legőszintébb helye. Teljesen függetlenül a hangulat minőségétől a bizalom légköre uralkodik. Nem szégyellünk levetkőzni, kivetkőzi önmagunkból. Itt bárki bátran felbődül, ha legókockára lép, utolsó atkának nevezi mátkáját, ha az nem mossa ki...nem teszi be este a fullautomatikába a kedvenc atlétatrikót. Senkiházi tróger lesz apuciból, ha nem jeleskedik a mosogatógép ki-be pakolásában. A gyerMekek pofoznivaló külykek, akik kétségbeejtően sokat beszélnek vissza. Jobb is, hogy manapság már csak a kvarcjátékaikat püfölik, mert ha nem akkor főleg vonyítanak valamiért. A kutyát, macskát csak a kaja tartja a háznál. No jó, a kutyákban van valami önsorsrontó ragaszkodás is azért. A család olyan hely, ahol pont azok a dolgok hiányoznak, amit bárki idegennek megadunk, a tisztelet, az udvariasság, az empátia, fairplay és a racionalitás.

Ez sem igaz így. A kisarkítással csak az idealistákat és a csalódott idealistákat (cinikusokat) akartam megetetni. Az igazság a két végpont között, mindenkinél máshol található. Ráadásul az igazság mozgó célpont. Másodpercek alatt vált az idill szociohororrá, vagy fordítva, évek alatt egyhül a horror...válássá. Oké, oké. Kibéküléssé, és akár percek alatt, hogy azért némi optimizmus is sugározzon ebből a bekezdésből.

De fussunk tovább. A futás szabadság, a szabadság pedig legédesebb akkor, ha szabadulás is egyben. Nem a családodból szabadulsz, nem az elől futsz. Ne érts félre. A fáradtság, az ingerlékenység, a rossz kedv, ami másokra is kihat az ami elől jó hatékonysággal el lehet szaladni. A megfelelő cipő kiválasztása után természetesen. Nem valami elől, sokkal inkább valamiért, az örömért futunk. Utolérjük, megfogjuk és hazavisszük magunkkal. Midnekinek megadnám ezt, mert könnyen adható, mert ingyen van...sőt, jövedelmez. Rendbe tesz, kinyit, újjáépít, szépít. Apu megadhatja anyunak, anyu pedig viszonozhatja. Csak jól járhat mindenki.

Akit nem engednek, az szökik, a szökés pedig hazugsággal, sunyisággal, titkokkal és fárasztó alagútfúrással jár. Nem értem, hogy két normális ember esetében miért is lenne erre szükség.

A család, ha nem a képeslapos verzióval vakítjuk magunkat, sokszor bizony tiszta szívás. Nem mindíg rózsaszín vagy babakék. Kemény munka, idegőrlő szituációk, aggodalom, fáradtság, megpróbáltatások. Akármilyen tündér is a pici, nem hiszem, hogy a "Twinkle twinkle little star..." hatszázadik meghallgatása elemgyenge kínai zenekacaton nem ébreszti fel az igényt az elrohanásra. Nem a gyereket unjuk, hanem magunkat, a monotonitást, az előretekintve végtelennek látszó időt. A melóhely okozta stressz, a szájbavert közlekedés, a ripacs kolléga akit a mi munkánk eredménye alapján léptetnek elő szintén mozgatni kezdi a lábat. Csak figyeld meg, magadon vagy máson. Amikor a lábad ráng egy helyben ülve, az azt jelenti nem ott akarsz lenni ahol vagy. Idegesít, unat, taszít a szitu, legszívesebben kifutnál belőle. Tedd meg.
couple-running_318-29476.jpg

A család arra való, hogy támogassátok egymást. Anélkül szar az egész. Nem csak azért álltatok össze, hogy együtt éljétek fel a jövedelmeteket, vagy hogy egymás jellemét köszörüljétek, bárdolgassátok, flexeljétek tűréshatárig és tovább. Az együttélésnek van számos rejtett előnye. Például a helyettesítés. Nagyiék nem jönnek, ti vagytok az X, Y, Z generáció, ők meg azok akik elcseszték azokat. Velük a TV végez, veletek a digitalizáció fog. Nagyi nem süt, rá van feszülve a Szulejmánra, a sütit nagyapa hozza a tescóból, aki egyébként a sport 1-re meg a paprika tévére van ráfeszülve. Nem barkács, nem kertész, veszprémi női kézilabdacsapat rajongó Ezek a mai öregek már nem olyanok, mint régen. 

Nem számíthattok másra, csak egymásra. Az együtt nem azt kell, hogy jelentse, hogy minél többet egy légtérbe zárva szenvedjük meg a gyereknevelés mindennnapos kihívásait, hanem, hogy segítjük a másikat, hogy kibírja, hogy végig tudja csinálni beleroppanás nélkül. Ez nem az állandó együttet jelenti. Elvárni valakitől, hogy akkor is mellettünk álldogáljon a szarszagban, amikor tulajdonképpen gyakorlati értelme nincs, ha csak azért nem engedjük menni, mert épp mi sem mehetünk az nettó mezei önzőség. Erőszak. Az a nagy hatásvadász fogadalom annó, süti meg pingvinjemezben a részeg rokonok között, nem a közös szenvedést foglalta szerződésbe, hanem egymás támogatását. Az együttlét örömét és nem a páros kínt kell keresnünk. Az meg pont nem a folyamatos összekötözve levés, mert az szar, előbb utób zsibbadni kezdenek az ember végtagjai, még ha tagadja is.

Mit ér x óra együtt töltőtt idő, ha ezalatt morgás, savazás, ekézés és alázás megy? Oké, ez költői kérdés volt de azért megválaszolom, csak mert jól esik: Lófaszt se. Ártasz vele magadnak, a társadnak meg azoknak az apró szerencsétleneknek, akiket a szerelem szavának, ősi ösztönnek, hagyománynak, szocpolnak, csoknak, politikusaink ösztönzésének vagy két és fél üveg bikavérnek engedelmeskedve világra hoztál. Négy óra fűlledt kamaradráma helyett egy óra csak anyuval (apu fut), egy óra csak apuval (anyu jógázik), meg kettő két kellemesen elfáradt - felfrissült szülővel. Oké, amikor egész éjjel zombulsz egy hasfájós baba mellett, az utolsó dolog ami eszedbe jut, az a kocogás. Az első nyiván az alvás. Vannak nehéz időszakok, de szerencsére általában ezek nem tartanak a végtelenségig. Ha a fáradság nem fizikai, egy-egy óra intenzív mozgás a napban pihentet, feltölt. Úgy tehetsz a legtöbbet a másikért, ha ezt lehetővé teszed, bátorítod.

Fuss egyedül. Ne beszéld meg a barátnőddel, ne vesd fel a kismamaklubban, ne verbuválj haverokat, mert tapasztalat szerint csak egymást fogjátok lebeszélni róla. Ma azért nem mész, mert ő sem jön. Ha meg jön, csak végigdumáljátok az egészet, ahol a változatosság kedvéért a csimóták lesz a téma. Egyedül lehetsz önmagad, egyedül a saját gondolataid jutnak majd eszedbe. Egyedül arra gondolsz amire akarsz. Fókuszálj a problémáidra, vagy ezidőre told őket félre. Válogass zenéket és lélekben...akár testben is táncold végig az edzésedet. Ha egyedül mész, igazodnod sem kell, egyeztetni sem, viselkedni sem. No jó, némi minimális viselkedésre azért szükség van, de jelentősen kevesebbet pózol, füllent az emberfia, ha nincs a közelben hallgatóság, aki előtt magunkat fényezni kényszerülnénk.

Ne a haverokkal járj el sörözni, mert bár rövid távon működhet, hosszú távon soha sem megoldás. Inkább drogozz kéményen, az legalább expressz taccsra tesz és még kaphatsz második esélyt. A haveri sörözés lassan, hosszú évek alatt old Unikum emberkévé, miközben folyamatosan ismételgeted, hogy ez mennyire oké. Nem az. Stresszt alkohollal kezelni, a családi nyomásból kocsmába szabadulni... Oké, ne én okoskodjak, hozz te fel pozitív példákat. Írd meg, hogyan oldódtak meg ismerőseid problémái jól kibeszélős haveri sörözések által. Tényleg kíváncsi vagyok.

Fuss a pároddal, amikor már megtehetitek, az is jó néha. Nem mindíg az egyéni csúcs a legfontosabb. Csinosak vagytok együtt, irigykedve néznek utánatok a szófáról lepottyant hedonisták, elmerengve, homályossá markolászott söröspoharakkal a kezükben bánatosan tekintenek magukba az alkeszek látványotokra. Idegbe baszott láncdohányosok irigysége követ, hogy lám, nektek sikerült, házasság, gyerekek, évek hosszú sora és még mindíg szeretettel néztek egymásra. Basszátok meg!

A szabadság különleges állapot, karnyujtásnyira van, de érteni kell a módját, hogy elérhessük. Meg kell tanulni, fel kell fedezni, megérteni, de ha ez megvan, édesebb mint a zacher torta, tovább tart mint az orgazmus, olcsóbb mint eljárni a haverokkal sörözni és ráadásul egészséges. A társad meg azért van, hogy támogasson ebben. Cserébe támogasd őt te is.

  

Az edző

Egyedül futok, önmagam edzője vagyok. Mivel olykor mindenkinek szüksége van precíz kegyetlenségre, amit pedig mástól könnyebb elszenvedni, magamból egy kicsit elkülönítek - lelki értelemben persze - és Edzőnek keresztelem. Vissza kell szólni, átkozódni kell, dícséretet akarok kapni. Beszélgetek hát önmagam tanárrá gyurmázott darabjával.

Hogy dialógusaim a számomra leghasznosabb, hatékony módon történjenek önmagam és képzelt edzőm között, beletettem a figurába mindent amire, úgy gondoltam, szükségem lehet.

897_1.jpg

A képen szereplő pirosruhás alakok csak a sárga ruhás alak képzeletében léteznek.

1. Simon - A full time szemét

Gyermekkorom telén, már az iskolapadban megismerkedhettem emberi roncsokkal, pszichopatákkal, Tamás bátyákkal, Árpibákkal, Lajosokkal és egyéb uszadékaival az együtt létezés folyamának. A kis hal megmérettetése viszkető bálnák között.

Induljunk akkor tőle, Simontól a kősziklától, kinek órái a mobbingolás jegyében teltek. Semmi köze a sporthoz, csak azért vettem ide, mert ő volt az általam ismert legkevésbé korrekt ember. Kell egy ilyen. Annyira egy megkeserdett cinikus fasz lett belőle, hogy amíg az osztály elmélyülten mázolta a citromot, meg a kettévágott citromot, addig ő unottan seregszemlézett és kedvenc célpontjait ekézte. Voltak gúnynevei meg sztoriaji amiket csiszolgatott és újra ismételgetett.

Annyira konzekvensen szemét ember volt mindenkivel, aki nem passzolt a világképéhez, hogy csak a Jóisten a megmondhatója, miért épp tanárként parkolt. Meg, hogy milyen világkép lehet az övé. Festeni tudott, rajzolni is. Egy kegyvesztett, keserű, rosszindulatú zsarnok, beépítettem az edzőképembe, mint Simon.

2. Pali bá - Az edző tanár

A jó tanár, órák a jó tanárral a gyerek számára menedéket jelentenek. 45 perc, ahol ismert szabályok vannak, igazságosság. Palibát ebből a csoportból épetettem be tréner Frankeinsteinembe.

Szakállas, mint apám, én meg mindg megbíztam a szakállas emberekben. Olyan, akit mint versenyző, beérkezéskor imádsz a célnál látni. Aki veled van. Rekedtre üvölti a tokát, mert lélekben együtt küzd azokkal akiket nevel. Aki miatt az edzés a legszebb értelemben sport. Síp, elemzés, mérés. Érzed, hogy az amit teszel, az erőfeszítéseid mást is érdekelnek.

Palibá aztán elvált, zavarossá váltak dolgai. Volt egy jónő felesége, aki elhajtott egy teniszedzővel. Talán inni is elkezdett, nem tudom. Mint a legtőbb jó apának, neki is egyre kevesebb ideje lett bármire is.

21083362_359303417833315_8384071502854355505_o.jpgStexi kutya megdícsér, jól teljesítettem

3. A teniszedző, ő a főellenség - Egyébként Lajos

A teniszedző full barna, rikít rajta a kurvafehér cucc, ül valami rogyott fehér műanyagszékben és imádja magát. Meg útálja, hogy vagyok. De legalább észrevesz. Nem is edző ő, teniszedző és ez mindent el kell, hogy mondjon róla. Rövid nyári sporttáborok meghívott segédnevelőjeként kerülsz a szárnyai alá és ha már csajozási értelemben veszélyt lát benned, szar neked. Minden nő az övé, aki meg nem az meg amúgy sem nő. A tenisz ketrecharc, ott meg ő a Boom Boom Becker.

Vannak pontok, amikor a haragodra is szükséged van, hogy továbbhaladj. Ilyenkor csak felidézem, amint egy elcseszett fonákom után kiröhög, és máris kapom az adrenalint.

4. Árpibá, nyomokban filozófus

Az egyik tanárom mondta, ő most itt már a negyedik, hogy a sport nem egyenrangú tárgy a többi iskolai órával. Fontosabb. Nem volt könnyű ember ő sem, nem abban volt erős, hogy a hónod alatt tarsa a kezét. Nem egy nagy motivátor. Ezt egyébként hiányolom. A sportóráknak mozgásról és egészségről kellene szólnia. Az egymáshozmérés, meg rangsorolás csak azoknak való, akik önként versenyznének. Sorbaállítás igen, mert anélkül nem lehet 30 gyereket egyszerre bemelegíténi, de egymáshoz mérni egy osztály összes tanulóját? Miért? Oké, mérni, szerintem kell, sőt érdekli is az embert a teljesítmény számokban, de leosztályozni ezt? Csak a hozzáállás, ami értékelhető.

Egy osztály asztmás és nem asztmás gyerekekből keverve nem osztályozható azonos mércével. Sőt, már az edzésprogramjuk is más kell, hogy legyen. Más torna annak aki hátfájós és más annak aki imád labdával rohangálni.

5. Endre, akitől azt kapod, amire tényleg szükséged van

Az utolsó edző itt, aki szintén tanárom is volt, nem nagy szónok. Tőle azokat a gyakorlat sorokat kaptam, amiket máig ismételgetek. A játékos erőfejlesztést. És pont ezek azok, a gyakorlati képességek amikre a végén valóban, leginkább szükségünk van. Hogyan melegíts, dolgozz, vezess le. Hogyan pihenj, egyél és készülj fel.

Aztán egyedül lettem, mintha csak egy szekrénybe zártak volna. Megtanultam mérnöknek lenni, programokat írni és gondoskodni róluk. Nem edzettem, hiszen fiatalon, egészben, szépnek megmaradtam éjszakai életmód, meg nappali szakos tanulás, dolgozás kombóban is.

A harmincas éveim végére jutottam ahhoz a kereszteződéshez, ahol vagy tudatosabbra veszem és ésszel csinálom, vagy az apró hétköznapi örömök piranjái lecuppogják rólam a húst. Hétköznapi örömök ponttyai inkább. Képzeld az, hogy háralávő életedben folyamatosan egy ponty támad és próbál halálra marni. Soha nem fárad el, mindíg mindenhol ott van és korlátos eszköztárát kitartással kompenzálva tép beléd. Nem kapod meg a fogak kegyelmét. Ha nem akarsz vérszomjas halálpontyot, változtatni kell a módszereken.

hal-ponty.jpg

Egyszer úgyis elkap

Amikor például a másnaposság már két napig tartott két vállra fektetve, elgondolkodtam, elfussak e előle, vagy hagyjam, tegye csak dolgát, rengeteg a jó sorozat, elnézegetem közben. Elfutottam. Mivel lassú és buta misztikus állat, előnyöm azóta is tart.

Nem csak egészszségügyi szempontból fontos ez a választó, társadalmi, társasági, családi létünk, további szerepünk is át kell, hogy alakuljon.

Ha nem vigyázol, és negyven év fölött még vannak barátaid, jóban vagy a szomszédokkal, esetleg át is hívnak grillezni. Születésnapokra kell, hogy járj vagy sátras ünnepeken illik megjelenned, nem marad időd a saját életedet élned. :) Légy útálatosabb!

A sport, nekem a futás a bringázás, út a szabadság megismerése felé, időt kell teremteni, találni és lopni hozzá. Senkinek nincs rád annyira nagyon szüksége mint amennyire nagyon te ott vagy. Légy kevesebbet emberek között, így amikor majd újra találkozol velük, szebbnek látod őket. Meg az is lehet, hogy te is unalmas vagy idegesítő vagy már néha. Menj, legyél magad kicsit.

 Légy kevesebbet emberek között, így amikor majd újra találkozol velük, szebbnek látod őket.

De vissza az edződhöz, a tapasztalataid, kedvenc bolondjaid, félelmetes figuráid és viszkető bálnáid keverékéből teremtett segitőhöz.

Amikor például elkocogva egy csapat kiránduló mellett túl vadlovasra veszem a figurát kell, hogy rámszóljon a ganaj Simon, hogy

"te? atlétikára? dehát olyan a mozgásod, mint egy tevének"

És mindjárt tudom, hol a helyem ebben a világban. Egyszer rajzoltam magamnak egy logót, teve volt, egypupú  fejlámpával. Mellesleg a teve futótotem. A legkirályabb! De igen, az!

camel.jpg

No mindegy, szóval, bizonyos tekintélyelvű nevelési módszerek szerint minden gyereknek kötelessége megtanulni félig és teljesen labilis emberekkel együtt élni, jó esetben néhány egészséges segítségével.

Van úgy, hogy az hiányzik, hogy mint régen szüleimnek, mutogathassam, hogy lám, milyen magasra bírok ugrani, meg mennyire gyors is vagyok. Ezt a fajta figyelmet már nem kapom meg. Megfelelési kényszerem gazdátlan szamuráj, egy mosolyért, biztatásért, kereplésért mindíg hálás vagyok. Ha más nem, virtuális Palibá mindíg ott lesz a célnál.

Egyedül vagyok, nem hazudozhatok, mert elég könnyen rajtakapom magam. Tényeket mérek tényekhez, pont ahogyan azt Endre vagy Árpibá tette volna.

Egyedül futok, nem menekülök, nem bújok az egyedüllétbe, abból nyerek erőt. Amíg futok, szabad vagyok, arra fordulok, amerre akarok, legfeljebb zavarom a szemből, szabályosan érkező többieket.

 

Besokallt

Berny besokallt. Kétkedéssel fogadtam a hírt, Berny drámai figura, nála minden kétszer akkorának látszik mint amekkora. Hónapokig terrorizálta a háziorvosát, ha talált magában néhány kullancsot. Citrus, levendula és némi szintetikus, azt hiszem Killalltox nevű rovarölőszer szaga itattta át az erdőt körülötte. Aki egy paklincstól hattyúdalt kezd énekelni, annak hajlamosak vagyunk félválról venni panaszait. Aki folyton jajgat, nehéz megmondani mikor tényleg és mikor csak úgy a társalgás fenntartása végett

Azzal kezdődött, hogy belefutott egy nagy hegybe. Az megcsinálta őt rendesen. Világ életében lépcsőházas helyeken lakott, volt, hogy a hatodikon, gyanakodni kezdett, hátha hegyifutó őstehetség. Intervallumozással készült fel, ami kétségtelenül része egy jó edzéstervnek, de nem készít fel mindenre. Nagy átokszórások, újabb megútált zenekarok az mp3 lejátszóján, csalódás, besétálás és...és úgy látszott, minden rendben. Ez volt az eleme, ebben volt jó. Panaszkodott, mert sok jó csaj lefutotta, de ismétlem semmi egyéb intő jel. Aztán szitáros zenéket töltött fel a telkójóra és hullámozva futott. utánozta a mezőket. Máskor egy jó hat kilós karót pörgetett, forgatott kocogáskor akár egy majorette. Nem mintha én még nem csináltam volna, de nálam is intő jel volt. 

Buffout kezdett gyanakodni, próbált a hóna alá nyúlni a maga módján, meg kideríteni, hogy füvezik e. Egyszer elment vele futni, hogy érezze a törődést. Villanásnyira egyébként Berny bárkiből ki tudja hozni az apafigurát. Buff utólag így emlékezett vissza:

"Berny kész van."

Mivel az időjárást két hétre előre leszarja, ráadásként meg is jósolta egyből, hogy "Be fog sokallni. Olyan volt vele futni, mintha a frontra küldtek volna háromnapos erőltetett menetben." 

Ennél tovább nem ment a pesztrálásban, aggódott, ha nem esik elég eső, az erdei pocsolyák kiszáradnak, a bennük növögető ebihalak nem élik meg életük második felét. Napi hat liter vizet hordott egy szerencsés békafarmra, csak akkor futhatott tömlők és palackok nélkül, ha esett. 

33504500_1046135348875498_7546567622825869312_n.jpg

 

Egy hónap telt el, Stexi kutyust vonszoltuk épp két felvadult kanpincsitől távolabb, mikor összefutottunk egy sátras ünnepen. Takaros, autónepperes övtáskát növesztett magára, tutymákolta a pommest a majonézbe, oldalzsebes térdnadrág, Camp David pólóing, rajta, hogy Camp David, meg hogy mióta. Flip flop, hogy a járás se eshessen jól a lábnak. Elmeséli, hogy leállt, hogy elvesztette az motivációt, hogy nyűg lett összeszednie magát és kimenni. Nem érez már örömöt, mikor elindul.

"Lejöttem arról a rohadt hegyről és nem akarok többet felmenni." Magyarázta. "Nem tudok jó okot mondani, hogy miért tenném." Húzott egyet a sörén és olyan arcott vágott, mint aki a nagyapja pálinkáját tolta le húzóra. Ahogy mesél, arcvonásai a hajóvontatók nekirugaszkodásait idézik, ahogy vonszolnak a Volga partján cél és szakszervezet nélkül. 

Nem fut egyáltalán. Vett egy rozoga bringát a bolhapiacon és most azzal köröz. Ritkán, keveset. Végigtolta újra a Skyrimet meg a Witcher III-at. Kiegészítésekkel. A kaja meg ment. Eleinte nassolgatott, most meg már rendesen zúzza, úgy túr be egy Dönert, mintha mondjuk egy rágót venne be. Olvasta valahol, hogy a testet nem lehet folyamatosan csúcsra járatva tartani. Kellenek időszakok, amikor pihenés van. Azt a sztorit is megint meghallgatom, hogy az igazi maratonfutók csak vagy két versenyt nyomnak egy évben, amire aztán nagyon felkészülnek. Közben meg nyilván körömpörköltön regenerálódnak. Nem tudom, honnan jön ez a legenda, de elég szegény profi lehet az, aki egy évben kétszer produkál.

Egy versenyidőszak erős kihívás, rendszeresen szarrá kloffolni magunkat, aztán edzeni a következőre felébreszti az igényt a szünetre. Szuper dolog csúcsformában lenni, élvezni az erőnlét lokális csúcsát, de a fájdalom az fájdalom, az inak, csontok vággyák a nyugit, a test a ritmust keresi, a kiszámíthatót. A kezdeti versengés, jól eső közösségi feeling oda, hajszolt rohanássá válik, virtuális edzőm egy rögeszmés szadista. Amikor ilyesmiket kezd érezni az ember, ezt valahogy kezelni kell.

Buffout hátizsákot vált, ha beüt a nyűg.

"Nem azért futok, mert szeretem, hogy futok. Ez a legegyszerűbb módja, hogy sokat kinn és magam legyek. A bicaj se rossz dolog. Ha fáj a futás, átállok bicajra."

Krisztián szerint is inkább csak a versenyeket csökkentsük, vegyünk ki egy két kevésbé fontos tételt a versenynaptárból, adjunk pár összefüggő hetet egy kiegyensúlyozott edzéstervnek. Állítsuk át a tréningeket kicsit, hogy ne mindíg minden csak a nyomulásról szóljon. Egy lassú, hátizsákos futó kirándulás visszahozhatja az életkedvet. A magas pulzuszóna félelmetes terep, alacsonyabbakba visszavonluva, alapozva mércék és célpészek nélkül készülünk fel rá. Ha úgy érzed elég a piros tartomány egy darabig, hallgass magadra.  

34102356_472642803166042_4117366446940487680_n.jpg

Ha nem végleg ég ki valaki...hemtom, biztos előfordult már olyan is, mindenesetre ha a döntés nem végleges, érdemes határidőt szabni neki.

"Kivárom a hó végét, veszek egy pár cipőt és ismét eltűnök a dombok, lombok között. Addig legalább beregasztgatom a matricákat a Mutra albumba."

Sajnos Berny nem volt ennyire pedáns. Nagyjából annyit vázolt fel, hogy az összes gaztett amit megenged magának, megérdemelt jutalmai hajdani hőstetteinek. Bekeretezett már méhány oklevelet, majd ha azok szemrehányóan néznek rá a falról, megint mozogni kezd. Addig, holiday. Bágyadt játékossággal Stexire kacsint, búcsút int kelta robosztussággal. Egy szippantással eltüntette maradék sültkrupliját, lehúzta sörét, rágyújtott és elindult a Providenthez hitelért.

Mása is visszafogottabban posztolgatot manapság.

Dimitri ismét falnak navigálta magát. Túl nagy lépés, túl nagy felkészülés, túl nagy lendület és ő lett a legdrámaibb befutója egy Trailnek. Úgy össze volt törve, hogy rossz volt ránézni, ahogy mosolyogni próbál. Jól összeveszett a feleségével, aki  amellett, hogy előre lát dolgokat, szintén fut így némi szakértelemmel tud veszekedni. Besértődött, összepakolt és beköltözött a falu edzőteremébe. Fegyelmezett légkör uralkodik körülötte, pedig nem beszédes, csak csendben tarol keresztül néha a termen tekintetével. Mindenki rendet hagy maga után, és törölközőre csepegteti a levét ha ott van, ezért a tulajok befogadták. Dimitri ereje abban rejlett, ez talán csak számára nem volt világos, hogy felesége perfekcionálta. Ezt a szót nem használtam még, lehet, nincs is ilyen. Kicsiszolta, mint a gyéméntot. Mása a maga gyengéd és közepesen gyengéd módján addig addig nyesegette őt nagy-nagy busafejű ellenállásai ellenére, hogy a végén tényleg jó lett. És ezt feleségének köszönheti. De nem köszöni, mert általában azzal van elfoglalva, hogy ez szar, meg az szar, közben meg olyan amilyen csak lehet, Maximális. Másának a maximum a minimum, Dimitri meg hajlamos a melldöngetésre és még így, 17 év házasság után is olyan mint a megkergült gyerek, aki imádja lenyűgüzni a szüleit. Dimitri új anyja meg jelenleg Mása. Aztán mint minden igazi konok külyök, az M35-ös korosztály bivalya veszett mókusként...medveszerű mókusként veszekszik össze feleségével és lép le némi száraz ruhával a hátizsákjában. Hat és harmichat órás időintervallumon belül szokott visszatérni a világgá-menésből, néha túróstáskát is hoz.

Krisztián még soha nem sokallt be. Talán egyszer, de az nem is besokallás volt, hanem - saját definíciója szerint - bábállapot. Köztes lét. Ebihalból béka. Akárhogy nevezte is, utólag minden fotót igyekezett megsemmisíteni az időszakról. A tizennyolcadiktól a harmincötödik évéig tartott és olyan verseket írt közben mintha valaki a körmét csikorgatná rozsdás bádoglemezen, hosszú büdös haja volt meg csak Linuxon volt hajlandó dolgozni. Nem szívesen idéz fel történeteket abból az időből, mert nem emlészik túl sok mindenre.

A futólélektanhoz mindenki ért. Ezt itt most így is gondolom. A saját kísérletünket magunk értjük legjobban. Amíg nem kezdek futólélektani alapigazságokat kommunikálni, amíg saját kertemben maradok, nevezhetem magam önmagam értőjének. A problémára adott válaszaink pedig szintén annyi félék, ahányan csak vagyunk.

Van, hogy erőfeszítéseink, befektetett energiáink, lelkesedésünk, időnk és pénzünk arra megy el, hogy intő példa váljon belőlünk azon okosak számára, akik mások hibáiból is tanulni tudnak. Máskor meg a legegyszerűbb kis trükkök húznak ki a legmélyebb vermekből. Látványosan ráadásul. Hogy már pironkodunk, hisz meg sem érdemeltük a sikert. Nem titkok vannak itt sem, hanem árjegyzék, számok, befektetések és azok eredményei. Csak azt jutalmazzák, aki legalább próbálkozik valamivel.

A foltos szalamandra

+ 30% Bónusz: Buffout kiáltványa az erdő emberi népéhez

Buff nyolc percet késett, mert át kellett kísérnie egy foltos szalamandrát. Nem akart az állat helyett dönteni, nem tudta az út erdő, vagy mező felőli oldala érdekli. Attól félt...teljes bizonyossággal tudta, hogy az utána érkező tyapa futópáros, ebiker, biker vagy az erdész Nívával agyonnyomná. Egy biciklis hosszú távú túlélésének kulcsa az a feltevés, hogy rajtunk kívül mindenki hülye, vak, süket és két idegbeteg csivavát sétáltat felxipórázon. Buffout tehát biztosra vette, hogy az állat élete nyolc percen keresztül csak az ő oltalma eredményeképp maradt meg. A foltos szalamandra kényelmes jószág. Nyolc percbe tellett, mire az átkísérés lezárult. Ha siet az ember, és eldöntöttnek látszik, hogy hová megy, fel lehet gyorsítani és kézben átvinni. De Buff nem tenne ilyet. Van neki egy telefonja rossz kamerával. Kifejezetten rosszal. Annyira lehangoló fotók készülnek vele, hogy a karácsonyi képei posztolása után segélycsomagokat kezdtek kapni a vöröskereszttől. Azzal a kamerával készített pár fotót az állatról, amire most nagyon büszke volt.

32293979_463915590705430_4722187718702923776_o.jpg

A tényanyag kedvéért a szalamandra kétéltű, nem gyík, a békával közelibb rokon, mint a gyíkkal, mert az ugye hüllő. Az év ebben a szakaszában, májusban, a kicsik vízlakók épp. Szaporodásuk végett vándorolnak az erdő és a vízfelületek között, hogy petéik helyett, kifejlett apróságaikat, mivel ál-eleven szülők, lerakhassák. Később pedig a kifejlett példányok indulnak útnak. Tragikus véget érhet ez a vándolrlás, ha pechjükre autók által is használt úttesten vezet keresztül. Nem kapkodós félék. Szeretik a nedvességet ezért esőben, eső után aktívabbak.

Ja igen, hogy miért is jött Buffout ki az erdőből hozzám valójában? Hozzott egy kiáltványt, hogy tegyem közzé a blogomon. Sokat finomítgattam rajta, mire a kezdeti gengszter-rappes felhang ebbe a végső, soul funky formába került. Ime, Buff kérése a futótársadalomhoz.  

Mindahányan vagyunk, szartunk már az erdőben. Az erdő remekül és folyamatosan komposztosít, bírja. A fényes fekete ganéjbogarak kifejezetten szeretik. 6-8 óra és már bele sem lehet lépni. Részemről sincs gond magával a cuccal, csak ha hetekig látom, hogy hol raktad ki. A higénia fontos, vigyél magaddal nedves törlőkendőt ha tetszik, de az erdő népének udvarias kérése az lenne, hogy vidd magaddal tovább. A szervesanyagot senki nem veti a szemedre, de a gonoszabb nedves törlőkendők soha nem bomlanak le. Tanácsom, vigyél magaddal egy kutyaszaratózacsit és a papírszerű hulladékot abban vidd magaddal a legközelebbi kukáig.

 Az erdő házmestere. Még bele akarta tetetni, hogy egymás iránti tapintatból a futók ne hásználják a kili meg a félmarcsi szavakat, de meggyőztem, jobban átmegy az üzenet, ha rövidre és egy pontra koncentráltan közöljük.

A hosszútávfutó éhsége

Kevésbé romantikus erőpróba

Folyamatosan éhes vagyok.

Ehhez képes felkészülni és lefutni egy maratont nem is kihívás. Szeretek, vagy inkább imádok futni, fák, bokrok, dombok között, erdők, völgyek mélyén, hegyek lábánál, oldalán, csúcsán, gerincén trappolni. Pocsolyába lépni, besározni az új cipőm. Nem jelent problémát ezt olyan sokat csinálni amilyen sokat csak lehet. Így aztán néhány év és hopp, maratonképes az ember. Nem áll meg, hiszen nem ez volt a cél. Soha nem is volt cél, mindíg csak következő lépés. Mindíg csak kint, néha fent, aztán meg csak tovább, gyorsabban és messzebbre. És hopp, ultrákat fut az ember. És ez így még csak nem is nevezhető kihívásnak, mert csupán csak azt csinálom, amit legszívesebben csinálnék.

De... 

A futó élete nem csupán fotogén harc az elemekkel. Legkeményebb harcaink távolról sem romantikusak és csak annyira vagányak, amennyire egy pedánsan felhúzott bokazokni tud lenni. 

Sokkal komolyabb nehézség, igazi kihívás megvédeni mindezt az ellenünk törő erőktől. Ilyen erők a szociális életünk, a munkánk, a kutyakozmetikus időpontok (gyorsan szőrösödő fajta ráadásul), szülői értekezletek, a gyerekek ballagási ünnepségei és az éhség. A folyamatosan jelen lévő, hol mardosó, hol szolídan gyomrosozgató, hol szájban, hol hasban, hol gyengeségben manifesztálódó éhezés. A pékség előtt meginduló nyálelválasztás, a beteges, csaffasztott feltétekkel agyonvágott pizza kísértő illata. Még szerencse, hogy a Mekitől visszatart a bohócoktól és a seggdekoltázstól való félelem, a KFC-től meg, hogy túl büszke vagyok hozzá, hogy vödörből etessenek. Az éhséget megregulázni igazi erőpróba. Nem mondom, hogy a legnagyobb, vagy a legismertebb...vannak sokkal vagányabb kihívások is. Hegyek csúcsára hágva rikoltozni, sivatagok homokján átfutva, cserepes szájjal célba rogyni, sáros akadályversenyeken belemosolyogni a kamerába, háton csúszva érkezni a lejtő aljába vagy lelelőzni egy gyíkharcost. Ezek vagány dolgok. Nem enni ipari szemetet nem tartozik a leghősiesebb eredmények közé. Csakhogy a futó élete nem csupán fotogén harc az elemekkel. Az igazi csatákat nap mint nap vívjuk, és nem az elemekkel, hanem többek közt a belekkel. Oké, ez nem volt valami szép mondat, de valahogy rímelt, így aztán meghagyom. Nyafogós, kecsöpős szájú, kólaszlopáló, sütizős, táblacsokis, haboskávés énünk az az ellenfél, aki ellen a legnagyobb erőfeszítésekre van szükségünk.

Hadd kezdjem néhány hibával - a teljesség igénye nélkül -  amit futóként evés címszó alatt elkövethetünk.

A tej

Az első dolog amit a futás és táplálkozás viszonlyatában megtanultam, hogy hat órával megmérettetések vagy edzések előtt ne fogyasszunk tejet. Lassan emésztődik meg, ezért javasolt műtéti beavatkozások előtt is mellőzni. Sokáig marad a gyomorban, lötyög. Erősebb tréningek alkalmával az emésztés amúgy is tartalékra kapcsol, a tejecske meg csobog, köpülődik. Jobb esetben csak kényelmetlen, rossz érzés, rosszabb esetekben meg vajat fosik, tejszínhabot hány tőle az ember.

Az időzítés

Sokat enni,  vagy egyáltatlán enni edzés előtt egyáltalán nem jó. Szerény véleményem szerint futni éhgyomorra a legjobb. Elméletem - vérelméletnek hívom - szerint az edzés, verseny alatt az izmoknak vérre van szüksége. Brilliáns megállapítás, nemde? "Abból veszik ki a zoxigént". Meg a vitaminokat, meg a cukrot, meg nagydózisú magnéziumot, kacliumot, vasat és ki tudja még mi egyebeket. Spenótot is! Ha a vér épp a gyomorban, belekben müzliszeletek lebontásával és szortírozásával van lekötve, kevesebb jut az izomzatba. Mellesleg: órákba telik mire egy mogyorószem energia formájában jelentkezik, a közvetlenül futás előtt fogyasztott szilárd kaját csak jóval az edzés után hasznosítja a szervezet. Elsősorban a vérben, májban, izmokban raktározott cukrot használjuk fel. Az esemény előtt lenyomott banán nagyon hosszú idő és út megéttele után alakul gyümölcsből vércukorrá hogy a cél felé lökdösssön bennünket. Figyelembe véve, hogy magas fordulatszámon (pulzustartományban) rohanva az emésztés gyakorlatilag kikapcsol, banán barátunk elfogyaszátsa a startvonalnál csak még értelmetlenebb. Órákkal (4-5) verseny előtt küldjük le, úgy hatása épp időben érvényesül. Üres gyomorral futni ráveszi, rászoktatja a szervezetet a tartalékok hatékony felhasználására. 

A verseny előtti energizálás két három nappal az esemény előtt kezdődik, így a szervezetnek elég ideje van feltölteni a raktárakat és még a feleslegtől is meg tud szabadultni a startlövés előtt.

Szalmalánggal fűteni

Ott van aztán a csoki. Cukor. Amit nagyon szeret az ember. Tömény energia, örömhormon, krémes töltelék és ropogós ostyaszeletek...nem lehet néküle élni. Lehet, de minek!? Az, hogy a csokinak (szelet, tábla, töltött, kerek, lyukas...Gombóc Artúr a magmondhatója miféle csokinak) magas az enregiatartalma, ne tévesszen meg minket. Tréning előtt csokival energizálni olyan, mintha szalmával fűtenénk be a kemencébe. Látványos lángokkal indul, fejvesztve menekül kutya, macska a közelből, aztán csend lesz, füst és hideg. A cukros termékek feltolják a vér cukor szintjét, a szervezet boldog, az gondolja, van itt energia bőven és hozzá sem próbál nyúlni a raktárakhoz. Láttál már artikulátlanul üvöltve játszóterező, vagy kiizzadva a szófáról fejest ugráló gyereket? Aztán néhány perc múlva rekordútálatosnak, nyűgösnek, nyafogósnak? No az a cukorrsokk-cukordepresszió, cukorrészegség- cukormásnap kombó. Mivel a gyerekek csak lassan, a kor előrehaladtával lesznek teljesen tönkrebaszva étkezésileg, eleintebbe még érzékenyebben, látványosabban reagálnak addiktív ipari szemetekre. Méréseim szerint egy szelet Mars kb 3-5 kilométerig repíti az embert majd gyengeség, hideg veríték, farkaséhség tüneteivel az út szélén hagy. Esetenként ezek a tünetek elég drámaiak. Meg kell állni, pár perc szünet, majd lassú csoszogva kocogás után vissza lehet térni a ritmushoz. Ha történt ilyen veled, és nem értetted, emlékezz vissza, ettél e valami édességet az indulás előtti órákban. Süti, keksz, csoki a futó számára jutalom, semmi esetre sem fűtőanyag.

Power Ranger vs. Thor

Akkor mi a helyzet a power géllel? Az nem szalmaláng? De az. Jó nagy bálányi szalma. Épp ezért egyáltalán nem mindegy mikor és hogyan alkalmazzuk. Túl későn már nem fejti ki a hatását, túl korán pedig hamar átmegy rajtunk. Túl gyorsan leküldve émelyít, fosat, hánytat, hajt. Víz nélkül a sivatagba varázsol, sok vizet meg amúgy nem szabad inni. Lötyög.

2178_00_d.jpg

Személyes tapasztalatom, hogy harminc kilométer alatt gélezgetni felesleges. Ha szükségét is érzi az ember, az azért van, mert ráfér még némi edzés. Nem érdemes az összes igényünket kiszolgálni. Vannak esetek, amikor nem energiára, hanem türelemre, kitartó munkára és összeszorított fogakra van szükség. Egy maratonhoz elég egy Power gél (a legismertebb 41 grammos kiszerelésre gondolok), a 18. kilométer környékén kezdem el fogyasztani kábé a huszonnegyedikig. Így a hatás a harmincadik kilométer közelében jelentkezik. Amikor a kalapácsos ember. Power Ranger vs. Thor. Csak ez a Thor nem nyom olyan jó poénokat mint a Marveles, a Power Ranger meg nem néz úgy ki mint egy gagyi kínai játék.

Ha nagyon sokat is futok, nem eszek közben szilárdat. Volt olyan ultrám, amikor hét órányi ügetés után rányúltam egy szem mogyoróra. Futottam egy ötöst és kijött. Kihánytam egy szem mogyit. Ultratávokon kénytelen az ember táplálni magát valahogyan, a problémát meg kell oldani tehát. Az én módszerem, hogy csak folyékony cuccokkal traktálom magam. Mióta felfedeztem a sós Power Gélt, már a sópótlás sem teszi szükségessé a ropit vagy a mogyorózást...izé... a mogyoróevést.

Az energiaitalok

Itt most nem az izotonikus italokról vagy a vitamimkoncentrátumokról lesz szó, amiket néha szintén neveznek energiaitaloknak is. It kifejezetten a büdös, cukros, koffeines, taurinos, lakodalmas zenészek és dagadt, tacskóbiciklis kisgyerekek által kedvelt gejj szarokról lesz szó, min a Hell, a Bomba vegy a klasszikus Red Bull.

Nehezen hittem a fülemnek, amikor először hallottam arról, hogy valaki energiaital függő. De most tényleg? Akkor már miért nem olyan dologra szokott rá, ami amellett, hogy káros meg büdös, legalább kábít, tudatmódosít vagy csinál valami érdekeset az agyunkkal? Mekkora pénzkidobás ez már? Simán csak tönkrevágni a szivünket, a vérkeringésünkket, elhízni a nagy semmiért. Akkor már inkább dohányozna, az legalább szocializál. Dohányosok össze, összeállnak rövid beszélgetésekre, az alkoholisták kvázi pszichológusai egymásnak de vörösfejü tokások nem formálnak böffentőklikkeket. Lehúzzák csak málnás higítószagú itókájukat, kicsit bevéresedik a szemük a szénsavtól meg a hidegtől és csendben, tudatmódosulás nélkül ver össze vissza a szivük. Anélkül, hogy erre szükség lenne. Manapság már nagyon olcsón hozzá lehet jutni acetonból és márkás rovarirtókból  készült dizájnerdrogokhoz, amik sokkal egészségesebbek és érdekesebbek mint az energiaitalok, miért nem azokkal öli meg magát inkább?

Szerintem nincs nagy gond azzal, ha valaki alkalmanként leküld egy Red Bullt, tagadhatatlan, hogy van az a fajta unalom, amihez képest már az is érdekes. A modern ember gyomra meg látott már sok egyéb csodát. Csakúgy mint az alkohol esetében, a rendszeres fogyasztás jelenti a problémát. Az, hogy gyerekek kezében annyira gyakran látom, no az viszont gáz. Remélhetőleg tényleg ad szárnyakat, mert a repülő már nem fogja elbírni az ezen felnövő generációt.

Vissza a természeteshez

Vissza tehát a folyamatos küzdelemhez, az éhséggel vívott kétségbeesett harchoz. Azt már mondtam, hogy alapjában, ha az ember kerüli a szarervést, nagy hibát nem tud elkövetni. Érdemes természetes állapotukhoz közeli alapanyagokkal főzni. Például krumpliból (burgonya) és nem fagyaszott hasábburgonyából vagy krumplipüréporból szakácskodni. Tojást használni és nem tojásport. Értékes és egészséges sok halat enni. Még horgászos fészbúkcsoportokra is feliratkoztam. De nem vennék a számba halrudacskát, surimit vagy csirkehúsból préselt műóriásgarnélát. Vagy óriásműgarnélát. Mindegy, biztos sejthető mire gondolok. Arra ami nagyobb mint a valaha látott legnagyobb garnéla, mégis olcsóbb mint a farhát vagy a parízer. Élelmiszeripari hulladékból préselt ízfokozott massza, ami ha szerencsénk van nem árt, ha nincs akkor meg igen. Azért igazán veszélyes, mert ízre sokszor finomabb, mint az eredeti. Tíz emberből kilenc jobbnak ítélte meg a zselatinból és rejtelmes porokból előállított krémsajtszerű készítményt, mint a sajt-krémssajtot. Az élelmiszeripar nagyjai tudják ám mitől döglik a légy, bele is teszik nekünk a szutyiba amit eszünk.

Degeszre enni magad egy disznóöléskor, ahol minden az aminek látszik egészségesebb, mint egy halrudacskavacsora, ami még csak nem is hal alakú. A tokaszalonna kevesebbet árt neked, mint a Sejha Szatén Sonka. Kanállal enni a langyos disznózsírt léböjtkúra egy vég párizsihoz hasonlítva.

Néhány trükk németül értők figyelmébe:

Ha a hasunkról van szó, legyünk válogatósak. Finoman érintve a sznobizmust, vigyázva ne essünk a ló azon oldalára, ahol az emberek már folyamatosan az evéssel foglalkoznak, mert azért az evés, mint életcél, kicsit kevéske. Egyik végletében sem okés. Nem kell mindent megenni, amit az ipar elénk lököd de azért kizálólag északnorvég sarkifényt csipegetni biokölessel sem az egyetlen út a túléléshez. Zöldség, gyümölcs, teljes kiőrlésű gabona, tojás, sok hal, magvak, túró, joghurt, kefír...tele a világ egészséges kajákkal. Nem kell búcsút mondanunk a kedvenceknek sem...na jó, attól függ mik azok...tehát, nem minden kedvencünknek kell búcsút mondani. Még a hideg pacalpörkölt konzervdobozból sem rossz, ha elég ritkán esszük. A mértékletesség örömforrás. Minél ritkábban jutalmazzuk meg vele magunkat, annál jobban esik majd amikor végre rászabadulunk.

30630011_1020703564752010_8463510661979176960_o.jpg

Attól még, hogy valaki rendszeresen fut, simán tud hízni is közben. A kalóriabevitel és felhasználás matematikája nem függeszti fel magát, csak mert kijárunk az erdőbe porolni.

A nagy mennyiségű napi energiafelhasználás éhséget generál. Ez eddig tiszta, csakhogy ez az éhség tapasztalatom szerint túlmutat a szükségen. Ha elégetünk kétezer kilokalóriát, háromezerre való éhség ébred bennünk. Ha magunkhoz térünk egy maraton után, futtában felfalnánk egy tehenet, a horogról szippantanánk le a frissen fogott harcsát és egy tízkilós dinnyét helyben fogyasztunk a zöldésgenél, hogy a héját ne otthon kelljen kidobni. Már tele a kuka strucctojáshéjjal.  A futó potenciális nagyevő. A nagyevőket pedig nem megvonással, sokkal inkább a mennyiségtől a minőség felé tereléssel szokták kezelni. Ha mégis mennyiségre vágyom, levessel, salátával oldom meg. Ezek arra is jók, hogy az erősebb, zsírosabb kajákból kevesebb fér belém. Miután már egy komplett botanikuskert figyel a gyomromban, a túróstésztából sokkal kevesebb is elég.

Mielőtt még magamra zúdítanám a gasztroenterológus maffia haragját, szeretén leszögezni, nem vagyok szakértő. Nem is akarok az lenni...jó, szeretnék az lenni, jó szakmának tartom, de sajnos nem ezirányban tanultam tovább. Ami itt következik az csupán egy-egy ötlet, ami a feleségem szerint bevált, ami szerintem jó, meg amit mindketten szeretünk.

Feleségem tippje: Zabpehely

Egyszer kóstoltam. Az örömmentes étkezés szimbóluma lett nálam. Nagyon jó, lassan felszívódó szénhidrát, cukorbetegség esetén is ajánlott, a futótársadalom által tesztelt és javallott étek. Számtalan tipp található az internet nevű receptgyüjteményben, hogyan ízesíthető, hogy ne legyen ennyire lehangolóan, örömtelenül funkcionális. Táplál, de örömöt nem ad. 

30652586_1021197531369280_2786058642539937792_o.jpg

Amit én szeretek, feleségem kevésbé

Hal hagymával, akár ha konzerv, akkor is. Van a közelben egy orosz bolt, ahová ha beszabadulok általában felvásárlom a paradicsomos hal és borscs készletüket.  A paradicsomos hal hagymával (jó sok hagymával) tartalmaz mindent amire a szervezetünknek szüksége van. A háborítatlan éjszakai nyugalmat is beleértve. A halat egyébként szeretem olajosan, pácolva, ecetesen, kaprosan, füstölten, sütve, szárítva, és rántva is. Nyárson is, grillen is, serpenyőben, tepsiben, papírtálcán és konzervdobozban. Egyedül talán sós vízben hónapokig rohasztva nem. 

30581271_451365405293782_7819820047857090560_o.jpg

Nagytestű tengeri hal, mint a tonhal, tartalmazhat higanyt, hehézfémeket, olyan anyagok halmozódnak fel szerencsétlen teremtmények testében, amit eredetileg nem oda szántunk. Abban bíztunk, hogy elsüllyedve jó mélyre soha nem látjuk őket viszont. Amikor a SpaceX rekétái jól telenyomják a légkört az égéstermékeikkel, azok szépen eloszlanak a légkörben, a nagy ünneplés közepette nem is gondolnánk, hogy a tonhalsalátának ilyen kellemetlen mellékíze lesz tőle. Még két három ilyen Elon Musk szerű játékos technozseni és kezdőik az emberiség Mad Maxes része...akkor majd a kutyakajaevésről fogok cikket írni gekkóvérrel ujságpapírra.

És olyasmik amiket mindketten ajánlani tudunk

Tojás. Alma, teljes kiőrlésű kenyér, magvak, bogyók, avokádó. Az utóbbival azért vigyázni kell, mert bár az avokádó krém nagyon finom és egyszerű, öldöklő harcok, egy politikai blog kommentelőinél is kegyetlenebb törzsek csapnak össze nap mint nap a bors és citromlé optimális mennyiségét eldöntendő. 

Ha szezonja van és hozzájutsz finom zöldésgekhez, edd őket nyersen, minél kevesebb fűszert alkalmazva. Rég feledésbe merült ízeket fedezhetsz fel, erzékenyebbé válik az ízlelés. Egy francia szakács mondta, mikor a riporter azt firtatta, miért nem borsozza meg a libamájpátétomot, a recept gyakorlatilag semmiféle fűszert nem tartalmazott. "Ha libamájat akarok enni, veszek egy szép libamájat és azt eszek. Nem pedig borsot, meg hagymát."  Mielőtt félreértenél, nem azt mondom, hogy mindíg és csak így. Csak azt, hogy érdemes így is kipróbálni, mert érdekes.

A hozzátáplálásról

A drogériák polcain megszámlálhatatlanul sok készítmény található sportos életmódunk segítésére, fenntartására, fokozására, túlzásba vitelére valamint az ebból adódó problémák orvoslására, kompenzálására és a fájdalmaink enyhítésére. Buffout barátom simán lekacatozza a teljes választékot, szerinte csak a vese meg a máj terhelésére jó az egész hóbelevanc. Magnézium, Kalcium van a csapvízbern elég, vitaminok gyümölcsben maradva finomabbak, ha nem vagy vegán, vasat, nyomelemeket, fehérjét nyersz a húsból, ásványokért pedig fordulj a zöldségeshez. Nem teljesen értek vele egyet, úgy gondolom van az az intenzitás (napi 2 óra edzésidő felett), ami mellett már érdemes extra adag vitaminokat és ásványokat szedni. Télen némi C vitamin pótlás segíti az immunrendszert, hideg időben sokat kinn tartózkodva nem is árt némi támogatás. A Kalcium, Magnézium pótáls is ajánlott, de szeretném hansúlyozni, nem attól fut gyorsan az ember. D vitamin télen nem árt, különösen az előbb említett Kalcium beépülése miatt is. Az L-Carnitin, B12 állítólag energizál, szerintem meg a kemény edzések, jó felkészülés a siker kulcsa A biztonság kedvéért azért versenyek előtt (már a felkészítő edzések előtt is), szedek L-Carnitint. Hatása abban áll, hogy növeli a sejtek víztartalmát javítva ezzel az anyagcseréjüket. A lényeg viszont nem változik, a verseny előtt felpimpelt anyagcserénél sokkal fontosabb az alapvetően jó anyagcsere. Semmi sem pótolhatja az edzéseket. Bármit is szed az ember, fontos, hogy ne a verseny napján kedjen el kísérletezgetni magán. Nem árt ha a felkészülő edzések elatt, 2-3 héttel a verseny előtt már ráhangolódik a táplálékkiegészítőportfóliójára. Ezt a szót most tatláltam ki, nem mondhatnám, hogy tetszik, de így, egyszer használva egy életben elmegy.  A lényeg, semmit ne élesben tesztelj. A versenyre való felkészülésnek az edzés csak egy aspektusa. Készülsz testben, edzéssel, evéssel és pihenéssel. És készülsz lélekben is. De ez már egy másik történet.

  

Hétköznapi Minimalizmus

Tavaszi lomtalanítás

Nevezhetjük ezt egyszerűségre törekvésnek is. A minimalizmusra, annak áldásos hatásaira a futás segítségével kezdtem ráérezni. Nem vagyok szakértő, nem töltöttem éveket Japánban hogy igazán megértsem, csak annyit tudok amit sikerült visszaszereznem. Nem egy szakértő elemzése következik tehát, csak egy laikus esettanulmánya. Mert minimalista voltam, elvették tőlem, futni kezdtem és ezáltal sikerült visszakapnom valamit belőle. 

Elrontva lenni: kövezett út, szélesre tárt ajtók a meleg rózsaszín és babakék semmibe

Érdekes dolog ez, mert annak (minimalistának) születünk, aztán el leszünk rontva és rendszerint úgy is maradunk. Bababoltokban járva...bababoltok kirakatán benézve...véletlenül betekintve oda elképesztő erőforrásokat látunk munkában, hogy a fehér lappal születő kisemberkék a kívánt irányban fejlődjenek. Fontos, hogy a kisdedek ízlésvilága nehogy túlnőljön azon, amit egy részeges lakodalmas zenész nyújtani tud majd nekik. Jóelőre a kínálathoz hangolják a keresletet. Szigorúan szintetikus anyagból, szemkápráztató szinekben készülő játszhatatlan játékok készítik fel a kicsiket első tabletjükre, hogy majd azon csilingelő, puffogó, addiktív játékok...appok tegyék őket függőjévé a technikának. Szerezd meg, birtokold, legyen a tiéd! Fontos, hogy majd tiniként ne habozzanak azt gondolni, az életük azért egy lidércnyomás, mert nem kapták meg az iPhone legfissebb, aranyhátlapos változatát, felnőve, hogy beépített navi és szervómotoros csomagtartónyitó hiányában kiröhög a szomszéd béemvés, hogy homorított háromdés tévé nélkül szarba sem néznek a haverok és ha a fogkefe nem bluetoothos, büdös marad a szánk. Amig mindezt a sok könrnyezetromboló, feleleges elektromos szart kinézzük, megrendeljük, visszaküldjük, értékeléseket, összehasonlításokat olvasunk róluk, barátainkkal megbeszéljük a tapasztalatokat majd realizáljuk, hogy már három hete elavult, legalább nem foglalkozunk olyan beteges dolgokkal, mint önismeret, meditáció, öngyógyítás, tanulás, művelődés, társalgás, testedzés...olyan dolgokkal, amikhez semmit nem kell megrendelni az amazonról. Csajozással, meg havekodással se, mert mindenkinek, de főleg a részvényeseknek, jobb, ha a tindert meg a facebookot nyomkodjuk helyette.

lucky-boy-sunday-stuffed-wool-doll-hand-knitted-kids-toy-denmark-ugly-toy-baby-doll-birthday.jpg
Nem lehet elég korán elkezdeni. Ízlésrombolás már csecsemőkortól

 

Egy szorgos, gyűjtögetéssel töltött élet jutalma: az öregszagú pecó

Kacatok, naftalinszagú (oké, levelndula) ruhakupacok, poros, szakadt kartondobozok, rozsdás alkatrészek, kiolvasott könyvek és kopogós műanyagból készült Fisherprice játékszörnyek vesznek minket körül mire elérjük a nyugdíjkorhatárt. Igen, Fisherprice játékok egy nyugdíjas szekrényében. Megijedt tőle az unoka, akiknek ajándékba szánták, megtartották, hátha majd a dédunokáknak erősebbek lesznek az idegeik. Mindezekhez csúnya, nagy, rossz minőségű svéd szekrényekbe pakoljuk, amiknek nem merjük kinyitni az ajtaját, nehogy ránk omoljon a múlt. A lakás hasznos alapterületének jelentős részét limlomoknak áldozzuk, aztán csodálkozunk, minek van olyan nehéz, dohos, penészes szaga. Nincs szívünk kidobni, mert már ennyire el lettünk hülyítve. Összekeverjük a szeretetet a retkes régi kacatokhoz való ragaszkodással.

Szerencsénk is lehet. Ha például sokat költözünk és nem akarunk egyre borsosabb árat fizetni a szállító cégeknek rákényszerülünk, hogy egy rakás felesleges dologtól megszabaduljunk. De mik is pontosan feleslegesek? Meglepően sokminden. Egy férfi számára például a szükséges holmik beleférnek egy sporttáskába. Egy nő számára plusz egy kézi, meg egy nagyteljesítményű hajszárító eredeti dobozban.

Könyvek, papírszemét

A könyvek például...hallom a felhördülést, de őszintén, hány könyvet olvastál ki kétszer? Akkor meg minek megtartani? Szép, de ha továbbadod más is kiolvashatja. Kölcsönözz és megspórolod a könyvek árát, helyét, polcaikat és szállításukat. Jártál egyetemre, fősulira, gimibe, egy csomó füzetet teleírtál, még sordíszítést is raktál minden óra után. Szerinted hányszor fog előfurdulni az életetd során, hogy a mechanika jegyzeteid újralapozgatod? Kinek gyűjtöd a kompjútertechnika újságokat az ezredforduló óta? Hasznos tippek Windows 95 tuningoláshoz, CD mellékelttel? Még csak a cipőbe sem lehet gyűrni nedvszívónak. Újrahasznosítható szemét, had szülessen újjá, mint WC papír vagy papírzsebkendő. Ne állj útjába a kacatságok reinkarnációjának. Ma, amikor életed összes fotója ráfér egy kisújkörömnyi SD kártyára, semmi nem indokolja, hogy dobozszámra gyújtsék a port valami eldugott helyen.

Ruhák

Értem, hogy az a terv, hogy egyszer majd újre fel tudod húzni a harmickettes farmerodat. Sikerülni fog, de ha nem, a próbálkozás már önmagában jót fog tenni. Ünnepeld majd meg az eredményt azzal, hogy majd akkor újakat veszel. Ezek már addigra úgysem lesznek divatosak, még az örök darabok sem, addigra az örök is új lesz. Rengeteg ember van a miénknél szegényebb országokban, akik boldogok lesznek attól a temérdek textiltől aminek te jelenleg semmi hasznát nem veszed. Csak foglalja a helyet a tértől.

Nincs olyan ruhásszekrény az IKEA-ban, ami szebb lenne a térnél, ami a hiányától keletkezik. 

Mit nem jelent a minimalizmus

Nem jelenti azt, hogy ne vennék karácsonyfaégőket, ha eljönnek az ünnepek, csak azt, hogy kevesebbet a jobból. Nem csábulok el a világító rénszarvasos szánkó látványára és a szomszéd akasztott télapója, bazinagy felfújhatós hóembere sem vesz rá, hogy én is hasonlóakat vegyek. Befeszítem az akaraterőmet és dagadó erekkel a halántékomon, de ellenállok. Szép, szép, gyönyörködteti a szemet, de az év jelentős részében csak a teret, a port és a fényt fogja. A húsvéttal ugyanez a helyzet, elgyengülök ugyan, ha kertésznadrágos, brutális mosolyú nyúlfogú nyulakat látok porcelánból, festett agyagból vagy gusztusosan fröccsentett műanyagból. Gondolom is, hogy bárcsak én is hasonlókkal kápráztathatnám el a rokonságot, de feláldozom a pillanatnyi örömöt és így az év húsvéton kívüli részében nincs vigyorgónyúl panoptikum a pincémben.

decor-easter-bunny-family-9-piece-figurine-set.jpg
Egyszer egy évben eljön az idejük, aztán vissza velük a sötétségbe

 

Edzőterem van ott helyette, ami kisebb öröm ugyan, de legalább sokszor egy évben.  

20180318_153638.jpg
Úgy hívom, Minigym. A hétköznapi minimalizmus mentette meg attól, hogy télapó és húsvéti nyúl panoptikum legyen belőle

 

Kaják

Ez az alábbi jótanács komoly élezetekhez tud juttatni:

Egyél éhesen, igyál szomjasan, pihenj fáradtságtól és ne megszokásból.

És az arcod fényre derül. Khm...elnézést.

Az evésben az egyszerűség arra jó, hogy minél kevesebb élelmiszeripari hulladék kerüljön a szervezetünkbe. Nem csinálok az evésből mozgalmat, hiányzik belőlem az ehhez való szociális nyüzsöghetnék, konfliktuskereső attitűd, így csak arra figyelek, amire könnyű figyelni. Amit veszek, az legyen a lehető legközelebb a természetes állapotához. A cukor gyümölcsben a legjobb. Finomítva, sertéscsontból főzött tartósított zselatinban, szinezve rossz. A vitaminnal ugyanez a helyzet. Nem teszek szeletelt vágóhídi trutymót a szendvicsembe, tőlem Roland bohóc is visszamehet a cirkuszba ugrálni, szottyadt zsömlébe dugott zsíros marhadarálékot sem fogyasztok. A gén, hormon, és antibiotikum kezelt élve döglött csirkék sem az én vödrömbe kerülnek a KFC nevű vájúháznál. És mivel nem teszek, eszek ilyeneket, nincs szükség arra, hogy mindezt kompenzálandó, Norbis túrórudolfokat küldjek desszert helyett, vagy ahogy gyakrabban látom: desszertkiegészítésként. Nem kell, hogy Norbis lisztből készült kakaóscsigákkal szorítsam le a tejfölös nokedlit.

Mondjuk a nokedlit most megenném.

Hogyan kapcsolódik ez a futáshoz

A digitalizáció, a szellemi kiszolgáltság képes olyan unalmat és színpompás sivárságot teremteni az életünkben,  amiben könnyen elveszítjük önmagunkat. Nem engednek gondolkodni, mert még a végén más következtetésre jutnál, mint az, hogy az Apple boldogít, Ed Sheeran az egyetlen zenész, vagy hogy egy névvel ellátott Amazonos hardverrel beszélgetni nem a konzumidiotizmus mélypontja. Oké, a mélypont a Fekete péntek, de az inkább szimbolikus értelemben. Alexa a mindennapok szégyene.

A futás elfoglal, olyan tevékenység, ami kozben nehezen költi az ember hülyeségekre a pénzt. Oké, sokan dolgoznak azon, hogy mondjuk egy okosóra segítségével, megborulva kicsit az alacsony pulzustartományban maradás izgalmától, edzés közben is tudj baszkodni az amazonon. Viszont amíg futok, nincs időm dobozokat bontogatni. Még ha rendelni tudnék is ezt azt az edzések alatt, azzal hogy általában jól el vagyok foglalva, kevesebb unalomból vásárolt limlom köt ki az előszobában.

A futás tényleg te vagy. A te munkád, a te erőd, a te időd. Ha nem teszed teljesen szociálissá, edzel egyedül is néha, segít meghallani a saját gondolataid.  A futás, a sport nem csak futás és sport. Nekem egy lépés visszafelé az időben, egy olyan korba, amikor még nem fojtottuk magunkat ipari hulladékokba. Közelebb visz a természethez, visszaenged az emberiség társadalmi gyerekkorához, amikor még sárgán sütött a nap, télen nagy hó esett, nyáron perzselt a meleg, a fákon gyümölcsök lógtak és allergiás reakció nélkül éltük túl a tavaszt.

20170603_121443.jpg

 

 

A hosszútávfutó ellenszenvessége

Ellenszenvesek vagyunk, és ez részben a mi hibánk. Annyira meggyőződésesen tudjuk nyomni, arcélünk oly kontrasztosan rajzolódik ki a lemenő nap fényében, hogy az sokakban ellenérzéseket kelt. Sajnos sokszor pont azokban, akik éppen ezzel a tevékenységgel tudnának segíteni magukon. Gyógyíthatná a sport. Meglát, és - bár szerintünk - amit csinálunk inspirációként kéne, hogy hasson, nem ez az eredmény.

Elfordulás, cinikus megjegyzések, kéretlen pszichoanalízis (önvédelmi), az elme rosszindulatú csápjai, amint gyengénket kutatják. Szinte tapintható a vágy, hogy nevetségesnek lásson, hogy az a fene nagy arcunk mást is kifejezzen mint az önelégültség. Az egó, ha becsületes harcban nem győzhet, lehúz, leköp mindenkit és mindent maga körül, úgy, hogy még akkor is ha semmije sincs, akkor is a világ közepének érezhesse magát. Így lesz belőlünk hülye, kapuzárási pánikból kifolyólag túlkompenzáló, buzgómócsing, pózer, beszűkült, spotszakos, futóbolond.

fb_non_mipiace.jpg

 

Ez részben a mi hibánk, akik futunk, sportba fojtjuk bánatunk és örömeinket is onnan eredeztetjük. Erről beszélünk, erre készülünk, ezt ünnepeljük és e köré szervezzük a nyaralásainkat is. Ebben látjuk a megoldást, ez az út és a cél is. A szülinapi tortánk futócipő alakú, a sebességet perc/kilométerben számoljuk, újévkor pedig új maratonokat fogadunk meg. Kocsmázás helyett is az erdőben koslatunk, mondjuk ez nem is baj, mert már rohadtul unalmas, hogy tisztességesen panaszkodni sem vagyunk képesek. A nyafogásainkra is ezt hozzuk fel megoldásként. Egyszerűen sok ez már ebből, éreznünk kéne, mikor elég.

"Fut, fut, fut, hogy rohadna meg."

Hibásak azok is, akik nem teszik, akik inkább kitalálják, hogy miért is értelmetlen, szánalmas, vagy felesleges amit művelünk. Vétkesek abban, hogy hagyják keserűségüket rosszindulatként formát ölteni. Másra vetítik nyűgjeiket, nyavajáikat, nyomorukat.

Legnagyobb részben legyen ez a világ hibája, társadalmi probléma, a fogyasztói társadalom önemésztő jellegének böffenete, tünete. A világ nagy, általános semmi, ráfér az arcára bármi, ideális bűnbak, hogy ne legyen megbántva senki. Egyezzünk meg abban, hogy ő az igazi felelős.

earth-007.jpg
Az ideális bűnbak / Fotó: theguardian.com

 

Három hibás, de igazán csak egyikük szenvedi, aki nem fut. Nem sok öröme marad. A cinizmus, a gúny viccesnek hangzik, az is ha jól csinálják, de senki sem nevet percekig egy egy epés beszóláson. Gyanítom, nem kárpótol. Kárpótolni? Miért is? Az elpazarolt évekért, a lehetőségek fogyásáért, az egészség hiányáért, a kifogások igazsággá mervevedéséért. Az érzésért, hogy nehéz, hogy lassú, hogy elindulni, lehajolni, fellépni mind fárasztó, hogy akármit is vásárol össze, csak addig boldog tőle, amíg ki nem bontja.

Még ha nem is úgy látszik, még ha nem is mindíg  nyilvánvaló, hiszem, hogy okkal csinálunk, vagy nem teszünk meg dolgokat. Okkal kezdünk el és hagyunk abba tevékenységeket, oka van annak, hogy kedveljük a macskákat és félünk a kisbabáktól. Okkal kapunk szívinfarktust, csak hogy cégünk időben piacra tudja dobni a fingóappot androidra. Okok sorozata vezet oda, hogy inkább érezzük nyomorultul magunkat, húzzuk le, aki azt csinálja amit nekünk is kéne, minthogy mi magunk megtegyük az első lépéseket. Még ha a végeredmény katasztófa is, az odáig vezető lépések mindegyike lehet logikus. A henyeség csakúgy ésszerűnek ható döntések eredménye, mint az ultrafutás.

Rengeteg ilyen jut eszembe, de mivel szeretném a témát kordában tartani, csak az elős pár dologról írnék, ami beugrik.

Az energiaminimum átka

Van aki azt mondja, ösztönösen energiaminimumra törekszünk, hogy amikor beüt a gebasz, legyen tartalék a túlélésre. Az ösztönök csak arról feledkeznek meg, hogy mióta ennyire civilizáltak lettünk, egy átlagember életében nullaszor következik be olyasmi, aminek túléléséhez hat centis zsírrétegre lenne szükség. Talán, ha az evolúció során korábban találkozunk a cipőfűzővel, az energia minimalizálás elve is átgondoltabban fejlődött volna ki.

Az ösztön nem matematikus, nem gondolkodik hosszútávon. Ha fázik, harminc fokra tekeri a fűtést majd ha hozzászokott, vagy tovább romlik a vérkeringés, harmincegyre és tovább.

Az energiaminimum elve létezik, de amíg az állatviálgban a túlélés eszköze, az emberek esetében már nem sok értelme van. Nem jó ok, hogy elforduljunk a sporttól. Avitt evolúciós maradvány.

A félreértett siker

Most azzal folytatom, hogy továbbra is a világot hibáztatom. Annak is azt a részét, ami meg is érdemli, a fogyasztásra serkentő médiatartalmakat, kereskedelmi csatornákat, reklámokat. Ha akarjuk, ha nem, hatnak ránk az effélék, legolcsóbban úgy ússzuk meg, ha ez a hatás taszítás, ha hátat fordítunk legalább akkor, amikor tehetjünk. Mert az üzenet nem csak zavaros, moslékszerű, hanem kifejezetten káros.

Egyrészt sokan már el sem tudják képzelni, hogy a tárgyi javak gyűjtésén kívül bármi másban mérje a sikert.

Menőbb egy piros sportkocsis kokainista, mint egy naponta életeket mentő baleseti sebész, mentőorvos.

Semminek, vesztesnek nézik azokat, akik gyerekeket olvasni, vagy számolni tanítanak, de vörös szőnyeget gördítenek elé és lesegítik a kabátot arról, aki kábítószert árul nekik (ügyes). Mert jó a kocsija.

A világ újabb felelőssége tehát: totálisan félredefiniált a siker fogalma. A rajongóktól övezett Jabba Hut, amikor kiszál méreg drága, segglyukfűtéses autójából és körülnéz, azokat irigyli, akinek olyanja va van, ami neki nincs. Akik egészségesek, jó a kondíciójuk és ettől szépek. Ha fitt vagy, jobban áll rajtad egy nejlonzacskó, mint Jabbán az olasz öltöny, meg a büntető bőrcipő. Fizethet érte vagyonokat, de akkor sem kapja meg, ami neked megvan.  A boldog, egészséges, kiegyensúlyozott ember sikeres. A siker nem vásárlóerő.Ez persze elrontja azök örömét, akik szerint voszont igen. Hiába feccolt annyi pénzt, időt és gonoszságot az imidzsébe, látványosan rondább, mint az az a Decatlonban bevásárolt kocogó az út túloldalán. Elrontott öröm, írigység, nem csoda, hogy ellenszenv az eredmény.

A hedonizmus, mint norma

Azért is szeretem a reklám blokkokat, mert olyanok mint a tükör. Csak nem a saját pattanásaink látszanak benne, hanem mindenki másé. Nem mi látszunk rondának, hanem a "világ".

A kikapcsolódás legelfogadottabb és legnépszerűbb formái és ábrázolásaik rövid reklámblokk mintavételezés alapján:

Szalonspiccesen csapatni az éjszakában. Ezüst, arany szinek a lányok rövid ruháin, kitört sarkú magassarkú cipő jelzi, hogy a party fergeteg. Művigyoros csoportseflik egyre kifényesedettebb arcokkal. Előrevetíti a tequila és filmszakadás kettősét (carpe diem), de arra a spot nem utal.

Cukros, alkoholos italok fogyasztása a napon, sok ezer homokban heverő emberrel körülvéve. A női verzióhoz jár egy lapaj nagy kalap és hegesztőszemüveg is (elegancia). A férfiak csúnya, kigombolt ingekkel kell, hogy beérjék (oldottság). Fontos a fekvő pozíció, amiről nekem az unalom ugrik be, de biztos vannak akik szeretnek látványos helyeken spiccesen unatkozni.

Jól megérdemelt vitorlakötélrángatás és arcba fröccenő víz (kihívások) után gagyi popcorn-rock zenére dönteni a meleg sört üvegből (jutalom). Szőrös, csapzott, nagy ádámcsutkájú fazonok, egymás hátának lapogatása.

Kanos konferenciaturista végre beszabadul a szálloda bárjába és céges számlára (vacsora üzleti partnerrel) küldi lefelé a pémium sört galléros pohárból. Van cinkosan mosolygó pultos is. A spotban a csóka azonnal felkelti a közelben leselkedő hostesek figyelmét és sejtelmes arckifejezéssel közelítenek a jellemzően borostás, kiélt arcú főhős felé.

Ugyanez a züllött tekintetű csóka homokdűnék, fák között lazul, üvegből issza a sört és élvezi, hogy nincsenek meetingjei.

Közös pont a pia. A modern ember főleg erjesztett és égetett szeszek segítségével kapcsolódik ki. Ez használja párkeresés, csapatépítés, problémák megbeszélése, kirándulások erőfeszítésének jutalmaként is.

Elmondom mi a gond ezzel. A pia méreg, drog, a lusták szórakozása, mert minden erőfeszítés nélkül működik. Lelazít anélkül, hogy előtte megfeszültél volna, nevettet viccek hiányában is. Filozófusnak, pszichológusnak, papnak érzed magad anélkül, hogy egy sort is elolvasnál a vonatkozó szakirodalomból. Ha megy ilyen könnyen, akkor minek komplikálni? Hozzászoksz és végül tényleg ez lesz a szórakozásod. Legbelül érzed, ez így nem jó. A belső dilemma feszültséget szül, az pedig kisugárzik, főleg azok irányába, akik nem a bárpultba kapaszkodva keresik a kikapcsolódást. Útálod, lehúzod őket, mert így könnyebb elhitetned magaddal, hogy nem gáz amit csinálsz.

A kereskedelmi televíziók sztereotipiái szerint a férfi pizzazabáló, pocakos, meccsnéző balfasz, a nő pedig vinnyogó konzumidióta. Van valami demokratikus abban, ahogy mindenkit ennyire kreténnek néznek. És talán igazuk is van. Mit szépítsük, aki gügye kereskedelmi csatornákat néz így 2017 környékén, az valószínűleg nem valami tudósféle.

 A sportosság eléggé elbaltázott ábrázolása

Igaza van annak, aki itt megjegyezné, hogy azért sportos reklámokból is van elég. Sőt, némelyikük egész jól sikerült. Az a szlogen például, hogy "Just do it", mindent visz. Jobbat még nem találtak ki. A "Bízz magadban, te hitvány szar!", bár remekmű, egy zseni alkotása (bár tudnám kié), így is csak második. 

Sajnos azonban nem ez az általános, ott vannak köztük azok, amik miatt a poszt témája, az ellenszenv is kialakul. Apple, fitbit, jawbone és társaik. A csúnya szines krumpliórák reneszánsza, a pulzusalapú munkába járás. Hipszterek rohangálnak telefonokhoz szíjazva és rendkívül szilajnak mutatkoznak, annak ellenére, hogy életük jelentős részét a haverok ebédjeinek lájkolásával töltik. Csipogó szar jelzi, hogy az alma jobb mint a fánk. Full sminkben hosszútvávsprintelő csajok egy csepp izzadásg nélkül előzik meg frissen kigyúrt majmaikat, miközben ott ragyog rajtuk a méregdárga telkó.

untitled.png
A csaj meg a majma / Fotó: apple.com

 

Még futókén sem lehet őket nem útálni. Tökéletesen átérzem, amit irántam éreznek a lusták. Annyira túl van már tolva, hogy azt az érzetet kelti bennem, hogy nem akarok ezekkel az arcokkal egy kosárba kerülni. Úgy kell emélkeztetnem magam, hogy a való életben ilyenek nincsenek. A valóságban minden kocogó jófej, még akkor is ha digitalizált. Gyanítom, az ellenszenv egy része nem is ránk, hanem ezekre a reklámszínészekre irányul, minket csak véletlenül összekevernek velük.

Olyan ez, mint izomagynak, vagy hiú picsának nevezni azokat, akik konditerembe járnak. Csak addig áll meg az állítás, amig távol tartjuk magunkat a valóságtól. Onnantól, hogy először betesszük a lábunkat egy ilyen helyre, meglátjuk, hogy valójában mindenféle ember jár oda, legtöbben pont olyanok mint mi, egyéniségek.

Maradjunk ebben. A multik, a világ, meg az ösztönök hibája minden.

Ennek ellenére azért érdemes lenne tenni egy két futólépést, hátha.

 

Jungfrau Marathon 2017

Hegyifutás a svájci Alpokban

Hivatalos Oldal

Sajtófotó Galéria

Azt nem tudom pontosan megmondani, hogy hogyan készültem fel rá, mert egy idő után nem jegyzeteltem. Korábban, fél éve már, volt naplóm, még digitális is. Aztán elmaradtak. Amikor nem dolgozok, edzek, amikor meg besötétedik elalszom. Minek ezt felírni.
Fogalmam sem volt arról, milyen lesz majd kétezer méter csak felfelé. Próbáltam a helyi dombokból tízszer megfutva hegyet építeni, de soha nem voltam benne biztos, hogy elég magas lett e. A kutya is panaszkodott, mert néhány sétánk után izomlázat kapott. A biciklimet tönkretapostam, többet költöttem rá, mint az autómra benzinnel együtt. Van egy szekrény, ami tele van ijesztővé rombolt futócipőkkel. Olykor elfutok reggel és csak sötétedésre érek haza, máskor meg ebéd előtt még gyorsan leizzadok. Minden edzés más, és nem úgy kell elképzelni, hogy kivörösödött fejjel zuhantok. Minden alkalom egy kis kirándulás, ahol közben lihegsz egy picit.
Ha a feleségem nem döntött volna úgy, hogy ő is felhúzza a futócipőt, valószínűleg már elvált volna tolem.
Tíz méteres pontossággal jelzem fejből a kilométereket, de teljesen felesleges számolni. Azért számoltam, hogy felírjam, semmi másért. Ha nem írom fel, számolni sem kell. Kimegyek X órára futni, nem tudom még merre, majd kitalálom. Minden gyümölcsfát, farakást, ösvényt ismerek. Tisztában vagyok az összes kutyás és futó napirendjével. Vannak kedvenc helyeim, meg olyanok is, amiket nem állhatok, oda gyakrabban megyek.

Aztán vágás, téblábolok egy hegy lábánál és próbálom tiszteletnek magyarázni azt, hogy félek tőle. Mert egyrészt ugye akkora mint egy hegy, a nagyobbak közül itt Európában. Minden kis kiálló része annyira szigorúan kemény, annyira nem akar barátságos lenni, lenyúlni és felemelni, hogy az lassan kétségbe ejt. Nekem fel kell futnom. Nem a hóba, csak addig amíg az a függoleges sziklafal, meg a gleccserek kezdodnek. Legfeljebb felsétálok. Nem nyugszom meg a gondolattól.

21458056_364719707291686_3014879902364648384_o.jpg
Ilyesmi / Fotó: T.


Kirándultunk előtte, felderítettük a terepet, túráztunk ami a világ legjobb dolga volt. Lefoglalt, lenyűgözött, elszórakoztatott, de a nem nyugtatott meg.


Több mint nyolcezer futó állt rajthoz a felhős, hüvös reggelen. Öt perces késleltetéssel, blokkokban indultunk. Egyszerre ezer ember. A pálya első 25 kilométere gyakorlatilag sík, úgy döntöttem itt megpróbálok öt körüli pace-t futni, az nem fog tönkretenni, a hegy meg majd adja magát.

803.jpg
Interlaken: Start 8:30 / Sajtófotó


A verseny hangulata óriási. Esik, a startlövéssel együtt kezdte, mégis rengeteg a néző. Biztatnak kolompokkal, kicsivel és nagyon naggyal, dobokkal, kereplokkel, tapssal és pacsizással. Egy fickó még AC/DC-t is nyomat egy garázs előtt. Esik ugyan, de a völgy amiben a pálya elso fele vezet így is szép, a felho alatt vagyunk, van látótávolság, még csak kevesen fáradtak, akár kedélyesnek is nevezhetném. A maratonfutók kedélyességét nem úgy kell érteni ám, mint a nem maratonfutókét. Az gyakorlatilag annyiból áll, hogy fut, mint szokott. 

21551841_364647483965575_6342070686635285440_o.jpg
A pálya

 

Majdnem rányúlok egy nagy tálca újjnyi vastag mogyoróscsokira, de nem szabad. Verseny elott, közben nem eszek szilárd kaját. Ez svájc, itt az utcagyerekek csokival kínálják a turistákat. Elég sokan ráadásul. Simán degeszre ehetném magam és hazamennék egy lightos félmaratonnal. Mondanám, hogy ritkult a levegő, nekem meg nem bírta a gyomrom a harminc deka alpesi mogyoróscsokit.

898.jpg

Lehettek így ezzel mások is, mert 25 kilométernél sokan kiállnak. Sérüléssel, betegen nem érdemes tovább menni. Látok drámát is, egy lány sírva lép ki. Pedig eddig a pontig 25 kilométert futottunk emelkedés nélkül.  A térképen a következo szakasz nagyon cikcakkos vonallal van jelölve. Lépcső meredekségű részek fokok nélkül. Lelassulunk, vizesek vagyunk. Próbálok gyorsan maradva lelassulni ami nem annyira bonyolult, mint amennyire az leírva kinéz. Inkább nehéz mint bonyolult. Két és fél kilométeren emelkedünk 500 métert, mire végre ismét ritmussal lehet futni. Egy sziklafalra jutottunk fel az iménti szerpentinen, a falt tetején lankás plató, legelőkkel, parasztházakkal és vendéglátóhelyekkel. A látvány itt, ha lehet még szebb, helyneként sajnos már ködös. Így nem látjuk a völgyet innen fentről. Sebaj, tegnap napos volt, az volt a fotózásra, a ma a futásra van. Wengen nevu településre érkezem. Rengeteg a néző. Az ellátóhelyek egyre gazdagabbak, víz, iso, vitamin és energiaitalok, power gel-t sem kellett volna hozni, olyat is osztanak. Csak a citromosat bírom leküldeni, ez a karamellás verzió itt egy életere elidegenített a Tofiffe-től.

 

896_1.jpg
A dudás már egész jót jelentett

 

A verseny legendája, az egyes rajtszámot viselő, Magyar.

Staicu Simona már háromszor nyert itt, ő az egyes. A férfiak között négy honfitársra leltem, a lányoknál úgy látom Simona indult csak kis piros-fehér-zöld zászlóval a rajtszám sarkában. Két percel előttem futott Gábor, ezúton is gratulálok neki. Péternek is. Jánosnak meg leginkább, vele személyesen is sikerült találkoznom, feleségeink együtt élhették át a nézők tömegnyomorító kálváriáját a vonatokon.

A Wixi nevű checkpoint neve intő jel. Igen, pont annyira szeszélyes, kanyargós, kiszámíthatatlan és csinos, mint egy ilyen névhez illik. Négy kilométer van hátra, még négy órán belül vagyok, de nem leszek, ez biztos. 19 perc alatt senki nem fut el Wixitol a célig. Ebben megnyugszom.

Haladtunk felfelé a ködben akár az elkárhozottak.

Az utolsó négy kilométer eltávolított magamtól, belül ki sem bírtam volna. Aztán rájöttem, hogy csak a görcs előtti lelazulódás tüneteit érzem. Elég sokan kaptak izomgörcsöket, ami meglepett, eddig soha nem láttam ezt tömeges problélmának. Voltak külöm Phisyo massage állomások székekkel meg gyúrókkal. Nem szorultam rá, pedig kritikus is lehetett volna. Izzadtam és csúsztam, ahogy a kövek meg a többiek. Felettem, jó magasan a ködben további kanyarok, ott is emberek kapaszkodnak. Panaszkodnak sokan, én is parányi hisztibe kezdek, de figyelek, hogy azért közben előre haladjak. Görcsösök jobbra, balra nem mert arra szakadék. Segítők minden méteren, ahol talpalattnyi hely akad, állnak az esőben és nem útálnak. Biztatnak, kezeiket nyújtják.

 

897.jpg
Egész nap ezt csinálták és közben név szerint biztattak

 

 A cél előtt ötszáz méterrel könyörül csak az ösvény, enyhén lejt is egy picit. A gleccser egy könnye, apró tavacska mutatja meg magát a ködfelhő alatt, kanyar, szélesedő lejtő, erősödő hangok, a cél hangjai. Mondanám, hogy "jessssz", meg, hogy "igeeeen, ez az", de csak befutok és némán élvezem a pillanat borzongató gyönyörűségét. A magasságot és távolságot mögöttem, nem a negyvenkettő hanem a sokezer kilométert, az eltelt időt, ami nem négy óra húszonnégy perc, hanem hosszú évek sora. Sírnék, annyira fenn vagyok, de kifogytam a sóból, meg kezdek lehülni.

Feleségem sajnos lekésett, így mikor végre rám talált már negyed órája remegtem egy kiba nagy tejcsokiszelettel a kezemben. Lógott rólam még érem, finisher póló és egy nejlonzacskószerű esőkabát.

Még soha életemben nem fáztam ennyire, de hogy ez cseppet sem zavart, az volt igazán veszélyes.

 

 

 

A többiek

Egy futó szociális élete és néhány cipő

Buffout barátom jelentkezett be a hétvégére. Buff számára a szivárvány összes szine barna és zöld. Kivéve, ha végre terepen lehet, mert akkor rózsaszín. Akkor olyanokat is mond, hogy "szép". Elég bizarr egy ember szájából, aki hat perce még - a város határain belül - minimum rohadéknak nevezett minden autóst, kutyást, biciklist és közlekedési lámpát. A vadonban azonban megenyhül. Egyszer a hegyekben, nem túl fenn azért, talált egy defektes bicóst. Benga nagy defekt volt, legalább négy lyukon szelelt a belső. A fickó pakolta a köveket súlynak, ám azok erre abszolult motiváltalannak bizonyultak. Az előrejelzés szerint foltonként öt percet fog állni a rongyos belsőjén, mire feladja és letolja. Buffout leszaladt neki a boltba. Négy kilométer le, négy hegynek föl, hozott egy belsőt. Aznap este ugyanezt a csókát már szikkadt vén fasznak nevezte, csak mert előtte állt sorban a citromfagyijáért.

Buffout alapvetően gonosz, csak ahhoz nincs kedve, hogy ezért mindenki útálja. Próbálja hát ezt ártalmatlan irányokban kisugározni, hogy amikor a főnöke, felesége, kollégái körében tartózkodik, egyszerűen csak kiállhatatlan, morgós embernek higgyék.

Buffout a következő két alapcsoportra osztotta az erdei futótársadalmat.

Aki szembe jön az sporttárs, haver, aki meg velünk egy irányba halad, az ellenfél.

Legyen az babahordozót tuszkoló hősies anyuka, botos néni vagy esőkabátban dunsztolt ovodáscsoport, ők már az ellenfél kategóriájába tartoznak. Megelőzendőek. A megelőzés folyamata analízis, reprodukció, akció. Az analízis fontos lépése Buffnál, hogy alkalmas negatív jelzőt találjon és lecsekkolja a cipőt. Csontropi, Térdesgeci, Csámpásördög, Gúnárarcú, Himbilimbi, Rémültszöszi, Nyamvadt, Vörös Fejű Gyíkharcos, Gombamilliomos, Mosotthajú, Nyegle, Szamóca, Nyamvadt. Mindenki megkapja a magáét. Aki hosszút kap, az a tisztelet jele. 

Hétvégén benézett, hogy van e kedvem futni egyet és dumálni arról, hogy ki mekkora tapír. Volt.
Csatlakozott még Krisztián, a futószent. Orvosit próbált végezni, nem jött össze, túl jó volt hozzá. Elment a logisztika irányába és most, ha lenne autója, Mercedes terepjáró lenne. De nem vesz. TAO alsógatyákra, alpesi ultrafutásokra, triatlonbringákra és csiricsáré cipőkre veri el a pénzt amit a másodállásából keres. Mert főállásban: futószent. Olyasmi, mint Szent Kristóf, csak csípőig felvágott gatyában. Ő a hétküznapokban is képes olyanokat mondani, hogy "vérpezsdítő". Penge lenne, ha zsenge lelke ebben nem akadályozná. Mert bár a hajókötél renyhe gombolyag csupán vádlija mellett, szíve akkora, hogy folyton megszívja magát vízzel és ez lelassítja. Egyszer meglátott egy szomjas, piszkos, idős biciklist és hazaszaladt pénzért (2*2 km városi parkour, intervallum), hogy egy citromfagyira megvendégelhesse. Majd az összes kis gyanús tekintetű lurkót a fagyizóban. Buffoutot a sor végén akkor ott nem merte megszólítani.

Úgy terveztem, hogy már az erdőben találkozzunk, ahol Buff kiegyensúlyozott. Így, amikor Krisz betipegett nem buzizta le. Úgy indultunk neki, hogy nem egymással foglalkozunk. A többiekkel.

 

cipok.jpg
A Többiek Cipői / Fotó: mimida

 

Buff Nokedlinek nevezte a csajt. Hosszú fehér drót lobogott körülötte és még a markánál jobb helyet nem talált a telefonjának. Lassú, elnyújtott, szomorú szám szólhatott belőle. November Rain, Purple Rain mash-up. A lábak hóbortosan keresgették az egyenes irányt a szemmel láthatóan elhanyagolt felsőtest alatt. Az a szerencse ezzel a kritikus pöccsel, Buffouttal, hogy szűkszavú. Meg, hogy még a legjobbak is megkapják a legrosszabbat. Hidd el, ők még szeretik is. Tehát a csaj megússza annyival, hogy Nokedli. Krisztián más, ő dagad az elismeréstől. Számára a profi futó szinte érdektelen a kezdő hősökhöz képest. Ő azokat tiszteli, akik elkezdik, akik belevágnak. Mert ma még Nokedli, Krumpli, Brokkoli, holnap meg nymoja az ember a lájkot valakire, akiről azt sem tudja, hogy ugyanaz. Krisztián legszívesebben megveregetné a vállát, de nem szeret izzadt embereket tapicskolni. Azt se szereti, mikor őt, szóval mással sem. Mondom, szent, tartózkodó szent. A csaj lábán Asics a középső polcról, akciós a Szupersportban.

Gyroszos. Három hónapja edz, heti háromszor a helyi dzsimben. Spanolt a trénerrel, az meg kiküldte futni. Hasra még nem dolgozik, vagy igen, de még étkezésszinten nem. Buff dobbant, előz ezerrel, közben benézi a futócipőt. Nike a heyli outletből. Kirsztián kitartást és renszerességet kíván neki, szerencsére csak gondolatban.

Egyetemisták. Bikás vádlik, teniszzokni, négycsíkos adidas futócipő, gyűrött póló, előzőleg aludtak is benne. Tudnák kenni, de párban vannak, így aztán inkább informatív, mint kemény az edzés. Krisz elégedett, így kell okosan. Nem kell mindíg úgy menni a menteszélnek, mint...

Pimpa ott ni! Buffout bélyegzi meg az előttünk nyargaló középhaladó harcost. Kicsit még párnás itt ott, de már látszik, hogy rá van kapva. Hogy az lesz belőle amit akar. Krisztián csak azért veszi fel a tempót és fut utána, hogy megáldhassa, mert a jó úton haladók kedvesek egy hozzá hasonlatos jómódú szent szemének.New Balance Cipő, szakember tanácsa alapján.

Csontrakéta egy hatvan feletti szenior. A jel, hogy van jövő, lehet és kell folytatni.Saucony Trail cipő, kényelmes, nagy, oktondi bokréta a cipőfűző.

Töltöttke két másfél kilós súlyzóval nyomja. Ráadásul megfeszül, próbálja tartani Krisztián tempóját, aki ettől meghatódik és visszafog, hogy együtt, egymásra mosolyogva tegyenek meg pár métert. Buffout megjegyzi, hogy émejeg, pedig nem is evett epres Power Gelt. Mielőtt kitaccsolna, eltrappol Krisz mellet, érezhető a rosszallás a talajérésekkor.

Egy egész futócsapat után fordulni az avarszagú ösvényen olyan, mint amikor benzinkúton eléd kerül két busznyi turista a kasszánál. Van mit szkennelni, mást nem is tudsz tenni, míg átjutsz rajtuk. Nemtől függetlneül úgy fogod magad érezni, mint egy építkezés előtt elhaladó menedzserasszisztens. Krisztián után cuppant is valaki, erre Buffout végre lebuzizhatta. Minden másidik ember Asics, 30% Saucony, Brooks. Egyre több Salomon. 

Ötujjas cipőben futni olyan mint fekve biciklizni. Megosztó. Két ilyen arcal az oldalamon inkább jegelném a témát amint szemből elnindzsázik egy ilyen mellettünk. Vibram...cipő e ez még, vagy már zokni, nem tudom. Krisz szerinr javítjá a futótechnikát, Buff csak annyit vet vissza: "De milyen áron?". 

0000199682827_1_ek.jpg

Vibram Five Fingers Nindzsáknak hansúlyosan rövid esti lopakodásokhoz / Fotó: eschuhe.de

 Az a csávó ott, aki úgy himbálja a felsőtestét, mint aki attól fél hogy bebokszol neki az erdő, a Balhés. Elég jábor képe van pedig. A zsák nem üt vissza, de az elhanyagolt kardió igen, nem pótolható azzal, ha felcsapott kapicnival nyomjuk. Meg egy böhöm nagy beats fejhallgatóval. Meg gagyi gatyában, többgenerációs futócipőben. Krisz lazázik, likeot mutat, meg gesztikulálja, hogy gyerünk, keményen. Buff élénkül, hátha a gyerek visszaköt, és lesz valami, de az beéri annyival, hogy nem reagál a biztató szavakra.

16649409_270849493345375_5795692116767733678_n.jpg
Krisztián egyik cipője / Fotó: T.

 

A kutyás kretén az út jobb oldalán, aprótestű ebe meg a balon. Buffot küldjük előre, jobb a szeme, hamarabb kiszúrja, hogy van e köztük flexipóráz. Még csak le sem anyázza, amikor kiderül, hogy igen. Ez annyira...szerinte ez már a legalja. Legyint, ami nála a tapírság mesterfokozatáért járó elismerés. Minősíti az esetet, a telefonhásználat. De az meg már akkora süketség, vakság, hogy fogyatékkal élőként kezelendő, gúnyon felül álló, balesetveszéjes bambaság, Úgy értem perceket, órákat élünk meg megszámlálható mennyiségben. Hát ennyire nem számít ezek minősége? Hogy amit a Zuckerberg dizájnolt, az jelenti ezen órák keretét és benne nem lesz semmi. Görgetett repetek, amiket soha nem főzöl meg.  St. Krisztián csak arra szeretne figyelmeztetni, ha felbasszuk magunkat minden szaron, akkor csak fel leszünk baszva, ergo, szarabb lesz nekünk. Ezért viseltessünk megbocsátó, derűs türelemmel embertársaink irányában.Buff szeret felbaszva lenni, energizálja magát vele.Szerinte ilyenkor illenék azért kisgyerekek nyaka köré tekeredő spánielekkel példálózni. 

Döglötthal lógatja a kezét, ami Krisz szerint simán csak sajátos. Cukidínó a nyaka magasságában tartja a öklét, ne fikázd, lehet, hogy jó oka van rá. Védekezik. Mindkettőn stabil Nike cipő 25 perc tanácsadás után.

Csini posztolt már olyat a facebookra, hogy "break your limits", csak mert kiment az esőbe futni. Selfie per kilométerben méri a tempót és valahogy azt is eléri, hogy ne essen szét a sminkje még a táv végre sem. Krisz szerint sokat veszítenénk azzal, ha Csini és barátnői (Spuri, Nyuszi és Adrienn) nem lennének ott mindenhol. Buff nem is fizikai, inkább az online jelenlétüket sokallja, de lenyeli a témát. Majd máskor jobban felbassza magát rajta. Patyolattiszta Reebok sugárzik a lábán. 

Egy, csak egy dolog bántja a lelkem velük kapcsolatban, és az az, hogy: "Kili". Soha, érted, soha nem fogom megszokni. Valahányszor leírva látom, hallom, elektrosokként hat rám. Kérlek, csinos erdei csajok, ne kilizzetek a közelemben. Légysziköszi.

Szöcske rémült musztángként nyargal előttünk. Sárga Mizumo Shockwave Special veri a port a lábán. Könnyű, gyors és drága. Nem túl tartós.
Buffout könnyített Icebug trail cipőt húzott, épp teszteli, így nem szalasztja el az összehasonlítás lehetőségét. Tudom, hogy kedveli szöcskét, kicsit irigyli, mert fiatal még, jó felépítése van. Biztosan foglalkoznak is vele, így ha nem égetik ki néhány év alatt, az lesz, ott fut majd ahol akar. Krisz is emelkedett hangulatban...marad, vagy, ha lehet, még emelkedettebbe emelkedik. Csendben haladunk el mellette, akárhogyan csapodja is a murvát, még nincs itt az ideje. A csend Buff részéről gyász saját fiatalsága fölött, Krisz némasága az ünnepélyességet közvetíti. It kezdem el várni, hogy vége legyen.

img_5120-1024x768.jpg
Buffout cipője / Fotó: http://www.mudrunguide.com

 

És ott vagy te, veled nem bírunk. Könnyedén rázod le rosszindulatú cimborámat, még Krisz sem ér utól, hogy lekesedhessen érted. Elhúzol előlünk, magad mögött hagyod a negatív megjegyzéseket, a kéretlen kritikát, de ugyanúgy lekopik rólad a talmi csillogás és tömjénfüst helyett egészen más szagot árasztasz. Nem foglalkozol a trollal, és a hízelgők sem adnak energiát. Neked mi vagyunk a többiek, megnézed a cipőinket, magadban hülye neveket adsz nekünk és haladsz tovább utadon. 

Mellesleg a bal zoknidat kifordítva vetted fel.és rád férne egy jobb cipő.

A célegyenesre úgy furdulunk rá, hogy unjuk egymást. Nem így szoktuk, így is kell néha, hát most kipipálva. Buff jobbra el, Krisz még maradna dumálni a pulzusalapú edzésről, térít, de nekem is lépnem kell. Időre megyek innen el, hogy valahol végre egyedül kifuthassam magam.