Futóedzés, versenyek

Futóbolondok és kalandjaik

Futás és család

2018. szeptember 14. - Tompahawk

A futás lényege a szabadság.
A család lényege mintha nem lenne tiszta.

A család az otthon, az otthon pedig... csupa romantikus dolog. A tűzhely melege, a vacsorához terített asztal, a karácsonyfadíszek között lábadhoz dörgölőző cica, ami pont nem allergizál. Olyan fajta, vagy a családban nincs allergiás. A gyerkőcők fakockákból építenek várat, az anyuka hagymán pirít májat, nyagyi sütit hoz, nagyapa pedig barackot a lekvárhoz. Apa fát vág, a kandallót fűti, hogy a falakon táncoló tűzfény álmot hozó meséket rajzoljon a fantázia vásznaira.

Elmúlt. Felejtsd el. Nem is volt ilyen soha. Ez nem család, ez egy karácsonyi képeslap, amin egyszerre van nyár meg tél. Meg ősz, hogy dió is legyen valahonnan. Ha ilyesmit keresel, drogozz jó keményen, úgy rövid időre megtalálhatod.

Az otthon a család. A világ legőszintébb helye. Teljesen függetlenül a hangulat minőségétől a bizalom légköre uralkodik. Nem szégyellünk levetkőzni, kivetkőzi önmagunkból. Itt bárki bátran felbődül, ha legókockára lép, utolsó atkának nevezi mátkáját, ha az nem mossa ki...nem teszi be este a fullautomatikába a kedvenc atlétatrikót. Senkiházi tróger lesz apuciból, ha nem jeleskedik a mosogatógép ki-be pakolásában. A gyerMekek pofoznivaló külykek, akik kétségbeejtően sokat beszélnek vissza. Jobb is, hogy manapság már csak a kvarcjátékaikat püfölik, mert ha nem akkor főleg vonyítanak valamiért. A kutyát, macskát csak a kaja tartja a háznál. No jó, a kutyákban van valami önsorsrontó ragaszkodás is azért. A család olyan hely, ahol pont azok a dolgok hiányoznak, amit bárki idegennek megadunk, a tisztelet, az udvariasság, az empátia, fairplay és a racionalitás.

Ez sem igaz így. A kisarkítással csak az idealistákat és a csalódott idealistákat (cinikusokat) akartam megetetni. Az igazság a két végpont között, mindenkinél máshol található. Ráadásul az igazság mozgó célpont. Másodpercek alatt vált az idill szociohororrá, vagy fordítva, évek alatt egyhül a horror...válássá. Oké, oké. Kibéküléssé, és akár percek alatt, hogy azért némi optimizmus is sugározzon ebből a bekezdésből.

De fussunk tovább. A futás szabadság, a szabadság pedig legédesebb akkor, ha szabadulás is egyben. Nem a családodból szabadulsz, nem az elől futsz. Ne érts félre. A fáradtság, az ingerlékenység, a rossz kedv, ami másokra is kihat az ami elől jó hatékonysággal el lehet szaladni. A megfelelő cipő kiválasztása után természetesen. Nem valami elől, sokkal inkább valamiért, az örömért futunk. Utolérjük, megfogjuk és hazavisszük magunkkal. Midnekinek megadnám ezt, mert könnyen adható, mert ingyen van...sőt, jövedelmez. Rendbe tesz, kinyit, újjáépít, szépít. Apu megadhatja anyunak, anyu pedig viszonozhatja. Csak jól járhat mindenki.

Akit nem engednek, az szökik, a szökés pedig hazugsággal, sunyisággal, titkokkal és fárasztó alagútfúrással jár. Nem értem, hogy két normális ember esetében miért is lenne erre szükség.

A család, ha nem a képeslapos verzióval vakítjuk magunkat, sokszor bizony tiszta szívás. Nem mindíg rózsaszín vagy babakék. Kemény munka, idegőrlő szituációk, aggodalom, fáradtság, megpróbáltatások. Akármilyen tündér is a pici, nem hiszem, hogy a "Twinkle twinkle little star..." hatszázadik meghallgatása elemgyenge kínai zenekacaton nem ébreszti fel az igényt az elrohanásra. Nem a gyereket unjuk, hanem magunkat, a monotonitást, az előretekintve végtelennek látszó időt. A melóhely okozta stressz, a szájbavert közlekedés, a ripacs kolléga akit a mi munkánk eredménye alapján léptetnek elő szintén mozgatni kezdi a lábat. Csak figyeld meg, magadon vagy máson. Amikor a lábad ráng egy helyben ülve, az azt jelenti nem ott akarsz lenni ahol vagy. Idegesít, unat, taszít a szitu, legszívesebben kifutnál belőle. Tedd meg.
couple-running_318-29476.jpg

A család arra való, hogy támogassátok egymást. Anélkül szar az egész. Nem csak azért álltatok össze, hogy együtt éljétek fel a jövedelmeteket, vagy hogy egymás jellemét köszörüljétek, bárdolgassátok, flexeljétek tűréshatárig és tovább. Az együttélésnek van számos rejtett előnye. Például a helyettesítés. Nagyiék nem jönnek, ti vagytok az X, Y, Z generáció, ők meg azok akik elcseszték azokat. Velük a TV végez, veletek a digitalizáció fog. Nagyi nem süt, rá van feszülve a Szulejmánra, a sütit nagyapa hozza a tescóból, aki egyébként a sport 1-re meg a paprika tévére van ráfeszülve. Nem barkács, nem kertész, veszprémi női kézilabdacsapat rajongó Ezek a mai öregek már nem olyanok, mint régen. 

Nem számíthattok másra, csak egymásra. Az együtt nem azt kell, hogy jelentse, hogy minél többet egy légtérbe zárva szenvedjük meg a gyereknevelés mindennnapos kihívásait, hanem, hogy segítjük a másikat, hogy kibírja, hogy végig tudja csinálni beleroppanás nélkül. Ez nem az állandó együttet jelenti. Elvárni valakitől, hogy akkor is mellettünk álldogáljon a szarszagban, amikor tulajdonképpen gyakorlati értelme nincs, ha csak azért nem engedjük menni, mert épp mi sem mehetünk az nettó mezei önzőség. Erőszak. Az a nagy hatásvadász fogadalom annó, süti meg pingvinjemezben a részeg rokonok között, nem a közös szenvedést foglalta szerződésbe, hanem egymás támogatását. Az együttlét örömét és nem a páros kínt kell keresnünk. Az meg pont nem a folyamatos összekötözve levés, mert az szar, előbb utób zsibbadni kezdenek az ember végtagjai, még ha tagadja is.

Mit ér x óra együtt töltőtt idő, ha ezalatt morgás, savazás, ekézés és alázás megy? Oké, ez költői kérdés volt de azért megválaszolom, csak mert jól esik: Lófaszt se. Ártasz vele magadnak, a társadnak meg azoknak az apró szerencsétleneknek, akiket a szerelem szavának, ősi ösztönnek, hagyománynak, szocpolnak, csoknak, politikusaink ösztönzésének vagy két és fél üveg bikavérnek engedelmeskedve világra hoztál. Négy óra fűlledt kamaradráma helyett egy óra csak anyuval (apu fut), egy óra csak apuval (anyu jógázik), meg kettő két kellemesen elfáradt - felfrissült szülővel. Oké, amikor egész éjjel zombulsz egy hasfájós baba mellett, az utolsó dolog ami eszedbe jut, az a kocogás. Az első nyiván az alvás. Vannak nehéz időszakok, de szerencsére általában ezek nem tartanak a végtelenségig. Ha a fáradság nem fizikai, egy-egy óra intenzív mozgás a napban pihentet, feltölt. Úgy tehetsz a legtöbbet a másikért, ha ezt lehetővé teszed, bátorítod.

Fuss egyedül. Ne beszéld meg a barátnőddel, ne vesd fel a kismamaklubban, ne verbuválj haverokat, mert tapasztalat szerint csak egymást fogjátok lebeszélni róla. Ma azért nem mész, mert ő sem jön. Ha meg jön, csak végigdumáljátok az egészet, ahol a változatosság kedvéért a csimóták lesz a téma. Egyedül lehetsz önmagad, egyedül a saját gondolataid jutnak majd eszedbe. Egyedül arra gondolsz amire akarsz. Fókuszálj a problémáidra, vagy ezidőre told őket félre. Válogass zenéket és lélekben...akár testben is táncold végig az edzésedet. Ha egyedül mész, igazodnod sem kell, egyeztetni sem, viselkedni sem. No jó, némi minimális viselkedésre azért szükség van, de jelentősen kevesebbet pózol, füllent az emberfia, ha nincs a közelben hallgatóság, aki előtt magunkat fényezni kényszerülnénk.

Ne a haverokkal járj el sörözni, mert bár rövid távon működhet, hosszú távon soha sem megoldás. Inkább drogozz kéményen, az legalább expressz taccsra tesz és még kaphatsz második esélyt. A haveri sörözés lassan, hosszú évek alatt old Unikum emberkévé, miközben folyamatosan ismételgeted, hogy ez mennyire oké. Nem az. Stresszt alkohollal kezelni, a családi nyomásból kocsmába szabadulni... Oké, ne én okoskodjak, hozz te fel pozitív példákat. Írd meg, hogyan oldódtak meg ismerőseid problémái jól kibeszélős haveri sörözések által. Tényleg kíváncsi vagyok.

Fuss a pároddal, amikor már megtehetitek, az is jó néha. Nem mindíg az egyéni csúcs a legfontosabb. Csinosak vagytok együtt, irigykedve néznek utánatok a szófáról lepottyant hedonisták, elmerengve, homályossá markolászott söröspoharakkal a kezükben bánatosan tekintenek magukba az alkeszek látványotokra. Idegbe baszott láncdohányosok irigysége követ, hogy lám, nektek sikerült, házasság, gyerekek, évek hosszú sora és még mindíg szeretettel néztek egymásra. Basszátok meg!

A szabadság különleges állapot, karnyujtásnyira van, de érteni kell a módját, hogy elérhessük. Meg kell tanulni, fel kell fedezni, megérteni, de ha ez megvan, édesebb mint a zacher torta, tovább tart mint az orgazmus, olcsóbb mint eljárni a haverokkal sörözni és ráadásul egészséges. A társad meg azért van, hogy támogasson ebben. Cserébe támogasd őt te is.

  

A gyökerek épségéről

Amikor a jó gazda magot vet, tudja mit kell tennie, hogy a növény erőssé, széppé fejlődjön. Nem tesz bonyolult dolgokat, de azokat szerető gonddal, odafigyeléssel és következetesen teszi.  Nem is okoskodik bele senki a dolgába, mert látják, hogy a termés szép.

Amikor a rossz gazda magot vet, tudja mit kell tennie de nem teszi. Elhanyagolja, földjét, lesz ami lesz, ha mást nem, gazt arat. Nem is okoskodik bele senki a dolgába, mert látják, hogy tök felesleges.

Az a közös a kettőben, hogy egyik sem takarja el a napot, az esőt, nem öntözi káros anyagokkal a növényeit, nem dobál szemetet a földjére, hogy az lassan megmérgeződjön.

Amikor az ember "magot vet", fingja sincs róla, hogy mit kell csinálnia, hogy a gyerek erőssé, széppé fejlődjön. Azt teszi, amit tanult, látott, amit eltervezett. Eleinte. Aztán mivel kivétel nélkül mind abnormálisak vagyunk - a normális ember idea, vagy egy pszichopata álcája - lefáradunk, fellázadunk vagy neurotikussá válva feladjuk a kezdeti "szuperjó gazda leszek" terveinket.

Kevés a nagy család - sajnos ez a modell lassan a múlté - és ezt a gyerekek sokszor megsínylik. Menni kell, a munkahely, a speciális karrierutak, a drága és nyomorult helyeken központosuló ipari, techonógiai óriáskomplexumok randa és túlárazott kis albérletekbe rántanak jóravaló fiatal párokat. Egyetlen vigaszuk, hogy az ablakon kitekintve világítóaknára, elbaszott, félbehagyott graffitikre látnak, így megvan az az érzésük, hogy urbánus életet élnek. Az meg azért jó, mert ha jónak nevezik, talán valaki el is hiszi hogy az. Mézesmadzagokra fűzött párok kergetik a karrirer ígéreteit, isszák a szar kávét papírpohárból literszám, túlóráznak, próbálnak beilleszkedni a folyton változó közösségekbe. Ha már úton vannak, hát ott is maradnak, előbb utóbb matekolnak és ha a szakma megvan hozzá, továbbröppennek egy még nagyobb, sokszor kölföldi óriáskomplexum közelébe még urbánusabb életet élni. Londoni penészes garzonokban, többen aranyáron, konstans német dugókban ingyen ülve élik le napjaikat. Költöznek, ha kell évente kétszer. Megunják a bérletre kidobott lóvét, befektetnek, házat vesznek és örökre maguk maradnak.

Magányukban és mert valahol mélyen mind mintákat követünk, gyermevállalásra adják a fejüket. Nincs nagycsalád, a csakis rájuk rakódó terhek, a helyettesítés gyakorlatilag lehetetlen kivitelezése mindent sokkal nehezebbé tesz.  A gyermektelen gyermekpszichológsok állandóan hibáztató publikációitól büntudattal, aggódva indulnak neki.  Az ezer kilométerekre lévő újdonsült nagyszülők nincsenek jelen. Segíteni nem tudnak. Látogatók néha, de oly sután látogatnak, hogy inkább egyre ritkábban teszik, majd teljesen elmaradnak. A gyerek cseperedik, és három éves korára az az egyetlen attrakciója, hogy digitalizált. Maga keresi ki a rajzfilmjét a youtube-on. Orrhangon ordítozó félig állat figurák világában van otthon. Tablettel eszik, azzal alszik el, azzal ébred, mindenhová hurcolja magával a zsírfoltos, újlenyomatos, vastag gumikeretbe foglalt vackát, mintha azon múlna az élete. Lassan tanul meg beszélni, szociális készségei csak annyira fejlettek, amennyire azok egy idétlen nyulas vagy unikornisos játékból megtanulhatóak. Vagy ordít, vagy üvölt, ha nem a kütyüjét zsírozza, tapogatja.

young-children-at-risk-for-skeletal-problems-due-to-tablet-use-886x1024.jpg

A gyereksírás a világ legnyugtalanítóbb hangja egy ember számára. A gyerekhiszti pedig a legidegesítőbb. Mivel a szülők teherbírása véges, és van könnyebb út, van rövidtávú rossz megoldás arra, hogy a lassan iskoláskorú gyerkőc legalább pár percre elfoglalja magát valamivel. Valamivel ami nem ordítozással, pühöléssel, cukorsokkos vad rohamozásokkal jár, hát engednek neki. Vannak próbálkozások, a reggeli első tábla csokiját csak akkor kapja meg, ha megitta a kakaóját, napi négy órára korlátozzák a rajzfilmnézést, pisis kézzel nem markolhat bele a spagettistálba...Megannyi konfliktus... Sajnos, mivel az idegek egyre gyengébbek, a gyerek meg egyre erősebb torokban, sokszor megesik ráhagyják, napokat tölt karamelizált cukorzselészerűségeken porcukorral. Iskolás korára már képtelen elmenni a mászókáig valami tupperben hurcolt édesség nélkül. Egyáltalán nem csodálkozom, hogy a macskák népszerűbbek.

A gyerek, gyerekek annyira aranyosak, bájosak, mint Jabba Hut még kezdőkorában, fiatal striciként, amikor az anyukája pakolt neki élő békát tupperbe és a Tatuinnál is rosszab helyen lakott. A barátok, ismerősök is eltávolodnak. A távoliak a távolság miatt, a közelieket vagy idegesíteni kezdik a gyerekek, vagy nekik is vannak és a saját szennyesük rejtegetésével vannak elfoglalva.

A kicsik összesen két személytől tanulják meg az anyanyelvüket. Az anyaországban élve is. Ha nem olvasnak nekik mesét, nem eőrltetik a beszélgetést, nem viszik közösségekbe, ez kevés. A szókincs még két irodalomtörténész házasságában is csak töredéke annak, amit egy nagycsalád számtalan különböző karaktere nyújtani tudna. Apu hazajön, köszön érthetetlen szavakkal szidja a cégét, a közlekedést öt percig és ennyi. Elvonulna pihenni. Ez is mind anyura marad, aki a nap végére már flúgos a gyermekvilágban való elveszett hadakozástól. És nem csinálja jól. Túl fáradt és túlságosan egyedül van ahhoz, hogy ezt így lehessen jól csinálni. A normál menet plusz erőfeszítés, lassulás van, monotonitás, fogyás, hízás, szar kedv és ráadásul mindent ellepnek a gagyi Fisher price játékok, amikre a pici rá se szarik, mert vagy ordít, vagy engedik neki a kütyüjét kenni. És keni. Oda sem figyel a szüleire, amikor azok esznek, beszélgetnek, megölelik egymást, veszekednek, gyászolnak, örülnek vagy megegyeznek valamiben. Nem csak a szavak, a jelenetek, a viselkedés, a testbeszéd, a gesztusok...semmi sincs megfigyelve. Nincs ott a családban, csak ha megéhezik, beszarik vagy mepróbálják betuszkolni az ágyába. Hiszen minek is, mikor számtalan képességfejlesztő játék szívja a kis arcokat bele valami ellenszenves vigyorú nyúl, kalózkópé vagy gyerekkatona világába. Ott mindíg történik valami. Akármilyen buham mozdulattal is nyomunk oda a képre, az meg fog dícsérni érte. És ez mindenkinek jó, mert legalább pár percre normálisnak ható csend uralkodik.  

Két építőkockát egymás tetejére rakni kreatívabb, bonyolultabb és hasznosabb mint a legtöbb babáknak, kicsiknek szánt képességfejlesztő app. Mivel a kütyü elsődleges célja eladni magát meg majd az új verziót is, nagyjából leszarják, hogy feljleszt e vagy sorvaszt valójában. Nem a gyerekek, a részvényesek kell, hogy jól járjanak Tényleg nem mentség minden szemétre az, hogy az eőállítása munkát ad embereknek. Ne legyenek illúzióink, a kicsik számára a digitális játékok egyszerűbbek, butábbak és sokkal kevésbé fejlesztőek mint mondjuk ülni a homokozóban, legózni vagy átlapozni a tesz vesz várost anyuval-apuval. A digitális nevelés pont nem a korlátlan nyomkodást jelenti, hanem azt, hogy megtanuljuk a technikát a helyén kezelni.

Azt javasolnám, hogy ahelyett, hogy saját bejárású tabletet, okostelefont adnánk a gyerek kezébe, inkább vigyük ki az erdőbe és bízzuk a mosómedvékre, had neveljék azok. Az eredmény egy ugyanannyira elvadult kis külyök lesz, de legalább a tüdeje, vérkeringése, csontjai, izomzata és a mozgása kifejlődhet. Minket meg nyugton hagy. Csak töltsük fel naponta az etetőjét.

Sportolhatna. Még az, amit eszik nem formátlanította el teljesen. Ráadásul változékony, adaptív szokott lenni egy egészséges gyerek. Játszana, veszekedne, nevetne, koszos lenne, leizzadna, megéhezne, kifáradna, lökdösődne, verekedne, esne, kelne. De nem teszi. Bogarászhatna, elbújhatna, elfuthatna, megleshetne, építhetne, kikutathatna, elrejthetne dolgokat. De azt sem teszi. Fura világban él, tompa tekintetű szülei a félrecsúszott nevelést gondoskodásnak nevezett ideges, buta aggódással próbálják ellensúlyozni. Féltik a széltől, naptól, hidegtől, melegtől, rovaroktól, zajtól, mozgástól és a szabad levegőtől. A sport ezen gondolatmenetet követve maga a halál.

Még ha teszemazt ott lenne a jó példa, de nincs. Tán jobb is, hogy nem nézi meg alaposabban a szüleit. Apu annak örült utoljára, még Áprilisban, hogy a kanapén fekve, okostelefonnal be tudja indítani a fűtést a nyolc méterre lévő hálószobában, anyu meg csak akkor mosolyog, ha valami dobozzal csönget a szállító vagy végre megint új szekrényt kell venni az IKEA-ban.

A család akkor boldog ha ehet, hétvégére nincs jobb ötlet a nagybevásárlásnál. Oda kimozdulnak együtt, egyébként meg a francnak sink kedve a hercehurcához, gyerekülésföléhajoláshoz amikor az ember feje tele van szaladva vérrel a csimóta meg üvölt bele a fülébe, a blamázshoz sincs kedv amit a látványosan fejletlen gyerkőc fejünkre szakít bárhol, ahol van egy nála fejlettebb gyerek. Mindenhol.

Marad a Forma 1, a Big Bang Theory, a Simpsons, a konyha meg a hűtő, és az életttér - bámekkora is legyen a birtok - 45 négyzetméterre korlátozódik. Ennek a negyvenöt négyzetméternyi ugarnak, gyomos, műveletlen, bevetetlen, elhanyagolt földdarabnak a közepén ül a kis ember egy maszatos búra alatt és fogalma sincs róla, hogy mit veszít minden elmúló perccel. És ez így marad, ha nem vigyázunk, akár az időnk végezetéig.

Az edző

Egyedül futok, önmagam edzője vagyok. Mivel olykor mindenkinek szüksége van precíz kegyetlenségre, amit pedig mástól könnyebb elszenvedni, magamból egy kicsit elkülönítek - lelki értelemben persze - és Edzőnek keresztelem. Vissza kell szólni, átkozódni kell, dícséretet akarok kapni. Beszélgetek hát önmagam tanárrá gyurmázott darabjával.

Hogy dialógusaim a számomra leghasznosabb, hatékony módon történjenek önmagam és képzelt edzőm között, beletettem a figurába mindent amire, úgy gondoltam, szükségem lehet.

897_1.jpg

A képen szereplő pirosruhás alakok csak a sárga ruhás alak képzeletében léteznek.

1. Simon - A full time szemét

Gyermekkorom telén, már az iskolapadban megismerkedhettem emberi roncsokkal, pszichopatákkal, Tamás bátyákkal, Árpibákkal, Lajosokkal és egyéb uszadékaival az együtt létezés folyamának. A kis hal megmérettetése viszkető bálnák között.

Induljunk akkor tőle, Simontól a kősziklától, kinek órái a mobbingolás jegyében teltek. Semmi köze a sporthoz, csak azért vettem ide, mert ő volt az általam ismert legkevésbé korrekt ember. Kell egy ilyen. Annyira egy megkeserdett cinikus fasz lett belőle, hogy amíg az osztály elmélyülten mázolta a citromot, meg a kettévágott citromot, addig ő unottan seregszemlézett és kedvenc célpontjait ekézte. Voltak gúnynevei meg sztoriaji amiket csiszolgatott és újra ismételgetett.

Annyira konzekvensen szemét ember volt mindenkivel, aki nem passzolt a világképéhez, hogy csak a Jóisten a megmondhatója, miért épp tanárként parkolt. Meg, hogy milyen világkép lehet az övé. Festeni tudott, rajzolni is. Egy kegyvesztett, keserű, rosszindulatú zsarnok, beépítettem az edzőképembe, mint Simon.

2. Pali bá - Az edző tanár

A jó tanár, órák a jó tanárral a gyerek számára menedéket jelentenek. 45 perc, ahol ismert szabályok vannak, igazságosság. Palibát ebből a csoportból épetettem be tréner Frankeinsteinembe.

Szakállas, mint apám, én meg mindg megbíztam a szakállas emberekben. Olyan, akit mint versenyző, beérkezéskor imádsz a célnál látni. Aki veled van. Rekedtre üvölti a tokát, mert lélekben együtt küzd azokkal akiket nevel. Aki miatt az edzés a legszebb értelemben sport. Síp, elemzés, mérés. Érzed, hogy az amit teszel, az erőfeszítéseid mást is érdekelnek.

Palibá aztán elvált, zavarossá váltak dolgai. Volt egy jónő felesége, aki elhajtott egy teniszedzővel. Talán inni is elkezdett, nem tudom. Mint a legtőbb jó apának, neki is egyre kevesebb ideje lett bármire is.

21083362_359303417833315_8384071502854355505_o.jpgStexi kutya megdícsér, jól teljesítettem

3. A teniszedző, ő a főellenség - Egyébként Lajos

A teniszedző full barna, rikít rajta a kurvafehér cucc, ül valami rogyott fehér műanyagszékben és imádja magát. Meg útálja, hogy vagyok. De legalább észrevesz. Nem is edző ő, teniszedző és ez mindent el kell, hogy mondjon róla. Rövid nyári sporttáborok meghívott segédnevelőjeként kerülsz a szárnyai alá és ha már csajozási értelemben veszélyt lát benned, szar neked. Minden nő az övé, aki meg nem az meg amúgy sem nő. A tenisz ketrecharc, ott meg ő a Boom Boom Becker.

Vannak pontok, amikor a haragodra is szükséged van, hogy továbbhaladj. Ilyenkor csak felidézem, amint egy elcseszett fonákom után kiröhög, és máris kapom az adrenalint.

4. Árpibá, nyomokban filozófus

Az egyik tanárom mondta, ő most itt már a negyedik, hogy a sport nem egyenrangú tárgy a többi iskolai órával. Fontosabb. Nem volt könnyű ember ő sem, nem abban volt erős, hogy a hónod alatt tarsa a kezét. Nem egy nagy motivátor. Ezt egyébként hiányolom. A sportóráknak mozgásról és egészségről kellene szólnia. Az egymáshozmérés, meg rangsorolás csak azoknak való, akik önként versenyznének. Sorbaállítás igen, mert anélkül nem lehet 30 gyereket egyszerre bemelegíténi, de egymáshoz mérni egy osztály összes tanulóját? Miért? Oké, mérni, szerintem kell, sőt érdekli is az embert a teljesítmény számokban, de leosztályozni ezt? Csak a hozzáállás, ami értékelhető.

Egy osztály asztmás és nem asztmás gyerekekből keverve nem osztályozható azonos mércével. Sőt, már az edzésprogramjuk is más kell, hogy legyen. Más torna annak aki hátfájós és más annak aki imád labdával rohangálni.

5. Endre, akitől azt kapod, amire tényleg szükséged van

Az utolsó edző itt, aki szintén tanárom is volt, nem nagy szónok. Tőle azokat a gyakorlat sorokat kaptam, amiket máig ismételgetek. A játékos erőfejlesztést. És pont ezek azok, a gyakorlati képességek amikre a végén valóban, leginkább szükségünk van. Hogyan melegíts, dolgozz, vezess le. Hogyan pihenj, egyél és készülj fel.

Aztán egyedül lettem, mintha csak egy szekrénybe zártak volna. Megtanultam mérnöknek lenni, programokat írni és gondoskodni róluk. Nem edzettem, hiszen fiatalon, egészben, szépnek megmaradtam éjszakai életmód, meg nappali szakos tanulás, dolgozás kombóban is.

A harmincas éveim végére jutottam ahhoz a kereszteződéshez, ahol vagy tudatosabbra veszem és ésszel csinálom, vagy az apró hétköznapi örömök piranjái lecuppogják rólam a húst. Hétköznapi örömök ponttyai inkább. Képzeld az, hogy háralávő életedben folyamatosan egy ponty támad és próbál halálra marni. Soha nem fárad el, mindíg mindenhol ott van és korlátos eszköztárát kitartással kompenzálva tép beléd. Nem kapod meg a fogak kegyelmét. Ha nem akarsz vérszomjas halálpontyot, változtatni kell a módszereken.

hal-ponty.jpg

Egyszer úgyis elkap

Amikor például a másnaposság már két napig tartott két vállra fektetve, elgondolkodtam, elfussak e előle, vagy hagyjam, tegye csak dolgát, rengeteg a jó sorozat, elnézegetem közben. Elfutottam. Mivel lassú és buta misztikus állat, előnyöm azóta is tart.

Nem csak egészszségügyi szempontból fontos ez a választó, társadalmi, társasági, családi létünk, további szerepünk is át kell, hogy alakuljon.

Ha nem vigyázol, és negyven év fölött még vannak barátaid, jóban vagy a szomszédokkal, esetleg át is hívnak grillezni. Születésnapokra kell, hogy járj vagy sátras ünnepeken illik megjelenned, nem marad időd a saját életedet élned. :) Légy útálatosabb!

A sport, nekem a futás a bringázás, út a szabadság megismerése felé, időt kell teremteni, találni és lopni hozzá. Senkinek nincs rád annyira nagyon szüksége mint amennyire nagyon te ott vagy. Légy kevesebbet emberek között, így amikor majd újra találkozol velük, szebbnek látod őket. Meg az is lehet, hogy te is unalmas vagy idegesítő vagy már néha. Menj, legyél magad kicsit.

 Légy kevesebbet emberek között, így amikor majd újra találkozol velük, szebbnek látod őket.

De vissza az edződhöz, a tapasztalataid, kedvenc bolondjaid, félelmetes figuráid és viszkető bálnáid keverékéből teremtett segitőhöz.

Amikor például elkocogva egy csapat kiránduló mellett túl vadlovasra veszem a figurát kell, hogy rámszóljon a ganaj Simon, hogy

"te? atlétikára? dehát olyan a mozgásod, mint egy tevének"

És mindjárt tudom, hol a helyem ebben a világban. Egyszer rajzoltam magamnak egy logót, teve volt, egypupú  fejlámpával. Mellesleg a teve futótotem. A legkirályabb! De igen, az!

camel.jpg

No mindegy, szóval, bizonyos tekintélyelvű nevelési módszerek szerint minden gyereknek kötelessége megtanulni félig és teljesen labilis emberekkel együtt élni, jó esetben néhány egészséges segítségével.

Van úgy, hogy az hiányzik, hogy mint régen szüleimnek, mutogathassam, hogy lám, milyen magasra bírok ugrani, meg mennyire gyors is vagyok. Ezt a fajta figyelmet már nem kapom meg. Megfelelési kényszerem gazdátlan szamuráj, egy mosolyért, biztatásért, kereplésért mindíg hálás vagyok. Ha más nem, virtuális Palibá mindíg ott lesz a célnál.

Egyedül vagyok, nem hazudozhatok, mert elég könnyen rajtakapom magam. Tényeket mérek tényekhez, pont ahogyan azt Endre vagy Árpibá tette volna.

Egyedül futok, nem menekülök, nem bújok az egyedüllétbe, abból nyerek erőt. Amíg futok, szabad vagyok, arra fordulok, amerre akarok, legfeljebb zavarom a szemből, szabályosan érkező többieket.

 

Nyárról őszintén

Azzal kezdeném, hogy egyikünk sem tökéletes. Ez jó így, mert mindenkin találni fogást, így ha eluralkodik rajtunk a rosszindulat, ha gonoszok szeretnénk lenni, ha a világ útálata közben zavaró lenne...akárki, azt szavakkal, legbelül valamiféleképp el tudjuk küldeni a picsába. Tudatában önmagam és nem a tökéletesség, csupán csak a szalonképesség határa közötti távolságnak, nyugodtan mondhatom ami szívemet nyomja. Mert nem ám valami erkölcsi vagy elitista gőg, vagy vallásos esetleg forradalmi hevületből fakadó felsőbbrendűsködési kényszer, hanem csak a viszketés hajt, hogy megtegyem. Lehet, hogy azok akiket itt megemlítek jó emberek, mert szeretnek és törődnek egymással. Az is lehet, hogy okosak, mert értik a gépek, a hivatalok és a békés egymás mellett élés elveit. Csak valahol mégis tökhülyék. Valahol én is, és tényleg csak ez jogosít fel arra, hogy ily nagy pofával negatív értelemben emlegessek olyanokat, akiknek csak az a bűnük, hogy nyáron strandra járnak, nyaralnak, grilleznek és brutálisan ronda, káros klímaberendezéseket szerelnek a házukra, mert egy évben van két forró hét.

wp_20160618_10_25_18_pro.jpg

A nyár a naptárban három hónap, de az igazi, a túzforró része harminc fok feletti hőmérsékletekkel csak néhány hétig tart, van hogy addig sem ezen az éghajlaton. A szénát már lekaszálták, bebálázták, a búzaföldek tarlóvá változnak. A levegőnek forró, száraz bomlás szaga van. Az érett nyár illatai, szagai, bűzei már csak az orrunkon át is élménnyé teszik a kint tartózkodást. A szilvafák nagyapámat juttatják eszembe, az alma magamat kicsiként, a szeder Krisztiánt, a dinnye Rókát az Üvegtigrisből. A természet itt ott már fáradt a nyártól, megégette ha nem is a meleg, az évszak túláradó, túlfűtő, túlérlelő enegriája. Édes, pezsdítő és mindennnemű érzékeink kielégítésével perzsel, fogyaszt, fáraszt. Csúcsformába hoz, ha akarod. Leolvasztja rólad, amire nincs szükséged, kifacsar, kiszárít, hogy friss vizekkel töltődj. Táplál a legjobb minőséggel úgy, hogy pénzedbe sem kerül, fénnyel, színnel, gyümölcssel, illattal, élettel és szerelemmel. Nem bírom majd sokáig, de nem is tart sokáig.

Reggel a kisboltban nyugodtan rámoltam. Mivel fogalmam sincs, hogy mi a kölönbség a folyékony mosópor és a krémszappan között, beletelt némi időbe, mire rájöttem, hogy a sok tökegyforma lúghigíték közül melyik márkanév visz legközelebb a feleségem óhajotta termékhez. A pénztáros és a sorban mindíg eléd kerülő dumás törzsvásárló épp megegyeztek abban, hogy "nem lehet kibírni". Ez már tényleg sok. Hallotta valakitől, hogy az anyósánál szétpattant a hőmérő. Az mondjuk a napon volt de akkor is, árnyékban sem kevesebb. Megegyeztek, hogy a sors ezzel is veri őket, ezzel a kurva nagy hőséggel. Van ventillátor, a hűtő is tele akciósan vásárolt két és fél literes fantákkal, kólákkal meg sprite-al. Még szerencse, hogy volt leértékelés a Gigastore-ban, ahol a család három és fél óra alatt bevásárolt a hétvégére. Volt némi sopánkodás, mert hogy a hideg ellen védekezni, biztonságos helyre menekülni előle, megszenvedni, kiheverni és megbeszélni mindenkivel aki szóba jöhet drága. Lassan drágább, mint a tél. Merthogy, és ez kétségkívül igaz, a meleg elől nehezebb elbújni mint a hideg elől.

Nos ez a tény az, ami torkunkra teszi a kést és lassan nyomja lefelé.

Csupaszív jóember szomszédom este a kertbe merészkedve, szinén a hőség-bluest nyomja. Neki ráadásul ártatlan gyermekei is vannak, aki megszenvedik. A híradó is lenyomta, hogy éjjel többet sírnak fel a picik. Már beszélt valakivel, jövőhéten jön a klíma. Azt mondjuk elmondanám neki, hogy eléggé képmutató dolog részéről ezután sajnálnia a jegesmedvéket. Szívem szerint úgy árulnám ezen termékeket, hogy csomagolásuk kétharmadát gyászkeretben döglött fókák, halak meg macik tennék ki. Meg olyan feliratokat tennék rá, hogy a klíma gyengyíti az ellenállóképességet, a hőtűrést. Hízlal, meg puhány pudinggá tesz. Nem arról beszélek, hogy mindenkinek follyon szemébe a leve miközben bontja a csirkét a soron, hanem arról, amikor nem lenne muszáj, de beszerelik. Ott, ahol harminc negyven kiló túlsúllyal azt hiszik, a körülményektől szenvednek, és tehetetlenségükben folyamatosan termékek vásárlásával kompenzálják gyengeségüket. Erősödni olcsóbb. Mindenkinek.

A mesterségesen gerjesztett tehetetlen düh csíkká húzza ajkaim, arcizmaim kétségbeesett harcot vívnak őszinteségnek becézett beszólhatnékommal. Nem szólok, mert

Vétkesek közt hamar megútálják azt, aki kinyitja a száját

Meg hát azért sem, mert én is elég távol vagyok még attól, hogy egy fapapucsban békén hagyjam a bolygót. Próbálok annyit szakítani a gyümölcsökből, amennyit meg is eszek, de hazudnék ha azt mondanám, hogy még soha nem rohadt rám néhány mázsa szemét.

Másik kertszomszédom épp grillre dobál fel akkora mennyiségű húst, meg kolbászt, mintha a két falu közötti viszályt próbálna megoldani békésre etetéssel. Árnyékolók, ernyők egészítik ki a nyolc négyzetméteres, elektromos, digitális, okostelefonos applikációval működtethető roletta Csoda-Deluxe 3000 nyújtotta viszonylagos biztonságot a napfénytől. Pedig nem ünnep lesz, csak vacsi, mint tegnap, meg azelőtt. Az érkezők elismerésüket fejezik ki, már már sportos, ahogy árnyékban harmincban tekeri, forgatja a húsos zsírokat. A fotness vonalat a görög saláta hivatott bevonni az eseménybe, baconnal, hátha a férfiak jobban szednek belőle. De nem. A férjek a zöldségeken viccelődnek, hogy hova valók, meg hogy egye akinek nyúl volt az anyja. Ők húsevők. Ragadozóként táplálkoznak, csak aktivitásuk kérődző, borjúszerű, amint jól behúsolva, szenvedik a hőséget valami székhez láncolva. A desszert fagyi lesz ananásszal, a meglepetés pedig felnőtteknek jéger, hölgyeknek habzóbor, gyereknek meg valami aprózacskós, dinoszaurusz alakú szinezőanyag cukros zselatinban.

A téma, természetesen az, hogy "ez már elviselhetetlen". Állnak a sercegő húsok felett párás oldalú sörösüvegekkel a kezükben és egyetértenek abban, ez elviselhetetlen Mármint a hőség. Megosztódik itt is egy klímásember telefonszáma, de sok remény nincs, már a múlt héten is csak januárra tudott időpontot andni. Valamit kormányzati szinten kellene csinálni. Ingyen vészhelyzeti mobilklímákat osztani például. Meg jégkockát és jó minőségű francia ásványvizeket, mondjuk 6 le nem bomló PET palack per fő per nap. A csapvíz ihatatlan. Bemondták, hogy iható, de mégis milyen csöves dolog már. Ebben az egy dologban szabadjon már nem hinni a televíziónak. Éjjel is csak megy a forgolódás, sokan egy szemet sem alszanak, mert még hajnalra sem enyhül. Ablakok két oldalon sarkig kinyitva, de a mozdulatlan levegő, a 400 grammos T Bone steak Klausnál, a négy üveg sör, két jéger csak dobálja szegény embert a tengelye körül egész éjjel.

Most annak kéne jönnie, hogy bezzeg a futók. Jöhet is egy picit, mert az, aki nem elbújuk, elmenekül olyan dolgok elől, mint a hőmérséklet, az ezen a téren is edzettebb lesz, egyre jobban bírja, előbb utóbb már nem zavarja. Rá lehet jönni, hogy nem fáj, de kell némi gyakorlás, szándékos szembesülés, a hőség megélésének ténye, vágya és szeretete. De mégsem teljesen bezzegek a sportolók. Épp tegnap vitatkoztak azon egy Facebook csoportban, hogy miért vannak a futóversenyek melegben. Lehetne jobban igazítani a komfortzónákhoz, meg hogy egy csaj konkrétan napszúrást kapott.

 

Néhány konkrét jótanács hőségben futáshoz:

Csináld. Ne min a hülye, de ha nap mint nap szembesülsz vele, egyre jobban viseled majd.

Azért izzadsz, hogy hűtsd magad. Elméletem szerint, amit hűtéselméletnek hívok, nem jó az, ha a veríték gyorsan elfolyik, szárad vagy letörlődik. Még a legmelegebb időben is jót tesz az alsó póló, ami nem csak a dörzsölődéstől óv, de a párologtatás végett kiizzadt vizet is a testen tartja, így kifeljtheti hűtő hatását. Lassítja a folyadék elpárolgását az, hogy erre ráhúzunk egy fehér bővebb, lélegző anyagból készült pólót.

Víz vagy az útbaeső temetők, benzikutak ismerete létfontosságú.

A telefon ebben az időben is cipelendő, nem csak mi lehetünk rosszul, jó az, ha tudunk segítséget hívni.

Sapka kendő benedvesíte, Gore Texes cipő elfelejtve és start.

Ha nehéz a légzés, ennyi volt, lassíts, igyál és fejezd be.

Ha szédülsz, zsibong a fejed, erőtlennek gyengének érzed magad hirtelen, menj árnyákba, igyál, várj és menj haza.

Egyébként meg uzsgyi, a világ ugyanolyan szép, tán még szebb is mint November végén!

 

Ha túl kemény a verseny, mindegy mi miatt, ne indulj, vagy indulj úgy, hogy nem futod halálra magad. De ne várd el, hogy mert te nem érzed magad elég edzettnek az aktuális körülményekhez, majd enyhítenek rajta. Túl meleg van, Niki a napszúrástól fél, Robi a kiszáradástól, Bogdi Kata a leégéstől, Tibor az UV-t démonizálja, tegyék át a kezdést este fél nyolcra azonnal. Addig a többiek egyenek lángost vagy menjenek strandra, ott sültkrumpli is van.

Meg temérdek partravetett folyamatosan étkező ember. Kevinke családjának klónjai, rokonai, lelki társai és ellenségei, akik ugyanolyanok, csak nem kevinkének, hanem Bottyánnak hívják a nagyobb gyereket, a kisebbet meg Emesének.

Kevinkéről sok rosszat el lehetett mondani, de voltak jó tulajdonságai is. Kilenc éves kora ellenére már kancigánynak is elmehetett volna, napi folyadékszükségletét édesített Red Bullal fedezte és még soha nem mászott fel egy mászókára sem. Nem azért, mert félt, hanem mert játszóterezéskor a keze rendszerint kekszekkel volt tele. Emellett viszont képes volt 34 percet sorban állni három adag majonézes pommesért a strandon, fontos és hasznos pozíciót szerezve ezzel a közösségben ahová tartozott. No nem egy életmentő azért, a kék hűtőtáskából elcsipegethet a család amíg a lángosok megérkeznek, de a pillanat, amikor négy öt sajtos tejfölös meg három adag pommes megérkezik (per fő mínusz babakorúak), örömmel övezett türelmes kis hősnek mutatja őt a családi fotón. Nagy az egyetértés abban, hogy a (hugyos) víz annyi kalóriát szív át a bőrön, amit pótolni kell, és hogy a lángos amúgy sem rendes étel, nem hús, férfiember messzire nem megy tőle. A szemét úszómester a pici Bendegúzra is rászólt, amikor a croissanttal ment be a medencébe. Nem érti meg, hogy mekkora öröm, amikor végre ilyesmit is eszik merthogy otthon csak csokit nyomatná. Tablettel játszva hajlandó legyűrni a paradicsomos spagettit vagy a sülkruplit, de anélkül inkább éhenhal, de nem kell neki. Most meg végre megkívánta az anyjától a kiflit, eszi, viszi magával szegénykém még a vízhez is, "okostelefon nélkül eszik!", erre rászól az a bunkó. Nem egy gyerekbarát hely no. Az apját is kiküldték a gyerekmedencéből, pedig csak épp egy kicsit lehűtötte volna magát. A török reszortokban bezzeg úgy viszik be a kaját az ember után a medencébe,

A patak éppen csak csörgedezik, spontán kis homokszigetek kéződnek a folyókon. Az ártéri mocsarak kiszáradtak, a megmarad apró tavacskák zöldek, a kacsák bennük mintha egy rétbe fagytak volna. A tómederben gázlómadarak lakomáznak. A hal lustán harap, a vad rejtekén hüsöl, a futó pedig kihasználja a hőség adta elpnyöket. Fürdik a fényben, a hőben, az elemi energiában és saját verítékében. Ismétli, mert szereti. Szereti, mert könnyebb szeretni, szeretve elviselhető. Élvezhető is akár. És amikor ez elérkezett, elég értetlenül nézünk azokra, akik szeretnének mindent egy gomb eltekerésével megoldani, eloltani, elfojtani, eltakarni és eltakarítani. A nyár csak dinnye és főtt kukorica, a többit üveglapon keresztül kísérik figyelemmel.

Azt tanultam, a negítív szuggesztiók veszélyesek, mert beteljesedhetnek. Ha sokat ismételgetjük, hogy betegek vagyunk, annak fogjuk érezni magunkat. Van ez a mártírkultusz, abba azzal nevez az ember, hogy szenved, talán ez magyarázza ezt a "nem lehet kibírni" dumát. Csak az a gond, hogy szar minőségű perceket teremt. Napokig vonszolni magunkat, sóhajtozni, sopánkodni, nyafogni és nyavajogni nem az "éld az álmod!" egyik fejezetének tűnik... Mint téma is unalmas...ja, mondjuk vannak még hülyébb témák is. Van aki állítólag távoli országok hercegeinek és hercegnőinek ruházatáról beszélget, vagy okostelefonok paramétereit összehasonlítgató blogokat olvas. Oké, melegben meleg a téma, meglehetősen negítív szinezettel. Csak ne tévesszük szem elől, hogy a feleslegesen szenvelgéssel eltöltött percek jól eltöltött percek elől veszik el a helyet.

 

A feladás szaga II

A happy end

Előzmények

A nyakék mentette meg. Egy boszorkány…boszorkányúrnő adta neki ajándékba, aki nem mellesleg a felesége, edzője és két gyermekének anyja. A kutyának is gazdája. Tőle kapott egy nyakéket, ami méri a pulzust, GPS koordinátákat küld a központi kristálygömbbe, onnan az otthoni látótálba, amiből szakmájából kifolyólag a legjobb van nekik. Azonnal nagy piros feliratok kezdtek villogni minden mobil és lehegesztett képernyőn amint Herr Von Oberwald berogyott. Perceken belül már ezüstnyíl, egy nem frissített Garmin navi, meg a személyi kommunikátora segítségével úton volt oda, ahonnan a kétségbeejtő jelzések érkeztek. A folyamatosan érkező adatok nem váltak szebbé, sőt ha lehet még romlottak. A pulzus, a tempó ami nulla, az elmulasztott háttorna hét harminckor, a tenger szint feletti magasságon történő oxigénfelvétel és a tesztoszteronszint mind a kecskeszaros padló alatt. A "Testi és Lelki Nyűgök Enciklopédiája" szerint semmi baja sincs, nátháspestises vagy pedig már halott is teljesen. Okégúgle, köszigúgle, zárja varázsos kántálását. Ode kell érni, látni kell. Tíz kilométerrel távolabb parkolta be ezüstnyilat az istállóban, futva folytatta mert le akarta tudni az aznapi edzéstervet.

Herr Von Oberwald lovag épp az indiánok pipáját forgatta oly lassú, kimért elmélyültséggel, mintha először látott volna bongot fantásüvegből. Jenna boszorkányúrnő váratlan betoppanása a tábortűz fénykörébe sokáig beleivódott a törzs kollektív emlékezetébe.

Az átok, a károk ellenére, vagy tán épp miattuk, megtörni látszott a megszeppent lovagon. Az asszonya szeméből cikázó villámok, az acélkék meg nem értés lefegyverző hullámai, az a sarkvidéki kisugárzás valahogy szexi volt. Megérdemelt volt. Az ugye nem perverzió. Megkapni úgy egy pofont…villámot, hogy azt jól megalapoztuk, felépítettük és kalapot tettünk fel hozzá, kell a továbbtanuláshoz.

Jenna úrnő, ő mondta, hogy a boszorkányt most már elhagyhatom, végigvillámlott meg mennydörgött a kivihogóknál új, haragvó istennőt teremtve a törzsnek majd kézen fogta elszerencsétlenedett májvacukorrá pöppedt lovagját. Kiszedegette belőle a kullancsokat, bekente kidörzsölődött bőrét és visszavezette az edzéstervek, diéták szervezett világába.

És boldogan élnek, ha belehalnak is.

A feladás szaga

Alcímnek drámai zene

A megfelelő aláfestést a poszt végén lévő videó elindítása biztosítja.

Ebben az évben nem sikerült megfutnom a nyolcvan kilométeres versenyt. Ötvennél ki kellett szálnom, nem éreztem úgy, hogy maradt még bennem harminc kilométer. Az első negyven elég jól ment, minden a tervek szerint haladt, túl voltam a legnogyobb emelkedőkön és még mindíg egészben, egészségben. Sok vizet vesztettem…

…a fogadó még jóformán üres volt. A kiégett, vesztes lovag, törött kardal az oldalán, átvéresedett kötésekkel a testén és mély fekete tompasággal a lelkében a bornak csúfolt zavaros löttyöt méregette. Egészségügyi okokból belelódította a tüskét. Egy sötét sarokba húzódott, fejére húzta a csukjáját, amitől olyan feltünően rejtelmes lett, hogy az egész falu róla kezdett beszélni. A kora dléelőtti időpont ellenére az ivó kezdett megtelni kíváncsiskodókkal. Aztán ahogy a levesek lassú tűzre lettek téve, az asszonyok is gyorsan be-beszaladtak a fogadóba hagyma, vagy tojáskölcsön ürügyén. Az egész falu a rejtelmes, részeg, bukott lovagot akarta látni…

Gyomrom már előtte is rosszul festett, arra számítottam, a verseny majd valahogy kikapcsolja, az első negyven kilométeren így is volt, majd féltáv után egyszer csak görcsös öklendezés és…

…az éjjeli erdő neszezése, a sötétben lopakodó, kutakodó és rejőzködő állatok hangjai, a baljóslatú éjjeli madárdal állítólag komplikálttá teszi az erdőben alvást. Bukott nagy páncélzörgés, alacsony hatékonyság mellett épp fészket épített magának. „Itt most összekuporodok és egészen addig megszűnök létezni, amíg újra kedvem nem lesz hozzá. „ Sajnos a faluból őt idáig követő kifejezetten jó pszichológiai és humorérzékkel rendelkező, velejükig gonosz…lehet vérfarkas?...gyerekek nem hagyták őt csak úgy megszünni egy bokrocska alatt. Csúfolták, ingerelték, ágakkal és kavicsokkal dobálták a testében és lelkében megtört harcost. „Harcos” Mondta ki félig hangosan, majd keserűn maga elé köpött…

Nem bírtam megtartani a vizet, nem tudtam inni. Maximum 10 kilométer és kiszáradok. Úgy döntöttem, feladom….

…a hegyvidék, a kopár sziklafalak, a nagy magasságokban köröző sasok sem hoztak enyhülést. A lovag úgy érezte, még az ég is kineveti. Ennyi, itt most már tényleg vége.

A magaslati barlagngokban élő kivihogó indiánok már jóideje követték, furcsa heherésző hangokkal adva jeleket egymásnak a lovag hollétéről.

A legcinikusabb hegyikecskék párzási és lesajnálási időszaka volt épp, az ösvények gyakran fordultak rá kisebb nagyobb cinikuskecske csoportokra, akik a lovagot meglátván a csak erre a fajra jellemző lesajnállak meg közben eszembe jutott rólad egy jó poén tekintettel méregették.

„Már csak pár száz méter a csúcsig, itt kell feladnom” gondolta és feladta.

„Ehhez értesz, edzés helyett nyomatod a búbánatos faszt, mert peches voltál…primadonna” alázta tovább magát, már túl a rituális feladás térdrerogyós aktusán.

„Szarsercni” nyögte és tényleg vége lett. Elcsendesedett, eldőlt, katatón tetem lett, nem holt nem élő.

 A kivihogi indiánok temették el a kecskekomposzt alá majd a gyásszertartásuk jegyében hajnalig fetrengtek a röhögéstől, történetket találtak ki róla, amiben mindig lecsúszott a nadrágja és hasraesett. Ezek a történetek szájról szájra terjedve meghódították a világot.

Update

Létezhet e innen visszatérés? Van e happy end ami mindezt a gyalázatot feledteti? Itt kiderül

 

Besokallt

Berny besokallt. Kétkedéssel fogadtam a hírt, Berny drámai figura, nála minden kétszer akkorának látszik mint amekkora. Hónapokig terrorizálta a háziorvosát, ha talált magában néhány kullancsot. Citrus, levendula és némi szintetikus, azt hiszem Killalltox nevű rovarölőszer szaga itattta át az erdőt körülötte. Aki egy paklincstól hattyúdalt kezd énekelni, annak hajlamosak vagyunk félválról venni panaszait. Aki folyton jajgat, nehéz megmondani mikor tényleg és mikor csak úgy a társalgás fenntartása végett

Azzal kezdődött, hogy belefutott egy nagy hegybe. Az megcsinálta őt rendesen. Világ életében lépcsőházas helyeken lakott, volt, hogy a hatodikon, gyanakodni kezdett, hátha hegyifutó őstehetség. Intervallumozással készült fel, ami kétségtelenül része egy jó edzéstervnek, de nem készít fel mindenre. Nagy átokszórások, újabb megútált zenekarok az mp3 lejátszóján, csalódás, besétálás és...és úgy látszott, minden rendben. Ez volt az eleme, ebben volt jó. Panaszkodott, mert sok jó csaj lefutotta, de ismétlem semmi egyéb intő jel. Aztán szitáros zenéket töltött fel a telkójóra és hullámozva futott. utánozta a mezőket. Máskor egy jó hat kilós karót pörgetett, forgatott kocogáskor akár egy majorette. Nem mintha én még nem csináltam volna, de nálam is intő jel volt. 

Buffout kezdett gyanakodni, próbált a hóna alá nyúlni a maga módján, meg kideríteni, hogy füvezik e. Egyszer elment vele futni, hogy érezze a törődést. Villanásnyira egyébként Berny bárkiből ki tudja hozni az apafigurát. Buff utólag így emlékezett vissza:

"Berny kész van."

Mivel az időjárást két hétre előre leszarja, ráadásként meg is jósolta egyből, hogy "Be fog sokallni. Olyan volt vele futni, mintha a frontra küldtek volna háromnapos erőltetett menetben." 

Ennél tovább nem ment a pesztrálásban, aggódott, ha nem esik elég eső, az erdei pocsolyák kiszáradnak, a bennük növögető ebihalak nem élik meg életük második felét. Napi hat liter vizet hordott egy szerencsés békafarmra, csak akkor futhatott tömlők és palackok nélkül, ha esett. 

33504500_1046135348875498_7546567622825869312_n.jpg

 

Egy hónap telt el, Stexi kutyust vonszoltuk épp két felvadult kanpincsitől távolabb, mikor összefutottunk egy sátras ünnepen. Takaros, autónepperes övtáskát növesztett magára, tutymákolta a pommest a majonézbe, oldalzsebes térdnadrág, Camp David pólóing, rajta, hogy Camp David, meg hogy mióta. Flip flop, hogy a járás se eshessen jól a lábnak. Elmeséli, hogy leállt, hogy elvesztette az motivációt, hogy nyűg lett összeszednie magát és kimenni. Nem érez már örömöt, mikor elindul.

"Lejöttem arról a rohadt hegyről és nem akarok többet felmenni." Magyarázta. "Nem tudok jó okot mondani, hogy miért tenném." Húzott egyet a sörén és olyan arcott vágott, mint aki a nagyapja pálinkáját tolta le húzóra. Ahogy mesél, arcvonásai a hajóvontatók nekirugaszkodásait idézik, ahogy vonszolnak a Volga partján cél és szakszervezet nélkül. 

Nem fut egyáltalán. Vett egy rozoga bringát a bolhapiacon és most azzal köröz. Ritkán, keveset. Végigtolta újra a Skyrimet meg a Witcher III-at. Kiegészítésekkel. A kaja meg ment. Eleinte nassolgatott, most meg már rendesen zúzza, úgy túr be egy Dönert, mintha mondjuk egy rágót venne be. Olvasta valahol, hogy a testet nem lehet folyamatosan csúcsra járatva tartani. Kellenek időszakok, amikor pihenés van. Azt a sztorit is megint meghallgatom, hogy az igazi maratonfutók csak vagy két versenyt nyomnak egy évben, amire aztán nagyon felkészülnek. Közben meg nyilván körömpörköltön regenerálódnak. Nem tudom, honnan jön ez a legenda, de elég szegény profi lehet az, aki egy évben kétszer produkál.

Egy versenyidőszak erős kihívás, rendszeresen szarrá kloffolni magunkat, aztán edzeni a következőre felébreszti az igényt a szünetre. Szuper dolog csúcsformában lenni, élvezni az erőnlét lokális csúcsát, de a fájdalom az fájdalom, az inak, csontok vággyák a nyugit, a test a ritmust keresi, a kiszámíthatót. A kezdeti versengés, jól eső közösségi feeling oda, hajszolt rohanássá válik, virtuális edzőm egy rögeszmés szadista. Amikor ilyesmiket kezd érezni az ember, ezt valahogy kezelni kell.

Buffout hátizsákot vált, ha beüt a nyűg.

"Nem azért futok, mert szeretem, hogy futok. Ez a legegyszerűbb módja, hogy sokat kinn és magam legyek. A bicaj se rossz dolog. Ha fáj a futás, átállok bicajra."

Krisztián szerint is inkább csak a versenyeket csökkentsük, vegyünk ki egy két kevésbé fontos tételt a versenynaptárból, adjunk pár összefüggő hetet egy kiegyensúlyozott edzéstervnek. Állítsuk át a tréningeket kicsit, hogy ne mindíg minden csak a nyomulásról szóljon. Egy lassú, hátizsákos futó kirándulás visszahozhatja az életkedvet. A magas pulzuszóna félelmetes terep, alacsonyabbakba visszavonluva, alapozva mércék és célpészek nélkül készülünk fel rá. Ha úgy érzed elég a piros tartomány egy darabig, hallgass magadra.  

34102356_472642803166042_4117366446940487680_n.jpg

Ha nem végleg ég ki valaki...hemtom, biztos előfordult már olyan is, mindenesetre ha a döntés nem végleges, érdemes határidőt szabni neki.

"Kivárom a hó végét, veszek egy pár cipőt és ismét eltűnök a dombok, lombok között. Addig legalább beregasztgatom a matricákat a Mutra albumba."

Sajnos Berny nem volt ennyire pedáns. Nagyjából annyit vázolt fel, hogy az összes gaztett amit megenged magának, megérdemelt jutalmai hajdani hőstetteinek. Bekeretezett már méhány oklevelet, majd ha azok szemrehányóan néznek rá a falról, megint mozogni kezd. Addig, holiday. Bágyadt játékossággal Stexire kacsint, búcsút int kelta robosztussággal. Egy szippantással eltüntette maradék sültkrupliját, lehúzta sörét, rágyújtott és elindult a Providenthez hitelért.

Mása is visszafogottabban posztolgatot manapság.

Dimitri ismét falnak navigálta magát. Túl nagy lépés, túl nagy felkészülés, túl nagy lendület és ő lett a legdrámaibb befutója egy Trailnek. Úgy össze volt törve, hogy rossz volt ránézni, ahogy mosolyogni próbál. Jól összeveszett a feleségével, aki  amellett, hogy előre lát dolgokat, szintén fut így némi szakértelemmel tud veszekedni. Besértődött, összepakolt és beköltözött a falu edzőteremébe. Fegyelmezett légkör uralkodik körülötte, pedig nem beszédes, csak csendben tarol keresztül néha a termen tekintetével. Mindenki rendet hagy maga után, és törölközőre csepegteti a levét ha ott van, ezért a tulajok befogadták. Dimitri ereje abban rejlett, ez talán csak számára nem volt világos, hogy felesége perfekcionálta. Ezt a szót nem használtam még, lehet, nincs is ilyen. Kicsiszolta, mint a gyéméntot. Mása a maga gyengéd és közepesen gyengéd módján addig addig nyesegette őt nagy-nagy busafejű ellenállásai ellenére, hogy a végén tényleg jó lett. És ezt feleségének köszönheti. De nem köszöni, mert általában azzal van elfoglalva, hogy ez szar, meg az szar, közben meg olyan amilyen csak lehet, Maximális. Másának a maximum a minimum, Dimitri meg hajlamos a melldöngetésre és még így, 17 év házasság után is olyan mint a megkergült gyerek, aki imádja lenyűgüzni a szüleit. Dimitri új anyja meg jelenleg Mása. Aztán mint minden igazi konok külyök, az M35-ös korosztály bivalya veszett mókusként...medveszerű mókusként veszekszik össze feleségével és lép le némi száraz ruhával a hátizsákjában. Hat és harmichat órás időintervallumon belül szokott visszatérni a világgá-menésből, néha túróstáskát is hoz.

Krisztián még soha nem sokallt be. Talán egyszer, de az nem is besokallás volt, hanem - saját definíciója szerint - bábállapot. Köztes lét. Ebihalból béka. Akárhogy nevezte is, utólag minden fotót igyekezett megsemmisíteni az időszakról. A tizennyolcadiktól a harmincötödik évéig tartott és olyan verseket írt közben mintha valaki a körmét csikorgatná rozsdás bádoglemezen, hosszú büdös haja volt meg csak Linuxon volt hajlandó dolgozni. Nem szívesen idéz fel történeteket abból az időből, mert nem emlészik túl sok mindenre.

A futólélektanhoz mindenki ért. Ezt itt most így is gondolom. A saját kísérletünket magunk értjük legjobban. Amíg nem kezdek futólélektani alapigazságokat kommunikálni, amíg saját kertemben maradok, nevezhetem magam önmagam értőjének. A problémára adott válaszaink pedig szintén annyi félék, ahányan csak vagyunk.

Van, hogy erőfeszítéseink, befektetett energiáink, lelkesedésünk, időnk és pénzünk arra megy el, hogy intő példa váljon belőlünk azon okosak számára, akik mások hibáiból is tanulni tudnak. Máskor meg a legegyszerűbb kis trükkök húznak ki a legmélyebb vermekből. Látványosan ráadásul. Hogy már pironkodunk, hisz meg sem érdemeltük a sikert. Nem titkok vannak itt sem, hanem árjegyzék, számok, befektetések és azok eredményei. Csak azt jutalmazzák, aki legalább próbálkozik valamivel.

A foltos szalamandra

+ 30% Bónusz: Buffout kiáltványa az erdő emberi népéhez

Buff nyolc percet késett, mert át kellett kísérnie egy foltos szalamandrát. Nem akart az állat helyett dönteni, nem tudta az út erdő, vagy mező felőli oldala érdekli. Attól félt...teljes bizonyossággal tudta, hogy az utána érkező tyapa futópáros, ebiker, biker vagy az erdész Nívával agyonnyomná. Egy biciklis hosszú távú túlélésének kulcsa az a feltevés, hogy rajtunk kívül mindenki hülye, vak, süket és két idegbeteg csivavát sétáltat felxipórázon. Buffout tehát biztosra vette, hogy az állat élete nyolc percen keresztül csak az ő oltalma eredményeképp maradt meg. A foltos szalamandra kényelmes jószág. Nyolc percbe tellett, mire az átkísérés lezárult. Ha siet az ember, és eldöntöttnek látszik, hogy hová megy, fel lehet gyorsítani és kézben átvinni. De Buff nem tenne ilyet. Van neki egy telefonja rossz kamerával. Kifejezetten rosszal. Annyira lehangoló fotók készülnek vele, hogy a karácsonyi képei posztolása után segélycsomagokat kezdtek kapni a vöröskereszttől. Azzal a kamerával készített pár fotót az állatról, amire most nagyon büszke volt.

32293979_463915590705430_4722187718702923776_o.jpg

A tényanyag kedvéért a szalamandra kétéltű, nem gyík, a békával közelibb rokon, mint a gyíkkal, mert az ugye hüllő. Az év ebben a szakaszában, májusban, a kicsik vízlakók épp. Szaporodásuk végett vándorolnak az erdő és a vízfelületek között, hogy petéik helyett, kifejlett apróságaikat, mivel ál-eleven szülők, lerakhassák. Később pedig a kifejlett példányok indulnak útnak. Tragikus véget érhet ez a vándolrlás, ha pechjükre autók által is használt úttesten vezet keresztül. Nem kapkodós félék. Szeretik a nedvességet ezért esőben, eső után aktívabbak.

Ja igen, hogy miért is jött Buffout ki az erdőből hozzám valójában? Hozzott egy kiáltványt, hogy tegyem közzé a blogomon. Sokat finomítgattam rajta, mire a kezdeti gengszter-rappes felhang ebbe a végső, soul funky formába került. Ime, Buff kérése a futótársadalomhoz.  

Mindahányan vagyunk, szartunk már az erdőben. Az erdő remekül és folyamatosan komposztosít, bírja. A fényes fekete ganéjbogarak kifejezetten szeretik. 6-8 óra és már bele sem lehet lépni. Részemről sincs gond magával a cuccal, csak ha hetekig látom, hogy hol raktad ki. A higénia fontos, vigyél magaddal nedves törlőkendőt ha tetszik, de az erdő népének udvarias kérése az lenne, hogy vidd magaddal tovább. A szervesanyagot senki nem veti a szemedre, de a gonoszabb nedves törlőkendők soha nem bomlanak le. Tanácsom, vigyél magaddal egy kutyaszaratózacsit és a papírszerű hulladékot abban vidd magaddal a legközelebbi kukáig.

 Az erdő házmestere. Még bele akarta tetetni, hogy egymás iránti tapintatból a futók ne hásználják a kili meg a félmarcsi szavakat, de meggyőztem, jobban átmegy az üzenet, ha rövidre és egy pontra koncentráltan közöljük.

A hosszútávfutó éhsége

Kevésbé romantikus erőpróba

Folyamatosan éhes vagyok.

Ehhez képes felkészülni és lefutni egy maratont nem is kihívás. Szeretek, vagy inkább imádok futni, fák, bokrok, dombok között, erdők, völgyek mélyén, hegyek lábánál, oldalán, csúcsán, gerincén trappolni. Pocsolyába lépni, besározni az új cipőm. Nem jelent problémát ezt olyan sokat csinálni amilyen sokat csak lehet. Így aztán néhány év és hopp, maratonképes az ember. Nem áll meg, hiszen nem ez volt a cél. Soha nem is volt cél, mindíg csak következő lépés. Mindíg csak kint, néha fent, aztán meg csak tovább, gyorsabban és messzebbre. És hopp, ultrákat fut az ember. És ez így még csak nem is nevezhető kihívásnak, mert csupán csak azt csinálom, amit legszívesebben csinálnék.

De... 

A futó élete nem csupán fotogén harc az elemekkel. Legkeményebb harcaink távolról sem romantikusak és csak annyira vagányak, amennyire egy pedánsan felhúzott bokazokni tud lenni. 

Sokkal komolyabb nehézség, igazi kihívás megvédeni mindezt az ellenünk törő erőktől. Ilyen erők a szociális életünk, a munkánk, a kutyakozmetikus időpontok (gyorsan szőrösödő fajta ráadásul), szülői értekezletek, a gyerekek ballagási ünnepségei és az éhség. A folyamatosan jelen lévő, hol mardosó, hol szolídan gyomrosozgató, hol szájban, hol hasban, hol gyengeségben manifesztálódó éhezés. A pékség előtt meginduló nyálelválasztás, a beteges, csaffasztott feltétekkel agyonvágott pizza kísértő illata. Még szerencse, hogy a Mekitől visszatart a bohócoktól és a seggdekoltázstól való félelem, a KFC-től meg, hogy túl büszke vagyok hozzá, hogy vödörből etessenek. Az éhséget megregulázni igazi erőpróba. Nem mondom, hogy a legnagyobb, vagy a legismertebb...vannak sokkal vagányabb kihívások is. Hegyek csúcsára hágva rikoltozni, sivatagok homokján átfutva, cserepes szájjal célba rogyni, sáros akadályversenyeken belemosolyogni a kamerába, háton csúszva érkezni a lejtő aljába vagy lelelőzni egy gyíkharcost. Ezek vagány dolgok. Nem enni ipari szemetet nem tartozik a leghősiesebb eredmények közé. Csakhogy a futó élete nem csupán fotogén harc az elemekkel. Az igazi csatákat nap mint nap vívjuk, és nem az elemekkel, hanem többek közt a belekkel. Oké, ez nem volt valami szép mondat, de valahogy rímelt, így aztán meghagyom. Nyafogós, kecsöpős szájú, kólaszlopáló, sütizős, táblacsokis, haboskávés énünk az az ellenfél, aki ellen a legnagyobb erőfeszítésekre van szükségünk.

Hadd kezdjem néhány hibával - a teljesség igénye nélkül -  amit futóként evés címszó alatt elkövethetünk.

A tej

Az első dolog amit a futás és táplálkozás viszonlyatában megtanultam, hogy hat órával megmérettetések vagy edzések előtt ne fogyasszunk tejet. Lassan emésztődik meg, ezért javasolt műtéti beavatkozások előtt is mellőzni. Sokáig marad a gyomorban, lötyög. Erősebb tréningek alkalmával az emésztés amúgy is tartalékra kapcsol, a tejecske meg csobog, köpülődik. Jobb esetben csak kényelmetlen, rossz érzés, rosszabb esetekben meg vajat fosik, tejszínhabot hány tőle az ember.

Az időzítés

Sokat enni,  vagy egyáltatlán enni edzés előtt egyáltalán nem jó. Szerény véleményem szerint futni éhgyomorra a legjobb. Elméletem - vérelméletnek hívom - szerint az edzés, verseny alatt az izmoknak vérre van szüksége. Brilliáns megállapítás, nemde? "Abból veszik ki a zoxigént". Meg a vitaminokat, meg a cukrot, meg nagydózisú magnéziumot, kacliumot, vasat és ki tudja még mi egyebeket. Spenótot is! Ha a vér épp a gyomorban, belekben müzliszeletek lebontásával és szortírozásával van lekötve, kevesebb jut az izomzatba. Mellesleg: órákba telik mire egy mogyorószem energia formájában jelentkezik, a közvetlenül futás előtt fogyasztott szilárd kaját csak jóval az edzés után hasznosítja a szervezet. Elsősorban a vérben, májban, izmokban raktározott cukrot használjuk fel. Az esemény előtt lenyomott banán nagyon hosszú idő és út megéttele után alakul gyümölcsből vércukorrá hogy a cél felé lökdösssön bennünket. Figyelembe véve, hogy magas fordulatszámon (pulzustartományban) rohanva az emésztés gyakorlatilag kikapcsol, banán barátunk elfogyaszátsa a startvonalnál csak még értelmetlenebb. Órákkal (4-5) verseny előtt küldjük le, úgy hatása épp időben érvényesül. Üres gyomorral futni ráveszi, rászoktatja a szervezetet a tartalékok hatékony felhasználására. 

A verseny előtti energizálás két három nappal az esemény előtt kezdődik, így a szervezetnek elég ideje van feltölteni a raktárakat és még a feleslegtől is meg tud szabadultni a startlövés előtt.

Szalmalánggal fűteni

Ott van aztán a csoki. Cukor. Amit nagyon szeret az ember. Tömény energia, örömhormon, krémes töltelék és ropogós ostyaszeletek...nem lehet néküle élni. Lehet, de minek!? Az, hogy a csokinak (szelet, tábla, töltött, kerek, lyukas...Gombóc Artúr a magmondhatója miféle csokinak) magas az enregiatartalma, ne tévesszen meg minket. Tréning előtt csokival energizálni olyan, mintha szalmával fűtenénk be a kemencébe. Látványos lángokkal indul, fejvesztve menekül kutya, macska a közelből, aztán csend lesz, füst és hideg. A cukros termékek feltolják a vér cukor szintjét, a szervezet boldog, az gondolja, van itt energia bőven és hozzá sem próbál nyúlni a raktárakhoz. Láttál már artikulátlanul üvöltve játszóterező, vagy kiizzadva a szófáról fejest ugráló gyereket? Aztán néhány perc múlva rekordútálatosnak, nyűgösnek, nyafogósnak? No az a cukorrsokk-cukordepresszió, cukorrészegség- cukormásnap kombó. Mivel a gyerekek csak lassan, a kor előrehaladtával lesznek teljesen tönkrebaszva étkezésileg, eleintebbe még érzékenyebben, látványosabban reagálnak addiktív ipari szemetekre. Méréseim szerint egy szelet Mars kb 3-5 kilométerig repíti az embert majd gyengeség, hideg veríték, farkaséhség tüneteivel az út szélén hagy. Esetenként ezek a tünetek elég drámaiak. Meg kell állni, pár perc szünet, majd lassú csoszogva kocogás után vissza lehet térni a ritmushoz. Ha történt ilyen veled, és nem értetted, emlékezz vissza, ettél e valami édességet az indulás előtti órákban. Süti, keksz, csoki a futó számára jutalom, semmi esetre sem fűtőanyag.

Power Ranger vs. Thor

Akkor mi a helyzet a power géllel? Az nem szalmaláng? De az. Jó nagy bálányi szalma. Épp ezért egyáltalán nem mindegy mikor és hogyan alkalmazzuk. Túl későn már nem fejti ki a hatását, túl korán pedig hamar átmegy rajtunk. Túl gyorsan leküldve émelyít, fosat, hánytat, hajt. Víz nélkül a sivatagba varázsol, sok vizet meg amúgy nem szabad inni. Lötyög.

2178_00_d.jpg

Személyes tapasztalatom, hogy harminc kilométer alatt gélezgetni felesleges. Ha szükségét is érzi az ember, az azért van, mert ráfér még némi edzés. Nem érdemes az összes igényünket kiszolgálni. Vannak esetek, amikor nem energiára, hanem türelemre, kitartó munkára és összeszorított fogakra van szükség. Egy maratonhoz elég egy Power gél (a legismertebb 41 grammos kiszerelésre gondolok), a 18. kilométer környékén kezdem el fogyasztani kábé a huszonnegyedikig. Így a hatás a harmincadik kilométer közelében jelentkezik. Amikor a kalapácsos ember. Power Ranger vs. Thor. Csak ez a Thor nem nyom olyan jó poénokat mint a Marveles, a Power Ranger meg nem néz úgy ki mint egy gagyi kínai játék.

Ha nagyon sokat is futok, nem eszek közben szilárdat. Volt olyan ultrám, amikor hét órányi ügetés után rányúltam egy szem mogyoróra. Futottam egy ötöst és kijött. Kihánytam egy szem mogyit. Ultratávokon kénytelen az ember táplálni magát valahogyan, a problémát meg kell oldani tehát. Az én módszerem, hogy csak folyékony cuccokkal traktálom magam. Mióta felfedeztem a sós Power Gélt, már a sópótlás sem teszi szükségessé a ropit vagy a mogyorózást...izé... a mogyoróevést.

Az energiaitalok

Itt most nem az izotonikus italokról vagy a vitamimkoncentrátumokról lesz szó, amiket néha szintén neveznek energiaitaloknak is. It kifejezetten a büdös, cukros, koffeines, taurinos, lakodalmas zenészek és dagadt, tacskóbiciklis kisgyerekek által kedvelt gejj szarokról lesz szó, min a Hell, a Bomba vegy a klasszikus Red Bull.

Nehezen hittem a fülemnek, amikor először hallottam arról, hogy valaki energiaital függő. De most tényleg? Akkor már miért nem olyan dologra szokott rá, ami amellett, hogy káros meg büdös, legalább kábít, tudatmódosít vagy csinál valami érdekeset az agyunkkal? Mekkora pénzkidobás ez már? Simán csak tönkrevágni a szivünket, a vérkeringésünkket, elhízni a nagy semmiért. Akkor már inkább dohányozna, az legalább szocializál. Dohányosok össze, összeállnak rövid beszélgetésekre, az alkoholisták kvázi pszichológusai egymásnak de vörösfejü tokások nem formálnak böffentőklikkeket. Lehúzzák csak málnás higítószagú itókájukat, kicsit bevéresedik a szemük a szénsavtól meg a hidegtől és csendben, tudatmódosulás nélkül ver össze vissza a szivük. Anélkül, hogy erre szükség lenne. Manapság már nagyon olcsón hozzá lehet jutni acetonból és márkás rovarirtókból  készült dizájnerdrogokhoz, amik sokkal egészségesebbek és érdekesebbek mint az energiaitalok, miért nem azokkal öli meg magát inkább?

Szerintem nincs nagy gond azzal, ha valaki alkalmanként leküld egy Red Bullt, tagadhatatlan, hogy van az a fajta unalom, amihez képest már az is érdekes. A modern ember gyomra meg látott már sok egyéb csodát. Csakúgy mint az alkohol esetében, a rendszeres fogyasztás jelenti a problémát. Az, hogy gyerekek kezében annyira gyakran látom, no az viszont gáz. Remélhetőleg tényleg ad szárnyakat, mert a repülő már nem fogja elbírni az ezen felnövő generációt.

Vissza a természeteshez

Vissza tehát a folyamatos küzdelemhez, az éhséggel vívott kétségbeesett harchoz. Azt már mondtam, hogy alapjában, ha az ember kerüli a szarervést, nagy hibát nem tud elkövetni. Érdemes természetes állapotukhoz közeli alapanyagokkal főzni. Például krumpliból (burgonya) és nem fagyaszott hasábburgonyából vagy krumplipüréporból szakácskodni. Tojást használni és nem tojásport. Értékes és egészséges sok halat enni. Még horgászos fészbúkcsoportokra is feliratkoztam. De nem vennék a számba halrudacskát, surimit vagy csirkehúsból préselt műóriásgarnélát. Vagy óriásműgarnélát. Mindegy, biztos sejthető mire gondolok. Arra ami nagyobb mint a valaha látott legnagyobb garnéla, mégis olcsóbb mint a farhát vagy a parízer. Élelmiszeripari hulladékból préselt ízfokozott massza, ami ha szerencsénk van nem árt, ha nincs akkor meg igen. Azért igazán veszélyes, mert ízre sokszor finomabb, mint az eredeti. Tíz emberből kilenc jobbnak ítélte meg a zselatinból és rejtelmes porokból előállított krémsajtszerű készítményt, mint a sajt-krémssajtot. Az élelmiszeripar nagyjai tudják ám mitől döglik a légy, bele is teszik nekünk a szutyiba amit eszünk.

Degeszre enni magad egy disznóöléskor, ahol minden az aminek látszik egészségesebb, mint egy halrudacskavacsora, ami még csak nem is hal alakú. A tokaszalonna kevesebbet árt neked, mint a Sejha Szatén Sonka. Kanállal enni a langyos disznózsírt léböjtkúra egy vég párizsihoz hasonlítva.

Néhány trükk németül értők figyelmébe:

Ha a hasunkról van szó, legyünk válogatósak. Finoman érintve a sznobizmust, vigyázva ne essünk a ló azon oldalára, ahol az emberek már folyamatosan az evéssel foglalkoznak, mert azért az evés, mint életcél, kicsit kevéske. Egyik végletében sem okés. Nem kell mindent megenni, amit az ipar elénk lököd de azért kizálólag északnorvég sarkifényt csipegetni biokölessel sem az egyetlen út a túléléshez. Zöldség, gyümölcs, teljes kiőrlésű gabona, tojás, sok hal, magvak, túró, joghurt, kefír...tele a világ egészséges kajákkal. Nem kell búcsút mondanunk a kedvenceknek sem...na jó, attól függ mik azok...tehát, nem minden kedvencünknek kell búcsút mondani. Még a hideg pacalpörkölt konzervdobozból sem rossz, ha elég ritkán esszük. A mértékletesség örömforrás. Minél ritkábban jutalmazzuk meg vele magunkat, annál jobban esik majd amikor végre rászabadulunk.

30630011_1020703564752010_8463510661979176960_o.jpg

Attól még, hogy valaki rendszeresen fut, simán tud hízni is közben. A kalóriabevitel és felhasználás matematikája nem függeszti fel magát, csak mert kijárunk az erdőbe porolni.

A nagy mennyiségű napi energiafelhasználás éhséget generál. Ez eddig tiszta, csakhogy ez az éhség tapasztalatom szerint túlmutat a szükségen. Ha elégetünk kétezer kilokalóriát, háromezerre való éhség ébred bennünk. Ha magunkhoz térünk egy maraton után, futtában felfalnánk egy tehenet, a horogról szippantanánk le a frissen fogott harcsát és egy tízkilós dinnyét helyben fogyasztunk a zöldésgenél, hogy a héját ne otthon kelljen kidobni. Már tele a kuka strucctojáshéjjal.  A futó potenciális nagyevő. A nagyevőket pedig nem megvonással, sokkal inkább a mennyiségtől a minőség felé tereléssel szokták kezelni. Ha mégis mennyiségre vágyom, levessel, salátával oldom meg. Ezek arra is jók, hogy az erősebb, zsírosabb kajákból kevesebb fér belém. Miután már egy komplett botanikuskert figyel a gyomromban, a túróstésztából sokkal kevesebb is elég.

Mielőtt még magamra zúdítanám a gasztroenterológus maffia haragját, szeretén leszögezni, nem vagyok szakértő. Nem is akarok az lenni...jó, szeretnék az lenni, jó szakmának tartom, de sajnos nem ezirányban tanultam tovább. Ami itt következik az csupán egy-egy ötlet, ami a feleségem szerint bevált, ami szerintem jó, meg amit mindketten szeretünk.

Feleségem tippje: Zabpehely

Egyszer kóstoltam. Az örömmentes étkezés szimbóluma lett nálam. Nagyon jó, lassan felszívódó szénhidrát, cukorbetegség esetén is ajánlott, a futótársadalom által tesztelt és javallott étek. Számtalan tipp található az internet nevű receptgyüjteményben, hogyan ízesíthető, hogy ne legyen ennyire lehangolóan, örömtelenül funkcionális. Táplál, de örömöt nem ad. 

30652586_1021197531369280_2786058642539937792_o.jpg

Amit én szeretek, feleségem kevésbé

Hal hagymával, akár ha konzerv, akkor is. Van a közelben egy orosz bolt, ahová ha beszabadulok általában felvásárlom a paradicsomos hal és borscs készletüket.  A paradicsomos hal hagymával (jó sok hagymával) tartalmaz mindent amire a szervezetünknek szüksége van. A háborítatlan éjszakai nyugalmat is beleértve. A halat egyébként szeretem olajosan, pácolva, ecetesen, kaprosan, füstölten, sütve, szárítva, és rántva is. Nyárson is, grillen is, serpenyőben, tepsiben, papírtálcán és konzervdobozban. Egyedül talán sós vízben hónapokig rohasztva nem. 

30581271_451365405293782_7819820047857090560_o.jpg

Nagytestű tengeri hal, mint a tonhal, tartalmazhat higanyt, hehézfémeket, olyan anyagok halmozódnak fel szerencsétlen teremtmények testében, amit eredetileg nem oda szántunk. Abban bíztunk, hogy elsüllyedve jó mélyre soha nem látjuk őket viszont. Amikor a SpaceX rekétái jól telenyomják a légkört az égéstermékeikkel, azok szépen eloszlanak a légkörben, a nagy ünneplés közepette nem is gondolnánk, hogy a tonhalsalátának ilyen kellemetlen mellékíze lesz tőle. Még két három ilyen Elon Musk szerű játékos technozseni és kezdőik az emberiség Mad Maxes része...akkor majd a kutyakajaevésről fogok cikket írni gekkóvérrel ujságpapírra.

És olyasmik amiket mindketten ajánlani tudunk

Tojás. Alma, teljes kiőrlésű kenyér, magvak, bogyók, avokádó. Az utóbbival azért vigyázni kell, mert bár az avokádó krém nagyon finom és egyszerű, öldöklő harcok, egy politikai blog kommentelőinél is kegyetlenebb törzsek csapnak össze nap mint nap a bors és citromlé optimális mennyiségét eldöntendő. 

Ha szezonja van és hozzájutsz finom zöldésgekhez, edd őket nyersen, minél kevesebb fűszert alkalmazva. Rég feledésbe merült ízeket fedezhetsz fel, erzékenyebbé válik az ízlelés. Egy francia szakács mondta, mikor a riporter azt firtatta, miért nem borsozza meg a libamájpátétomot, a recept gyakorlatilag semmiféle fűszert nem tartalmazott. "Ha libamájat akarok enni, veszek egy szép libamájat és azt eszek. Nem pedig borsot, meg hagymát."  Mielőtt félreértenél, nem azt mondom, hogy mindíg és csak így. Csak azt, hogy érdemes így is kipróbálni, mert érdekes.

A hozzátáplálásról

A drogériák polcain megszámlálhatatlanul sok készítmény található sportos életmódunk segítésére, fenntartására, fokozására, túlzásba vitelére valamint az ebból adódó problémák orvoslására, kompenzálására és a fájdalmaink enyhítésére. Buffout barátom simán lekacatozza a teljes választékot, szerinte csak a vese meg a máj terhelésére jó az egész hóbelevanc. Magnézium, Kalcium van a csapvízbern elég, vitaminok gyümölcsben maradva finomabbak, ha nem vagy vegán, vasat, nyomelemeket, fehérjét nyersz a húsból, ásványokért pedig fordulj a zöldségeshez. Nem teljesen értek vele egyet, úgy gondolom van az az intenzitás (napi 2 óra edzésidő felett), ami mellett már érdemes extra adag vitaminokat és ásványokat szedni. Télen némi C vitamin pótlás segíti az immunrendszert, hideg időben sokat kinn tartózkodva nem is árt némi támogatás. A Kalcium, Magnézium pótáls is ajánlott, de szeretném hansúlyozni, nem attól fut gyorsan az ember. D vitamin télen nem árt, különösen az előbb említett Kalcium beépülése miatt is. Az L-Carnitin, B12 állítólag energizál, szerintem meg a kemény edzések, jó felkészülés a siker kulcsa A biztonság kedvéért azért versenyek előtt (már a felkészítő edzések előtt is), szedek L-Carnitint. Hatása abban áll, hogy növeli a sejtek víztartalmát javítva ezzel az anyagcseréjüket. A lényeg viszont nem változik, a verseny előtt felpimpelt anyagcserénél sokkal fontosabb az alapvetően jó anyagcsere. Semmi sem pótolhatja az edzéseket. Bármit is szed az ember, fontos, hogy ne a verseny napján kedjen el kísérletezgetni magán. Nem árt ha a felkészülő edzések elatt, 2-3 héttel a verseny előtt már ráhangolódik a táplálékkiegészítőportfóliójára. Ezt a szót most tatláltam ki, nem mondhatnám, hogy tetszik, de így, egyszer használva egy életben elmegy.  A lényeg, semmit ne élesben tesztelj. A versenyre való felkészülésnek az edzés csak egy aspektusa. Készülsz testben, edzéssel, evéssel és pihenéssel. És készülsz lélekben is. De ez már egy másik történet.

  

Hétköznapi Minimalizmus

Tavaszi lomtalanítás

Nevezhetjük ezt egyszerűségre törekvésnek is. A minimalizmusra, annak áldásos hatásaira a futás segítségével kezdtem ráérezni. Nem vagyok szakértő, nem töltöttem éveket Japánban hogy igazán megértsem, csak annyit tudok amit sikerült visszaszereznem. Nem egy szakértő elemzése következik tehát, csak egy laikus esettanulmánya. Mert minimalista voltam, elvették tőlem, futni kezdtem és ezáltal sikerült visszakapnom valamit belőle. 

Elrontva lenni: kövezett út, szélesre tárt ajtók a meleg rózsaszín és babakék semmibe

Érdekes dolog ez, mert annak (minimalistának) születünk, aztán el leszünk rontva és rendszerint úgy is maradunk. Bababoltokban járva...bababoltok kirakatán benézve...véletlenül betekintve oda elképesztő erőforrásokat látunk munkában, hogy a fehér lappal születő kisemberkék a kívánt irányban fejlődjenek. Fontos, hogy a kisdedek ízlésvilága nehogy túlnőljön azon, amit egy részeges lakodalmas zenész nyújtani tud majd nekik. Jóelőre a kínálathoz hangolják a keresletet. Szigorúan szintetikus anyagból, szemkápráztató szinekben készülő játszhatatlan játékok készítik fel a kicsiket első tabletjükre, hogy majd azon csilingelő, puffogó, addiktív játékok...appok tegyék őket függőjévé a technikának. Szerezd meg, birtokold, legyen a tiéd! Fontos, hogy majd tiniként ne habozzanak azt gondolni, az életük azért egy lidércnyomás, mert nem kapták meg az iPhone legfissebb, aranyhátlapos változatát, felnőve, hogy beépített navi és szervómotoros csomagtartónyitó hiányában kiröhög a szomszéd béemvés, hogy homorított háromdés tévé nélkül szarba sem néznek a haverok és ha a fogkefe nem bluetoothos, büdös marad a szánk. Amig mindezt a sok könrnyezetromboló, feleleges elektromos szart kinézzük, megrendeljük, visszaküldjük, értékeléseket, összehasonlításokat olvasunk róluk, barátainkkal megbeszéljük a tapasztalatokat majd realizáljuk, hogy már három hete elavult, legalább nem foglalkozunk olyan beteges dolgokkal, mint önismeret, meditáció, öngyógyítás, tanulás, művelődés, társalgás, testedzés...olyan dolgokkal, amikhez semmit nem kell megrendelni az amazonról. Csajozással, meg havekodással se, mert mindenkinek, de főleg a részvényeseknek, jobb, ha a tindert meg a facebookot nyomkodjuk helyette.

lucky-boy-sunday-stuffed-wool-doll-hand-knitted-kids-toy-denmark-ugly-toy-baby-doll-birthday.jpg
Nem lehet elég korán elkezdeni. Ízlésrombolás már csecsemőkortól

 

Egy szorgos, gyűjtögetéssel töltött élet jutalma: az öregszagú pecó

Kacatok, naftalinszagú (oké, levelndula) ruhakupacok, poros, szakadt kartondobozok, rozsdás alkatrészek, kiolvasott könyvek és kopogós műanyagból készült Fisherprice játékszörnyek vesznek minket körül mire elérjük a nyugdíjkorhatárt. Igen, Fisherprice játékok egy nyugdíjas szekrényében. Megijedt tőle az unoka, akiknek ajándékba szánták, megtartották, hátha majd a dédunokáknak erősebbek lesznek az idegeik. Mindezekhez csúnya, nagy, rossz minőségű svéd szekrényekbe pakoljuk, amiknek nem merjük kinyitni az ajtaját, nehogy ránk omoljon a múlt. A lakás hasznos alapterületének jelentős részét limlomoknak áldozzuk, aztán csodálkozunk, minek van olyan nehéz, dohos, penészes szaga. Nincs szívünk kidobni, mert már ennyire el lettünk hülyítve. Összekeverjük a szeretetet a retkes régi kacatokhoz való ragaszkodással.

Szerencsénk is lehet. Ha például sokat költözünk és nem akarunk egyre borsosabb árat fizetni a szállító cégeknek rákényszerülünk, hogy egy rakás felesleges dologtól megszabaduljunk. De mik is pontosan feleslegesek? Meglepően sokminden. Egy férfi számára például a szükséges holmik beleférnek egy sporttáskába. Egy nő számára plusz egy kézi, meg egy nagyteljesítményű hajszárító eredeti dobozban.

Könyvek, papírszemét

A könyvek például...hallom a felhördülést, de őszintén, hány könyvet olvastál ki kétszer? Akkor meg minek megtartani? Szép, de ha továbbadod más is kiolvashatja. Kölcsönözz és megspórolod a könyvek árát, helyét, polcaikat és szállításukat. Jártál egyetemre, fősulira, gimibe, egy csomó füzetet teleírtál, még sordíszítést is raktál minden óra után. Szerinted hányszor fog előfurdulni az életetd során, hogy a mechanika jegyzeteid újralapozgatod? Kinek gyűjtöd a kompjútertechnika újságokat az ezredforduló óta? Hasznos tippek Windows 95 tuningoláshoz, CD mellékelttel? Még csak a cipőbe sem lehet gyűrni nedvszívónak. Újrahasznosítható szemét, had szülessen újjá, mint WC papír vagy papírzsebkendő. Ne állj útjába a kacatságok reinkarnációjának. Ma, amikor életed összes fotója ráfér egy kisújkörömnyi SD kártyára, semmi nem indokolja, hogy dobozszámra gyújtsék a port valami eldugott helyen.

Ruhák

Értem, hogy az a terv, hogy egyszer majd újre fel tudod húzni a harmickettes farmerodat. Sikerülni fog, de ha nem, a próbálkozás már önmagában jót fog tenni. Ünnepeld majd meg az eredményt azzal, hogy majd akkor újakat veszel. Ezek már addigra úgysem lesznek divatosak, még az örök darabok sem, addigra az örök is új lesz. Rengeteg ember van a miénknél szegényebb országokban, akik boldogok lesznek attól a temérdek textiltől aminek te jelenleg semmi hasznát nem veszed. Csak foglalja a helyet a tértől.

Nincs olyan ruhásszekrény az IKEA-ban, ami szebb lenne a térnél, ami a hiányától keletkezik. 

Mit nem jelent a minimalizmus

Nem jelenti azt, hogy ne vennék karácsonyfaégőket, ha eljönnek az ünnepek, csak azt, hogy kevesebbet a jobból. Nem csábulok el a világító rénszarvasos szánkó látványára és a szomszéd akasztott télapója, bazinagy felfújhatós hóembere sem vesz rá, hogy én is hasonlóakat vegyek. Befeszítem az akaraterőmet és dagadó erekkel a halántékomon, de ellenállok. Szép, szép, gyönyörködteti a szemet, de az év jelentős részében csak a teret, a port és a fényt fogja. A húsvéttal ugyanez a helyzet, elgyengülök ugyan, ha kertésznadrágos, brutális mosolyú nyúlfogú nyulakat látok porcelánból, festett agyagból vagy gusztusosan fröccsentett műanyagból. Gondolom is, hogy bárcsak én is hasonlókkal kápráztathatnám el a rokonságot, de feláldozom a pillanatnyi örömöt és így az év húsvéton kívüli részében nincs vigyorgónyúl panoptikum a pincémben.

decor-easter-bunny-family-9-piece-figurine-set.jpg
Egyszer egy évben eljön az idejük, aztán vissza velük a sötétségbe

 

Edzőterem van ott helyette, ami kisebb öröm ugyan, de legalább sokszor egy évben.  

20180318_153638.jpg
Úgy hívom, Minigym. A hétköznapi minimalizmus mentette meg attól, hogy télapó és húsvéti nyúl panoptikum legyen belőle

 

Kaják

Ez az alábbi jótanács komoly élezetekhez tud juttatni:

Egyél éhesen, igyál szomjasan, pihenj fáradtságtól és ne megszokásból.

És az arcod fényre derül. Khm...elnézést.

Az evésben az egyszerűség arra jó, hogy minél kevesebb élelmiszeripari hulladék kerüljön a szervezetünkbe. Nem csinálok az evésből mozgalmat, hiányzik belőlem az ehhez való szociális nyüzsöghetnék, konfliktuskereső attitűd, így csak arra figyelek, amire könnyű figyelni. Amit veszek, az legyen a lehető legközelebb a természetes állapotához. A cukor gyümölcsben a legjobb. Finomítva, sertéscsontból főzött tartósított zselatinban, szinezve rossz. A vitaminnal ugyanez a helyzet. Nem teszek szeletelt vágóhídi trutymót a szendvicsembe, tőlem Roland bohóc is visszamehet a cirkuszba ugrálni, szottyadt zsömlébe dugott zsíros marhadarálékot sem fogyasztok. A gén, hormon, és antibiotikum kezelt élve döglött csirkék sem az én vödrömbe kerülnek a KFC nevű vájúháznál. És mivel nem teszek, eszek ilyeneket, nincs szükség arra, hogy mindezt kompenzálandó, Norbis túrórudolfokat küldjek desszert helyett, vagy ahogy gyakrabban látom: desszertkiegészítésként. Nem kell, hogy Norbis lisztből készült kakaóscsigákkal szorítsam le a tejfölös nokedlit.

Mondjuk a nokedlit most megenném.

Hogyan kapcsolódik ez a futáshoz

A digitalizáció, a szellemi kiszolgáltság képes olyan unalmat és színpompás sivárságot teremteni az életünkben,  amiben könnyen elveszítjük önmagunkat. Nem engednek gondolkodni, mert még a végén más következtetésre jutnál, mint az, hogy az Apple boldogít, Ed Sheeran az egyetlen zenész, vagy hogy egy névvel ellátott Amazonos hardverrel beszélgetni nem a konzumidiotizmus mélypontja. Oké, a mélypont a Fekete péntek, de az inkább szimbolikus értelemben. Alexa a mindennapok szégyene.

A futás elfoglal, olyan tevékenység, ami kozben nehezen költi az ember hülyeségekre a pénzt. Oké, sokan dolgoznak azon, hogy mondjuk egy okosóra segítségével, megborulva kicsit az alacsony pulzustartományban maradás izgalmától, edzés közben is tudj baszkodni az amazonon. Viszont amíg futok, nincs időm dobozokat bontogatni. Még ha rendelni tudnék is ezt azt az edzések alatt, azzal hogy általában jól el vagyok foglalva, kevesebb unalomból vásárolt limlom köt ki az előszobában.

A futás tényleg te vagy. A te munkád, a te erőd, a te időd. Ha nem teszed teljesen szociálissá, edzel egyedül is néha, segít meghallani a saját gondolataid.  A futás, a sport nem csak futás és sport. Nekem egy lépés visszafelé az időben, egy olyan korba, amikor még nem fojtottuk magunkat ipari hulladékokba. Közelebb visz a természethez, visszaenged az emberiség társadalmi gyerekkorához, amikor még sárgán sütött a nap, télen nagy hó esett, nyáron perzselt a meleg, a fákon gyümölcsök lógtak és allergiás reakció nélkül éltük túl a tavaszt.

20170603_121443.jpg