Futóedzés, versenyek

Futóbolondok és kalandjaik

Játszunk el a gondolattal

2018. október 02. - Tompahawk

Játszunk el a gondolattal, hogy még nem késő. Hogy ha egy kicsit összeszedjük magunkat és nem feltétlenül másban keressük a hibát, mástól várjuk a megoldást, ez a bolygó megmenthető. Teremtsünk egy párhuzamos valóságot ami ennek a másolata, azzal az egyetlen különbséggel, hogy a károk még nem visszafordíthatatlanok, van értelme legalább megpróbálni tenni valamit, hogy unokáinknak ne kelljen valami lepusztult, randa, mérgező helyen élni. Ha mostantól vigyázunk, maradnak még fák, organikus állatok, növényzet és az intelligencia is fellelhető lesz természetes élőhelyén, az emberi agyban. Tegyük fel, hogy ez a párhuzamos valóság pont mostanában ér el arra a pontra, mint a mi menthetelenül beteg valóságunk. Legyen ez a pont valami nagy esemény, mondjuk egy focidöntő.

Az emberek épp a superbowlt nézik, a félidőben fellépő gigahíresség vadul lengeti nemi szerveit miközben a szerelemről énekli, hogy "je je je". 100%-os tisztaságú kólával energizálja magát, haját csak francia ásványvízzel hajlandó mosni, ruháját magánrepülő szállította átalakításra Párizsba, majd vissza. Ócska dízel autókkal több száz fotós érkezett az eseményre csak miatta. A menőbb arcok, korrupt politikusok, kiégett golfosok és teniszezők dzsetekkel jöttek, vagy ha az már nem fért el a leszállópályán, húsz literes fogyásztású sportkocsikkal. Kibaltázott, kifűrészezett fenyőerdőkre nyomtatott pletykaújságok már hetek óta arról cikkeztek, vajon kék vagy piros ruhát vesz e magára a popsztár és mivel tisztázatlan, hogy végül is lefeküdt e a koreográfusával, rekord példányszámban kelt el a Füles Komornyik és a Cselédszoba magazin. A vörös szőgyeg teveszőrből készült, a bundájához kétszáz apró emlőst bunkóztak döggé. Milióan rajonganak érte. Millió dollárokba kerül ipari gyorskaját, autót, biztosítást, még több autót, farmert vagy parfümöt hirdetni a reklámszüntekeben. Nem is mindenki engedheti meg magának. Csak a legnagyobb, leggazdagabb cégek kerülhetnek adásba. Tőkeerő szükségeltetik ahhoz, hogy a fellépő popénekesnőhöz hasonló nagyságokat magánrepülőztethessék rekmlámfilmjeik forgatásához, majd különgéppel még az otthonfelejtett dzsekijüket is utánuk hozzák. De nyilván megéri. Ahogy egy akciósztár ropogós bőrülésen operaáriát énekel és a luxusról beszél, vagy egy prostitúcióról készült vígjátékból szuperhíréssé vált szépség VIP partiból VIP partiba varázsolja magát egy parfüm segítségével, az megfizethetetlen. Pénzben ugyan igen, de a nagy sürgés forgásban összegyűlt szemetet el nem tünteti senki. Még ha anyagi erő volna is rá, az enegriamegmaradás törvénye lehetetlenné teszi. Az űrből, még egy épp ott turistáskodó üzletember is bejelentkezik, mondja, hogy "helló" egy geostacionárius pályán száguldozó fémdobozból. Vidámsága, elégedettsége érthető, most égetett el épp pár száz tonna üzemagyagot az atmoszférában, meg lőtte bele az autóját a Marsba. Minden sportkocsi gyüjtő az általa készített guruló akkumulátortemetőkre vágyik, kár, hogy a sor hosszú, a lítiumból meg még az olajnál is kevesebb van.

A bolygót magasról leszaró gazdag köcsögökből persze roppant kevés van, a luxus csak akkor privilégium, ha véges, sorszámozott és exkluzív. Másokat, tömegeket kizáró. Demagóg és valótlan állítás mindent rájuk fogni. A szimbolikus szuperfocimecsset csak távolról, változatos méretű és intelligenciahányadosú készülékek segítségével nyomon követő, pénzügyileg kevésbé jól eleresztett nézőkben is bőven található hiba.
Ők veszik az uraságokról szóló cselédmagazinokat. Kiloszámra hordják vackaikba a fagyasztott pizzát, struccméretűre gyógyszerezett csirkéket vödörben, húsiszapből mancsolt melegszendvicseket keményítőrudacskákkal jó sósan, olajosan. Csak mert mondja nekik egy öreg fazon lazázva, hogy csikacsiká. Hatszor annyi olcsó gagyi ruhájuk van, mint amire egy falunak szüksége lehet, a szegénység keserve szintén felhalmozásra ösztönöz. Cukrot esznek vajjal, fitenszeznek röviden nagy zajjal, majd csalódnak és még több cukor és zsír fogyaszátsával vigasztalják magukat. Az első infarktusig és tovább. Több száz lóerő gyengíti őket nap mint nap, hogy a végén a pincébe lemenni már expedíciónak számít, a padlás pedig a Magas Tátra. A panaszaik betöltik a netet, a világháló attól zajos, mennyire nehéz és szar is az élet, ha a távolkeletről megrendelt zokni lyukas és vissza kell küldeni kínába bezúzatni. Meg persze a rendkívüli hír: hogy vajon miért sárga ruha volt egy távoli, soha nem látott demokratikus ország királykisasszonyán amikor kiállt a teraszra. Ők teszik szupegazdaggá a szuperbunkó köcsögöket, hogy hálából olcsó, gagyi moslékkal kínálják őket. Nyomorult kínálat csak nyomorult kereslet eredményeként jöhet létre.

Szóval ebben a párhuzamos valóságban történik egy neutrínóvihar. A neutrínó elég rejtelmes dolog, nagyjából fingunk sincs róla micsoda, meg mit is okozhat egy viharnyi belőle. Vagy hogy egyáltalán lehetséges e ilyesmi. Párhuzamos valóság, szóval mondjuk azt, hogy ott lehet és ebben az esetben azt okozza, hogy az emberek tömegesen ráébrednek, hogy az utolsó előtti pillanatban élnek. Épp most kapták az utolsó esélyt, hogy a bolygót amin oly magányosan sodródnak a végtelenül hatalmas és sötét univerzumban megmentsék. Egy Marsba puffantott luxusautó még nem jelenti azt, hogy majd időben le tudunk lépni, ha itt forróvá válik a talaj. Tömeges ráébredés történik hirtelen. Nem megvilágosodás, az azért elég durva lenne. Nem a menyország eljövetele következik be, csak egy töréspont a föld felzabálásának ütemében.

 Ahelyett, hogy végiggurulnék a társadalmi piramis tetejétől az aljáig és megpróbálnám felsorolni mindazt a sok változást, amit egy kiadós neutrínóbombázás okozott annak minden szintjén, fogok inkább egy tipikusnak tűnő embert és megnézem mi minden változott meg az életében, amitől a bolygó úgymond gyógyulásnak indult.

Elkezdett csapvizet inni. Belegondolt, ha már annyit ástak, csöveztek, temettek a jó munkásemberek, illene legalább megkóstolni, milyen is lehet az a víz, amit nem érlelnek hónapokig műanyagpalackokban. Eléggé flegma dolog csak a szar lehúzására használni azt, amiböl másoknak a túléléshez sem jut elég. Előítéletek nélkül, vaktesztszerűen kipróbálta és beleivott az ivóvízbe. Volt különbség, és hogy ne legyek elfogult, a Sanpellegrínó tényleg finomabb. De a már említett neutrínóbombázás következményeként emberünk felvállalta ezt az apró kényelmentlenséget. Két nap és már egyáltalán nem szenvedett tőle. A buborékok eleinte hiányoztak, ami érthető, de beszerzett egy szódagépet, ami elég jó kompromisszimnak bizonyult. Sokkal lassabban fogyott ki a bubis víz, kevesebbet kellett cipekedni a bolbtból és hosszútávon a szemétdíj is csökkent. Ráadásul kaptak egy köszönöm szépen képeslapot egy delfincsaládtól. (Akiket, külön bónuszként, abbahagytak mészárolni a japán "kutatók".) Kis lépés ugyan, de a dominóhatást nagyon kis változás is megindíthatjha. Vérszemet kapott, mélyen magába nézett és rájött, hogy a felhasznált nejlonzacskók közel két harmada elhagyható. Be lehet vásárolni újrahasznosított papírból készült kartondobozba is, még pakolni is kényelmesebb bele. A zöldségeshez is vesszőkosárral kezdett járni. Jégkrém helyett fagyit vett, otthonra befőttesüvegben, ami cseppet retró ugyan, de legalább a helyi cukrászt és nem az amúgy is túl gazdag Algida részvényeseket gazdagította vele. Plusz nem maradt utána egy marék ragacsos nejlon, meg egy pici darab halott fa. A piacról vett zöldségeket és szezonális gyümölcsöket, ami önmagában apró erő,  de sok más hozzá hasonlóan cselekvő ember együtt érezhetően megritkította a spanyolországból zöld paradicsomokkal útnak induló konténerhajók számát. Legalábbis nyáron, amikor ezen az éghajlaton is halomba rohad a friss zöldség/gyümölcs. És ez még csak nem is volt fájdalmas. Sőt, jobb cuccokat vett a piacról, a szomszéd faluból, mint előtte, még a neutrínózápor előtt Új Zélandról. Amikor csak tehette újrahasznosítható csomagolású termékeket vásárolt. Szintet lépett és csak azzal, hogy az ipari szarokat is száműzte a tányérjáról, egyre egészségesebbnek érezte magát. A gyógyszertáros szomorúan búcsúzott egykori törzsvevőitől. Aztán elszaladt vele a ló. Nem ló, kutya. A televíziózás hirtelen rémunalmas időtöltésnek tűnt fel, elvesztette érdeklődését a korábbi nagy kedvenc "Sértődött nyomik nyafognak a szófán" sorozat iránt és vett egy kutyát, ami sokkal jobban szórakoztatta. Jó kutyus volt, rendszeresen kihordta őt sétálni, egyre szebb helyekre vitte és azt vette észre, hogy az okostelenfonján már nem csak a big macekről meg starbucks kávékról készült fotók találhatóak. Virágok, fák, tavak, dombok, tájak. Felismerte, hogy a természet szép és nem igaz, hogy csupa veszély. Hogy az eső nem öl meg, hideg ellen sem annyira drága venni egy jó dzsekit és a hőség tud borzongatóan jól is esni. Elfoglalta magát, unalmában nem a rendelnivalókat böngészte a tabletjén, megtakarításai keletkeztek. Sőt, de ez már azért elég súlyos fordulat, Rumlikutya úgy ráfeszült egy szőke spánielre, hogy ő meg a gazdájával volt kénytelen szóba állni. Anélkül, hogy mindketten regisztráltak volna a Tinderre. Eleinte félt picit, hátha illegális dolog online partnerkeresőket megkerülve valakivel csak úgy randevúzni, de mivel nem találtak ilyen paragrafust, összejöttek.

42863927_282574862360661_4361326447688679424_n.jpgRumlikutya. Antik, analóg, offline Partnerkereső.

Fillérek ugyan, de mivel a neutrínók nem csak őt találták meg, tömegessé vált a szófákról felszakadt, kutya, macska, vadászgörény, csörgőkígyó és mérőmókus segítségével újraszocializálódó emberek száma. Volt olyan, gyagyi szofverek kifeljesztéséből multimiliomossá vált űrturista aki már aggódni kezdett, hátha nem jön össze a holdbarobbantott atomtengeralattjáró projektre a lóvé. Lóvé, oké, az még csak hagyján, de fogytak a támogató lájkok. Agresszívan csökkent a szupergazdagok egotrippjeiért rajongók száma. Az emberek el voltak foglalva saját élményeikkel. Éshát ezek az élmények...olcsók voltak. A közeli erdőbe jártak ki sétálni, mikor ráébredtek, hogy még soha nem voltak ott. Ahelyett, hogy jó messzire lévő erdőkbe mentek volna repülővel, elmentek a közelibe...biciklivel. És képesek voltak ugyanolyan jól érezni magukat, bizonyos megfigyelések szerint még jobban, mint akkor amikor ezer mérföldeket repültek, hogy egy távoli ország sokcsillagos szállodájában zabáljanak végig két hetet a csúszdapark melletti ernyő alatt.

42742078_300322187430861_4547957980884107264_n.jpgAz erdő, ahová nem repülővel járnak

Kevesebb...mit kevesebb, egyáltalán nem fogyott a Cselédszoba magazin, a paparazzik természetfotósnak álltak, és hiába meresztgették órákig a seggüket a popénekesnők, hiába adtak mélyinterjút érdekházasságuk mellet folytatott paráználkodásaikról az unatkozó királylányok, már önmagukon kívül senkit nem érdekeltek a sztorik. Ásítozó riporternek adták ki lelküket és utána sem kergette őket vad vakuzással senki még szaftosabb részletekért. Barnamedvékről, tigrisekről és orszarvúkról készültek lesifotók. Amelyek, hogy-hogynem, szaporodásnak indultak. Érezhetően kevesebb fát nyestek ki tőből, mióta az addig oly népszerű pletykalapok tönkrementek. Egy újságosbódé ebben a párhuzamos világban is hülyén vigyorgó szőke nőkkel és expresszdiétás marhaságokkal címplapozó szarokkal volt tele. A vihar előtt legalábbis. Utána ezek hirtelen nem érdekeltek senkit. Tönkreműtött arcú hírességek félrelépéseiről való olvasgatás helyett sokan elkezdték saját félrelépéseiket kivitelezni. Hát ja. Nem csak jó dolgok történtek. Mondtam, nem a menyország szabadult el, csak megmenekült a bolygó. Kí így, ki úgy de mindeki próbált legalább egy kicsit kevesebbet ártani neki.

Újra szaporodni kezdtek a veszélyeztetett állatok. Ehhez talán volt némi köze annak az álhírnek is, miszerint az orvvadászok heréjéből készült főzet csodákat művel a potenciállal, sőt, még a rákot is gyógyítja. A neutrínóvihar ugyanis, az orosz kamuhírtrollokat sem kímélte. Halrudacskadoboz helyett egyre többen nyitották ki nagyik régi receptes füzeteit és a délelőtti főzősműsor nézése helyett sokan főzni kezdtek.

A kicsiket sem kímélte a fordulat. Egyre több gyerek lett bevonva abba amit a szülei csináltak. Ahelyett, hogy leszerelték volna egy nyolcmagos processzorral megtömött "Digitális oktatás" kacattal, ott ült a pulton, amíg az anya a répát pucolta és...és basszus lekötötte. Műanyag kacatok helyett kavicsokkal és egymással játszottak a kicsik, mégis valahogy elviselhetőbbé kezdtek válni, mint amikor csak nekik és csakis az ő igényeikhez fejlesztett kopogós múanyagból fröccsöntött csigatigris-kockákkal bástáyzták körül őket. Egyesek odáig merészkedtek a retróskodásban, hogy kemény műanyagtalpú gumicsizmák nélkül is kiengedték őket a játszótérre, aminek következményeképpen sokuk feljutott a mászókákra.

71kydqodtol_sx425.jpgCsigatigriskocka. Fejleszt.

Olyan időtöltések kezdtek népszerűvé válni, mint a testmozgás, labdajátékok, társasjáték hús vér ellenfelekkel.  Rajzolni, festeni, gyurmázni, kreatívkodni, erre volt ráállva mindenki. Reneszászát élte a mozi és a színház, a nézők mégsem a szinészek hálószobatitkaira voltak kíváncsiak, hanem a produkcióikra.

A Körte nevű marketingkonszern hiába kínálta vadiúj iWalker nevű, járást feleslegessé tevő szerkezetét szuperdrágán, hogy a szuperhülyék szuperjónak gondolják. Befürödtek vele. Nem vette meg senki. Szökdécselt vele a CEO fel alá a bazinagy kivetítő előtt, mégsem éjszakáztak tömegek, tulajdonképpen senkis sem volt az üzletek előtt, hogy elsőként dobhassa le a járás okozta terhet. Sőt, épp az ellenkezője történt, a séta egyre népszerűbbé vált.

Hmm...kezd elegem lenni ebből a párhuzamos világból. Elszomorít, hogy mi ide soha nem kapunk, de ha kapnánk is késő lenne már egy kiadós neutrínóviharhoz. Meg különben is, a neutrínó...eh, felejtsük is el az egészet. Tudománytalan.

 

 

Az edző

Egyedül futok, önmagam edzője vagyok. Mivel olykor mindenkinek szüksége van precíz kegyetlenségre, amit pedig mástól könnyebb elszenvedni, magamból egy kicsit elkülönítek - lelki értelemben persze - és Edzőnek keresztelem. Vissza kell szólni, átkozódni kell, dícséretet akarok kapni. Beszélgetek hát önmagam tanárrá gyurmázott darabjával.

Hogy dialógusaim a számomra leghasznosabb, hatékony módon történjenek önmagam és képzelt edzőm között, beletettem a figurába mindent amire, úgy gondoltam, szükségem lehet.

897_1.jpg

A képen szereplő pirosruhás alakok csak a sárga ruhás alak képzeletében léteznek.

1. Simon - A full time szemét

Gyermekkorom telén, már az iskolapadban megismerkedhettem emberi roncsokkal, pszichopatákkal, Tamás bátyákkal, Árpibákkal, Lajosokkal és egyéb uszadékaival az együtt létezés folyamának. A kis hal megmérettetése viszkető bálnák között.

Induljunk akkor tőle, Simontól a kősziklától, kinek órái a mobbingolás jegyében teltek. Semmi köze a sporthoz, csak azért vettem ide, mert ő volt az általam ismert legkevésbé korrekt ember. Kell egy ilyen. Annyira egy megkeserdett cinikus fasz lett belőle, hogy amíg az osztály elmélyülten mázolta a citromot, meg a kettévágott citromot, addig ő unottan seregszemlézett és kedvenc célpontjait ekézte. Voltak gúnynevei meg sztoriaji amiket csiszolgatott és újra ismételgetett.

Annyira konzekvensen szemét ember volt mindenkivel, aki nem passzolt a világképéhez, hogy csak a Jóisten a megmondhatója, miért épp tanárként parkolt. Meg, hogy milyen világkép lehet az övé. Festeni tudott, rajzolni is. Egy kegyvesztett, keserű, rosszindulatú zsarnok, beépítettem az edzőképembe, mint Simon.

2. Pali bá - Az edző tanár

A jó tanár, órák a jó tanárral a gyerek számára menedéket jelentenek. 45 perc, ahol ismert szabályok vannak, igazságosság. Palibát ebből a csoportból épetettem be tréner Frankeinsteinembe.

Szakállas, mint apám, én meg mindg megbíztam a szakállas emberekben. Olyan, akit mint versenyző, beérkezéskor imádsz a célnál látni. Aki veled van. Rekedtre üvölti a tokát, mert lélekben együtt küzd azokkal akiket nevel. Aki miatt az edzés a legszebb értelemben sport. Síp, elemzés, mérés. Érzed, hogy az amit teszel, az erőfeszítéseid mást is érdekelnek.

Palibá aztán elvált, zavarossá váltak dolgai. Volt egy jónő felesége, aki elhajtott egy teniszedzővel. Talán inni is elkezdett, nem tudom. Mint a legtőbb jó apának, neki is egyre kevesebb ideje lett bármire is.

21083362_359303417833315_8384071502854355505_o.jpgStexi kutya megdícsér, jól teljesítettem

3. A teniszedző, ő a főellenség - Egyébként Lajos

A teniszedző full barna, rikít rajta a kurvafehér cucc, ül valami rogyott fehér műanyagszékben és imádja magát. Meg útálja, hogy vagyok. De legalább észrevesz. Nem is edző ő, teniszedző és ez mindent el kell, hogy mondjon róla. Rövid nyári sporttáborok meghívott segédnevelőjeként kerülsz a szárnyai alá és ha már csajozási értelemben veszélyt lát benned, szar neked. Minden nő az övé, aki meg nem az meg amúgy sem nő. A tenisz ketrecharc, ott meg ő a Boom Boom Becker.

Vannak pontok, amikor a haragodra is szükséged van, hogy továbbhaladj. Ilyenkor csak felidézem, amint egy elcseszett fonákom után kiröhög, és máris kapom az adrenalint.

4. Árpibá, nyomokban filozófus

Az egyik tanárom mondta, ő most itt már a negyedik, hogy a sport nem egyenrangú tárgy a többi iskolai órával. Fontosabb. Nem volt könnyű ember ő sem, nem abban volt erős, hogy a hónod alatt tarsa a kezét. Nem egy nagy motivátor. Ezt egyébként hiányolom. A sportóráknak mozgásról és egészségről kellene szólnia. Az egymáshozmérés, meg rangsorolás csak azoknak való, akik önként versenyznének. Sorbaállítás igen, mert anélkül nem lehet 30 gyereket egyszerre bemelegíténi, de egymáshoz mérni egy osztály összes tanulóját? Miért? Oké, mérni, szerintem kell, sőt érdekli is az embert a teljesítmény számokban, de leosztályozni ezt? Csak a hozzáállás, ami értékelhető.

Egy osztály asztmás és nem asztmás gyerekekből keverve nem osztályozható azonos mércével. Sőt, már az edzésprogramjuk is más kell, hogy legyen. Más torna annak aki hátfájós és más annak aki imád labdával rohangálni.

5. Endre, akitől azt kapod, amire tényleg szükséged van

Az utolsó edző itt, aki szintén tanárom is volt, nem nagy szónok. Tőle azokat a gyakorlat sorokat kaptam, amiket máig ismételgetek. A játékos erőfejlesztést. És pont ezek azok, a gyakorlati képességek amikre a végén valóban, leginkább szükségünk van. Hogyan melegíts, dolgozz, vezess le. Hogyan pihenj, egyél és készülj fel.

Aztán egyedül lettem, mintha csak egy szekrénybe zártak volna. Megtanultam mérnöknek lenni, programokat írni és gondoskodni róluk. Nem edzettem, hiszen fiatalon, egészben, szépnek megmaradtam éjszakai életmód, meg nappali szakos tanulás, dolgozás kombóban is.

A harmincas éveim végére jutottam ahhoz a kereszteződéshez, ahol vagy tudatosabbra veszem és ésszel csinálom, vagy az apró hétköznapi örömök piranjái lecuppogják rólam a húst. Hétköznapi örömök ponttyai inkább. Képzeld az, hogy háralávő életedben folyamatosan egy ponty támad és próbál halálra marni. Soha nem fárad el, mindíg mindenhol ott van és korlátos eszköztárát kitartással kompenzálva tép beléd. Nem kapod meg a fogak kegyelmét. Ha nem akarsz vérszomjas halálpontyot, változtatni kell a módszereken.

hal-ponty.jpg

Egyszer úgyis elkap

Amikor például a másnaposság már két napig tartott két vállra fektetve, elgondolkodtam, elfussak e előle, vagy hagyjam, tegye csak dolgát, rengeteg a jó sorozat, elnézegetem közben. Elfutottam. Mivel lassú és buta misztikus állat, előnyöm azóta is tart.

Nem csak egészszségügyi szempontból fontos ez a választó, társadalmi, társasági, családi létünk, további szerepünk is át kell, hogy alakuljon.

Ha nem vigyázol, és negyven év fölött még vannak barátaid, jóban vagy a szomszédokkal, esetleg át is hívnak grillezni. Születésnapokra kell, hogy járj vagy sátras ünnepeken illik megjelenned, nem marad időd a saját életedet élned. :) Légy útálatosabb!

A sport, nekem a futás a bringázás, út a szabadság megismerése felé, időt kell teremteni, találni és lopni hozzá. Senkinek nincs rád annyira nagyon szüksége mint amennyire nagyon te ott vagy. Légy kevesebbet emberek között, így amikor majd újra találkozol velük, szebbnek látod őket. Meg az is lehet, hogy te is unalmas vagy idegesítő vagy már néha. Menj, legyél magad kicsit.

 Légy kevesebbet emberek között, így amikor majd újra találkozol velük, szebbnek látod őket.

De vissza az edződhöz, a tapasztalataid, kedvenc bolondjaid, félelmetes figuráid és viszkető bálnáid keverékéből teremtett segitőhöz.

Amikor például elkocogva egy csapat kiránduló mellett túl vadlovasra veszem a figurát kell, hogy rámszóljon a ganaj Simon, hogy

"te? atlétikára? dehát olyan a mozgásod, mint egy tevének"

És mindjárt tudom, hol a helyem ebben a világban. Egyszer rajzoltam magamnak egy logót, teve volt, egypupú  fejlámpával. Mellesleg a teve futótotem. A legkirályabb! De igen, az!

camel.jpg

No mindegy, szóval, bizonyos tekintélyelvű nevelési módszerek szerint minden gyereknek kötelessége megtanulni félig és teljesen labilis emberekkel együtt élni, jó esetben néhány egészséges segítségével.

Van úgy, hogy az hiányzik, hogy mint régen szüleimnek, mutogathassam, hogy lám, milyen magasra bírok ugrani, meg mennyire gyors is vagyok. Ezt a fajta figyelmet már nem kapom meg. Megfelelési kényszerem gazdátlan szamuráj, egy mosolyért, biztatásért, kereplésért mindíg hálás vagyok. Ha más nem, virtuális Palibá mindíg ott lesz a célnál.

Egyedül vagyok, nem hazudozhatok, mert elég könnyen rajtakapom magam. Tényeket mérek tényekhez, pont ahogyan azt Endre vagy Árpibá tette volna.

Egyedül futok, nem menekülök, nem bújok az egyedüllétbe, abból nyerek erőt. Amíg futok, szabad vagyok, arra fordulok, amerre akarok, legfeljebb zavarom a szemből, szabályosan érkező többieket.

 

Nyárról őszintén

Azzal kezdeném, hogy egyikünk sem tökéletes. Ez jó így, mert mindenkin találni fogást, így ha eluralkodik rajtunk a rosszindulat, ha gonoszok szeretnénk lenni, ha a világ útálata közben zavaró lenne...akárki, azt szavakkal, legbelül valamiféleképp el tudjuk küldeni a picsába. Tudatában önmagam és nem a tökéletesség, csupán csak a szalonképesség határa közötti távolságnak, nyugodtan mondhatom ami szívemet nyomja. Mert nem ám valami erkölcsi vagy elitista gőg, vagy vallásos esetleg forradalmi hevületből fakadó felsőbbrendűsködési kényszer, hanem csak a viszketés hajt, hogy megtegyem. Lehet, hogy azok akiket itt megemlítek jó emberek, mert szeretnek és törődnek egymással. Az is lehet, hogy okosak, mert értik a gépek, a hivatalok és a békés egymás mellett élés elveit. Csak valahol mégis tökhülyék. Valahol én is, és tényleg csak ez jogosít fel arra, hogy ily nagy pofával negatív értelemben emlegessek olyanokat, akiknek csak az a bűnük, hogy nyáron strandra járnak, nyaralnak, grilleznek és brutálisan ronda, káros klímaberendezéseket szerelnek a házukra, mert egy évben van két forró hét.

wp_20160618_10_25_18_pro.jpg

A nyár a naptárban három hónap, de az igazi, a túzforró része harminc fok feletti hőmérsékletekkel csak néhány hétig tart, van hogy addig sem ezen az éghajlaton. A szénát már lekaszálták, bebálázták, a búzaföldek tarlóvá változnak. A levegőnek forró, száraz bomlás szaga van. Az érett nyár illatai, szagai, bűzei már csak az orrunkon át is élménnyé teszik a kint tartózkodást. A szilvafák nagyapámat juttatják eszembe, az alma magamat kicsiként, a szeder Krisztiánt, a dinnye Rókát az Üvegtigrisből. A természet itt ott már fáradt a nyártól, megégette ha nem is a meleg, az évszak túláradó, túlfűtő, túlérlelő enegriája. Édes, pezsdítő és mindennnemű érzékeink kielégítésével perzsel, fogyaszt, fáraszt. Csúcsformába hoz, ha akarod. Leolvasztja rólad, amire nincs szükséged, kifacsar, kiszárít, hogy friss vizekkel töltődj. Táplál a legjobb minőséggel úgy, hogy pénzedbe sem kerül, fénnyel, színnel, gyümölcssel, illattal, élettel és szerelemmel. Nem bírom majd sokáig, de nem is tart sokáig.

Reggel a kisboltban nyugodtan rámoltam. Mivel fogalmam sincs, hogy mi a kölönbség a folyékony mosópor és a krémszappan között, beletelt némi időbe, mire rájöttem, hogy a sok tökegyforma lúghigíték közül melyik márkanév visz legközelebb a feleségem óhajotta termékhez. A pénztáros és a sorban mindíg eléd kerülő dumás törzsvásárló épp megegyeztek abban, hogy "nem lehet kibírni". Ez már tényleg sok. Hallotta valakitől, hogy az anyósánál szétpattant a hőmérő. Az mondjuk a napon volt de akkor is, árnyékban sem kevesebb. Megegyeztek, hogy a sors ezzel is veri őket, ezzel a kurva nagy hőséggel. Van ventillátor, a hűtő is tele akciósan vásárolt két és fél literes fantákkal, kólákkal meg sprite-al. Még szerencse, hogy volt leértékelés a Gigastore-ban, ahol a család három és fél óra alatt bevásárolt a hétvégére. Volt némi sopánkodás, mert hogy a hideg ellen védekezni, biztonságos helyre menekülni előle, megszenvedni, kiheverni és megbeszélni mindenkivel aki szóba jöhet drága. Lassan drágább, mint a tél. Merthogy, és ez kétségkívül igaz, a meleg elől nehezebb elbújni mint a hideg elől.

Nos ez a tény az, ami torkunkra teszi a kést és lassan nyomja lefelé.

Csupaszív jóember szomszédom este a kertbe merészkedve, szinén a hőség-bluest nyomja. Neki ráadásul ártatlan gyermekei is vannak, aki megszenvedik. A híradó is lenyomta, hogy éjjel többet sírnak fel a picik. Már beszélt valakivel, jövőhéten jön a klíma. Azt mondjuk elmondanám neki, hogy eléggé képmutató dolog részéről ezután sajnálnia a jegesmedvéket. Szívem szerint úgy árulnám ezen termékeket, hogy csomagolásuk kétharmadát gyászkeretben döglött fókák, halak meg macik tennék ki. Meg olyan feliratokat tennék rá, hogy a klíma gyengyíti az ellenállóképességet, a hőtűrést. Hízlal, meg puhány pudinggá tesz. Nem arról beszélek, hogy mindenkinek follyon szemébe a leve miközben bontja a csirkét a soron, hanem arról, amikor nem lenne muszáj, de beszerelik. Ott, ahol harminc negyven kiló túlsúllyal azt hiszik, a körülményektől szenvednek, és tehetetlenségükben folyamatosan termékek vásárlásával kompenzálják gyengeségüket. Erősödni olcsóbb. Mindenkinek.

A mesterségesen gerjesztett tehetetlen düh csíkká húzza ajkaim, arcizmaim kétségbeesett harcot vívnak őszinteségnek becézett beszólhatnékommal. Nem szólok, mert

Vétkesek közt hamar megútálják azt, aki kinyitja a száját

Meg hát azért sem, mert én is elég távol vagyok még attól, hogy egy fapapucsban békén hagyjam a bolygót. Próbálok annyit szakítani a gyümölcsökből, amennyit meg is eszek, de hazudnék ha azt mondanám, hogy még soha nem rohadt rám néhány mázsa szemét.

Másik kertszomszédom épp grillre dobál fel akkora mennyiségű húst, meg kolbászt, mintha a két falu közötti viszályt próbálna megoldani békésre etetéssel. Árnyékolók, ernyők egészítik ki a nyolc négyzetméteres, elektromos, digitális, okostelefonos applikációval működtethető roletta Csoda-Deluxe 3000 nyújtotta viszonylagos biztonságot a napfénytől. Pedig nem ünnep lesz, csak vacsi, mint tegnap, meg azelőtt. Az érkezők elismerésüket fejezik ki, már már sportos, ahogy árnyékban harmincban tekeri, forgatja a húsos zsírokat. A fotness vonalat a görög saláta hivatott bevonni az eseménybe, baconnal, hátha a férfiak jobban szednek belőle. De nem. A férjek a zöldségeken viccelődnek, hogy hova valók, meg hogy egye akinek nyúl volt az anyja. Ők húsevők. Ragadozóként táplálkoznak, csak aktivitásuk kérődző, borjúszerű, amint jól behúsolva, szenvedik a hőséget valami székhez láncolva. A desszert fagyi lesz ananásszal, a meglepetés pedig felnőtteknek jéger, hölgyeknek habzóbor, gyereknek meg valami aprózacskós, dinoszaurusz alakú szinezőanyag cukros zselatinban.

A téma, természetesen az, hogy "ez már elviselhetetlen". Állnak a sercegő húsok felett párás oldalú sörösüvegekkel a kezükben és egyetértenek abban, ez elviselhetetlen Mármint a hőség. Megosztódik itt is egy klímásember telefonszáma, de sok remény nincs, már a múlt héten is csak januárra tudott időpontot andni. Valamit kormányzati szinten kellene csinálni. Ingyen vészhelyzeti mobilklímákat osztani például. Meg jégkockát és jó minőségű francia ásványvizeket, mondjuk 6 le nem bomló PET palack per fő per nap. A csapvíz ihatatlan. Bemondták, hogy iható, de mégis milyen csöves dolog már. Ebben az egy dologban szabadjon már nem hinni a televíziónak. Éjjel is csak megy a forgolódás, sokan egy szemet sem alszanak, mert még hajnalra sem enyhül. Ablakok két oldalon sarkig kinyitva, de a mozdulatlan levegő, a 400 grammos T Bone steak Klausnál, a négy üveg sör, két jéger csak dobálja szegény embert a tengelye körül egész éjjel.

Most annak kéne jönnie, hogy bezzeg a futók. Jöhet is egy picit, mert az, aki nem elbújuk, elmenekül olyan dolgok elől, mint a hőmérséklet, az ezen a téren is edzettebb lesz, egyre jobban bírja, előbb utóbb már nem zavarja. Rá lehet jönni, hogy nem fáj, de kell némi gyakorlás, szándékos szembesülés, a hőség megélésének ténye, vágya és szeretete. De mégsem teljesen bezzegek a sportolók. Épp tegnap vitatkoztak azon egy Facebook csoportban, hogy miért vannak a futóversenyek melegben. Lehetne jobban igazítani a komfortzónákhoz, meg hogy egy csaj konkrétan napszúrást kapott.

 

Néhány konkrét jótanács hőségben futáshoz:

Csináld. Ne min a hülye, de ha nap mint nap szembesülsz vele, egyre jobban viseled majd.

Azért izzadsz, hogy hűtsd magad. Elméletem szerint, amit hűtéselméletnek hívok, nem jó az, ha a veríték gyorsan elfolyik, szárad vagy letörlődik. Még a legmelegebb időben is jót tesz az alsó póló, ami nem csak a dörzsölődéstől óv, de a párologtatás végett kiizzadt vizet is a testen tartja, így kifeljtheti hűtő hatását. Lassítja a folyadék elpárolgását az, hogy erre ráhúzunk egy fehér bővebb, lélegző anyagból készült pólót.

Víz vagy az útbaeső temetők, benzikutak ismerete létfontosságú.

A telefon ebben az időben is cipelendő, nem csak mi lehetünk rosszul, jó az, ha tudunk segítséget hívni.

Sapka kendő benedvesíte, Gore Texes cipő elfelejtve és start.

Ha nehéz a légzés, ennyi volt, lassíts, igyál és fejezd be.

Ha szédülsz, zsibong a fejed, erőtlennek gyengének érzed magad hirtelen, menj árnyákba, igyál, várj és menj haza.

Egyébként meg uzsgyi, a világ ugyanolyan szép, tán még szebb is mint November végén!

 

Ha túl kemény a verseny, mindegy mi miatt, ne indulj, vagy indulj úgy, hogy nem futod halálra magad. De ne várd el, hogy mert te nem érzed magad elég edzettnek az aktuális körülményekhez, majd enyhítenek rajta. Túl meleg van, Niki a napszúrástól fél, Robi a kiszáradástól, Bogdi Kata a leégéstől, Tibor az UV-t démonizálja, tegyék át a kezdést este fél nyolcra azonnal. Addig a többiek egyenek lángost vagy menjenek strandra, ott sültkrumpli is van.

Meg temérdek partravetett folyamatosan étkező ember. Kevinke családjának klónjai, rokonai, lelki társai és ellenségei, akik ugyanolyanok, csak nem kevinkének, hanem Bottyánnak hívják a nagyobb gyereket, a kisebbet meg Emesének.

Kevinkéről sok rosszat el lehetett mondani, de voltak jó tulajdonságai is. Kilenc éves kora ellenére már kancigánynak is elmehetett volna, napi folyadékszükségletét édesített Red Bullal fedezte és még soha nem mászott fel egy mászókára sem. Nem azért, mert félt, hanem mert játszóterezéskor a keze rendszerint kekszekkel volt tele. Emellett viszont képes volt 34 percet sorban állni három adag majonézes pommesért a strandon, fontos és hasznos pozíciót szerezve ezzel a közösségben ahová tartozott. No nem egy életmentő azért, a kék hűtőtáskából elcsipegethet a család amíg a lángosok megérkeznek, de a pillanat, amikor négy öt sajtos tejfölös meg három adag pommes megérkezik (per fő mínusz babakorúak), örömmel övezett türelmes kis hősnek mutatja őt a családi fotón. Nagy az egyetértés abban, hogy a (hugyos) víz annyi kalóriát szív át a bőrön, amit pótolni kell, és hogy a lángos amúgy sem rendes étel, nem hús, férfiember messzire nem megy tőle. A szemét úszómester a pici Bendegúzra is rászólt, amikor a croissanttal ment be a medencébe. Nem érti meg, hogy mekkora öröm, amikor végre ilyesmit is eszik merthogy otthon csak csokit nyomatná. Tablettel játszva hajlandó legyűrni a paradicsomos spagettit vagy a sülkruplit, de anélkül inkább éhenhal, de nem kell neki. Most meg végre megkívánta az anyjától a kiflit, eszi, viszi magával szegénykém még a vízhez is, "okostelefon nélkül eszik!", erre rászól az a bunkó. Nem egy gyerekbarát hely no. Az apját is kiküldték a gyerekmedencéből, pedig csak épp egy kicsit lehűtötte volna magát. A török reszortokban bezzeg úgy viszik be a kaját az ember után a medencébe,

A patak éppen csak csörgedezik, spontán kis homokszigetek kéződnek a folyókon. Az ártéri mocsarak kiszáradtak, a megmarad apró tavacskák zöldek, a kacsák bennük mintha egy rétbe fagytak volna. A tómederben gázlómadarak lakomáznak. A hal lustán harap, a vad rejtekén hüsöl, a futó pedig kihasználja a hőség adta elpnyöket. Fürdik a fényben, a hőben, az elemi energiában és saját verítékében. Ismétli, mert szereti. Szereti, mert könnyebb szeretni, szeretve elviselhető. Élvezhető is akár. És amikor ez elérkezett, elég értetlenül nézünk azokra, akik szeretnének mindent egy gomb eltekerésével megoldani, eloltani, elfojtani, eltakarni és eltakarítani. A nyár csak dinnye és főtt kukorica, a többit üveglapon keresztül kísérik figyelemmel.

Azt tanultam, a negítív szuggesztiók veszélyesek, mert beteljesedhetnek. Ha sokat ismételgetjük, hogy betegek vagyunk, annak fogjuk érezni magunkat. Van ez a mártírkultusz, abba azzal nevez az ember, hogy szenved, talán ez magyarázza ezt a "nem lehet kibírni" dumát. Csak az a gond, hogy szar minőségű perceket teremt. Napokig vonszolni magunkat, sóhajtozni, sopánkodni, nyafogni és nyavajogni nem az "éld az álmod!" egyik fejezetének tűnik... Mint téma is unalmas...ja, mondjuk vannak még hülyébb témák is. Van aki állítólag távoli országok hercegeinek és hercegnőinek ruházatáról beszélget, vagy okostelefonok paramétereit összehasonlítgató blogokat olvas. Oké, melegben meleg a téma, meglehetősen negítív szinezettel. Csak ne tévesszük szem elől, hogy a feleslegesen szenvelgéssel eltöltött percek jól eltöltött percek elől veszik el a helyet.

 

A feladás szaga II

A happy end

Előzmények

A nyakék mentette meg. Egy boszorkány…boszorkányúrnő adta neki ajándékba, aki nem mellesleg a felesége, edzője és két gyermekének anyja. A kutyának is gazdája. Tőle kapott egy nyakéket, ami méri a pulzust, GPS koordinátákat küld a központi kristálygömbbe, onnan az otthoni látótálba, amiből szakmájából kifolyólag a legjobb van nekik. Azonnal nagy piros feliratok kezdtek villogni minden mobil és lehegesztett képernyőn amint Herr Von Oberwald berogyott. Perceken belül már ezüstnyíl, egy nem frissített Garmin navi, meg a személyi kommunikátora segítségével úton volt oda, ahonnan a kétségbeejtő jelzések érkeztek. A folyamatosan érkező adatok nem váltak szebbé, sőt ha lehet még romlottak. A pulzus, a tempó ami nulla, az elmulasztott háttorna hét harminckor, a tenger szint feletti magasságon történő oxigénfelvétel és a tesztoszteronszint mind a kecskeszaros padló alatt. A "Testi és Lelki Nyűgök Enciklopédiája" szerint semmi baja sincs, nátháspestises vagy pedig már halott is teljesen. Okégúgle, köszigúgle, zárja varázsos kántálását. Ode kell érni, látni kell. Tíz kilométerrel távolabb parkolta be ezüstnyilat az istállóban, futva folytatta mert le akarta tudni az aznapi edzéstervet.

Herr Von Oberwald lovag épp az indiánok pipáját forgatta oly lassú, kimért elmélyültséggel, mintha először látott volna bongot fantásüvegből. Jenna boszorkányúrnő váratlan betoppanása a tábortűz fénykörébe sokáig beleivódott a törzs kollektív emlékezetébe.

Az átok, a károk ellenére, vagy tán épp miattuk, megtörni látszott a megszeppent lovagon. Az asszonya szeméből cikázó villámok, az acélkék meg nem értés lefegyverző hullámai, az a sarkvidéki kisugárzás valahogy szexi volt. Megérdemelt volt. Az ugye nem perverzió. Megkapni úgy egy pofont…villámot, hogy azt jól megalapoztuk, felépítettük és kalapot tettünk fel hozzá, kell a továbbtanuláshoz.

Jenna úrnő, ő mondta, hogy a boszorkányt most már elhagyhatom, végigvillámlott meg mennydörgött a kivihogóknál új, haragvó istennőt teremtve a törzsnek majd kézen fogta elszerencsétlenedett májvacukorrá pöppedt lovagját. Kiszedegette belőle a kullancsokat, bekente kidörzsölődött bőrét és visszavezette az edzéstervek, diéták szervezett világába.

És boldogan élnek, ha belehalnak is.

A feladás szaga

Alcímnek drámai zene

A megfelelő aláfestést a poszt végén lévő videó elindítása biztosítja.

Ebben az évben nem sikerült megfutnom a nyolcvan kilométeres versenyt. Ötvennél ki kellett szálnom, nem éreztem úgy, hogy maradt még bennem harminc kilométer. Az első negyven elég jól ment, minden a tervek szerint haladt, túl voltam a legnogyobb emelkedőkön és még mindíg egészben, egészségben. Sok vizet vesztettem…

…a fogadó még jóformán üres volt. A kiégett, vesztes lovag, törött kardal az oldalán, átvéresedett kötésekkel a testén és mély fekete tompasággal a lelkében a bornak csúfolt zavaros löttyöt méregette. Egészségügyi okokból belelódította a tüskét. Egy sötét sarokba húzódott, fejére húzta a csukjáját, amitől olyan feltünően rejtelmes lett, hogy az egész falu róla kezdett beszélni. A kora dléelőtti időpont ellenére az ivó kezdett megtelni kíváncsiskodókkal. Aztán ahogy a levesek lassú tűzre lettek téve, az asszonyok is gyorsan be-beszaladtak a fogadóba hagyma, vagy tojáskölcsön ürügyén. Az egész falu a rejtelmes, részeg, bukott lovagot akarta látni…

Gyomrom már előtte is rosszul festett, arra számítottam, a verseny majd valahogy kikapcsolja, az első negyven kilométeren így is volt, majd féltáv után egyszer csak görcsös öklendezés és…

…az éjjeli erdő neszezése, a sötétben lopakodó, kutakodó és rejőzködő állatok hangjai, a baljóslatú éjjeli madárdal állítólag komplikálttá teszi az erdőben alvást. Bukott nagy páncélzörgés, alacsony hatékonyság mellett épp fészket épített magának. „Itt most összekuporodok és egészen addig megszűnök létezni, amíg újra kedvem nem lesz hozzá. „ Sajnos a faluból őt idáig követő kifejezetten jó pszichológiai és humorérzékkel rendelkező, velejükig gonosz…lehet vérfarkas?...gyerekek nem hagyták őt csak úgy megszünni egy bokrocska alatt. Csúfolták, ingerelték, ágakkal és kavicsokkal dobálták a testében és lelkében megtört harcost. „Harcos” Mondta ki félig hangosan, majd keserűn maga elé köpött…

Nem bírtam megtartani a vizet, nem tudtam inni. Maximum 10 kilométer és kiszáradok. Úgy döntöttem, feladom….

…a hegyvidék, a kopár sziklafalak, a nagy magasságokban köröző sasok sem hoztak enyhülést. A lovag úgy érezte, még az ég is kineveti. Ennyi, itt most már tényleg vége.

A magaslati barlagngokban élő kivihogó indiánok már jóideje követték, furcsa heherésző hangokkal adva jeleket egymásnak a lovag hollétéről.

A legcinikusabb hegyikecskék párzási és lesajnálási időszaka volt épp, az ösvények gyakran fordultak rá kisebb nagyobb cinikuskecske csoportokra, akik a lovagot meglátván a csak erre a fajra jellemző lesajnállak meg közben eszembe jutott rólad egy jó poén tekintettel méregették.

„Már csak pár száz méter a csúcsig, itt kell feladnom” gondolta és feladta.

„Ehhez értesz, edzés helyett nyomatod a búbánatos faszt, mert peches voltál…primadonna” alázta tovább magát, már túl a rituális feladás térdrerogyós aktusán.

„Szarsercni” nyögte és tényleg vége lett. Elcsendesedett, eldőlt, katatón tetem lett, nem holt nem élő.

 A kivihogi indiánok temették el a kecskekomposzt alá majd a gyásszertartásuk jegyében hajnalig fetrengtek a röhögéstől, történetket találtak ki róla, amiben mindig lecsúszott a nadrágja és hasraesett. Ezek a történetek szájról szájra terjedve meghódították a világot.

Update

Létezhet e innen visszatérés? Van e happy end ami mindezt a gyalázatot feledteti? Itt kiderül

 

Besokallt

Berny besokallt. Kétkedéssel fogadtam a hírt, Berny drámai figura, nála minden kétszer akkorának látszik mint amekkora. Hónapokig terrorizálta a háziorvosát, ha talált magában néhány kullancsot. Citrus, levendula és némi szintetikus, azt hiszem Killalltox nevű rovarölőszer szaga itattta át az erdőt körülötte. Aki egy paklincstól hattyúdalt kezd énekelni, annak hajlamosak vagyunk félválról venni panaszait. Aki folyton jajgat, nehéz megmondani mikor tényleg és mikor csak úgy a társalgás fenntartása végett

Azzal kezdődött, hogy belefutott egy nagy hegybe. Az megcsinálta őt rendesen. Világ életében lépcsőházas helyeken lakott, volt, hogy a hatodikon, gyanakodni kezdett, hátha hegyifutó őstehetség. Intervallumozással készült fel, ami kétségtelenül része egy jó edzéstervnek, de nem készít fel mindenre. Nagy átokszórások, újabb megútált zenekarok az mp3 lejátszóján, csalódás, besétálás és...és úgy látszott, minden rendben. Ez volt az eleme, ebben volt jó. Panaszkodott, mert sok jó csaj lefutotta, de ismétlem semmi egyéb intő jel. Aztán szitáros zenéket töltött fel a telkójóra és hullámozva futott. utánozta a mezőket. Máskor egy jó hat kilós karót pörgetett, forgatott kocogáskor akár egy majorette. Nem mintha én még nem csináltam volna, de nálam is intő jel volt. 

Buffout kezdett gyanakodni, próbált a hóna alá nyúlni a maga módján, meg kideríteni, hogy füvezik e. Egyszer elment vele futni, hogy érezze a törődést. Villanásnyira egyébként Berny bárkiből ki tudja hozni az apafigurát. Buff utólag így emlékezett vissza:

"Berny kész van."

Mivel az időjárást két hétre előre leszarja, ráadásként meg is jósolta egyből, hogy "Be fog sokallni. Olyan volt vele futni, mintha a frontra küldtek volna háromnapos erőltetett menetben." 

Ennél tovább nem ment a pesztrálásban, aggódott, ha nem esik elég eső, az erdei pocsolyák kiszáradnak, a bennük növögető ebihalak nem élik meg életük második felét. Napi hat liter vizet hordott egy szerencsés békafarmra, csak akkor futhatott tömlők és palackok nélkül, ha esett. 

33504500_1046135348875498_7546567622825869312_n.jpg

 

Egy hónap telt el, Stexi kutyust vonszoltuk épp két felvadult kanpincsitől távolabb, mikor összefutottunk egy sátras ünnepen. Takaros, autónepperes övtáskát növesztett magára, tutymákolta a pommest a majonézbe, oldalzsebes térdnadrág, Camp David pólóing, rajta, hogy Camp David, meg hogy mióta. Flip flop, hogy a járás se eshessen jól a lábnak. Elmeséli, hogy leállt, hogy elvesztette az motivációt, hogy nyűg lett összeszednie magát és kimenni. Nem érez már örömöt, mikor elindul.

"Lejöttem arról a rohadt hegyről és nem akarok többet felmenni." Magyarázta. "Nem tudok jó okot mondani, hogy miért tenném." Húzott egyet a sörén és olyan arcott vágott, mint aki a nagyapja pálinkáját tolta le húzóra. Ahogy mesél, arcvonásai a hajóvontatók nekirugaszkodásait idézik, ahogy vonszolnak a Volga partján cél és szakszervezet nélkül. 

Nem fut egyáltalán. Vett egy rozoga bringát a bolhapiacon és most azzal köröz. Ritkán, keveset. Végigtolta újra a Skyrimet meg a Witcher III-at. Kiegészítésekkel. A kaja meg ment. Eleinte nassolgatott, most meg már rendesen zúzza, úgy túr be egy Dönert, mintha mondjuk egy rágót venne be. Olvasta valahol, hogy a testet nem lehet folyamatosan csúcsra járatva tartani. Kellenek időszakok, amikor pihenés van. Azt a sztorit is megint meghallgatom, hogy az igazi maratonfutók csak vagy két versenyt nyomnak egy évben, amire aztán nagyon felkészülnek. Közben meg nyilván körömpörköltön regenerálódnak. Nem tudom, honnan jön ez a legenda, de elég szegény profi lehet az, aki egy évben kétszer produkál.

Egy versenyidőszak erős kihívás, rendszeresen szarrá kloffolni magunkat, aztán edzeni a következőre felébreszti az igényt a szünetre. Szuper dolog csúcsformában lenni, élvezni az erőnlét lokális csúcsát, de a fájdalom az fájdalom, az inak, csontok vággyák a nyugit, a test a ritmust keresi, a kiszámíthatót. A kezdeti versengés, jól eső közösségi feeling oda, hajszolt rohanássá válik, virtuális edzőm egy rögeszmés szadista. Amikor ilyesmiket kezd érezni az ember, ezt valahogy kezelni kell.

Buffout hátizsákot vált, ha beüt a nyűg.

"Nem azért futok, mert szeretem, hogy futok. Ez a legegyszerűbb módja, hogy sokat kinn és magam legyek. A bicaj se rossz dolog. Ha fáj a futás, átállok bicajra."

Krisztián szerint is inkább csak a versenyeket csökkentsük, vegyünk ki egy két kevésbé fontos tételt a versenynaptárból, adjunk pár összefüggő hetet egy kiegyensúlyozott edzéstervnek. Állítsuk át a tréningeket kicsit, hogy ne mindíg minden csak a nyomulásról szóljon. Egy lassú, hátizsákos futó kirándulás visszahozhatja az életkedvet. A magas pulzuszóna félelmetes terep, alacsonyabbakba visszavonluva, alapozva mércék és célpészek nélkül készülünk fel rá. Ha úgy érzed elég a piros tartomány egy darabig, hallgass magadra.  

34102356_472642803166042_4117366446940487680_n.jpg

Ha nem végleg ég ki valaki...hemtom, biztos előfordult már olyan is, mindenesetre ha a döntés nem végleges, érdemes határidőt szabni neki.

"Kivárom a hó végét, veszek egy pár cipőt és ismét eltűnök a dombok, lombok között. Addig legalább beregasztgatom a matricákat a Mutra albumba."

Sajnos Berny nem volt ennyire pedáns. Nagyjából annyit vázolt fel, hogy az összes gaztett amit megenged magának, megérdemelt jutalmai hajdani hőstetteinek. Bekeretezett már méhány oklevelet, majd ha azok szemrehányóan néznek rá a falról, megint mozogni kezd. Addig, holiday. Bágyadt játékossággal Stexire kacsint, búcsút int kelta robosztussággal. Egy szippantással eltüntette maradék sültkrupliját, lehúzta sörét, rágyújtott és elindult a Providenthez hitelért.

Mása is visszafogottabban posztolgatot manapság.

Dimitri ismét falnak navigálta magát. Túl nagy lépés, túl nagy felkészülés, túl nagy lendület és ő lett a legdrámaibb befutója egy Trailnek. Úgy össze volt törve, hogy rossz volt ránézni, ahogy mosolyogni próbál. Jól összeveszett a feleségével, aki  amellett, hogy előre lát dolgokat, szintén fut így némi szakértelemmel tud veszekedni. Besértődött, összepakolt és beköltözött a falu edzőteremébe. Fegyelmezett légkör uralkodik körülötte, pedig nem beszédes, csak csendben tarol keresztül néha a termen tekintetével. Mindenki rendet hagy maga után, és törölközőre csepegteti a levét ha ott van, ezért a tulajok befogadták. Dimitri ereje abban rejlett, ez talán csak számára nem volt világos, hogy felesége perfekcionálta. Ezt a szót nem használtam még, lehet, nincs is ilyen. Kicsiszolta, mint a gyéméntot. Mása a maga gyengéd és közepesen gyengéd módján addig addig nyesegette őt nagy-nagy busafejű ellenállásai ellenére, hogy a végén tényleg jó lett. És ezt feleségének köszönheti. De nem köszöni, mert általában azzal van elfoglalva, hogy ez szar, meg az szar, közben meg olyan amilyen csak lehet, Maximális. Másának a maximum a minimum, Dimitri meg hajlamos a melldöngetésre és még így, 17 év házasság után is olyan mint a megkergült gyerek, aki imádja lenyűgüzni a szüleit. Dimitri új anyja meg jelenleg Mása. Aztán mint minden igazi konok külyök, az M35-ös korosztály bivalya veszett mókusként...medveszerű mókusként veszekszik össze feleségével és lép le némi száraz ruhával a hátizsákjában. Hat és harmichat órás időintervallumon belül szokott visszatérni a világgá-menésből, néha túróstáskát is hoz.

Krisztián még soha nem sokallt be. Talán egyszer, de az nem is besokallás volt, hanem - saját definíciója szerint - bábállapot. Köztes lét. Ebihalból béka. Akárhogy nevezte is, utólag minden fotót igyekezett megsemmisíteni az időszakról. A tizennyolcadiktól a harmincötödik évéig tartott és olyan verseket írt közben mintha valaki a körmét csikorgatná rozsdás bádoglemezen, hosszú büdös haja volt meg csak Linuxon volt hajlandó dolgozni. Nem szívesen idéz fel történeteket abból az időből, mert nem emlészik túl sok mindenre.

A futólélektanhoz mindenki ért. Ezt itt most így is gondolom. A saját kísérletünket magunk értjük legjobban. Amíg nem kezdek futólélektani alapigazságokat kommunikálni, amíg saját kertemben maradok, nevezhetem magam önmagam értőjének. A problémára adott válaszaink pedig szintén annyi félék, ahányan csak vagyunk.

Van, hogy erőfeszítéseink, befektetett energiáink, lelkesedésünk, időnk és pénzünk arra megy el, hogy intő példa váljon belőlünk azon okosak számára, akik mások hibáiból is tanulni tudnak. Máskor meg a legegyszerűbb kis trükkök húznak ki a legmélyebb vermekből. Látványosan ráadásul. Hogy már pironkodunk, hisz meg sem érdemeltük a sikert. Nem titkok vannak itt sem, hanem árjegyzék, számok, befektetések és azok eredményei. Csak azt jutalmazzák, aki legalább próbálkozik valamivel.

A foltos szalamandra

+ 30% Bónusz: Buffout kiáltványa az erdő emberi népéhez

Buff nyolc percet késett, mert át kellett kísérnie egy foltos szalamandrát. Nem akart az állat helyett dönteni, nem tudta az út erdő, vagy mező felőli oldala érdekli. Attól félt...teljes bizonyossággal tudta, hogy az utána érkező tyapa futópáros, ebiker, biker vagy az erdész Nívával agyonnyomná. Egy biciklis hosszú távú túlélésének kulcsa az a feltevés, hogy rajtunk kívül mindenki hülye, vak, süket és két idegbeteg csivavát sétáltat felxipórázon. Buffout tehát biztosra vette, hogy az állat élete nyolc percen keresztül csak az ő oltalma eredményeképp maradt meg. A foltos szalamandra kényelmes jószág. Nyolc percbe tellett, mire az átkísérés lezárult. Ha siet az ember, és eldöntöttnek látszik, hogy hová megy, fel lehet gyorsítani és kézben átvinni. De Buff nem tenne ilyet. Van neki egy telefonja rossz kamerával. Kifejezetten rosszal. Annyira lehangoló fotók készülnek vele, hogy a karácsonyi képei posztolása után segélycsomagokat kezdtek kapni a vöröskereszttől. Azzal a kamerával készített pár fotót az állatról, amire most nagyon büszke volt.

32293979_463915590705430_4722187718702923776_o.jpg

A tényanyag kedvéért a szalamandra kétéltű, nem gyík, a békával közelibb rokon, mint a gyíkkal, mert az ugye hüllő. Az év ebben a szakaszában, májusban, a kicsik vízlakók épp. Szaporodásuk végett vándorolnak az erdő és a vízfelületek között, hogy petéik helyett, kifejlett apróságaikat, mivel ál-eleven szülők, lerakhassák. Később pedig a kifejlett példányok indulnak útnak. Tragikus véget érhet ez a vándolrlás, ha pechjükre autók által is használt úttesten vezet keresztül. Nem kapkodós félék. Szeretik a nedvességet ezért esőben, eső után aktívabbak.

Ja igen, hogy miért is jött Buffout ki az erdőből hozzám valójában? Hozzott egy kiáltványt, hogy tegyem közzé a blogomon. Sokat finomítgattam rajta, mire a kezdeti gengszter-rappes felhang ebbe a végső, soul funky formába került. Ime, Buff kérése a futótársadalomhoz.  

Mindahányan vagyunk, szartunk már az erdőben. Az erdő remekül és folyamatosan komposztosít, bírja. A fényes fekete ganéjbogarak kifejezetten szeretik. 6-8 óra és már bele sem lehet lépni. Részemről sincs gond magával a cuccal, csak ha hetekig látom, hogy hol raktad ki. A higénia fontos, vigyél magaddal nedves törlőkendőt ha tetszik, de az erdő népének udvarias kérése az lenne, hogy vidd magaddal tovább. A szervesanyagot senki nem veti a szemedre, de a gonoszabb nedves törlőkendők soha nem bomlanak le. Tanácsom, vigyél magaddal egy kutyaszaratózacsit és a papírszerű hulladékot abban vidd magaddal a legközelebbi kukáig.

 Az erdő házmestere. Még bele akarta tetetni, hogy egymás iránti tapintatból a futók ne hásználják a kili meg a félmarcsi szavakat, de meggyőztem, jobban átmegy az üzenet, ha rövidre és egy pontra koncentráltan közöljük.

Hétköznapi Minimalizmus

Tavaszi lomtalanítás

Nevezhetjük ezt egyszerűségre törekvésnek is. A minimalizmusra, annak áldásos hatásaira a futás segítségével kezdtem ráérezni. Nem vagyok szakértő, nem töltöttem éveket Japánban hogy igazán megértsem, csak annyit tudok amit sikerült visszaszereznem. Nem egy szakértő elemzése következik tehát, csak egy laikus esettanulmánya. Mert minimalista voltam, elvették tőlem, futni kezdtem és ezáltal sikerült visszakapnom valamit belőle. 

Elrontva lenni: kövezett út, szélesre tárt ajtók a meleg rózsaszín és babakék semmibe

Érdekes dolog ez, mert annak (minimalistának) születünk, aztán el leszünk rontva és rendszerint úgy is maradunk. Bababoltokban járva...bababoltok kirakatán benézve...véletlenül betekintve oda elképesztő erőforrásokat látunk munkában, hogy a fehér lappal születő kisemberkék a kívánt irányban fejlődjenek. Fontos, hogy a kisdedek ízlésvilága nehogy túlnőljön azon, amit egy részeges lakodalmas zenész nyújtani tud majd nekik. Jóelőre a kínálathoz hangolják a keresletet. Szigorúan szintetikus anyagból, szemkápráztató szinekben készülő játszhatatlan játékok készítik fel a kicsiket első tabletjükre, hogy majd azon csilingelő, puffogó, addiktív játékok...appok tegyék őket függőjévé a technikának. Szerezd meg, birtokold, legyen a tiéd! Fontos, hogy majd tiniként ne habozzanak azt gondolni, az életük azért egy lidércnyomás, mert nem kapták meg az iPhone legfissebb, aranyhátlapos változatát, felnőve, hogy beépített navi és szervómotoros csomagtartónyitó hiányában kiröhög a szomszéd béemvés, hogy homorított háromdés tévé nélkül szarba sem néznek a haverok és ha a fogkefe nem bluetoothos, büdös marad a szánk. Amig mindezt a sok könrnyezetromboló, feleleges elektromos szart kinézzük, megrendeljük, visszaküldjük, értékeléseket, összehasonlításokat olvasunk róluk, barátainkkal megbeszéljük a tapasztalatokat majd realizáljuk, hogy már három hete elavult, legalább nem foglalkozunk olyan beteges dolgokkal, mint önismeret, meditáció, öngyógyítás, tanulás, művelődés, társalgás, testedzés...olyan dolgokkal, amikhez semmit nem kell megrendelni az amazonról. Csajozással, meg havekodással se, mert mindenkinek, de főleg a részvényeseknek, jobb, ha a tindert meg a facebookot nyomkodjuk helyette.

lucky-boy-sunday-stuffed-wool-doll-hand-knitted-kids-toy-denmark-ugly-toy-baby-doll-birthday.jpg
Nem lehet elég korán elkezdeni. Ízlésrombolás már csecsemőkortól

 

Egy szorgos, gyűjtögetéssel töltött élet jutalma: az öregszagú pecó

Kacatok, naftalinszagú (oké, levelndula) ruhakupacok, poros, szakadt kartondobozok, rozsdás alkatrészek, kiolvasott könyvek és kopogós műanyagból készült Fisherprice játékszörnyek vesznek minket körül mire elérjük a nyugdíjkorhatárt. Igen, Fisherprice játékok egy nyugdíjas szekrényében. Megijedt tőle az unoka, akiknek ajándékba szánták, megtartották, hátha majd a dédunokáknak erősebbek lesznek az idegeik. Mindezekhez csúnya, nagy, rossz minőségű svéd szekrényekbe pakoljuk, amiknek nem merjük kinyitni az ajtaját, nehogy ránk omoljon a múlt. A lakás hasznos alapterületének jelentős részét limlomoknak áldozzuk, aztán csodálkozunk, minek van olyan nehéz, dohos, penészes szaga. Nincs szívünk kidobni, mert már ennyire el lettünk hülyítve. Összekeverjük a szeretetet a retkes régi kacatokhoz való ragaszkodással.

Szerencsénk is lehet. Ha például sokat költözünk és nem akarunk egyre borsosabb árat fizetni a szállító cégeknek rákényszerülünk, hogy egy rakás felesleges dologtól megszabaduljunk. De mik is pontosan feleslegesek? Meglepően sokminden. Egy férfi számára például a szükséges holmik beleférnek egy sporttáskába. Egy nő számára plusz egy kézi, meg egy nagyteljesítményű hajszárító eredeti dobozban.

Könyvek, papírszemét

A könyvek például...hallom a felhördülést, de őszintén, hány könyvet olvastál ki kétszer? Akkor meg minek megtartani? Szép, de ha továbbadod más is kiolvashatja. Kölcsönözz és megspórolod a könyvek árát, helyét, polcaikat és szállításukat. Jártál egyetemre, fősulira, gimibe, egy csomó füzetet teleírtál, még sordíszítést is raktál minden óra után. Szerinted hányszor fog előfurdulni az életetd során, hogy a mechanika jegyzeteid újralapozgatod? Kinek gyűjtöd a kompjútertechnika újságokat az ezredforduló óta? Hasznos tippek Windows 95 tuningoláshoz, CD mellékelttel? Még csak a cipőbe sem lehet gyűrni nedvszívónak. Újrahasznosítható szemét, had szülessen újjá, mint WC papír vagy papírzsebkendő. Ne állj útjába a kacatságok reinkarnációjának. Ma, amikor életed összes fotója ráfér egy kisújkörömnyi SD kártyára, semmi nem indokolja, hogy dobozszámra gyújtsék a port valami eldugott helyen.

Ruhák

Értem, hogy az a terv, hogy egyszer majd újre fel tudod húzni a harmickettes farmerodat. Sikerülni fog, de ha nem, a próbálkozás már önmagában jót fog tenni. Ünnepeld majd meg az eredményt azzal, hogy majd akkor újakat veszel. Ezek már addigra úgysem lesznek divatosak, még az örök darabok sem, addigra az örök is új lesz. Rengeteg ember van a miénknél szegényebb országokban, akik boldogok lesznek attól a temérdek textiltől aminek te jelenleg semmi hasznát nem veszed. Csak foglalja a helyet a tértől.

Nincs olyan ruhásszekrény az IKEA-ban, ami szebb lenne a térnél, ami a hiányától keletkezik. 

Mit nem jelent a minimalizmus

Nem jelenti azt, hogy ne vennék karácsonyfaégőket, ha eljönnek az ünnepek, csak azt, hogy kevesebbet a jobból. Nem csábulok el a világító rénszarvasos szánkó látványára és a szomszéd akasztott télapója, bazinagy felfújhatós hóembere sem vesz rá, hogy én is hasonlóakat vegyek. Befeszítem az akaraterőmet és dagadó erekkel a halántékomon, de ellenállok. Szép, szép, gyönyörködteti a szemet, de az év jelentős részében csak a teret, a port és a fényt fogja. A húsvéttal ugyanez a helyzet, elgyengülök ugyan, ha kertésznadrágos, brutális mosolyú nyúlfogú nyulakat látok porcelánból, festett agyagból vagy gusztusosan fröccsentett műanyagból. Gondolom is, hogy bárcsak én is hasonlókkal kápráztathatnám el a rokonságot, de feláldozom a pillanatnyi örömöt és így az év húsvéton kívüli részében nincs vigyorgónyúl panoptikum a pincémben.

decor-easter-bunny-family-9-piece-figurine-set.jpg
Egyszer egy évben eljön az idejük, aztán vissza velük a sötétségbe

 

Edzőterem van ott helyette, ami kisebb öröm ugyan, de legalább sokszor egy évben.  

20180318_153638.jpg
Úgy hívom, Minigym. A hétköznapi minimalizmus mentette meg attól, hogy télapó és húsvéti nyúl panoptikum legyen belőle

 

Kaják

Ez az alábbi jótanács komoly élezetekhez tud juttatni:

Egyél éhesen, igyál szomjasan, pihenj fáradtságtól és ne megszokásból.

És az arcod fényre derül. Khm...elnézést.

Az evésben az egyszerűség arra jó, hogy minél kevesebb élelmiszeripari hulladék kerüljön a szervezetünkbe. Nem csinálok az evésből mozgalmat, hiányzik belőlem az ehhez való szociális nyüzsöghetnék, konfliktuskereső attitűd, így csak arra figyelek, amire könnyű figyelni. Amit veszek, az legyen a lehető legközelebb a természetes állapotához. A cukor gyümölcsben a legjobb. Finomítva, sertéscsontból főzött tartósított zselatinban, szinezve rossz. A vitaminnal ugyanez a helyzet. Nem teszek szeletelt vágóhídi trutymót a szendvicsembe, tőlem Roland bohóc is visszamehet a cirkuszba ugrálni, szottyadt zsömlébe dugott zsíros marhadarálékot sem fogyasztok. A gén, hormon, és antibiotikum kezelt élve döglött csirkék sem az én vödrömbe kerülnek a KFC nevű vájúháznál. És mivel nem teszek, eszek ilyeneket, nincs szükség arra, hogy mindezt kompenzálandó, Norbis túrórudolfokat küldjek desszert helyett, vagy ahogy gyakrabban látom: desszertkiegészítésként. Nem kell, hogy Norbis lisztből készült kakaóscsigákkal szorítsam le a tejfölös nokedlit.

Mondjuk a nokedlit most megenném.

Hogyan kapcsolódik ez a futáshoz

A digitalizáció, a szellemi kiszolgáltság képes olyan unalmat és színpompás sivárságot teremteni az életünkben,  amiben könnyen elveszítjük önmagunkat. Nem engednek gondolkodni, mert még a végén más következtetésre jutnál, mint az, hogy az Apple boldogít, Ed Sheeran az egyetlen zenész, vagy hogy egy névvel ellátott Amazonos hardverrel beszélgetni nem a konzumidiotizmus mélypontja. Oké, a mélypont a Fekete péntek, de az inkább szimbolikus értelemben. Alexa a mindennapok szégyene.

A futás elfoglal, olyan tevékenység, ami kozben nehezen költi az ember hülyeségekre a pénzt. Oké, sokan dolgoznak azon, hogy mondjuk egy okosóra segítségével, megborulva kicsit az alacsony pulzustartományban maradás izgalmától, edzés közben is tudj baszkodni az amazonon. Viszont amíg futok, nincs időm dobozokat bontogatni. Még ha rendelni tudnék is ezt azt az edzések alatt, azzal hogy általában jól el vagyok foglalva, kevesebb unalomból vásárolt limlom köt ki az előszobában.

A futás tényleg te vagy. A te munkád, a te erőd, a te időd. Ha nem teszed teljesen szociálissá, edzel egyedül is néha, segít meghallani a saját gondolataid.  A futás, a sport nem csak futás és sport. Nekem egy lépés visszafelé az időben, egy olyan korba, amikor még nem fojtottuk magunkat ipari hulladékokba. Közelebb visz a természethez, visszaenged az emberiség társadalmi gyerekkorához, amikor még sárgán sütött a nap, télen nagy hó esett, nyáron perzselt a meleg, a fákon gyümölcsök lógtak és allergiás reakció nélkül éltük túl a tavaszt.

20170603_121443.jpg

 

 

A téli szezon

A Föld Fekete Pénteke

Frissítő tizes Timcsivel. Dobta ki az internet már reggel. Kíváncsiságból belenézett a posztba, a cipőszelfik érdekelték. Hokások. Lassan most, hogy a kezdetbeli gumicsónak dizájn szelídülni látszik az újabb modelleken, talán érdemes lenne kipróbálni. Kavart egyet kávéján, amiben teljesen feleslegesen állt a kanál, a kavarás is felesleges volt, sem cukor, sem tej nem került bele. A jó kávéba nem kell. Ez volt Buffout egyik jelmondata. Ez a csésze viszont szar volt. De így legalább passzolt a hangulatához.

Megkezdődött a téli szezon. Buff kedvenc időszaka. No ez nem azt jelenti, hogy ilyenkor jókedvű embernek számított. Épp ellenkezőleg, szuperútálatos lett. Csakhogy ő valahogy ebből nyert erőt. Volt mivel energizálnia magát. A tél sokak számára már-már vészhelyzet a hideg és a sötét miatt, az emberek még önzőbbek, kártékonyabbak és nyomasztóbbak, mint a másik három évszakban szoktak. A kényelmük a tét. 

A kényelem: unalom

Egyre többen ülnek autóba, lehet őket szidni, útálni, sajnálni, lesajnálni. Állnak sorban hosszú percekig a méregdrága vasvacakokkal. Szidják egymást, hogy ki miért nem indul vagy áll meg a sárgánál, miért megy olyan gyorsan, lassan, bambán vagy idegbetegen. Bombázzák őket a reggeli rádióműsorok, amikben a műsorvezető ordibál és saját viccein nevet. Justin Biebert meg Selena Gomezt nyomatnak nekik, hogy csökkenjen az ingerküszöb. Az ostoba navik mindenkit ugyanarra terelnek, a lámpák nem jól vannak hangolva, az építkezések meg mintha direkt szemétségből születnének. Már nem sokáig marad így remélhetőleg. Néhány technikai áttörés hiányzik csupán és ezek a szerencsétlenek önvezető műanyag dobozokban lesik majd a tévét munkába menet. Ez tiszta haszon lesz mindenki számára. Az önvezetés kevesebb felesleges gázfröccsel jár, ha jár egyáltalán. Ha nem lesz midjárt automatikus és elektromos meghajtású is egyszerre. Azt a Teslás űrhólyagot kellene megrángatni, hogy tegye közkincsé, amiből jelenleg még csak néhány sznob profitálhat. A Kardasian nevű netszörny is több szemet tudhat majd a farán, mert jobb híján őt fogják mutogatni az internet nevű marhasok csatornás kereskedelmi tévé segítségével a mozgó dobozokba zárt embereknek. Nem, az nem karosszéria lesz, csak doboz. Karosszériára az esendő emberek által vezetett tonnás monstrumok esetében van szükség, hogy megvédjen ha baj van. Egy jól működő, a többi másik auto-autóban lévő számítógéppel is összehangolt kompjúter beéri a kopogós műanyagborítással. Mert nem balesetezik. A PVC könnyebb mint a vas, ez is csökkenti majd a fogyasztást, a károsanyag kibocsátást. A dugók, lezárások, szabad parkolóhelyek is előre ismertek lesznek, közli őket a felhő, így tiszteletkörök, balfék parkolások sem fokozzák majd a füstködöt, a káoszt, a zsúfoltságot. A gazdagoknak biztosan kitalálnak majd valami megkülönböztetőt. Raknak majd rá jó drága VIP logót, kevésbé kopogós műanyagból lesz, és csak ők vehetnek majd a lila bizonyos árnyalatából. Erősebb motor kerül bele, amivel az automatika ugyanúgy nem lépi át majd a megendgedett sebességet, de legalább meglesz a luxus érzése. A többiekénél jóval nagyobb ökölógiai lábnyom kiváltsága. Esetleg szabad lesz nekik átugrani a reklámokat az amazonkonzolon az egykori kormány helyén.

A luxus a legolcsóbb módja annak, hogy érdemek nélkül különlegesnek érezzük magunkat.

Az auto-autósok akkor is ugyanennyire hülyén fognak kinézni mint most egy jó forgalmas téli reggelen, de legalább folyamatos haladás mellett nem fognak órákat szenvedni, hogy bejussanak végre az irodába fingóappot fejleszteni androidra.

Buffnak leesett volna a gyűrű az ujjáról, ha húsz kilométernél rövidebb távot kocsival kellett volna megtennie, meg ha lett volna gyűrűje. A biciklizés nem csak sport, hanem öröm, adrenalin, dinamika. Sebességérzet, helyezkedés, verseny minden alkalommal ha úgy akarod. Ha nem, gurulsz és nézelődsz. A városi közlekedés leghatékonyabb módja. Egy biztos, sem lezárások, sem közlekedési balesetek, semm rosszul hangolt lámpák vagy rossz hangulatú sofőrök nem befolyásolják, hogy mikorra ér be munkakelyére. 

A tél sem mentség egy egészséges, egyedül közlekedő ember számára, hogy leszarja a világot maga körül. Hogy ez az annyira gyönyörű bolygó pusztul, olvad, kormozódik és lassan már mérgező, de valaki még mindig nyolc liter gázolajjal pusztít százon maga körül, amikor csak megmozdul. Hiába fogyasztanak négy literrel kevesebbet a mostani verdák, mint tíz éve, ha azóta minden családnak legalább kettő kell belőlük. Nehogy Kevinke másfél ezer métert gyalog tegyen meg az iskoláig. A szmog ugye árt neki. Egy az anyucinak meg Kevinkének, másikkal apuci idegel a dugóban. Este összefutnak, a járműpark pihen, tévéznek és együtt sajnálják a jegesmacikat az egyre kevesebb jégtáblán. Szerencsére mielőtt még valódi érzelemmé fokozódhatna az érzés,  a műsorszerkesztő megkegyelmez, bedobja Kardashian seggét, a neten lájkolni is lehet, majd egy hörgő hangú fazon újabb autó megvásárlására biztatja a családot. "Kényelem, megbízhatóság, erő...Buttblazen Okoabuz TDI. Télen is tapad." No majd ha Kevinke leteszi a jogsit, talán vesznek fel hitelt egy harmadik autóra.

earth-007.jpg
Az áldozat, csak most nem világnak, hanem Földnek nevezzük

 

Buff kever még egyet a kávén dinamikusan és értelmetlenül. Hevül. A tél ilyen, fűteni kell. Létezik a hülye változat, amikor a levegőt melegítjük magunk körül, meg a valódi rezsicsökkentett, amikor a hőérzetünket tesszük helyre a vérkeringés javításával (sport, aktív életmód, hosszú séták odakint). A levegő fűtése nem csak a környezetet terheli tök feleslegesen, a benti párás, kajaszagú melegben kipirulva sokkal könnyebben fázunk meg, amikor ki kell cipelnünk a szemetet néha. Persze biztos van már valami az amazonon, ami kiviszi helyettünk a szutykot. Esetleg kérjük meg a DHL-est, ha már úgyis arra jár, dobja be a biót a bióba, a műanyagot meg a fekete kukába. A gond ezzel az, hogy ez egy öngerjesztő folyamat. Minél jobban fűt, annál rosszabb lesz a hidegtűrő képesség. A korral, mozgásszegény életmóddal rosszabbá válik a vérkeringés, egyre feljebb és feljebb kell tekerni a fűtést. Oké, oké, ott van azért az is hogy az orchideák gyönyörűek lesznek párás hőségben. A Szilárd meg majd biztos mindíg egyre lejjeb nyomja a rezsi árát, nem enged Brüsszelnek a magyarok melegéből. Fizessenek nekünk a szolgáltatók, ha azt akarják, hogy az ő melegükkel fűtsünk!

Buff idegesítő témák boncolgatásával fűtött. Újrahasznosítva negatív hozzáállása eredményeképpen felgyúlemlő lelki szemétdombjait. Jóleső felháborodással utasította el a céges karácsonyi buli meghívóját. Neki csak ne beszéjenek közelről az arcába a zajtól, italtól és a fokozott fülzsírtermeléstől ideiglenesen félsüket kollégák. Remélte, hogy ez fenyegetően közelgő előléptetésének bekövetkeztét is késlelteti. Valahol azt olvasta, hogy a humánosok szerint ez rossz pont. A karácsonyi buli jutalom, illik összeszedni magunkat és megbecsülve érezni, ha megfeszülünk is. Elutasítani hiba. Buff nem csekély örömérzettel követte el.  A yin-yang yangjábak fehérségébe rakott fekete folt; ennél fogva a dolgok természetes rendje.

A biztonság: börtön

Feldobódnak a szokásos téli témák, hogyan öltözz futsához...rétegesen. Bónusz: Ne állj edzés után leizzadva a hidegben és kész is. Hogyan edz télen...szokj hozzá a fejlámpához, esetleg áldozd fel az ebédidőd. -10 fok felett ki lehet menni, alatta inkább csinálj mást. Negatív hőmérséklet tartományban ne hajts nagyon, fuss inkább lassan. Hogyan fuss öt és fél kilomértert pulzusalapúan...a hidegben...Ne! Hagyd a kacatolást a francba! A pulzusalapú edzés nagyon hosszú távokhoz van kitalálva (>42.1 km). Hogyan egyél, hogy túléld a karácsonyi szezont. Buff szerint nincs karácsonyi szezon, legalábbis étkezési szempontból nincs. Az egész év karácsony. Ez látszik a nyolvan százalékban túlsúlyos embereken. A kényelem szentsége, az új isten ezzel jutalmazza híveit. Rendelj neten ételt, játékot, gépeket, ruhát, cipőt, meg bútort is, hogy mindezt berakhasd valahová. Rendelj futógépet, jó drágát, hátha az majd motivál, hogy egy rakás pénzt kidobtál az ablakon. Regisztrájl fogyókúrás közösségekbe. Csak nehogy megerőltesd magad. Ha unatkozol, rendelj valami szórakoztatót, ha nem dob fel, majd visszaküldöd. (Vajon mitől néz ki ilyen sportosan a DHL-es csóka?) Mindegy mi történik, ki ne lépj a házból, kint ott a sok veszély. Megvettél már mindent, hogy elkerüld a rád leselkedő, innen onnan előugró mindenféle dolgot? Védekezel a fertőzések, betörők, bekukucskálók, becsöngetők, hackerek, horzsolásos balesetek, füst, gázok, fény és spontán sötétedés ellen? Van e elég jó számítógéped, hogy 4K felbontásban rendelhess az amazonról? Nolátod, van még mit tenni. Patologikus konzumidiótákat nem csak Apple szaküzletek előtt látni egy egy új modell piacra kerülésekor. Ez az új népbetegség. A föld Fekete Pénteke.

A hosszútávfutó ellenszenvessége

Ellenszenvesek vagyunk, és ez részben a mi hibánk. Annyira meggyőződésesen tudjuk nyomni, arcélünk oly kontrasztosan rajzolódik ki a lemenő nap fényében, hogy az sokakban ellenérzéseket kelt. Sajnos sokszor pont azokban, akik éppen ezzel a tevékenységgel tudnának segíteni magukon. Gyógyíthatná a sport. Meglát, és - bár szerintünk - amit csinálunk inspirációként kéne, hogy hasson, nem ez az eredmény.

Elfordulás, cinikus megjegyzések, kéretlen pszichoanalízis (önvédelmi), az elme rosszindulatú csápjai, amint gyengénket kutatják. Szinte tapintható a vágy, hogy nevetségesnek lásson, hogy az a fene nagy arcunk mást is kifejezzen mint az önelégültség. Az egó, ha becsületes harcban nem győzhet, lehúz, leköp mindenkit és mindent maga körül, úgy, hogy még akkor is ha semmije sincs, akkor is a világ közepének érezhesse magát. Így lesz belőlünk hülye, kapuzárási pánikból kifolyólag túlkompenzáló, buzgómócsing, pózer, beszűkült, spotszakos, futóbolond.

fb_non_mipiace.jpg

 

Ez részben a mi hibánk, akik futunk, sportba fojtjuk bánatunk és örömeinket is onnan eredeztetjük. Erről beszélünk, erre készülünk, ezt ünnepeljük és e köré szervezzük a nyaralásainkat is. Ebben látjuk a megoldást, ez az út és a cél is. A szülinapi tortánk futócipő alakú, a sebességet perc/kilométerben számoljuk, újévkor pedig új maratonokat fogadunk meg. Kocsmázás helyett is az erdőben koslatunk, mondjuk ez nem is baj, mert már rohadtul unalmas, hogy tisztességesen panaszkodni sem vagyunk képesek. A nyafogásainkra is ezt hozzuk fel megoldásként. Egyszerűen sok ez már ebből, éreznünk kéne, mikor elég.

"Fut, fut, fut, hogy rohadna meg."

Hibásak azok is, akik nem teszik, akik inkább kitalálják, hogy miért is értelmetlen, szánalmas, vagy felesleges amit művelünk. Vétkesek abban, hogy hagyják keserűségüket rosszindulatként formát ölteni. Másra vetítik nyűgjeiket, nyavajáikat, nyomorukat.

Legnagyobb részben legyen ez a világ hibája, társadalmi probléma, a fogyasztói társadalom önemésztő jellegének böffenete, tünete. A világ nagy, általános semmi, ráfér az arcára bármi, ideális bűnbak, hogy ne legyen megbántva senki. Egyezzünk meg abban, hogy ő az igazi felelős.

earth-007.jpg
Az ideális bűnbak / Fotó: theguardian.com

 

Három hibás, de igazán csak egyikük szenvedi, aki nem fut. Nem sok öröme marad. A cinizmus, a gúny viccesnek hangzik, az is ha jól csinálják, de senki sem nevet percekig egy egy epés beszóláson. Gyanítom, nem kárpótol. Kárpótolni? Miért is? Az elpazarolt évekért, a lehetőségek fogyásáért, az egészség hiányáért, a kifogások igazsággá mervevedéséért. Az érzésért, hogy nehéz, hogy lassú, hogy elindulni, lehajolni, fellépni mind fárasztó, hogy akármit is vásárol össze, csak addig boldog tőle, amíg ki nem bontja.

Még ha nem is úgy látszik, még ha nem is mindíg  nyilvánvaló, hiszem, hogy okkal csinálunk, vagy nem teszünk meg dolgokat. Okkal kezdünk el és hagyunk abba tevékenységeket, oka van annak, hogy kedveljük a macskákat és félünk a kisbabáktól. Okkal kapunk szívinfarktust, csak hogy cégünk időben piacra tudja dobni a fingóappot androidra. Okok sorozata vezet oda, hogy inkább érezzük nyomorultul magunkat, húzzuk le, aki azt csinálja amit nekünk is kéne, minthogy mi magunk megtegyük az első lépéseket. Még ha a végeredmény katasztófa is, az odáig vezető lépések mindegyike lehet logikus. A henyeség csakúgy ésszerűnek ható döntések eredménye, mint az ultrafutás.

Rengeteg ilyen jut eszembe, de mivel szeretném a témát kordában tartani, csak az elős pár dologról írnék, ami beugrik.

Az energiaminimum átka

Van aki azt mondja, ösztönösen energiaminimumra törekszünk, hogy amikor beüt a gebasz, legyen tartalék a túlélésre. Az ösztönök csak arról feledkeznek meg, hogy mióta ennyire civilizáltak lettünk, egy átlagember életében nullaszor következik be olyasmi, aminek túléléséhez hat centis zsírrétegre lenne szükség. Talán, ha az evolúció során korábban találkozunk a cipőfűzővel, az energia minimalizálás elve is átgondoltabban fejlődött volna ki.

Az ösztön nem matematikus, nem gondolkodik hosszútávon. Ha fázik, harminc fokra tekeri a fűtést majd ha hozzászokott, vagy tovább romlik a vérkeringés, harmincegyre és tovább.

Az energiaminimum elve létezik, de amíg az állatviálgban a túlélés eszköze, az emberek esetében már nem sok értelme van. Nem jó ok, hogy elforduljunk a sporttól. Avitt evolúciós maradvány.

A félreértett siker

Most azzal folytatom, hogy továbbra is a világot hibáztatom. Annak is azt a részét, ami meg is érdemli, a fogyasztásra serkentő médiatartalmakat, kereskedelmi csatornákat, reklámokat. Ha akarjuk, ha nem, hatnak ránk az effélék, legolcsóbban úgy ússzuk meg, ha ez a hatás taszítás, ha hátat fordítunk legalább akkor, amikor tehetjünk. Mert az üzenet nem csak zavaros, moslékszerű, hanem kifejezetten káros.

Egyrészt sokan már el sem tudják képzelni, hogy a tárgyi javak gyűjtésén kívül bármi másban mérje a sikert.

Menőbb egy piros sportkocsis kokainista, mint egy naponta életeket mentő baleseti sebész, mentőorvos.

Semminek, vesztesnek nézik azokat, akik gyerekeket olvasni, vagy számolni tanítanak, de vörös szőnyeget gördítenek elé és lesegítik a kabátot arról, aki kábítószert árul nekik (ügyes). Mert jó a kocsija.

A világ újabb felelőssége tehát: totálisan félredefiniált a siker fogalma. A rajongóktól övezett Jabba Hut, amikor kiszál méreg drága, segglyukfűtéses autójából és körülnéz, azokat irigyli, akinek olyanja va van, ami neki nincs. Akik egészségesek, jó a kondíciójuk és ettől szépek. Ha fitt vagy, jobban áll rajtad egy nejlonzacskó, mint Jabbán az olasz öltöny, meg a büntető bőrcipő. Fizethet érte vagyonokat, de akkor sem kapja meg, ami neked megvan.  A boldog, egészséges, kiegyensúlyozott ember sikeres. A siker nem vásárlóerő.Ez persze elrontja azök örömét, akik szerint voszont igen. Hiába feccolt annyi pénzt, időt és gonoszságot az imidzsébe, látványosan rondább, mint az az a Decatlonban bevásárolt kocogó az út túloldalán. Elrontott öröm, írigység, nem csoda, hogy ellenszenv az eredmény.

A hedonizmus, mint norma

Azért is szeretem a reklám blokkokat, mert olyanok mint a tükör. Csak nem a saját pattanásaink látszanak benne, hanem mindenki másé. Nem mi látszunk rondának, hanem a "világ".

A kikapcsolódás legelfogadottabb és legnépszerűbb formái és ábrázolásaik rövid reklámblokk mintavételezés alapján:

Szalonspiccesen csapatni az éjszakában. Ezüst, arany szinek a lányok rövid ruháin, kitört sarkú magassarkú cipő jelzi, hogy a party fergeteg. Művigyoros csoportseflik egyre kifényesedettebb arcokkal. Előrevetíti a tequila és filmszakadás kettősét (carpe diem), de arra a spot nem utal.

Cukros, alkoholos italok fogyasztása a napon, sok ezer homokban heverő emberrel körülvéve. A női verzióhoz jár egy lapaj nagy kalap és hegesztőszemüveg is (elegancia). A férfiak csúnya, kigombolt ingekkel kell, hogy beérjék (oldottság). Fontos a fekvő pozíció, amiről nekem az unalom ugrik be, de biztos vannak akik szeretnek látványos helyeken spiccesen unatkozni.

Jól megérdemelt vitorlakötélrángatás és arcba fröccenő víz (kihívások) után gagyi popcorn-rock zenére dönteni a meleg sört üvegből (jutalom). Szőrös, csapzott, nagy ádámcsutkájú fazonok, egymás hátának lapogatása.

Kanos konferenciaturista végre beszabadul a szálloda bárjába és céges számlára (vacsora üzleti partnerrel) küldi lefelé a pémium sört galléros pohárból. Van cinkosan mosolygó pultos is. A spotban a csóka azonnal felkelti a közelben leselkedő hostesek figyelmét és sejtelmes arckifejezéssel közelítenek a jellemzően borostás, kiélt arcú főhős felé.

Ugyanez a züllött tekintetű csóka homokdűnék, fák között lazul, üvegből issza a sört és élvezi, hogy nincsenek meetingjei.

Közös pont a pia. A modern ember főleg erjesztett és égetett szeszek segítségével kapcsolódik ki. Ez használja párkeresés, csapatépítés, problémák megbeszélése, kirándulások erőfeszítésének jutalmaként is.

Elmondom mi a gond ezzel. A pia méreg, drog, a lusták szórakozása, mert minden erőfeszítés nélkül működik. Lelazít anélkül, hogy előtte megfeszültél volna, nevettet viccek hiányában is. Filozófusnak, pszichológusnak, papnak érzed magad anélkül, hogy egy sort is elolvasnál a vonatkozó szakirodalomból. Ha megy ilyen könnyen, akkor minek komplikálni? Hozzászoksz és végül tényleg ez lesz a szórakozásod. Legbelül érzed, ez így nem jó. A belső dilemma feszültséget szül, az pedig kisugárzik, főleg azok irányába, akik nem a bárpultba kapaszkodva keresik a kikapcsolódást. Útálod, lehúzod őket, mert így könnyebb elhitetned magaddal, hogy nem gáz amit csinálsz.

A kereskedelmi televíziók sztereotipiái szerint a férfi pizzazabáló, pocakos, meccsnéző balfasz, a nő pedig vinnyogó konzumidióta. Van valami demokratikus abban, ahogy mindenkit ennyire kreténnek néznek. És talán igazuk is van. Mit szépítsük, aki gügye kereskedelmi csatornákat néz így 2017 környékén, az valószínűleg nem valami tudósféle.

 A sportosság eléggé elbaltázott ábrázolása

Igaza van annak, aki itt megjegyezné, hogy azért sportos reklámokból is van elég. Sőt, némelyikük egész jól sikerült. Az a szlogen például, hogy "Just do it", mindent visz. Jobbat még nem találtak ki. A "Bízz magadban, te hitvány szar!", bár remekmű, egy zseni alkotása (bár tudnám kié), így is csak második. 

Sajnos azonban nem ez az általános, ott vannak köztük azok, amik miatt a poszt témája, az ellenszenv is kialakul. Apple, fitbit, jawbone és társaik. A csúnya szines krumpliórák reneszánsza, a pulzusalapú munkába járás. Hipszterek rohangálnak telefonokhoz szíjazva és rendkívül szilajnak mutatkoznak, annak ellenére, hogy életük jelentős részét a haverok ebédjeinek lájkolásával töltik. Csipogó szar jelzi, hogy az alma jobb mint a fánk. Full sminkben hosszútvávsprintelő csajok egy csepp izzadásg nélkül előzik meg frissen kigyúrt majmaikat, miközben ott ragyog rajtuk a méregdárga telkó.

untitled.png
A csaj meg a majma / Fotó: apple.com

 

Még futókén sem lehet őket nem útálni. Tökéletesen átérzem, amit irántam éreznek a lusták. Annyira túl van már tolva, hogy azt az érzetet kelti bennem, hogy nem akarok ezekkel az arcokkal egy kosárba kerülni. Úgy kell emélkeztetnem magam, hogy a való életben ilyenek nincsenek. A valóságban minden kocogó jófej, még akkor is ha digitalizált. Gyanítom, az ellenszenv egy része nem is ránk, hanem ezekre a reklámszínészekre irányul, minket csak véletlenül összekevernek velük.

Olyan ez, mint izomagynak, vagy hiú picsának nevezni azokat, akik konditerembe járnak. Csak addig áll meg az állítás, amig távol tartjuk magunkat a valóságtól. Onnantól, hogy először betesszük a lábunkat egy ilyen helyre, meglátjuk, hogy valójában mindenféle ember jár oda, legtöbben pont olyanok mint mi, egyéniségek.

Maradjunk ebben. A multik, a világ, meg az ösztönök hibája minden.

Ennek ellenére azért érdemes lenne tenni egy két futólépést, hátha.