Futóedzés, versenyek

Futóbolondok és kalandjaik

A gyökerek épségéről

2018. augusztus 23. - Tompahawk

Amikor a jó gazda magot vet, tudja mit kell tennie, hogy a növény erőssé, széppé fejlődjön. Nem tesz bonyolult dolgokat, de azokat szerető gonddal, odafigyeléssel és következetesen teszi.  Nem is okoskodik bele senki a dolgába, mert látják, hogy a termés szép.

Amikor a rossz gazda magot vet, tudja mit kell tennie de nem teszi. Elhanyagolja, földjét, lesz ami lesz, ha mást nem, gazt arat. Nem is okoskodik bele senki a dolgába, mert látják, hogy tök felesleges.

Az a közös a kettőben, hogy egyik sem takarja el a napot, az esőt, nem öntözi káros anyagokkal a növényeit, nem dobál szemetet a földjére, hogy az lassan megmérgeződjön.

Amikor az ember "magot vet", fingja sincs róla, hogy mit kell csinálnia, hogy a gyerek erőssé, széppé fejlődjön. Azt teszi, amit tanult, látott, amit eltervezett. Eleinte. Aztán mivel kivétel nélkül mind abnormálisak vagyunk - a normális ember idea, vagy egy pszichopata álcája - lefáradunk, fellázadunk vagy neurotikussá válva feladjuk a kezdeti "szuperjó gazda leszek" terveinket.

Kevés a nagy család - sajnos ez a modell lassan a múlté - és ezt a gyerekek sokszor megsínylik. Menni kell, a munkahely, a speciális karrierutak, a drága és nyomorult helyeken központosuló ipari, techonógiai óriáskomplexumok randa és túlárazott kis albérletekbe rántanak jóravaló fiatal párokat. Egyetlen vigaszuk, hogy az ablakon kitekintve világítóaknára, elbaszott, félbehagyott graffitikre látnak, így megvan az az érzésük, hogy urbánus életet élnek. Az meg azért jó, mert ha jónak nevezik, talán valaki el is hiszi hogy az. Mézesmadzagokra fűzött párok kergetik a karrirer ígéreteit, isszák a szar kávét papírpohárból literszám, túlóráznak, próbálnak beilleszkedni a folyton változó közösségekbe. Ha már úton vannak, hát ott is maradnak, előbb utóbb matekolnak és ha a szakma megvan hozzá, továbbröppennek egy még nagyobb, sokszor kölföldi óriáskomplexum közelébe még urbánusabb életet élni. Londoni penészes garzonokban, többen aranyáron, konstans német dugókban ingyen ülve élik le napjaikat. Költöznek, ha kell évente kétszer. Megunják a bérletre kidobott lóvét, befektetnek, házat vesznek és örökre maguk maradnak.

Magányukban és mert valahol mélyen mind mintákat követünk, gyermevállalásra adják a fejüket. Nincs nagycsalád, a csakis rájuk rakódó terhek, a helyettesítés gyakorlatilag lehetetlen kivitelezése mindent sokkal nehezebbé tesz.  A gyermektelen gyermekpszichológsok állandóan hibáztató publikációitól büntudattal, aggódva indulnak neki.  Az ezer kilométerekre lévő újdonsült nagyszülők nincsenek jelen. Segíteni nem tudnak. Látogatók néha, de oly sután látogatnak, hogy inkább egyre ritkábban teszik, majd teljesen elmaradnak. A gyerek cseperedik, és három éves korára az az egyetlen attrakciója, hogy digitalizált. Maga keresi ki a rajzfilmjét a youtube-on. Orrhangon ordítozó félig állat figurák világában van otthon. Tablettel eszik, azzal alszik el, azzal ébred, mindenhová hurcolja magával a zsírfoltos, újlenyomatos, vastag gumikeretbe foglalt vackát, mintha azon múlna az élete. Lassan tanul meg beszélni, szociális készségei csak annyira fejlettek, amennyire azok egy idétlen nyulas vagy unikornisos játékból megtanulhatóak. Vagy ordít, vagy üvölt, ha nem a kütyüjét zsírozza, tapogatja.

young-children-at-risk-for-skeletal-problems-due-to-tablet-use-886x1024.jpg

A gyereksírás a világ legnyugtalanítóbb hangja egy ember számára. A gyerekhiszti pedig a legidegesítőbb. Mivel a szülők teherbírása véges, és van könnyebb út, van rövidtávú rossz megoldás arra, hogy a lassan iskoláskorú gyerkőc legalább pár percre elfoglalja magát valamivel. Valamivel ami nem ordítozással, pühöléssel, cukorsokkos vad rohamozásokkal jár, hát engednek neki. Vannak próbálkozások, a reggeli első tábla csokiját csak akkor kapja meg, ha megitta a kakaóját, napi négy órára korlátozzák a rajzfilmnézést, pisis kézzel nem markolhat bele a spagettistálba...Megannyi konfliktus... Sajnos, mivel az idegek egyre gyengébbek, a gyerek meg egyre erősebb torokban, sokszor megesik ráhagyják, napokat tölt karamelizált cukorzselészerűségeken porcukorral. Iskolás korára már képtelen elmenni a mászókáig valami tupperben hurcolt édesség nélkül. Egyáltalán nem csodálkozom, hogy a macskák népszerűbbek.

A gyerek, gyerekek annyira aranyosak, bájosak, mint Jabba Hut még kezdőkorában, fiatal striciként, amikor az anyukája pakolt neki élő békát tupperbe és a Tatuinnál is rosszab helyen lakott. A barátok, ismerősök is eltávolodnak. A távoliak a távolság miatt, a közelieket vagy idegesíteni kezdik a gyerekek, vagy nekik is vannak és a saját szennyesük rejtegetésével vannak elfoglalva.

A kicsik összesen két személytől tanulják meg az anyanyelvüket. Az anyaországban élve is. Ha nem olvasnak nekik mesét, nem eőrltetik a beszélgetést, nem viszik közösségekbe, ez kevés. A szókincs még két irodalomtörténész házasságában is csak töredéke annak, amit egy nagycsalád számtalan különböző karaktere nyújtani tudna. Apu hazajön, köszön érthetetlen szavakkal szidja a cégét, a közlekedést öt percig és ennyi. Elvonulna pihenni. Ez is mind anyura marad, aki a nap végére már flúgos a gyermekvilágban való elveszett hadakozástól. És nem csinálja jól. Túl fáradt és túlságosan egyedül van ahhoz, hogy ezt így lehessen jól csinálni. A normál menet plusz erőfeszítés, lassulás van, monotonitás, fogyás, hízás, szar kedv és ráadásul mindent ellepnek a gagyi Fisher price játékok, amikre a pici rá se szarik, mert vagy ordít, vagy engedik neki a kütyüjét kenni. És keni. Oda sem figyel a szüleire, amikor azok esznek, beszélgetnek, megölelik egymást, veszekednek, gyászolnak, örülnek vagy megegyeznek valamiben. Nem csak a szavak, a jelenetek, a viselkedés, a testbeszéd, a gesztusok...semmi sincs megfigyelve. Nincs ott a családban, csak ha megéhezik, beszarik vagy mepróbálják betuszkolni az ágyába. Hiszen minek is, mikor számtalan képességfejlesztő játék szívja a kis arcokat bele valami ellenszenves vigyorú nyúl, kalózkópé vagy gyerekkatona világába. Ott mindíg történik valami. Akármilyen buham mozdulattal is nyomunk oda a képre, az meg fog dícsérni érte. És ez mindenkinek jó, mert legalább pár percre normálisnak ható csend uralkodik.  

Két építőkockát egymás tetejére rakni kreatívabb, bonyolultabb és hasznosabb mint a legtöbb babáknak, kicsiknek szánt képességfejlesztő app. Mivel a kütyü elsődleges célja eladni magát meg majd az új verziót is, nagyjából leszarják, hogy feljleszt e vagy sorvaszt valójában. Nem a gyerekek, a részvényesek kell, hogy jól járjanak Tényleg nem mentség minden szemétre az, hogy az eőállítása munkát ad embereknek. Ne legyenek illúzióink, a kicsik számára a digitális játékok egyszerűbbek, butábbak és sokkal kevésbé fejlesztőek mint mondjuk ülni a homokozóban, legózni vagy átlapozni a tesz vesz várost anyuval-apuval. A digitális nevelés pont nem a korlátlan nyomkodást jelenti, hanem azt, hogy megtanuljuk a technikát a helyén kezelni.

Azt javasolnám, hogy ahelyett, hogy saját bejárású tabletet, okostelefont adnánk a gyerek kezébe, inkább vigyük ki az erdőbe és bízzuk a mosómedvékre, had neveljék azok. Az eredmény egy ugyanannyira elvadult kis külyök lesz, de legalább a tüdeje, vérkeringése, csontjai, izomzata és a mozgása kifejlődhet. Minket meg nyugton hagy. Csak töltsük fel naponta az etetőjét.

Sportolhatna. Még az, amit eszik nem formátlanította el teljesen. Ráadásul változékony, adaptív szokott lenni egy egészséges gyerek. Játszana, veszekedne, nevetne, koszos lenne, leizzadna, megéhezne, kifáradna, lökdösődne, verekedne, esne, kelne. De nem teszi. Bogarászhatna, elbújhatna, elfuthatna, megleshetne, építhetne, kikutathatna, elrejthetne dolgokat. De azt sem teszi. Fura világban él, tompa tekintetű szülei a félrecsúszott nevelést gondoskodásnak nevezett ideges, buta aggódással próbálják ellensúlyozni. Féltik a széltől, naptól, hidegtől, melegtől, rovaroktól, zajtól, mozgástól és a szabad levegőtől. A sport ezen gondolatmenetet követve maga a halál.

Még ha teszemazt ott lenne a jó példa, de nincs. Tán jobb is, hogy nem nézi meg alaposabban a szüleit. Apu annak örült utoljára, még Áprilisban, hogy a kanapén fekve, okostelefonnal be tudja indítani a fűtést a nyolc méterre lévő hálószobában, anyu meg csak akkor mosolyog, ha valami dobozzal csönget a szállító vagy végre megint új szekrényt kell venni az IKEA-ban.

A család akkor boldog ha ehet, hétvégére nincs jobb ötlet a nagybevásárlásnál. Oda kimozdulnak együtt, egyébként meg a francnak sink kedve a hercehurcához, gyerekülésföléhajoláshoz amikor az ember feje tele van szaladva vérrel a csimóta meg üvölt bele a fülébe, a blamázshoz sincs kedv amit a látványosan fejletlen gyerkőc fejünkre szakít bárhol, ahol van egy nála fejlettebb gyerek. Mindenhol.

Marad a Forma 1, a Big Bang Theory, a Simpsons, a konyha meg a hűtő, és az életttér - bámekkora is legyen a birtok - 45 négyzetméterre korlátozódik. Ennek a negyvenöt négyzetméternyi ugarnak, gyomos, műveletlen, bevetetlen, elhanyagolt földdarabnak a közepén ül a kis ember egy maszatos búra alatt és fogalma sincs róla, hogy mit veszít minden elmúló perccel. És ez így marad, ha nem vigyázunk, akár az időnk végezetéig.

Az edző

Egyedül futok, önmagam edzője vagyok. Mivel olykor mindenkinek szüksége van precíz kegyetlenségre, amit pedig mástól könnyebb elszenvedni, magamból egy kicsit elkülönítek - lelki értelemben persze - és Edzőnek keresztelem. Vissza kell szólni, átkozódni kell, dícséretet akarok kapni. Beszélgetek hát önmagam tanárrá gyurmázott darabjával.

Hogy dialógusaim a számomra leghasznosabb, hatékony módon történjenek önmagam és képzelt edzőm között, beletettem a figurába mindent amire, úgy gondoltam, szükségem lehet.

897_1.jpg

A képen szereplő pirosruhás alakok csak a sárga ruhás alak képzeletében léteznek.

1. Simon - A full time szemét

Gyermekkorom telén, már az iskolapadban megismerkedhettem emberi roncsokkal, pszichopatákkal, Tamás bátyákkal, Árpibákkal, Lajosokkal és egyéb uszadékaival az együtt létezés folyamának. A kis hal megmérettetése viszkető bálnák között.

Induljunk akkor tőle, Simontól a kősziklától, kinek órái a mobbingolás jegyében teltek. Semmi köze a sporthoz, csak azért vettem ide, mert ő volt az általam ismert legkevésbé korrekt ember. Kell egy ilyen. Annyira egy megkeserdett cinikus fasz lett belőle, hogy amíg az osztály elmélyülten mázolta a citromot, meg a kettévágott citromot, addig ő unottan seregszemlézett és kedvenc célpontjait ekézte. Voltak gúnynevei meg sztoriaji amiket csiszolgatott és újra ismételgetett.

Annyira konzekvensen szemét ember volt mindenkivel, aki nem passzolt a világképéhez, hogy csak a Jóisten a megmondhatója, miért épp tanárként parkolt. Meg, hogy milyen világkép lehet az övé. Festeni tudott, rajzolni is. Egy kegyvesztett, keserű, rosszindulatú zsarnok, beépítettem az edzőképembe, mint Simon.

2. Pali bá - Az edző tanár

A jó tanár, órák a jó tanárral a gyerek számára menedéket jelentenek. 45 perc, ahol ismert szabályok vannak, igazságosság. Palibát ebből a csoportból épetettem be tréner Frankeinsteinembe.

Szakállas, mint apám, én meg mindg megbíztam a szakállas emberekben. Olyan, akit mint versenyző, beérkezéskor imádsz a célnál látni. Aki veled van. Rekedtre üvölti a tokát, mert lélekben együtt küzd azokkal akiket nevel. Aki miatt az edzés a legszebb értelemben sport. Síp, elemzés, mérés. Érzed, hogy az amit teszel, az erőfeszítéseid mást is érdekelnek.

Palibá aztán elvált, zavarossá váltak dolgai. Volt egy jónő felesége, aki elhajtott egy teniszedzővel. Talán inni is elkezdett, nem tudom. Mint a legtőbb jó apának, neki is egyre kevesebb ideje lett bármire is.

21083362_359303417833315_8384071502854355505_o.jpgStexi kutya megdícsér, jól teljesítettem

3. A teniszedző, ő a főellenség - Egyébként Lajos

A teniszedző full barna, rikít rajta a kurvafehér cucc, ül valami rogyott fehér műanyagszékben és imádja magát. Meg útálja, hogy vagyok. De legalább észrevesz. Nem is edző ő, teniszedző és ez mindent el kell, hogy mondjon róla. Rövid nyári sporttáborok meghívott segédnevelőjeként kerülsz a szárnyai alá és ha már csajozási értelemben veszélyt lát benned, szar neked. Minden nő az övé, aki meg nem az meg amúgy sem nő. A tenisz ketrecharc, ott meg ő a Boom Boom Becker.

Vannak pontok, amikor a haragodra is szükséged van, hogy továbbhaladj. Ilyenkor csak felidézem, amint egy elcseszett fonákom után kiröhög, és máris kapom az adrenalint.

4. Árpibá, nyomokban filozófus

Az egyik tanárom mondta, ő most itt már a negyedik, hogy a sport nem egyenrangú tárgy a többi iskolai órával. Fontosabb. Nem volt könnyű ember ő sem, nem abban volt erős, hogy a hónod alatt tarsa a kezét. Nem egy nagy motivátor. Ezt egyébként hiányolom. A sportóráknak mozgásról és egészségről kellene szólnia. Az egymáshozmérés, meg rangsorolás csak azoknak való, akik önként versenyznének. Sorbaállítás igen, mert anélkül nem lehet 30 gyereket egyszerre bemelegíténi, de egymáshoz mérni egy osztály összes tanulóját? Miért? Oké, mérni, szerintem kell, sőt érdekli is az embert a teljesítmény számokban, de leosztályozni ezt? Csak a hozzáállás, ami értékelhető.

Egy osztály asztmás és nem asztmás gyerekekből keverve nem osztályozható azonos mércével. Sőt, már az edzésprogramjuk is más kell, hogy legyen. Más torna annak aki hátfájós és más annak aki imád labdával rohangálni.

5. Endre, akitől azt kapod, amire tényleg szükséged van

Az utolsó edző itt, aki szintén tanárom is volt, nem nagy szónok. Tőle azokat a gyakorlat sorokat kaptam, amiket máig ismételgetek. A játékos erőfejlesztést. És pont ezek azok, a gyakorlati képességek amikre a végén valóban, leginkább szükségünk van. Hogyan melegíts, dolgozz, vezess le. Hogyan pihenj, egyél és készülj fel.

Aztán egyedül lettem, mintha csak egy szekrénybe zártak volna. Megtanultam mérnöknek lenni, programokat írni és gondoskodni róluk. Nem edzettem, hiszen fiatalon, egészben, szépnek megmaradtam éjszakai életmód, meg nappali szakos tanulás, dolgozás kombóban is.

A harmincas éveim végére jutottam ahhoz a kereszteződéshez, ahol vagy tudatosabbra veszem és ésszel csinálom, vagy az apró hétköznapi örömök piranjái lecuppogják rólam a húst. Hétköznapi örömök ponttyai inkább. Képzeld az, hogy háralávő életedben folyamatosan egy ponty támad és próbál halálra marni. Soha nem fárad el, mindíg mindenhol ott van és korlátos eszköztárát kitartással kompenzálva tép beléd. Nem kapod meg a fogak kegyelmét. Ha nem akarsz vérszomjas halálpontyot, változtatni kell a módszereken.

hal-ponty.jpg

Egyszer úgyis elkap

Amikor például a másnaposság már két napig tartott két vállra fektetve, elgondolkodtam, elfussak e előle, vagy hagyjam, tegye csak dolgát, rengeteg a jó sorozat, elnézegetem közben. Elfutottam. Mivel lassú és buta misztikus állat, előnyöm azóta is tart.

Nem csak egészszségügyi szempontból fontos ez a választó, társadalmi, társasági, családi létünk, további szerepünk is át kell, hogy alakuljon.

Ha nem vigyázol, és negyven év fölött még vannak barátaid, jóban vagy a szomszédokkal, esetleg át is hívnak grillezni. Születésnapokra kell, hogy járj vagy sátras ünnepeken illik megjelenned, nem marad időd a saját életedet élned. :) Légy útálatosabb!

A sport, nekem a futás a bringázás, út a szabadság megismerése felé, időt kell teremteni, találni és lopni hozzá. Senkinek nincs rád annyira nagyon szüksége mint amennyire nagyon te ott vagy. Légy kevesebbet emberek között, így amikor majd újra találkozol velük, szebbnek látod őket. Meg az is lehet, hogy te is unalmas vagy idegesítő vagy már néha. Menj, legyél magad kicsit.

 Légy kevesebbet emberek között, így amikor majd újra találkozol velük, szebbnek látod őket.

De vissza az edződhöz, a tapasztalataid, kedvenc bolondjaid, félelmetes figuráid és viszkető bálnáid keverékéből teremtett segitőhöz.

Amikor például elkocogva egy csapat kiránduló mellett túl vadlovasra veszem a figurát kell, hogy rámszóljon a ganaj Simon, hogy

"te? atlétikára? dehát olyan a mozgásod, mint egy tevének"

És mindjárt tudom, hol a helyem ebben a világban. Egyszer rajzoltam magamnak egy logót, teve volt, egypupú  fejlámpával. Mellesleg a teve futótotem. A legkirályabb! De igen, az!

camel.jpg

No mindegy, szóval, bizonyos tekintélyelvű nevelési módszerek szerint minden gyereknek kötelessége megtanulni félig és teljesen labilis emberekkel együtt élni, jó esetben néhány egészséges segítségével.

Van úgy, hogy az hiányzik, hogy mint régen szüleimnek, mutogathassam, hogy lám, milyen magasra bírok ugrani, meg mennyire gyors is vagyok. Ezt a fajta figyelmet már nem kapom meg. Megfelelési kényszerem gazdátlan szamuráj, egy mosolyért, biztatásért, kereplésért mindíg hálás vagyok. Ha más nem, virtuális Palibá mindíg ott lesz a célnál.

Egyedül vagyok, nem hazudozhatok, mert elég könnyen rajtakapom magam. Tényeket mérek tényekhez, pont ahogyan azt Endre vagy Árpibá tette volna.

Egyedül futok, nem menekülök, nem bújok az egyedüllétbe, abból nyerek erőt. Amíg futok, szabad vagyok, arra fordulok, amerre akarok, legfeljebb zavarom a szemből, szabályosan érkező többieket.

 

Nyárról őszintén

Azzal kezdeném, hogy egyikünk sem tökéletes. Ez jó így, mert mindenkin találni fogást, így ha eluralkodik rajtunk a rosszindulat, ha gonoszok szeretnénk lenni, ha a világ útálata közben zavaró lenne...akárki, azt szavakkal, legbelül valamiféleképp el tudjuk küldeni a picsába. Tudatában önmagam és nem a tökéletesség, csupán csak a szalonképesség határa közötti távolságnak, nyugodtan mondhatom ami szívemet nyomja. Mert nem ám valami erkölcsi vagy elitista gőg, vagy vallásos esetleg forradalmi hevületből fakadó felsőbbrendűsködési kényszer, hanem csak a viszketés hajt, hogy megtegyem. Lehet, hogy azok akiket itt megemlítek jó emberek, mert szeretnek és törődnek egymással. Az is lehet, hogy okosak, mert értik a gépek, a hivatalok és a békés egymás mellett élés elveit. Csak valahol mégis tökhülyék. Valahol én is, és tényleg csak ez jogosít fel arra, hogy ily nagy pofával negatív értelemben emlegessek olyanokat, akiknek csak az a bűnük, hogy nyáron strandra járnak, nyaralnak, grilleznek és brutálisan ronda, káros klímaberendezéseket szerelnek a házukra, mert egy évben van két forró hét.

wp_20160618_10_25_18_pro.jpg

A nyár a naptárban három hónap, de az igazi, a túzforró része harminc fok feletti hőmérsékletekkel csak néhány hétig tart, van hogy addig sem ezen az éghajlaton. A szénát már lekaszálták, bebálázták, a búzaföldek tarlóvá változnak. A levegőnek forró, száraz bomlás szaga van. Az érett nyár illatai, szagai, bűzei már csak az orrunkon át is élménnyé teszik a kint tartózkodást. A szilvafák nagyapámat juttatják eszembe, az alma magamat kicsiként, a szeder Krisztiánt, a dinnye Rókát az Üvegtigrisből. A természet itt ott már fáradt a nyártól, megégette ha nem is a meleg, az évszak túláradó, túlfűtő, túlérlelő enegriája. Édes, pezsdítő és mindennnemű érzékeink kielégítésével perzsel, fogyaszt, fáraszt. Csúcsformába hoz, ha akarod. Leolvasztja rólad, amire nincs szükséged, kifacsar, kiszárít, hogy friss vizekkel töltődj. Táplál a legjobb minőséggel úgy, hogy pénzedbe sem kerül, fénnyel, színnel, gyümölcssel, illattal, élettel és szerelemmel. Nem bírom majd sokáig, de nem is tart sokáig.

Reggel a kisboltban nyugodtan rámoltam. Mivel fogalmam sincs, hogy mi a kölönbség a folyékony mosópor és a krémszappan között, beletelt némi időbe, mire rájöttem, hogy a sok tökegyforma lúghigíték közül melyik márkanév visz legközelebb a feleségem óhajotta termékhez. A pénztáros és a sorban mindíg eléd kerülő dumás törzsvásárló épp megegyeztek abban, hogy "nem lehet kibírni". Ez már tényleg sok. Hallotta valakitől, hogy az anyósánál szétpattant a hőmérő. Az mondjuk a napon volt de akkor is, árnyékban sem kevesebb. Megegyeztek, hogy a sors ezzel is veri őket, ezzel a kurva nagy hőséggel. Van ventillátor, a hűtő is tele akciósan vásárolt két és fél literes fantákkal, kólákkal meg sprite-al. Még szerencse, hogy volt leértékelés a Gigastore-ban, ahol a család három és fél óra alatt bevásárolt a hétvégére. Volt némi sopánkodás, mert hogy a hideg ellen védekezni, biztonságos helyre menekülni előle, megszenvedni, kiheverni és megbeszélni mindenkivel aki szóba jöhet drága. Lassan drágább, mint a tél. Merthogy, és ez kétségkívül igaz, a meleg elől nehezebb elbújni mint a hideg elől.

Nos ez a tény az, ami torkunkra teszi a kést és lassan nyomja lefelé.

Csupaszív jóember szomszédom este a kertbe merészkedve, szinén a hőség-bluest nyomja. Neki ráadásul ártatlan gyermekei is vannak, aki megszenvedik. A híradó is lenyomta, hogy éjjel többet sírnak fel a picik. Már beszélt valakivel, jövőhéten jön a klíma. Azt mondjuk elmondanám neki, hogy eléggé képmutató dolog részéről ezután sajnálnia a jegesmedvéket. Szívem szerint úgy árulnám ezen termékeket, hogy csomagolásuk kétharmadát gyászkeretben döglött fókák, halak meg macik tennék ki. Meg olyan feliratokat tennék rá, hogy a klíma gyengyíti az ellenállóképességet, a hőtűrést. Hízlal, meg puhány pudinggá tesz. Nem arról beszélek, hogy mindenkinek follyon szemébe a leve miközben bontja a csirkét a soron, hanem arról, amikor nem lenne muszáj, de beszerelik. Ott, ahol harminc negyven kiló túlsúllyal azt hiszik, a körülményektől szenvednek, és tehetetlenségükben folyamatosan termékek vásárlásával kompenzálják gyengeségüket. Erősödni olcsóbb. Mindenkinek.

A mesterségesen gerjesztett tehetetlen düh csíkká húzza ajkaim, arcizmaim kétségbeesett harcot vívnak őszinteségnek becézett beszólhatnékommal. Nem szólok, mert

Vétkesek közt hamar megútálják azt, aki kinyitja a száját

Meg hát azért sem, mert én is elég távol vagyok még attól, hogy egy fapapucsban békén hagyjam a bolygót. Próbálok annyit szakítani a gyümölcsökből, amennyit meg is eszek, de hazudnék ha azt mondanám, hogy még soha nem rohadt rám néhány mázsa szemét.

Másik kertszomszédom épp grillre dobál fel akkora mennyiségű húst, meg kolbászt, mintha a két falu közötti viszályt próbálna megoldani békésre etetéssel. Árnyékolók, ernyők egészítik ki a nyolc négyzetméteres, elektromos, digitális, okostelefonos applikációval működtethető roletta Csoda-Deluxe 3000 nyújtotta viszonylagos biztonságot a napfénytől. Pedig nem ünnep lesz, csak vacsi, mint tegnap, meg azelőtt. Az érkezők elismerésüket fejezik ki, már már sportos, ahogy árnyékban harmincban tekeri, forgatja a húsos zsírokat. A fotness vonalat a görög saláta hivatott bevonni az eseménybe, baconnal, hátha a férfiak jobban szednek belőle. De nem. A férjek a zöldségeken viccelődnek, hogy hova valók, meg hogy egye akinek nyúl volt az anyja. Ők húsevők. Ragadozóként táplálkoznak, csak aktivitásuk kérődző, borjúszerű, amint jól behúsolva, szenvedik a hőséget valami székhez láncolva. A desszert fagyi lesz ananásszal, a meglepetés pedig felnőtteknek jéger, hölgyeknek habzóbor, gyereknek meg valami aprózacskós, dinoszaurusz alakú szinezőanyag cukros zselatinban.

A téma, természetesen az, hogy "ez már elviselhetetlen". Állnak a sercegő húsok felett párás oldalú sörösüvegekkel a kezükben és egyetértenek abban, ez elviselhetetlen Mármint a hőség. Megosztódik itt is egy klímásember telefonszáma, de sok remény nincs, már a múlt héten is csak januárra tudott időpontot andni. Valamit kormányzati szinten kellene csinálni. Ingyen vészhelyzeti mobilklímákat osztani például. Meg jégkockát és jó minőségű francia ásványvizeket, mondjuk 6 le nem bomló PET palack per fő per nap. A csapvíz ihatatlan. Bemondták, hogy iható, de mégis milyen csöves dolog már. Ebben az egy dologban szabadjon már nem hinni a televíziónak. Éjjel is csak megy a forgolódás, sokan egy szemet sem alszanak, mert még hajnalra sem enyhül. Ablakok két oldalon sarkig kinyitva, de a mozdulatlan levegő, a 400 grammos T Bone steak Klausnál, a négy üveg sör, két jéger csak dobálja szegény embert a tengelye körül egész éjjel.

Most annak kéne jönnie, hogy bezzeg a futók. Jöhet is egy picit, mert az, aki nem elbújuk, elmenekül olyan dolgok elől, mint a hőmérséklet, az ezen a téren is edzettebb lesz, egyre jobban bírja, előbb utóbb már nem zavarja. Rá lehet jönni, hogy nem fáj, de kell némi gyakorlás, szándékos szembesülés, a hőség megélésének ténye, vágya és szeretete. De mégsem teljesen bezzegek a sportolók. Épp tegnap vitatkoztak azon egy Facebook csoportban, hogy miért vannak a futóversenyek melegben. Lehetne jobban igazítani a komfortzónákhoz, meg hogy egy csaj konkrétan napszúrást kapott.

 

Néhány konkrét jótanács hőségben futáshoz:

Csináld. Ne min a hülye, de ha nap mint nap szembesülsz vele, egyre jobban viseled majd.

Azért izzadsz, hogy hűtsd magad. Elméletem szerint, amit hűtéselméletnek hívok, nem jó az, ha a veríték gyorsan elfolyik, szárad vagy letörlődik. Még a legmelegebb időben is jót tesz az alsó póló, ami nem csak a dörzsölődéstől óv, de a párologtatás végett kiizzadt vizet is a testen tartja, így kifeljtheti hűtő hatását. Lassítja a folyadék elpárolgását az, hogy erre ráhúzunk egy fehér bővebb, lélegző anyagból készült pólót.

Víz vagy az útbaeső temetők, benzikutak ismerete létfontosságú.

A telefon ebben az időben is cipelendő, nem csak mi lehetünk rosszul, jó az, ha tudunk segítséget hívni.

Sapka kendő benedvesíte, Gore Texes cipő elfelejtve és start.

Ha nehéz a légzés, ennyi volt, lassíts, igyál és fejezd be.

Ha szédülsz, zsibong a fejed, erőtlennek gyengének érzed magad hirtelen, menj árnyákba, igyál, várj és menj haza.

Egyébként meg uzsgyi, a világ ugyanolyan szép, tán még szebb is mint November végén!

 

Ha túl kemény a verseny, mindegy mi miatt, ne indulj, vagy indulj úgy, hogy nem futod halálra magad. De ne várd el, hogy mert te nem érzed magad elég edzettnek az aktuális körülményekhez, majd enyhítenek rajta. Túl meleg van, Niki a napszúrástól fél, Robi a kiszáradástól, Bogdi Kata a leégéstől, Tibor az UV-t démonizálja, tegyék át a kezdést este fél nyolcra azonnal. Addig a többiek egyenek lángost vagy menjenek strandra, ott sültkrumpli is van.

Meg temérdek partravetett folyamatosan étkező ember. Kevinke családjának klónjai, rokonai, lelki társai és ellenségei, akik ugyanolyanok, csak nem kevinkének, hanem Bottyánnak hívják a nagyobb gyereket, a kisebbet meg Emesének.

Kevinkéről sok rosszat el lehetett mondani, de voltak jó tulajdonságai is. Kilenc éves kora ellenére már kancigánynak is elmehetett volna, napi folyadékszükségletét édesített Red Bullal fedezte és még soha nem mászott fel egy mászókára sem. Nem azért, mert félt, hanem mert játszóterezéskor a keze rendszerint kekszekkel volt tele. Emellett viszont képes volt 34 percet sorban állni három adag majonézes pommesért a strandon, fontos és hasznos pozíciót szerezve ezzel a közösségben ahová tartozott. No nem egy életmentő azért, a kék hűtőtáskából elcsipegethet a család amíg a lángosok megérkeznek, de a pillanat, amikor négy öt sajtos tejfölös meg három adag pommes megérkezik (per fő mínusz babakorúak), örömmel övezett türelmes kis hősnek mutatja őt a családi fotón. Nagy az egyetértés abban, hogy a (hugyos) víz annyi kalóriát szív át a bőrön, amit pótolni kell, és hogy a lángos amúgy sem rendes étel, nem hús, férfiember messzire nem megy tőle. A szemét úszómester a pici Bendegúzra is rászólt, amikor a croissanttal ment be a medencébe. Nem érti meg, hogy mekkora öröm, amikor végre ilyesmit is eszik merthogy otthon csak csokit nyomatná. Tablettel játszva hajlandó legyűrni a paradicsomos spagettit vagy a sülkruplit, de anélkül inkább éhenhal, de nem kell neki. Most meg végre megkívánta az anyjától a kiflit, eszi, viszi magával szegénykém még a vízhez is, "okostelefon nélkül eszik!", erre rászól az a bunkó. Nem egy gyerekbarát hely no. Az apját is kiküldték a gyerekmedencéből, pedig csak épp egy kicsit lehűtötte volna magát. A török reszortokban bezzeg úgy viszik be a kaját az ember után a medencébe,

A patak éppen csak csörgedezik, spontán kis homokszigetek kéződnek a folyókon. Az ártéri mocsarak kiszáradtak, a megmarad apró tavacskák zöldek, a kacsák bennük mintha egy rétbe fagytak volna. A tómederben gázlómadarak lakomáznak. A hal lustán harap, a vad rejtekén hüsöl, a futó pedig kihasználja a hőség adta elpnyöket. Fürdik a fényben, a hőben, az elemi energiában és saját verítékében. Ismétli, mert szereti. Szereti, mert könnyebb szeretni, szeretve elviselhető. Élvezhető is akár. És amikor ez elérkezett, elég értetlenül nézünk azokra, akik szeretnének mindent egy gomb eltekerésével megoldani, eloltani, elfojtani, eltakarni és eltakarítani. A nyár csak dinnye és főtt kukorica, a többit üveglapon keresztül kísérik figyelemmel.

Azt tanultam, a negítív szuggesztiók veszélyesek, mert beteljesedhetnek. Ha sokat ismételgetjük, hogy betegek vagyunk, annak fogjuk érezni magunkat. Van ez a mártírkultusz, abba azzal nevez az ember, hogy szenved, talán ez magyarázza ezt a "nem lehet kibírni" dumát. Csak az a gond, hogy szar minőségű perceket teremt. Napokig vonszolni magunkat, sóhajtozni, sopánkodni, nyafogni és nyavajogni nem az "éld az álmod!" egyik fejezetének tűnik... Mint téma is unalmas...ja, mondjuk vannak még hülyébb témák is. Van aki állítólag távoli országok hercegeinek és hercegnőinek ruházatáról beszélget, vagy okostelefonok paramétereit összehasonlítgató blogokat olvas. Oké, melegben meleg a téma, meglehetősen negítív szinezettel. Csak ne tévesszük szem elől, hogy a feleslegesen szenvelgéssel eltöltött percek jól eltöltött percek elől veszik el a helyet.