Futóedzés, versenyek

Futóbolondok és kalandjaik

A feladás szaga

Alcímnek drámai zene

2018. június 21. - Tompahawk

A megfelelő aláfestést a poszt végén lévő videó elindítása biztosítja.

Ebben az évben nem sikerült megfutnom a nyolcvan kilométeres versenyt. Ötvennél ki kellett szálnom, nem éreztem úgy, hogy maradt még bennem harminc kilométer. Az első negyven elég jól ment, minden a tervek szerint haladt, túl voltam a legnogyobb emelkedőkön és még mindíg egészben, egészségben. Sok vizet vesztettem…

…a fogadó még jóformán üres volt. A kiégett, vesztes lovag, törött kardal az oldalán, átvéresedett kötésekkel a testén és mély fekete tompasággal a lelkében a bornak csúfolt zavaros löttyöt méregette. Egészségügyi okokból belelódította a tüskét. Egy sötét sarokba húzódott, fejére húzta a csukjáját, amitől olyan feltünően rejtelmes lett, hogy az egész falu róla kezdett beszélni. A kora dléelőtti időpont ellenére az ivó kezdett megtelni kíváncsiskodókkal. Aztán ahogy a levesek lassú tűzre lettek téve, az asszonyok is gyorsan be-beszaladtak a fogadóba hagyma, vagy tojáskölcsön ürügyén. Az egész falu a rejtelmes, részeg, bukott lovagot akarta látni…

Gyomrom már előtte is rosszul festett, arra számítottam, a verseny majd valahogy kikapcsolja, az első negyven kilométeren így is volt, majd féltáv után egyszer csak görcsös öklendezés és…

…az éjjeli erdő neszezése, a sötétben lopakodó, kutakodó és rejőzködő állatok hangjai, a baljóslatú éjjeli madárdal állítólag komplikálttá teszi az erdőben alvást. Bukott nagy páncélzörgés, alacsony hatékonyság mellett épp fészket épített magának. „Itt most összekuporodok és egészen addig megszűnök létezni, amíg újra kedvem nem lesz hozzá. „ Sajnos a faluból őt idáig követő kifejezetten jó pszichológiai és humorérzékkel rendelkező, velejükig gonosz…lehet vérfarkas?...gyerekek nem hagyták őt csak úgy megszünni egy bokrocska alatt. Csúfolták, ingerelték, ágakkal és kavicsokkal dobálták a testében és lelkében megtört harcost. „Harcos” Mondta ki félig hangosan, majd keserűn maga elé köpött…

Nem bírtam megtartani a vizet, nem tudtam inni. Maximum 10 kilométer és kiszáradok. Úgy döntöttem, feladom….

…a hegyvidék, a kopár sziklafalak, a nagy magasságokban köröző sasok sem hoztak enyhülést. A lovag úgy érezte, még az ég is kineveti. Ennyi, itt most már tényleg vége.

A magaslati barlagngokban élő kivihogó indiánok már jóideje követték, furcsa heherésző hangokkal adva jeleket egymásnak a lovag hollétéről.

A legcinikusabb hegyikecskék párzási és lesajnálási időszaka volt épp, az ösvények gyakran fordultak rá kisebb nagyobb cinikuskecske csoportokra, akik a lovagot meglátván a csak erre a fajra jellemző lesajnállak meg közben eszembe jutott rólad egy jó poén tekintettel méregették.

„Már csak pár száz méter a csúcsig, itt kell feladnom” gondolta és feladta.

„Ehhez értesz, edzés helyett nyomatod a búbánatos faszt, mert peches voltál…primadonna” alázta tovább magát, már túl a rituális feladás térdrerogyós aktusán.

„Szarsercni” nyögte és tényleg vége lett. Elcsendesedett, eldőlt, katatón tetem lett, nem holt nem élő.

 A kivihogi indiánok temették el a kecskekomposzt alá majd a gyásszertartásuk jegyében hajnalig fetrengtek a röhögéstől, történetket találtak ki róla, amiben mindig lecsúszott a nadrágja és hasraesett. Ezek a történetek szájról szájra terjedve meghódították a világot.

Update

Létezhet e innen visszatérés? Van e happy end ami mindezt a gyalázatot feledteti? Itt kiderül

 

A bejegyzés trackback címe:

https://oberwaldmeister.blog.hu/api/trackback/id/tr8414062055

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.