Futóedzés, versenyek

Futóbolondok és kalandjaik

Az érzelmeink újrahasznosítása

DeLorean üzemmód

2017. október 23. - Tompahawk

Feljárok néha e facebookra és látok dolgokat. Eszembe is jut sokszor, hogy a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve. Szegény Zuckerberg...eh, mindegy, marad így, hogy "szegény". Szóval szegény épp heroikus küzdelmet folytat a győlölet és butaság ellen, de hátulról már fenekedik ellene a szeretet és segítőkészség fojtogató démona. Ijedten görgetek tovább naplementébe meredten bámuló konzumlányok képei láttán. A tartós kapcsolatokkal, hűséggel kéne összefüggésbe kerülniük Coelho idézetek segítségével. Cirkuszsátor méretű vágott virág-csokrok fényképei kívánják a békét és boldogságot, meleg, barna szemű kutyusok figyelmeztetnek az emberségességre. Macskák emlékeztetnek, engem speciel arra, hogy mindenki szolga. 

Oké, ez választható, választok is mást. Csak kíváncsiságból, mi megy a televízióban? Gyorsan felhúz két reklám, aztán meg megpróbál lehúzni egy harmadik. Csatornaváltás, felpuffadt arcú, masszív alkoholista oszt szépségtippeket, a körmein apró kacsamotívumok (játékos), váltás, valakit éppen felpofoz egy igazságos hős. Váltás, valami műmellű roncs aki állítólag híres, körmein apró delfinekkel (filozofikus) bejutott egy stúdióba. Egy szubcsatornán sikert és rengeteg lóvét jósol egy idősebb hölgy jing jang mintás amerikai körmökkel (mély). És itt elegem lesz, inkább kimegyek futni. Feleségem kérdő tekintetére, hogy miért pont az este tizenegy órás időpontot választom már csak momogni tudok valamit. Olyasmit, hogy kiviszem a szemetet. Szelektív újrahasznosítani.

Elismerem, ki lett sarkítva, ritkán rohanok ki az éjszakába a tévé, meg a facebook miatt. Olyan későn meg pláne nem. Kell hozzá más is. Azért hoztam ezeket ide példaként, mert olyanok, mint az elme-baj. Ahogy a neten klikkolgatva, tévén távkapcsolózva nyomkod az ember, gyors váltásokban kapja a maricpánt, a vért, a mocskot, a lekvárt, a nyálat, a gőzt meg az unalmat. Külön-külön talán kinéznének valahogy, de így elkeveredve végül mégiscsak moslék. Fejben ugyanez megy. A nap végére olyan az agyam, mint egy óvoda szemeteskukája. Teli van apró, semmire való kacatokkal, valaminek a felismerhetetlen maradékéval, banánhéjjal, kávézaccal, nagy átázott kartondobozokkal, oldalukon, hogy "Fontos!", de már nem tudni mi lehet bennük. Szerencsére megvan a megoldás, válasz mindenre, a kör.

Mint a szeméttel tankolt DeLorean, úgy inul az ember.

delorean-back-to-the-future.jpg
Fotó: delorean.com

A "Vissza a jövőbe" című filmben az időgépet, ami egy autó (DeLorean), a jövőbe jutva úgy tökéletesítették, hogy üzemagyagként a XX. század szemetével is tankolhatóvá vált.

A tesztoszteronos kupaccal jó kezdeni. Az autó is szivatóval indul, érdemes a melldüllesztős, harcias hangulatot erre felhasználni. Húzd ki magad, döngess egyet a mellkasodon, nézz keményen. Melegíts úgy, mintha nem megfutni, hanem felrúgni akarnád a hegyet. Szalmaláng, had lobogjon. Használd ki az időt és érezd magad Rockynak, fekete nindzsának, vagy Lubics Szilviának. Próbálj jól kinézni, figyelj a technikádra, versengj.  Ahogy később az igénybevétel állandóbbá válik, az alfa kedv szelídül, elszánt arcot is nehezebb lesz majd vágni. 

Új energiára van szükség. Nézzük, mi más akadhat, amit eltüzelhetnénk.  

Ott van a félelem. A legjobb. Ha félsz, fuss. Azt hiszem ez nem szorul hosszabb magyarázatra. Véleményem szerint a leghatékonyabb, legősibb önvédelmi sport a futás. Mindenkinél van több mindenki. Nincs az a harcművészet, ami egy csoport emberrel szemben is megtanítana megvédeni magad. Ha van is, lefogadom, nincs időd, hogy megtanuld. A legjobb módszer arra, hogy épséged megőrizd, az az, ha el tudsz futni. Messzire, gyorsan és sokáig. Félelem ellen nincs jobb orvosság, ráadásul a félelem következtében termelt adrenalin pont az egyik kedvencünk.

Ha már volt a félelem, a bátorságról is ejtsünk pár szót. Korunk egy igen sajátos és talán sajnálatos jellemzője, hogy bátorságra egyáltalán nincs szükség. Nem kell már jóformán semmire. A srácok mindent megtesznek érte, hogy  még csak szóba se kerüljön a bátorság. A biztonságosság mindent elad, eladni pedig manapság a minden. Így aztán annyi, világot még ennél is biztonságosabbá tévő holmi vesz minket körül, hogy direkt keresni kell a veszélyt. Fel kell iratkozni, be kell fizetni rá és drága felszerelést kell vásárolni, hogy végre merésznek, bevállalósnak érezhessük magunkat valami...biztonságos, erre kialakított helyen. A futás segítségével egyhíthető az igény, hogy bártak legyünk. Nem vadvizi bázisugrás ugyan, de némi gyakorlattal a downhill futás már pumpál egy kis adrenalint a vérbe.

Idegesít, hogy megkérdőjeleztek a munkahelyeden? Félretettek, hibáztattak, nem figyeltek rád? Kihasználnak, átnéznek rajtad, nem ismernek el? Túl kevés vagy túl sok figyelmet és elismerést kapsz? Szubjektív véleményed szerint a világ nem érdemeid szerint bánik veled? Ráadásul mindebben még igazad sincs? Itt az ideje, hogy az objektivitás kedvéért csökkentsd a stresszhormon szintedet. Középgyors, ritmikus aláfestéssel és egy megnemértett lázadó érzésével indulunk neki. Ég a zsír, szólnak a jó zenék, ijedten fordulnak felénk akiket megelőzünk. Néhány erős kilométer, kitisztul a reszketés miatti homály és a tapasztaltak rálátásával értékeljük át a dolgokat. Folytassuk csak, legyünk először csak okosak, aztán bölcsek és még bölcsebbek. Erősen lihegő orákulumig érdemes elmenni. A zen és a pszeudoanarchizmus határáig. Az után a pont után nem képes az ember komplex témákkal foglalkozni. Nihilista. Az önsajnálatot kiszorítva lefoglalja a túlélés öröme.

Nem jutsz át, nem negednek ki, előre mennél de csak helyben toporogsz? A melóhelyed börtön, az otthonod nyers pszichodráma ok és okozatok nélkül? A gyerek nem tanul, a kutya nem szobatiszta, a férjed/feleséged nem mindenben felel meg a szerinted minimális elvárásoknak? Te sem felelsz meg? Ráadásul mindezt mindeki üvöltve bömböli világgá, hogy már lesütött szemmel kerülöd a szomszédok pillantását? Az időjárás angol, a fegyelem mediterrán, a gyerekek gazdag amareikai tinédzserek, te meg lesoványodott igáslónak érzed magad? Nincs jobb ötletem, minthogy hagyd ott az egész bulit legalább addig míg futsz egy...kicsit. (Ne állj meg, addíg fuss amíg a leked helyett a tested nem kezd fájni!) 

A harag pont arra való, hogy ilyenkor igénybe vedd. Nagyon fontos forrás, önvédelmi, elemi, elfojthatatlan. Ha megpróbálod, csak kitolsz magaddal. Alapfunkciója az, hogy akadályoknak, veszélyeknek némi elvakultsággal tudj nekirugaszkodni, nem megtorpanva minden apróságtól. Rengeteg stimuláns a vérben, nem túl ravasz tervek az agyban. Ezek a fő jellemzők. Sugárzik, párolog, a körülöttünk állók vagy átveszik, vagy kellemetlenül érzik magukat tőle. Olyan, mint amikor büdös az ember. Ráadásul butít, mint borra a tömény. Csak úgy kínálja magát a megoldás, a válasz mindenre, a kör. Nagggyon gyors edzést kívánok az összes önmagát felbaszni képes bajtársamnak. Kifelé, el a többiek közeléből. Aki egy kör megtétele után még mindíg dühös, annak válasz mindenre, a kör.

Ha jó a kedved dobbants nagyokat...mindíg is rühelltem ezt a nótát.

Ha örülsz, örülj neki.

A szeretet a végén kerül sorra. Csak a szeretet tehet képessé arra, hogy a fájdalmat is felül tudd írni. Ha nincs szeretet, a fájdalom megállásra késztet, csak a szeretet vesz rá tartósan arra, hogy akár fájdalmat is okozz magadnak. Mert azt okozol. Tetőtől talplig, velőtől bőrig fájsz. Azért, hogy amit annyira szeretsz, abból még többet kaphass. Ne szégyelld, hogy ami iránt érzed épp nem egy személy, ebben az esetben egy sport, egy állapot. Ez lényegében a világ és a te helyed benne. Szeretni lehet bármit, mindenkit és mindent. Azok meg visszaszeretnek, küldenek neked egy pöttyöt a teremtésből vagy közömbös képet vágnak. Esetleg némelyik felbassza mágát rajta, mert nincs olyan hangulatban. De az nem a te gondod.

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://oberwaldmeister.blog.hu/api/trackback/id/tr2712911037

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.