Futóedzés, versenyek

Futóbolondok és kalandjaik

A többiek

Egy futó szociális élete és néhány cipő

2017. július 05. - Tompahawk

Buffout barátom jelentkezett be a hétvégére. Buff számára a szivárvány összes szine barna és zöld. Kivéve, ha végre terepen lehet, mert akkor rózsaszín. Akkor olyanokat is mond, hogy "szép". Elég bizarr egy ember szájából, aki hat perce még - a város határain belül - minimum rohadéknak nevezett minden autóst, kutyást, biciklist és közlekedési lámpát. A vadonban azonban megenyhül. Egyszer a hegyekben, nem túl fenn azért, talált egy defektes bicóst. Benga nagy defekt volt, legalább négy lyukon szelelt a belső. A fickó pakolta a köveket súlynak, ám azok erre abszolult motiváltalannak bizonyultak. Az előrejelzés szerint foltonként öt percet fog állni a rongyos belsőjén, mire feladja és letolja. Buffout leszaladt neki a boltba. Négy kilométer le, négy hegynek föl, hozott egy belsőt. Aznap este ugyanezt a csókát már szikkadt vén fasznak nevezte, csak mert előtte állt sorban a citromfagyijáért.

Buffout alapvetően gonosz, csak ahhoz nincs kedve, hogy ezért mindenki útálja. Próbálja hát ezt ártalmatlan irányokban kisugározni, hogy amikor a főnöke, felesége, kollégái körében tartózkodik, egyszerűen csak kiállhatatlan, morgós embernek higgyék.

Buffout a következő két alapcsoportra osztotta az erdei futótársadalmat.

Aki szembe jön az sporttárs, haver, aki meg velünk egy irányba halad, az ellenfél.

Legyen az babahordozót tuszkoló hősies anyuka, botos néni vagy esőkabátban dunsztolt ovodáscsoport, ők már az ellenfél kategóriájába tartoznak. Megelőzendőek. A megelőzés folyamata analízis, reprodukció, akció. Az analízis fontos lépése Buffnál, hogy alkalmas negatív jelzőt találjon és lecsekkolja a cipőt. Csontropi, Térdesgeci, Csámpásördög, Gúnárarcú, Himbilimbi, Rémültszöszi, Nyamvadt, Vörös Fejű Gyíkharcos, Gombamilliomos, Mosotthajú, Nyegle, Szamóca, Nyamvadt. Mindenki megkapja a magáét. Aki hosszút kap, az a tisztelet jele. 

Hétvégén benézett, hogy van e kedvem futni egyet és dumálni arról, hogy ki mekkora tapír. Volt.
Csatlakozott még Krisztián, a futószent. Orvosit próbált végezni, nem jött össze, túl jó volt hozzá. Elment a logisztika irányába és most, ha lenne autója, Mercedes terepjáró lenne. De nem vesz. TAO alsógatyákra, alpesi ultrafutásokra, triatlonbringákra és csiricsáré cipőkre veri el a pénzt amit a másodállásából keres. Mert főállásban: futószent. Olyasmi, mint Szent Kristóf, csak csípőig felvágott gatyában. Ő a hétküznapokban is képes olyanokat mondani, hogy "vérpezsdítő". Penge lenne, ha zsenge lelke ebben nem akadályozná. Mert bár a hajókötél renyhe gombolyag csupán vádlija mellett, szíve akkora, hogy folyton megszívja magát vízzel és ez lelassítja. Egyszer meglátott egy szomjas, piszkos, idős biciklist és hazaszaladt pénzért (2*2 km városi parkour, intervallum), hogy egy citromfagyira megvendégelhesse. Majd az összes kis gyanús tekintetű lurkót a fagyizóban. Buffoutot a sor végén akkor ott nem merte megszólítani.

Úgy terveztem, hogy már az erdőben találkozzunk, ahol Buff kiegyensúlyozott. Így, amikor Krisz betipegett nem buzizta le. Úgy indultunk neki, hogy nem egymással foglalkozunk. A többiekkel.

 

cipok.jpg
A Többiek Cipői / Fotó: mimida

 

Buff Nokedlinek nevezte a csajt. Hosszú fehér drót lobogott körülötte és még a markánál jobb helyet nem talált a telefonjának. Lassú, elnyújtott, szomorú szám szólhatott belőle. November Rain, Purple Rain mash-up. A lábak hóbortosan keresgették az egyenes irányt a szemmel láthatóan elhanyagolt felsőtest alatt. Az a szerencse ezzel a kritikus pöccsel, Buffouttal, hogy szűkszavú. Meg, hogy még a legjobbak is megkapják a legrosszabbat. Hidd el, ők még szeretik is. Tehát a csaj megússza annyival, hogy Nokedli. Krisztián más, ő dagad az elismeréstől. Számára a profi futó szinte érdektelen a kezdő hősökhöz képest. Ő azokat tiszteli, akik elkezdik, akik belevágnak. Mert ma még Nokedli, Krumpli, Brokkoli, holnap meg nymoja az ember a lájkot valakire, akiről azt sem tudja, hogy ugyanaz. Krisztián legszívesebben megveregetné a vállát, de nem szeret izzadt embereket tapicskolni. Azt se szereti, mikor őt, szóval mással sem. Mondom, szent, tartózkodó szent. A csaj lábán Asics a középső polcról, akciós a Szupersportban.

Gyroszos. Három hónapja edz, heti háromszor a helyi dzsimben. Spanolt a trénerrel, az meg kiküldte futni. Hasra még nem dolgozik, vagy igen, de még étkezésszinten nem. Buff dobbant, előz ezerrel, közben benézi a futócipőt. Nike a heyli outletből. Kirsztián kitartást és renszerességet kíván neki, szerencsére csak gondolatban.

Egyetemisták. Bikás vádlik, teniszzokni, négycsíkos adidas futócipő, gyűrött póló, előzőleg aludtak is benne. Tudnák kenni, de párban vannak, így aztán inkább informatív, mint kemény az edzés. Krisz elégedett, így kell okosan. Nem kell mindíg úgy menni a menteszélnek, mint...

Pimpa ott ni! Buffout bélyegzi meg az előttünk nyargaló középhaladó harcost. Kicsit még párnás itt ott, de már látszik, hogy rá van kapva. Hogy az lesz belőle amit akar. Krisztián csak azért veszi fel a tempót és fut utána, hogy megáldhassa, mert a jó úton haladók kedvesek egy hozzá hasonlatos jómódú szent szemének.New Balance Cipő, szakember tanácsa alapján.

Csontrakéta egy hatvan feletti szenior. A jel, hogy van jövő, lehet és kell folytatni.Saucony Trail cipő, kényelmes, nagy, oktondi bokréta a cipőfűző.

Töltöttke két másfél kilós súlyzóval nyomja. Ráadásul megfeszül, próbálja tartani Krisztián tempóját, aki ettől meghatódik és visszafog, hogy együtt, egymásra mosolyogva tegyenek meg pár métert. Buffout megjegyzi, hogy émejeg, pedig nem is evett epres Power Gelt. Mielőtt kitaccsolna, eltrappol Krisz mellet, érezhető a rosszallás a talajérésekkor.

Egy egész futócsapat után fordulni az avarszagú ösvényen olyan, mint amikor benzinkúton eléd kerül két busznyi turista a kasszánál. Van mit szkennelni, mást nem is tudsz tenni, míg átjutsz rajtuk. Nemtől függetlneül úgy fogod magad érezni, mint egy építkezés előtt elhaladó menedzserasszisztens. Krisztián után cuppant is valaki, erre Buffout végre lebuzizhatta. Minden másidik ember Asics, 30% Saucony, Brooks. Egyre több Salomon. 

Ötujjas cipőben futni olyan mint fekve biciklizni. Megosztó. Két ilyen arcal az oldalamon inkább jegelném a témát amint szemből elnindzsázik egy ilyen mellettünk. Vibram...cipő e ez még, vagy már zokni, nem tudom. Krisz szerinr javítjá a futótechnikát, Buff csak annyit vet vissza: "De milyen áron?". 

0000199682827_1_ek.jpg

Vibram Five Fingers Nindzsáknak hansúlyosan rövid esti lopakodásokhoz / Fotó: eschuhe.de

 Az a csávó ott, aki úgy himbálja a felsőtestét, mint aki attól fél hogy bebokszol neki az erdő, a Balhés. Elég jábor képe van pedig. A zsák nem üt vissza, de az elhanyagolt kardió igen, nem pótolható azzal, ha felcsapott kapicnival nyomjuk. Meg egy böhöm nagy beats fejhallgatóval. Meg gagyi gatyában, többgenerációs futócipőben. Krisz lazázik, likeot mutat, meg gesztikulálja, hogy gyerünk, keményen. Buff élénkül, hátha a gyerek visszaköt, és lesz valami, de az beéri annyival, hogy nem reagál a biztató szavakra.

16649409_270849493345375_5795692116767733678_n.jpg
Krisztián egyik cipője / Fotó: T.

 

A kutyás kretén az út jobb oldalán, aprótestű ebe meg a balon. Buffot küldjük előre, jobb a szeme, hamarabb kiszúrja, hogy van e köztük flexipóráz. Még csak le sem anyázza, amikor kiderül, hogy igen. Ez annyira...szerinte ez már a legalja. Legyint, ami nála a tapírság mesterfokozatáért járó elismerés. Minősíti az esetet, a telefonhásználat. De az meg már akkora süketség, vakság, hogy fogyatékkal élőként kezelendő, gúnyon felül álló, balesetveszéjes bambaság, Úgy értem perceket, órákat élünk meg megszámlálható mennyiségben. Hát ennyire nem számít ezek minősége? Hogy amit a Zuckerberg dizájnolt, az jelenti ezen órák keretét és benne nem lesz semmi. Görgetett repetek, amiket soha nem főzöl meg.  St. Krisztián csak arra szeretne figyelmeztetni, ha felbasszuk magunkat minden szaron, akkor csak fel leszünk baszva, ergo, szarabb lesz nekünk. Ezért viseltessünk megbocsátó, derűs türelemmel embertársaink irányában.Buff szeret felbaszva lenni, energizálja magát vele.Szerinte ilyenkor illenék azért kisgyerekek nyaka köré tekeredő spánielekkel példálózni. 

Döglötthal lógatja a kezét, ami Krisz szerint simán csak sajátos. Cukidínó a nyaka magasságában tartja a öklét, ne fikázd, lehet, hogy jó oka van rá. Védekezik. Mindkettőn stabil Nike cipő 25 perc tanácsadás után.

Csini posztolt már olyat a facebookra, hogy "break your limits", csak mert kiment az esőbe futni. Selfie per kilométerben méri a tempót és valahogy azt is eléri, hogy ne essen szét a sminkje még a táv végre sem. Krisz szerint sokat veszítenénk azzal, ha Csini és barátnői (Spuri, Nyuszi és Adrienn) nem lennének ott mindenhol. Buff nem is fizikai, inkább az online jelenlétüket sokallja, de lenyeli a témát. Majd máskor jobban felbassza magát rajta. Patyolattiszta Reebok sugárzik a lábán. 

Egy, csak egy dolog bántja a lelkem velük kapcsolatban, és az az, hogy: "Kili". Soha, érted, soha nem fogom megszokni. Valahányszor leírva látom, hallom, elektrosokként hat rám. Kérlek, csinos erdei csajok, ne kilizzetek a közelemben. Légysziköszi.

Szöcske rémült musztángként nyargal előttünk. Sárga Mizumo Shockwave Special veri a port a lábán. Könnyű, gyors és drága. Nem túl tartós.
Buffout könnyített Icebug trail cipőt húzott, épp teszteli, így nem szalasztja el az összehasonlítás lehetőségét. Tudom, hogy kedveli szöcskét, kicsit irigyli, mert fiatal még, jó felépítése van. Biztosan foglalkoznak is vele, így ha nem égetik ki néhány év alatt, az lesz, ott fut majd ahol akar. Krisz is emelkedett hangulatban...marad, vagy, ha lehet, még emelkedettebbe emelkedik. Csendben haladunk el mellette, akárhogyan csapodja is a murvát, még nincs itt az ideje. A csend Buff részéről gyász saját fiatalsága fölött, Krisz némasága az ünnepélyességet közvetíti. It kezdem el várni, hogy vége legyen.

img_5120-1024x768.jpg
Buffout cipője / Fotó: http://www.mudrunguide.com

 

És ott vagy te, veled nem bírunk. Könnyedén rázod le rosszindulatú cimborámat, még Krisz sem ér utól, hogy lekesedhessen érted. Elhúzol előlünk, magad mögött hagyod a negatív megjegyzéseket, a kéretlen kritikát, de ugyanúgy lekopik rólad a talmi csillogás és tömjénfüst helyett egészen más szagot árasztasz. Nem foglalkozol a trollal, és a hízelgők sem adnak energiát. Neked mi vagyunk a többiek, megnézed a cipőinket, magadban hülye neveket adsz nekünk és haladsz tovább utadon. 

Mellesleg a bal zoknidat kifordítva vetted fel.és rád férne egy jobb cipő.

A célegyenesre úgy furdulunk rá, hogy unjuk egymást. Nem így szoktuk, így is kell néha, hát most kipipálva. Buff jobbra el, Krisz még maradna dumálni a pulzusalapú edzésről, térít, de nekem is lépnem kell. Időre megyek innen el, hogy valahol végre egyedül kifuthassam magam.

6+1 Tapasztalat összegzése

Fuss ész nélkül, máshogy nem fog megjönni

A 2017 felénél...Teljesen mindegy, hogy 2017. Öt éves vagyok. Öt éve költöztem ide és kezdtem kivörösödött fejjel az erdőben rohangálni. Mackónadrágban, kapucnis felsőben, ahogyan arra a Rocky-ban is volt példa.
Nagyon fontos dolgokat tanultam meg ez alatt az idő alatt arról, hogyan kell a minket alkotó összes szart egy irányba állítani, és csinálni belőle egy old timer Porsche-t.
Az igazi old timer soha nincs kész, ez garantálja, hogy vannak még vele tervek, van jövője.

Miközben bütykölgettem, a következő jótanácsokat rögzítettem, hogy csináljak belőle egy 6+1 el kezdődő című posztot.

sportograf-74730499_lowres.jpg

Arról, hogy nem szabad túltolni

Told túl. Baromság, hogy ne. Csinálj annyit, amennyit akarsz és tegyél még hozzá. Minden józan érv ellenére is menj ki. Ha kiröhögnek, akkor is. A "nézd azt a hülyét!", azt jelenti "de fasza a csávó".

Meglátod majd, hogy mennyire nem szabad túltolni. Anélkül viszont, hogy legalább néhányszor túltoltad volna, honnan tudod mikor is van az nálad?
Próbáld meg elfelejteni a "sál, sapka, kabát" komfortzónáját és szökj, lógj el futni. Maradj benne, fordulj el balra, térj le, fedezd fel. Aztán szenvedd meg büszke fájdalommal.

A hidratálás

Ha kiszáradsz, nem bírsz, ha megszívod magad, kulacsot csinálsz a gyomrodból, erős hosszú futásnál ez még meg is taccsoltathat. Ez tulajdonképpen ennyire egyszerű. Verseny, terep, időjárás mind meghatározza, mivel készüljön az ember. Emiatt aztán külön tudomány, iparág és vallás épült köré.
Vannak a sokvízhívők, ők akár egy fürt szőlő, még egy félmaratonra is három literrel készülnek. A folyadékok szinei alapján rozé, zalagyöngye és kadarka.
A szárazfutók pont az ellentéte. Rohadt gyorsak, leszárítják magukat a verseny előtt és kenik, mint az idióta. Félmaraton alatt semmi pia. Nagyon fel kell készülnie annak aki erre az útra lép.
Az igazán őssziklakeménységűek keréknyomokból isznak, nyers hagymát harsogtatnak a hajnal háborítatlan csendjében és csipkebogyót tolnak desszertnek.
Én temetőkbe járok. Tisztelettel kikapcsolom a magnómat, lekapom a fejemről a kendőt és nem futva megkeresem az első kutat. Az a plusz előnye, hogy a temetők általában szépek. Benzinkutak, források, éttermek, klubházak mind nagyon kedvelik, amint belátogatok és hálás és enyhén bűnbánó.tekintettel fogyasztok. Aztán kiszellőztetnek minden bizonnyal.

Az evés fontossága

A futó számára az evés pontosan annyira fontos, mint a földön élő összes beles élőlény számára. Odafigyelni? Mire? 
Hát arra, hogy olyan étávagyad van, mint egy hetek óta low carbon tartott mangalicának. Ha üres a hűtő, a rácsokat meg a fényt eszed ki belőle. Ezt valahogy kordában kell tartani. Kell, hogy legyen szabály. Van. George barátom, aki minden egyéb terülteten pontos és részletes, ehhez a témához csak annyit vet oda:

"Ha nem eszel szart, oké."

Próbáltam már posztot gondolni e köré is, hogy 6+1 dolog amit ha megeszel, szart eszel, alcímnek meg, hogy "hiedelmek" vagy ilyesmi. De nem ment. Ez annyira egyszerű, hogy aki nem érti, az is érti, csak beszélgetni szeretne róla. Ez nem 1x1, ez a szopás reflexe.
Mindenki tudja mik azok a szarok, olyan finomat kell enni, amiből nem baj ha sok.

A terv

Valakitől edzéstervet kapni nekem olyan, mintha beleolvasnék a naplójába. Kedves naplóm, ma futottam laza három kilométert...eh, inkább csináld. Az edzésnek kell, hogy legyen koncepciója, célok, hasonlítgatások, de akad elég idő mindezeket spirálfüzet nélkül is az agyban rögzíteni. Próbaképp: Van 24 órád bemagolni a következőt:

Heti minumum 80 km. Szerda intervallum. Péntek hosszú 25, Vasárnap Dombok.

Ha az ember képes ezt megjegyezni, nem igazán látom értelmét excel táblázatot vagy spirálfüzetet nyitni neki. Szeretem leírni a hét történéseit, de az edzésnapló, az edzésterv ennél egyszerűbb, inkább koncepció, mint részletes program. Tudom, csapatok, klubbok esetében, amikor edző nevel futókat, enélkül nem megy, de egy önedző futó esetében...neki annyi ideje van használni a fejét, tervezzen azzal.

Amikor azt mondják, hogy...

csobb.jpgAzok ők, te más vagy. Te tudsz teli hassal futni, neked nem kell drága cipő, ne melegíts be, a nyújtás pedig csak csajos furfang, mint a dekoltázs vagy a rövid szoknya. A vese, máj szereti a nagy mennyiségű táplálékkiegészítést, a túladagolás csak mese, nem akarják (tudjukkik!), hogy gyors légy. Titkolják előled az unikornist, amit csak 1200 mg Magnézium és 1600 mg Kalcium plusz vitaminok elfogyasztása után pillanthatsz meg. Hőségben túlöltözni fogyaszt, ha androiddá építed magad és kapcsolódva maradsz az internethez, annak a motivációhoz van köze. Ne figyelj oda másokra. A futás önjavító folyamat. A fosás, a vesegörcsök, a fájó máj, akikre hallgass. A húzódásaid, horzsolásaid, feszülő szalagjaid (éjjel merev terpeszben a WC-re) legyeenk azok a havereok, akiknek megfogadod a tanácsait.

Fotó: Frank Neumann

A pihenés

Futócimbik, akik olvasnak bibliát, arról tájékoztattak, hogy a fejlődés nem akkor történik, amkor épp fullba nyomom a kretént a downhillpályán felfelé, hanem mikor mindezek után jól betápolva a Bates Hotel előtt horkolok a szófán. Ebben van ráció, de hogy egy erős edzés utáni napon pihizni kéne, nem hiszem. Futni lehet turisztikai jelleggel, csak úgy.

Ha a kedv megvan, ne tartson vissza, hogy valami leszikárodott csóka irt egy könyvet és szerinte neked most döglened kéne.

Ez végül is uyanaz, mint a túltolás, uccu neki, majd pihensz, ha lesérülsz, lebetegszel vagy hirtelen betesznek egy meetinget este hatra.

img_1407.jpg

+1: Ne vajvékolj

Az igazán elegáns az, amikor egy sárlavinát leporolva a vállunkról mindenkit megnyugtató mosollyal látjuk el a kígyómarást a lábunkon, csupán egyhén verítékezve a malária okozta láztól. Mindeközben ügyelünk rá, hogy megnyugtatóan hassunk környezetünkre. Eddig eljutni nem egyszerű, kezdetben meg kell elégedni latyakos lejtőkön való hemperedésekkel, kósza szúnyograjokkal, szedertetoválással. A méhek is lustábbak, mint hinnénk, órákig kellett rázogatnom egy kaptárt, hogy legalább picit megkergessenek. Nagyon sok bajt kell keresni ahhoz, hogy vélgül...ninncs is végül. A bajkeresés folyamatos és lényege a bajokkal szembeni immunitás kifejlesztése. Nevetve végignyargalni egy csalántelepen sokadszorra már nem is annyira...izgalmas, a nevetés valahogy erőltetetté válik. Aki az erdő mélyén kajtat, fel kell készülnie: bele fog lépni, meg fogják csípni, rá fog esni, be fog menni a ruhája alá, véresre fogja dörzsölni, meg fogja ilyeszteni valami. Csak ne vajvákolj, készülj fel inkább. Csibészes toppantás a lovak kupacán, tacss a pocsolyában, le a nyaktörőn, vadkankergetés a kukuricásban. Menekülés traktoros elől, boka fordítás zsámbékos mezőn, szabadonengedni a tanyasi kuvaszt, vörösen lobogva áthágni a karámon. Tarlóhasas, árokugrás a siker esélye nélkül. A bőr és a kavicsos lejtő súrlódási együtthatója izzadtan és szárazon mennyi is? Mosatlan gyümölcs, ismeretlen bogyók kóstolása, pióca és kullancsetetés, róka nyomonkövetése vadeperízlelgetéssel. Rajta, hogy amikor az igazi baj megérkezik hidegvérrel és tapasztalattal tudd kezelni.

 

 

 

 

Futás reloaded

 

Hát végül is megkaptam.

Elég makacs ember vagyok, sokáig kitartottam régi, apró, heteket kibíró aksival ellátott telefonom mellett. Az még telefon volt, nem zsebszámítógép, telefonszerű gombokkal, éppen hogy nem tárcsa volt rajta. Nem maga a készülék volt régi, hanem a típus. Sokat biciklizem hegyekben, előfordul, hogy nem én győzök. Hol sebek, hol szakadt ruhák, hol költséges károk a bringán. Volt már ripityára tört telefon is a hegy trófeái között. Nagyon büszke voltam akkor előrelátásomra, mert csak egy filléres kis bigyó ment gallyra, nem pedig egy három napos sorbanalvás árán megszerzett vagyontárgy. Nagyjából ez az egy érvem volt, hogy ne váltsak okostelkóra. Ennek az egy érvnek volt igazságtartalma. A többi, hogy szerintem a digitalizáció szennyezés, hogy elnyomja a kreativitást, az aktivitást, a tisztánlátást és a szociális életet torz szmájlipuppogtatássá, youtube-video mutogatássá zülleszti csak szubjektív vélemény.

wp_20170101_09_37_22_pro.jpg

A net roppnatul intelligens emberek terméke. Csak úgy mint az atombomba. Kifejlesztésükkör olyan nagyszerű ideák jártak a tudósok, mérnökök fejében, mint az energiaválság vége, világbéke, légkondícionált sivatagok és fűtött sarkvidékek. Az világhálót is úgy képzelték, mint a tudás megosztásának eszközét, ahol egy okos gondolat pillanatok alatt rengeteg okos ember fejében kezd még okosabb tervek megvalósításába. Nem csak a macskákkal és a kacsacsőrű főemlősökkel nem számoltak, az ostobásággal sem. Hogy a technológia kiábrándítóan semleges és épp annyira alkalmas hülyeségek terjesztésére, mint tudáséra. Egy kutatóorvos publikációi mind adatmennyiségben, mind olvasottságban töredékét jelentik egy átlagos, hat éves BMW mellett pózoló, enyhén túlsúlyos autónepper facebook oldalának. A friss hírek mellé Justin Bieber is beerőltetni magát. Ott villog a "punch the monkey" banner alatt, képtelenség így a majomra célozni. A pszichológiánál sikeresebb az ezotéria, a helyes táplálkozás helyett zsírburgert rendelnek vagy fényevő szektákba szerveződnek a felhasználók. Egy álhír és újra pusztít a kanyarójárvány egy rossz helyre tett lájk és kirúg a főnököd.  Az ostobaság szenzációhajhász, és sokkal jobban vonza a tekintetet. A szaklapnak inuló világháló mára egy gigantikus, reklámsúlytotta bulvárújság, ahol az információt mázsás seggekről készült manipulált fotók alól kell kibányászni. Tudom miről beszélek, ebből élek. Vannak pozitív aspektusok azért. Túlélő (városi) bringázás közben például jó arra gondolni, hogy nyolcvan feletti gyengénlátók, iskolák környékén SMS-t olvasgató propellerszülők, konditerembe sietve facebookoló trendi irokéz kertitörpék, munkába törtető középvezetők, buszsávban előző kommunikációs tanácsadók helyett nemsokára okos számítógépek vezetik majd az autókat. Nagyobb biztonságban leszek. Jó, hogy a világtérképet nem pépesített erdőkre nyotatják. Jó, hogy a VW autóknak olyan alacsony a károsanyag kibocsátásuk. Jó, hogy vannak epic fail videók, epic win videók és ha nem lenne russian fail, az oroszokat is jobban utálnám főgeci elnökük miatt. Jó, hogy az időjárásért nem kell kinézni az ablakon és ha meg akarok bántani valakit elég belogolni a troll accommal és beleböfögni valami blogra, hogy a posztoló egy kretén, mer én mást gondolok.

wp_20170104_15_23_12_pro.jpg

Egy valamiben voltam biztos, hogy előbb utóbb engem is maga alá temet, beszippant és emészteni kezd a digitalizácó szörnye.

Minden erőfeszítésem ellenére bekövekezett a születésnapom és mivel nekem még nem volt, kaptam egy okostelefont. És nagyjából második látásra megszerettem. Nem estem bele, mint mondjuk annak idején a feleségembe vagy az első Commodore 64-esembe, de mindjárt tudtam, hogy jók leszünk együtt. Cipősdobozból és régi ruhákból kis házikót építettem neki és vettem egy picurka teáskészletet. Fiam megmutatta a legofntosabb appokat, lányom felragaszotta a védőlapot a képernyőre, feleségem pedig létrehozta az első kontaktomat, őt. Zenéket költöztettem rá, lett futóalkalmazásom is. És onnantól már semmi sem a régi.

Tulajdonképpen én is hibás vagyok. Az ultrafutások miatt igyekeztem egyre hosszabb távokat megtenni edzés gyanánt, azt meg ugye nem úgy, hogy háromszázszor körbefutom a házat. Szép helyeken, felfedező módban nincs unalom. Igen sokszor sajnáltam, hogy amit látok, megélek nem tudom megosztani. Festői panorámák, romantikus falucskák, hűs vízű temetői kutak, patakok, ösvények, fű, fa, virág amerre csak járok. Mivel  futóként jóval csendesebb vagyok egy átlagos grillező családnál, a természetet is sikerül kilesnem olykor. Őzek, verekedő sasok, nyulak, döglött borz, rókák. Az időjárás pedig gondoskodik róla, hogy soha ne lássam kétszer ugyanazt az erdőt. Sokszor úgy érzem magam, mint akit giccsbe akarnak folytani. A giccs pedig szereti láttatni magát, megosztásra késztet. Állítólag az emberek hatvan százaléka az utóbbi évbekben csak okostelefonon keresztül néz naplementét. És ennek nem az UV sugárzás az oka. Lehet, de tényleg csak lehet, hogy ezt megemlítettem otthon és erre fel váltam végül születésnapom alkalmából interneten nyomonkövethetővé.

20170108_111327_1.jpg

Voltam is mindjárt fényképezgetős túrafutásokon. Egészen addig jó is ment, amíg fotózás közben le nem előzött valaki. De ne szaladjunk ennyire utána, már az elején adódtak...különbségek. Például, hogy a zsebszámítógép nem fér el egy futónadrág zsebében. Vannak megoldások erre a problémára, látni embereket karjukra szíjazott szinestelevíziókkal vágtázni Black Friday nélkül is. Otthon, azonnal hozzáférhető módon feleségem egy rózsaszín sport övtáskát is fel tudott ajánlani. Pont belefért a cucc, nem lötyögött és volt olyan felsőm, amit úgy rá tudtam húzni, hogy ne úgy nézzek ki mint aki kirámolt egy Barbie házat. Isméltlem, a rózsaszín övtáska csak ideiglenes megoldás volt a kipróbálás miatt és egyáltalán nem látszott. Azóta beszereztem egy férfias ciklámen verziót. Csak vicceltem. Egyszerűen betűröm a telkót a surranó szárába és ráhajtom a kapcarongyot. :P

Minden maradhatott volna így, a maga gicces, ciklámentáskás vagy surranós világában, ha meg nem előzött volna egy arra méltatlan csóka. Egyébként néhány olimpikonon kívül mindenkit méltatlannak gondolok erre. Mert csak. Mer hülye vagyok, de ha nem lennék, nem menne így, így aztán inkább vagyok hülye, mint normális, mert normálisan sokkal unalmasabb. De mindegy is, a psztichoanalízis majd a következő poszt témája lesz. Lírában. De most vissza az eredeti vonalhoz, ahol is realizálódott bennem, hogy a kütyü lelassít. Nincs mese, használjuk hát úgy, ahogy high tech cégek végtelenül demagóg reklámjaiban látni (ahol a tech nem blokkolja, hanem serkenti az aktivitást..valahogy), applikációkat futtatva, színes kijelzők fényözönében nyargalva, mérve és friss hónaljszőrtelenítés után ujjongva a levegőbe csapva. Amíg nem volt ilyenem, mindíg azt gondoltam, idegesíteni fog, ha valaki, különösen, ha az a valaki egy szoftver, beleszól majd, hogy milyen gyarsan fussak. Merthát hogy jön egy ismeretlen nő ahhoz, hogy minősítsen. De nem így lett. A hosszútávfutó magányossága nem csak egy frázis. Igenis létezeő, legalább annyira konkrét dolog, mint a hosszútávfutó éhsége csak annál sokkal romantikusabb a hangzása. Noszóval, egyáltalán nem bántam, hogy kilométerenként megszólít valaki, összegez, értékel. Némi biztatás, dícséret azért jól esett volna még a free verziótól is, talán a prémium azt is hozza majd. Tiszta időben, tök egyenes utakon jól futottam, ha felhős erdőben kanyarogtam egy teknős került a vonatkozó kilométer mellé. Mert pontatlan szegény, még szerencse, hogy versenypályákat nem ezzel mérnek ki. Térképre rajazolva GPS koordinátáim vonalát épületeken török keresztül, autópályákat ugrok át, vizen járok. Mindezt feltölthetem a netre, facebookos barátaim már akkor lájkolhatják, amikor még vissza sem állt alapjáratra a pulzusom. Szeretem gyújteni a kedvenc útvonalaimat, amelyek így albumba rendezhetőek, neveket adhatok nekik, ajánlhatom őket másoknak. Rekordjaimat is sokkal akkurátusabban tartja nyilván, medálokat biggyeszt melléjük, motiválni próbál. Sokmindent megtesz, amit eddig nekem kellett megtennem. Edzési naplóm siralmas macskakaparás online accountomhoz képest. A távolságok bár pontatlanok, legalább nagyjából ismertek. Kapok emaileket, hogy megállíthatatlan vagyok, hogy rekordokat döntök és hogy upgradeljek permium csomagra. Megy hogy egy ekkora profinak a profi verzió feküdne jobban.

 Játék ez. 

 

Utazás a szívem körül

Amikor megelőztem önmagam

Éreztem, jó évem lesz. A téli felkészülés zavartalanul telt, az év első versenye már mögöttem. Egyéni csúcs lett. Utána nagyjából tizenöt percig csak feküdni tudtam. Még ülve is szédelegtem. De megvolt, fontos pszichés blokkot törtem át, szintet léptem. 

Felkészültem. Sokat leadtam a súlyomból is, hetek óta speciális diétán vagyok, az edzések alapján további rekordok várhatóak. 

A második verseny volt abban az évben, akkoriban még magnézium, L-Carnitin és vitamintúladagolással kísérleteztem. Kávéztam, sorban álltam a WC előtt, kávéztam, sorban álltam. Csúcsformában. 

10 km futás. Egy rohadt sprint az egész. Két kilométer után kialakul a mezőny, csoportba állok. Tudom, hogy ha nem előzöm meg az előttem lévőt, végig azt fogom olvasgatni, hogy "Zublin". Megelőzöm hát csókát. Egy "A gyerekekért futok" és "Technika az életért" felirattal nehezebb dolgom van. Nagy a por, ha nem muszáj, azt hiszem jövőre nem ide jövök. Léna fut előttem. Ismerem, csinos csaj vasbeton lábakkal. A legjobb. Alig 150 méterre tőlem. Porolok utána. Úristen de jó vagyok! A nyolcadik kilométernél elkezdem nagyon küldeni. Ami csak maradt bennem, azt mind belerakom a hajrába. Utolsó kilométer, mi ez, kimerültem? Lassulok. Minden erőfeszítésem ellenére lassulok. És az erőfeszítés...mióta kell ennyire erőltetni?...miért lett olyan sötét? Ott a stadion, kétszáz méter a célig. Eső lesz...mi olyan nehéz...fekete, fehér.

Egy csoport nézővel birkózom, kiegyenlítetlen a küzdelem. Csúszós testem előnyt biztosít. Még mindig minden fekete és fehér. Valami csellel sikerül földön tartaniuk. Nem engednek felállni. Könyörgőre fogom, aztán sötét lesz. Megkönnyebbülök, kilélegzek. 

dscf3785.JPG

Amikor néhány perc elteltével egy mentőautóban feküdtem és a karomba döfött tűvel itattak, már sejtettem, hogy aznap nem döntöm meg a rekordomat. Vérnyomást mértek, cukoroldatot, elektroliteket, vitaminokat kaptam. A mentős szerint összeomlott a keringésem. Mondtam, hogy köszönöm, jó volt így együtt de most már lépnem kell. Nem engedtek. Mivel egy kicsit én is meg voltam lepődve új szuper-képességemen, beleegyeztem, hogy a közeli kardiológián tanulmányozzanak. Íme az ember, aki előre kirohant önmagából. 

Kicsit csalódott voltam a befuccsolt verseny miatt. az ambulancián csipogó, villogó orvosi műszerek egy darabig lekötöttek, aztán unni kezdtem. Vártam, hogy végre jöjjön valaki aki majd mond valami olyasmit, hogy legközelebb igyál többet, egyél valamit ami energiát ad. Sikerült elérnem a feleségem. Elmondta, hogy ezt ő előre látta, ennyire hülye felkészülés nem is vezethetett másra. 

A szívem ultrahanggal vizsgálták, nem találtak semmi aggasztót, egészséges, kicsit nagy sportszív. A tüdő tiszta. A páciens élénk, egészséges, tettre kész. Kicsit tart felesége haragjától, de nem mutat összeomlott keringésre utaló jeleket. Ő nem, vérképe viszont igen. A Troponin nevű fehérje rohadt magas értéket mutat.

Troponin-T, Troponin: A szívizomból felszabaduló egyik fehérje, amelynek szintje megnő a szívizomelhalással járó betegségekben (infarktus, koszorúér-betegség). A normálértéke 0,1 ng/ml alatt van.

dietless.hu/

Infarktusom van. Mondta a doktornő. Szerintem nem, mondtam én a számmal, igazi meggyőződés nélkül.

Ultrahang, semmi gyanús. 24 óra monitoron. Valahogy másképp képzeltem. Az hittem, egy infarktusos valamennyire azért legyengül, megviselt. Én szívesen lefutottam volna még egyszer azt az átkozott versenyt. 

Az a rossz az ál-infarktusban, hogy pont ugyanazokat a vizsgálatokat és szobákat járja be az ember, mint a valódi betegek. Az intenzív osztályon kétágyas szobába kerültem, meg volt tiltva, hogy felkeljek az ágyból. Szerencse, hogy a magnéziumdiéta tisztára pucolt még reggel. Behoztak mellém egy németül nem beszélő arab beteget. Mosolygott, nem igazán értette miért is van itt. Elnézegetett engem és csodálkozott, miért került sportkórházba. Fájt a válla, behozták. Ezek szerint sportsérülés. Csak arra nem emélkezett, hogy sportolt volna az elmúlt 15 évben. Az ápoló hiába ismételgette neki, hogy "Herzinfarkt!", csak mosolygott. Próbáltam segíteni, angolul értett egy kicsit. Eleget ahhoz, hogy a "Heartattack" szót már felfogja. Megnyúlt az arca, először sápadttá, majd vörösessé vált, abbahagyta a mosolygást és együttműködővé szelídült. A monitor csipogott, ápolók jöttek, elvitték valahová. Túlélte, később még láttam itt ott vizsgálatokra várva.

Félóránként ellenőriztek, vérhígítót  kaptam infúzión. A monitor nem mutatott semmi rendkívülit. Alacsony a pulzusom, 45-50. Maximum 55 amikor a szökésemet tervezgetem. Az ápoló szerint sportolóknál ez normális. 

A doktornő alapos. Nem szeretne az utcára engedni anélkül, hogy rá ne mutatna valami elhalt szívizomkötegre, beszűkült érre. Kikerülök az intenzívről. Egymást érik a szoftosabb vizsgálatok, szűk gépekbe dugdosnak be, bedrótozva biciklizek, ultrahang naponta többször is. Hordják a vérem a laborba, Új szoba, új szobatárs. Átszállításkor tusakodunk kicsit a kerekes szék miatt, menni akarok végre. Nyerek. Jól esik járni 24 órányi henyélés után. Terheléses EKG, kontrasztanyagos röntgen, MR. Minden oké. Három újabb nap, minden eredményem rendben, vérképem is nomalizálódik. 

A doktornő a szobájába hív. Mit szedek? Drogok? Anabolikus Szteroidok? Csak ami a Rossman, dm polcain is ott van. Látom csalódottságát, jó magyarázat lett volna. Az utolsó vizsgálat a szívkatéteres stimuláció. Ez már komolyabb, kockázatokkal. Mondanám, hogy egy fenét, engem ugyan nem, de már én is tudni szeretném, mi van velem. Ez  itt Németország, alaposság van, itt a kórház és a rendőr is szolgáltató. A doktornő hosszan elmagyarázza mi vár rám, még színes illusztrációkkal ellátott füzetkét is kapok. Elsápadok az ábrákat nézve. Ezek fel akarnak küldeni egy csövet a combomból a szívemig. 

Említettem már a szobatársamat. Nem azt, akinek lefordítottam az infarktusát, a másik. Pacemakerre várt, mindent tudott a szívről és amikor kiderült, hogy futóversenyről kerültem be, azonnal megtudtam, hogy a ehhez is ért. Legalábbis képes róla órákat beszélni. Feküdtem az ágyamban, azzal a gondolattal barátkoztam, hogy innentől a legdinamikusabb sportom a kutyasétáltatás lesz, miközben ő háromszor elmesélte, miként is készült fel húsz évvel ezelőtt egy maratonra, amin végül is nem indult. Amikor meglátta katéterprospektusomat, egyből mondta, hogy szerinte két bypasst fogok majd kapni. Fekete fehér. Kibírtam ájulás nélkül.

Eljött az idő, a főorvos személyesen drótozott be. Furcsa érzés volt, hogy nem vagyok ura a saját szívverésemnek. Hűséges kis izomcsomóm ismét rohant, csak mert a doktor eltekert egy kis potmétert. Aztán nagy szerelembe esések szívdobbanásai, ismételve, újraértelmezve. Bass-boosted. Egyáltalán nem fáj, de nagyon furcsa érzés. Vége lett, semmi abnormális. Elszánt, alapos doktornőm kifogyott az ötletekből. Még egyszer végigfut a laboreredményeken. A fejét csóválja. 

Másnap szabadulok. Szobatársam jól érzi magát, nála is minden simán ment, ezt háromszor is meghallgatom. Kapott egy DVD-t a pacemakeréhez, meg akarja nézni a laptopomon, szerencsére nincs optikai meghajtóm. Hal az ebéd, látom rajta, nem szeretne előtte kikerülni. Zárójelentést kap 11 óra körül, tapintható a csalódása az elmaradó ebéd miatt. Vár. Az ápoló rendes, mikor délben még a szobában találja, ő is megkapja a tálcáját. Idegesítő volt, állandóan beszélt, bypassokat vizionált a koszorúereimbe, érzelmi krízisem kellős közepén marhaságokkal traktált. Most mégis melegséget érzek, ahogy potyaebédjét élvezi. Mormogva, csámcsogva, dorombolva eszik, öröm nézni. Még telefonszámot is cserélünk amikor elmegy. Hat napot töltöttem kórházban, élményekkel, tanulságokkal gazdagabban távozok. 

A végső diagnózis sejtés. Egyetlen dolog bizonyos, semmi baja a szívemnek. A zárójelentésre kiszáradás, vesefunkció zavara kerül, A doktornőn látom, nem nyugodt. 

Sokat töprengtem utána, mi lehetett a gond, mit tehettem volna, hogy ezt elkerüljem. A következő jó tanács listát állítottam össze magamnak:

  • Igyál!
  • Ne szaunázz órákon keresztül a verseny előtti napon!
  • Ne igyál nagy mennyiségben vízhajót versenyek előtt! (A kávé vízhajtó.)
  • Ha futni akarsz, ne diétázz,
  • Táplálékkiegészítők esetén különösen igaz, hogy a kevesebb az több. 
  • Az elme lehet erősebb mint a test, de futóversenyeknél a test célba érése számít.

Azóta rengeteg 10 km-est futottam tünetmentesen. Sokkal keményebb terepeken, hosszabban, gyorsabban megyek előre. Még egyszer előfordult hasonló, épp egy éve, de még a fekete fehér rész előtt feladtam a versenyt, kifeküdtem, inkább a szégyen, mint a taligára kerülés. Akkor 100 méterre voltam a céltól. Egészen pontosan százra, mert már a stadion célegyenesében léptem ki. 

Hülye voltam? Igen. Tanultam belőle? Igen. Maradtak nyomai? Igen. Olyan tapasztalat volt, amit tíz sikeres versenyen sem szerezhettem volna meg. Mégis, jobb lett volna enélkül. 

Futóversenyek Németországban

Karlsruhe és környéke

 

Németországban, egy nagyjából háromszázezres városban élek, Karlsruhéban.
A környék futóparadicsom, a sport népszerű, egymást érik az egyesületek, klubok, sport köré szerveződő baráti körök.
Délre tőlünk a Fekete Erdő kínál remek célokat biciklizéshez, futáshoz egyaránt, északra is erdőségek, precíz mezők, gyümölcsösök és számtalan apró település.
Az év mind az 52 hétvégéjét tudnám versenyeken tölteni úgy, hogy nem kellene ötven kilométernél többet utaznom. 

Volkslauf

Népfutás, a legtöbb verseny ilyen. Bárki benevezhet. A távok általában öt és 10 kilométeresek. Az elnevezés mögött természetesen szabványok, kritériumok és garanciák húzódnak.

  • A Volkslauf hivatalos (pecsétjük van róla), időmérésre, versenyekre szakosodott cégekkel dolgozik. Ha a résztvevők nagy száma indokolttá teszi, chipes megoldásokat alkalmaznak. Ilyenkor A startvonal és a célvonal átlépése közt eltelt idő lesz az eredményünk (nettó idő). Kisebb versenyek esetén nincs chip, a startlövéstől a célba érésig mérnek. A célnál stopperes és jegyző regisztrál.
  • Ezek a futások felhasználhatók az egészségbiztosítóknál visszaigénylésre. Kapsz egy füzetet a biztosítódtól, amibe pecséteket gyűjthetsz. Futásért kapsz egy stemplit. Szűrésekért, tanfolyamokért, kurzusokért, edzőtermi tagságért is jár egy egy-egy. Volt év, hogy egészséges életformám eredményeképp kétszáz eurót kaptam vissza.
  • Külön győzteseket hirdetnek korcsoportonként. Legtöbbször 10 éves bontásban, de előfordulnak az öt évenkénti csoportok is. Az eredménylistán az én esetemben ez egy M40-es kód, ami azt jelenti, hogy negyvenes férfi. Mellesleg ez a leggyilkosabb korcsoport. Voltam olyan versenyen, ahol az első hat helyezettből négy M40-es volt. Én voltam a negyedik. Elkeseredtem akkor.  
  • Lehet, de nem szükséges előre jelentkezni, olcsó, tíz eurónál soha nem drágább.
  • Gyakran foglal magában gyerekversenyeket (Bambinilauf) és ifjúsági versenyeket (Jugendlauf)
  • Házi sütik, langyos, híg kávé, banán és tea a célnál.
  • A WC előtt rengeteg könnyűfém-mérgezéses áll sorban. A magnéziumról úgy tartják, mennél több, annál gyorsabban fut tőle az ember. 
  • Sok nagyon jó, profi futó is részt vesz, Az elsők 33 perc körül futják a tíz kilométert. 

 deck_100915_stadtwerke_volkslauf_066.JPG

Stadtlauf

A Stadtlauf hasonló a Volkslaufhoz, csak nagyobb. Általában meg is felel a népfutás szabványainak időmérés és biztosítás tekintetében. Város szervezi, lezárt utak, sok néző, verseny után élőzene, fesztivál. Mivel ez itt Németország, a fesztivál sült kolbászt és sörös vontatót jelent. Plusz vattacukor, fagyi, meg egy bazinagy felfújt zsiráf a lábai között összekoccanó gyerekekkel. Szikár, fáradt, sóvirágos apukák körül szaladgáló cukorsokkos kölykök. Általában sokan vesznek részt rajtuk (kb. 1000 fő), ajándékpóló a résztvevőknek, értékesebb díjak a győzteseknek. A rajtszámon rajta van a nevünk (ha előre jelentkeztünk), a közönség, ha szimpatikusnak talál, vagy tetszik nekik őrült irodalomtanár ábrázatunk, keresztnevünkön szólítva biztat. Az azért jól esik egy idegentől. (erről jut eszembe, kell egy sportszemüveg)

Nevezetesebb versenyek, maratonok

A maraton mint városi verseny a legelterjedtebb, szerencsére a közelben rendeznek trail, ultra és ultratrail változatokat is. A városiak nagy tömegeket mozgatnak meg (Karlsruhe, Manheim, Heidelberg) de azért még közel sincsenek az igazi nagyokhoz (Berlin, Hamburg). Itt 5-6 ezer fő indul egyszerre. Az időmérés bérelt vagy saját Champion Chip segítségével történik. Már van sajátom így minden ilyen verseny előtt fel kell túrni a lakást utána. Egy városi maraton drágább, de ez valahol érthető. Nem mindegy, hogy néhány önkéntes, vagy a komplett rendőrség biztosítja az útvonalat.

Amit kapunk, jóval több, mint egy kis versenynél. Mivel az egész város közlekedését megbénítjuk, az autóból kikényszerített emberek nézőként csoportosulnak, gyerekek nyújtják tenyerüket egy langyosan nyirkos pacsi reményében. Ragacsos ötösöket osztok nekik. És Karlsruhében vannak táncosok is. A salsától a keringőig minden megjelenik. Kis színpadok, zenészek, tánccsoportok. Hol dögösek, hol kedvesek, hol sportosak, hol pedig kínai sárkány-szerűek.  

A táv utolsó öt kilométerén maratonangyalok kísérhetik a versenyzőket. Feleségem is szeretett volna angyalkodni, de sajnos csak három negyvenöt feletti szintidő utáni futókhoz tudnak csatlakozni, hogy ne zavarják az élbolyt. Dobosok, kereplősök, piknikező, grillező csoportok az útvonal mentén. Csak szeretni lehet egy ilyen eseményt. 

Utána ünnep, ingyen kaja a lassan, enyhe terpeszben közlekedő résztvevőknek. Űrteleszkópnyi objektívekkel banánhéjkupacokat fotóznak az impressziók rovathoz. Fekszem egy sportpálya selymes füvén és próbálok nem gondolni a köpködő focistákra, futókra. Vedelem a színes italokat, enni nem tudok, értetlenül nézem a zöld banánokon fuldokló sporttársakat. Legyőztem a szörnyet, hős vagyok. 

kbm14tm075600_0814.jpg

Cross futások, "saras" versenyek

Néhány éve kezdtek divatba jönni a különböző akadályokkal, állomásokkal pimpelt futások. Kúszás és úszás, ázás és mászás, cipelés és emelés szerepel a feladatok között. Jót tesz, szép emlék lesz. Konditermes csajok körében igen népszerű, mert úgy gondolják, jól áll nekik a maszatosság. Igazuk van. Mint verseny, kevésbé komolyan vehető, sokszor torlódnak fel emberek egy egy akadály előtt. Ha nem tudsz favorit blokkból indulni, nincs is értelme kaparni. Sok a team, a résztveők java része jó fotókért és nem pedig eredményekért áll rajthoz. Ideális családi esemény, amíg apu a sárban bo..bizonyít, addig a lurkók bonyolult koreográfia szerint költik a pénzét és unatkoznak. Van állandó kommentátor, van közös bemelegítés, jelmezes futók (tini nindzsa teknősöket, vikingeket, tüllszoknyás testépítőket, gladiátorokat és mentősöket látok legtöbbször). Igazi közösségi futóélmény. Profi fotósok készitenek rohadt drága képeket. Fontos tehát, hogy mennyire torzul bele az arcunk egy egy feladatba.
A kisebb cross versenyek viszont igazi csemegék. Homokban, sóderban, folyókban futni érdekes, látványos. A körnéyken két három hasonló van egy évben.

sportograf-74739149_lowres.jpg

Berglauf

Hegyifutás. Vannak belőle bajnokságok is, lényegük, hogy egy a távot tisztán csak felfelé futva kell megtenni. Néhány száz métertől maratoni távokig Azoknak ajánlom, akik szeretik a fájdalmat, a reménytelenséget és szívből utálni valamit, ami nem önmaguk. Akik amikor olyat álmodnak, hogy futnának valami elől, de nem viszi őket a lábaik, boldogok. Mint verseny, a hegyifutás beteg dolog. Az edzések királya, a versenyek legnagyobbjai érhetők el, ha ebben a betegségben szenvedünk. 2017 - Jungfrau Marathon ez egyik cél.  

sportograf-74747141_lowres.jpg

Specialitások

Szeretek a Hockenheim Ringen futni. Monumentális az egész. Ősszel rendeznek ott egy 10 km-es versenyt, ideális időmérő, a legjobbat itt kell kihozni magunkból. Sem a terep, sem a tömeg nem befolyásolja az eredményt. Rengeteg a résztvevő, két starthely, a tömeg csak az első kilométer vége felé fut össze. Mindezt drónról is rögzítik, látványos emlékeink maradnak utána.

hockenheimring14_126.jpg

 

A versenyszezon, ha nem akarod, nem ér véget. Januártól szilveszterig mindig van valami. Szeretem az év végét és az első két hónapot edzéssel tölteni. Egy verseny megtöri a tréningek ritmusát. Márciustól októberig viszont ez a fő szórakozás. Versenyekre kirándulunk, ott szerzünk sikerélményt és ismerjük meg a környék futóvilágát. Ismerőseink futók, témánk a futás, célunk a világ meghódítása. Gyalog. 

Motiváció

Lelkesedős változat


Egyedül, szabadon. Élek.
Ez itt körülöttem a világ, a terepem, a kertem.
Pont ott vagyok, ahol akkor lennék, ha kívánhatnék egyet.
Út előttem, út mögöttem. Diaképek a mindennapok eseményei. Nem vagyok független tőlük.
Elégedett, feszült, dühös, türelmetlen vagyok ezeken a képeken.
Nem szabadulni akarok, csak egy kis távolságot. Hogy a rajtuk ugrándozó figura ne én legyek. Hogy én ne legyek. Egyedül lehetek nem ember, lehetek rész, csak egy az élet csavarodó szálaiból. Egyedül attól lehetek független, amitől csak akarok. Ha harag vesz elő, elégetem, megbocsátok és csak a tanulságok maradnak. Eltűnik a mardosó ézzés. Az öröm hullámain mint tapasztalt szörfös, addig hordoztatom magam, míg azok partot nem érnek. dscf3965.JPG
Ha hiányzik valami, ezt ajánlom fel helyette. A szabadság még egy szeletét. Időt a semmiben, sehol.
Soha sem elég. A szabadságtól jóllakni, kielégülni nem lehet. Nincs belőle elég.
Több időt már nem kaphatok, függetlenné kell válnom hát tőle. Fel kell fedezni a pillanat végtelenségét és képessé válni, hogy éveket koncentráljunk egy egy villanásba. Oroszlán és nyúl a kontextustól függően, totemek, jelszavak, veríték, nyál, szomj, fájdalom...
Kint vagyunk beőle, futunk...
Csend lesz, gondolatok közötti hosszúra nyúlt szünet. A test forr, az agy koordinál, koncentrált, megfeszített munka folyik. Recsegve kiválik néhány godolatfoszlány az elme fekete zajából, de nem kap megszakítást. Nem tudok rá figyelni. Tudok nem felfigyelni. Már képtelen vagyok a stresszre, hiába félnék, szívem nem verhet ennél szaporábban. Nem érzem magam sehogy. A testemre figyelek, párbeszédünk szakmai.
A léptek ritmusa belső ritmusomhoz igazodik. Hagyom, had találjanak egymára. A találkozás pillanata öröm. Az egyészség, az erő öröme. Biztonságban vagyok, szerencsés vagyok, sikeres vagyok, hiszen a most fonalára fűződő minden pillanat öröm.
A világ szerethető. A világ gyönyörű. Csoda és én valahogy belefutottam a képbe. Akkor is ott vagyok, ha nem látszom éppen.

Edzünk együtt, edzünk egyedül

Gyerünk! Egy utolsó ellenőrzés, minden rendben minden a helyén. Most nem zenélünk, együtt megyünk, udvariatlanság lenne bezárkózni a ritmus mögé.
George vár. Plusz te meg én, mi.Sajnos én nem vagyok a részletek embere, ezért jön most George aki precíz futó. Amit én csak nagyjából tudok az neki megvan mint adat.

Az edzés mindenképp bemelegítéssel indul. Minimum 2 km lassan, kicsit ugrálva, oldalazva. Hirtelen mozdulatok nélkül. A bemelegítőfutás legyen lassú. A tempót közben csak annyira fokozzuk, hogy a végére kimelegedjünk. Enyhe izzadás jelzi, ha jól csináltuk. Nem nyújtok. Nem vallásos dolog ez nálam, csak nem feszegetek hideg izmokat. Ha fontos neked, akkor se ezzel kezd. Nem az van, hogy kilépünk a ház elé és elkezdjük nyújtani a vádlit. Először a lassú bemelegítőfutás, utána esetleg. Nálam ez előtte nem kötelező. George a forrásnál vár, a technikát nyomogatja. Ő pulzusmonitorral és GPS órával edz.George precíz futó.

A precíz futó méterben és másodpercben gondolkodik. Nem bízza a véletlenre, ellenőrzött versenykörülmények között is megy a globális pozicionálás, legalább három műholddal áll kapcsolatban egyszerre minden pillanatban. Már amikor a fránya fák meg nem bolondítják a műszert. A precíz futó tudja mennyivel fut. Tudja hányat ver a szíve percenként és hogy éppen mennyivel vagyunk jók vagy rosszak saját vagy a globalizált világ összes futója viszonylatában.

Számomra ezek a dolgok feleslegesek, de ha valaki örömélt leli az edzések részletes statisztikáiban, hát nincs miért leszólnom miatta. Én sem vagyok teljesen normális, másnak miért kéne annak lennie.

Néha még csábít is, hogy magam is drótokkal, nagy színes kijelzőkkel, érzékelőkkel, számlálókkal felszerelt, online, bluetooth-os verzió legyek, aki úgy veret, mint az Avatarban a gépágyús páncél. Fénycsíkot húz maga után a sok led meg fénylő bigyó miatt. Mellesleg az eredmény is azonnal fellőhető a netre. Mire végzel a futással már lájkolták is vagy hatan. Nyújtás alatt már mehet a komment, hogy "No pain, no gain!"

A kiborgokkal beszélget a technika. Egy idegesítő hangú nő még akár buzdítani is képes a megfáradt sportembert egy lapos kis tévécske mélyéről. Olyanról is hallottam, hogy rászólt valakire, aki megállt pisilni.

A korrekt kis összefoglalót a végén viszont irigylem. Rám is rám férne egy nyanya, aki a tréning végén elmondja, hogy ugyanazon a körön a kilométerek száma még mindig annyi, mint legutóbb.

Ne vesztegessük az időt, készen állunk, start.

ka_lsg_14_9.jpg

Ma alapedzést csinálunk ami egy kiadós tizes, ahogy a csövön kifér. Leggyakrabban ez van. Ha már együtt edzünk, csináljuk rendesen. A lazább napokon (turisztikai futásoknak hívom) nem kell társ. Hivatalosan hosszú futásokhoz jó, ha nem vagyunk egyedül. Nálam ez másképp működik. Nem vagyok társaságfüggő, jól megvagyok magam, de néha jól esik, ha beszélhetek valakivel.
Az első szakaszban felfutunk négy perces tempóig. Ez 2 km. Megszűnik a beszéd, a légzésre, lépésekre figyelünk. Nem szabad kifulladnunk. A 2 km elég hosszú ahhoz, hogy fokozatosan érjük el az utazósebességet. George órája csipog, úgy tűnik kilométerenként. Rövid tanulmányozás után bemond egy számot, ami nyilvánvaló ökörség. A fák az oka. Az olcsó GPS a precíz futók kedvelt játéka. 

Az én gyengém a versengés. A baromfiudvar királya effektus. Ez az én terepem, aki ide belép, le fogom előzni. 

A kompetitív futó egy seggfej. Mindenkinek meg kell mutatnia, hogy ő az erdő királya. A netes trollokra vonatkozó szabály rá is igaz, ha nem eteted, odébbáll. Ha viszont válaszolsz a kihívásra, kihozhatja belőled a Rocky-t.  

Most is ez történik. Ott fut...ott fut valaki. 

A kompetitív futó trófeaérték szerint osztályozza az erdő többi lakóját. Átlagos futó, egy pont. Precíz futó két pont. Csajok...bónuszpálya, de nem jár érte pont. Jó futó négy pont. Jó futó biciklis kísérővel öt pont.

Ez itt most egy négypontos szituáció. Jó futó, kapar is kicsit, hogy hátha másfelé fordulhat mielőtt utolérjük. Látom George-on, hogy kettős érzései vannak. Utálja elhagyni a komfortzónáját, ami gyors, meg jó, meg minden...de a jó ütem önmagában mégsem elég. A másik fele már tudja mi következik, emlékezteti magát, hogy ha egyszer nyomjuk, akkor mindkettőnk stiklijeit  meg kell élnünk. 

Utolérjük, tanulmányozzuk picit és megelőzzük. Negyvenes, jó kondíció, megérdemeljük a négy pontot. Amit sehova nem írok fel, nem adom össze.

Három ötvenkettő. George jelenti. Próbáljuk meg legalább három kilométeren át tartani. Ha lenne olyan részletes tervem, mint amilyen George-nak van, akkor ez így nézne ki:

Alapedzés:

2 km lassú futás, bemelegítés

2 km 4:30-as tempóval fokozatosan emelve a tempót (5:00 ról 4:00 ra)

2 km 4:00

3 km 4:00 alatt

1 km ahogy a csövön kifér

2 km lassú futás, levezetés

Nyújtás

Turisztikai változat

Ugyanez, csak nincs megkötés a tempóra. Jó az idő, erdő, mező, fák. A fontos az, hogy jól essen.

 

Őrül hülye változat

Drum 'n Bass, Metál, a lényeg az, hogy mepróbáljuk elfelejteni a nevünket miközben a lábaink csatároznak alattunk. Semmiképp nem vesszük figyelembe a teljes távolságot. Józan eszünket, a mérlegelést és az életösztönt tudatunk mélyére tapossuk és harapva vesszük a levegőt. 

Hozzávaló

Ma jól megy. Amikor az utolsó előtti kilométerek kezdenek kicsit ránk nehezedni csajok jönnek szembe. Látom George-on, hogy hirtelen könnyűvé válnak a léptei és mintha a tempón is fokozna picit. Igyekszem én is paripásabban alakítani a lépést. George precíz futó.

A precíz futó sokat ad a futóstílusra. Ha csináljuk, csináljuk jól. Sportboltok futószalagos, kamerás elemzései soha nem érdek nélküliek. Ők végül is el akarnak adni nekünk egy drága cipőt. A precíz futó ingyenes és sokkal megbízhatóbb forrás. Megtudom tőle, hogy a három csajból egy a talp külső élét terheli túl, a másik csak vagy két hete futhat a harmadik pedig már két éve él harmonikus kapcsolatban egy portugál vendégdiákkal. 

A célegyenes para. George jobb mint én, csak azért végzek még mindig előtte, mert George...precíz futó. Soha nem terhelné túl magát. Nem hagyná el a komfortzónáját. 15 évvel fiatalabb, 15 kilóval könnyebb. A célegyenesben válik mindez fájdalmasan nyilvánvalóvá. Én már feszülök, pulzusom a maximumon, fújtatok. Ő pedig...elegánsan, kicsit talán pipiskedve szökdécsel a lószarkupacok felett. Én meg már úgy vagyok, hogy legszívesebben belelépnék, átgázolnék rajtuk.

Vége, csipogás, George gombokat nyomkod, összegez. 

Még váltunk pár szót, megtudom, hogy harmadik legjobb időnket futottuk. Hogy a távolság szerinte rövidebb. Mondom neki, hogy "A fák". Látom rajta, hogy nincs meggyőzve. 

Társaságban futni olyasmi mint a pizza, néha jól esik, utána viszont egy darabig jól elvagyok nélküle.

Edzünk egyedül

Nem kell megegyezni helyben és időben. Nem kell várni. Vihetem a zenedobozt. Most épp nyolcvanas évek időszak van. Hemtom hogy jött, de jött, én meg örültem, hogy valami új következik. 

 

Ultra Először

Fekte Erdő Sötét Éjjel

Végig erre készültem. Az összes többi is csak erről szólt. 

Ez így talán túl erős. Igaz annyiban, hogy erre nem az utóbbi fél évben készültem fel. Az utolsó hónapok mit sem értek volna, ha nincs mögöttük több évnyi folyamatos, lassan emelt szintű edzéstömeg. 

Az utolsó előtti hónapig mindent futássá alakítottam. Futottam a melóba, majd onnan haza. Ha el kellett menni a 25 km távolságra lakó barátainkhoz, átszaladtam a köztünk lévő dombokon. Futottam korán, este, erdőben, mezőn, hegyen, völgyön...(völgyön, hogy?), városban és szántóföldön. Ösévnyeken, utakon és az ezek között húzódó vadonok mélyén. Völgyön úgy, hogy hídon, úgy érthető. Megútáltattam magam az őzekkel. Már nem féltek tőlem, idegesítettem őket. 

Az utolsó négy hétben taktikát váltottam, futás helyett mountain bike minden mennyiségben. Hegymenet a melóba, túra hazafelé. Napi 50 km-t tekertem, futni csak hetente háromszor mentem ki. Olyankor hosszú és lassú futásokra. Próbálgattam, keresgettem a megfelelő futóstílust, technikát és stratégiát. 

Nem hőstett, nem akaratom ellenére tettem, örömmből. Önző módon mástól rabolva az időt, élvezetből, szórakozásból futok, minden percet élvezve, akkor is ha fáj. Mert semmit sem csinálnék szivesebben helyette (talán a hegyibiciklizés... de az egy másik történet). Nincs olyan dumám, hogy erre születtem, mert aki igen, az ugye sokkal jobb mint én. Én csak egy konokságában végletességre hajlamos barom vagyok, aki, ha jól irányítja az energiáit díszbarom, ha meg nem akkor hülye barom. 

Ez itt most az előbbi. Önző mód felkészültem és rajthoz álltam. Két nap reszketésig fajuló stressz után éreztem, közel a feloldozás. A start után már nem ideges az ember. 

A kiírás (német)
A pálya

 

A felszerelés

Kulacs, power gel, magnézium, kalcium, mp3 lejátszó, tech fit pamut alsópóló és egy hosszú ujjú de vékony felső. Rövid, laza futónadrág (hiba). Cipőként egy könnyű de stabil Asics modell. Így is, úgy is vizes lesz, de nem mindegy mennyi vizet és meddig tart magában. A gore tex is csak súly, a víz belülről is képződik, A cipő jó választásnak bizonyult. 

Eufória

nightrun_start.jpg

Az első húsz kilométer trópusi páratartalom mellett, de sík terepen futómenyország volt. Lassan indultam, nem fájt semmi, körülöttem őrültek, mint én magam. Mosolyogtunk egymóasra, figyeltük a tapasztaltak mozgását, tempóját. Korán volt még, nézők is akadtak, ismerősöket kerestem az ismerősöket keresők között. Rövid távra kísérőm is akadt, egy kollégám várt a huszadik kilométernél és csatlakozott a kaptató kezdetéhez. Az első meredekebb rész élvezetes volt. A hegyi futás -ha hozzászokik az ember- titkos fegyver. Ezzel persze nem voltam egyedül, kerülgettük a megszeppent biciklis kísérőket, a terep sokkal nehezebb volt kerékpárral mint futva. Besározódtunk, eláztunk. a váltók friss futói futottak el mellettünk. 

Kétely

A második etup főleg felfelé vitt. Ismerős volt a vidék, sokat edzettem errefelé. Viharfelhők lógtak az égből, a közeli dombok tetejét súrolták. Biztos voltam benne, hogy letusolunk még a fele előtt. 

A harmincadik kilométernél aggódva vettem észre, hogy a lassúbb  tempó ellenére ugyanolyan fáradt vagyok, mint egy maratonon. A táv vége felé közeledve megszólalt Blerch  barátom. Különösen ravasz tervet eszelt ki. Gyanítom összebeszéltek a feleségemmel, aki a 36. kilométernél várt rám. Kivoltam rendesen. Csatakosan, átázva közelítettem meg a megbeszélt pontot és feleségem szerint nem voltam jó bőrben. Kicsit remegett a kezem, ahogy a pohár után nyúltam. Annyira könnyú lett volna ott kiszálni. Beülni az autóba, visszamenni a cuccomért és egy keserű mosollyal azt mondani, hogy majd jövőre. Jobban felkészülve. 

Bizonyosság

Elértem e felét. Volt még néhány váltófutó, a táv második felétől induló maratonosok már elstartoltak. Gyorsan hanyatt vágtam magam, gyertyáztam, hosszú másodpercekig élvezem, hogy a lábam nem cipel engem. Engedtem a szívnek, hogy pihenjen picit, hagytam, hogy a vér másfelé is folydogáljon. Kulacsot töltöttem, kikerestem egy motiváló dalt és nekirugaszkodtam a második félnek. Tudtam, hogy meg fogom csinálni, ha a két lábam épségben marad, a lelkem megígéri, hogy nem törik össze. Megyek ahogy tudok. Nem akarok szintidőt futni, nem akarok senkit megelőzni, aki lehagy annak köszönök és kész. Haladok előre és ennyi. Úgy meglesz. 

A mélypont

Leszállt az éj, felkerültek a lámpák, bezárkóztunk önmagunkba. He előztem biccentettem, mormoltam valamit, mire visszamormoltak. A barátságosság szándéka kiérthető volt. Volt hogy együtt maradtunk, a sokszor elmosódott, törmelék takarta jelőléseket biztosabban követte sok szem. 

A kalapácsos, a fal, a Blerch -hívd aminek akarod- én magam vagyok

Beware of the chair!

A hatvanadik kilométernél úgy éreztem, ha nem mentesítem kicsit a lábaimat a súlyomtól, fellázadnak vagy behisztiznek. Egy pohár vízzel letottyantam a padra. Olyan volt, mintha maszíroztak volna. Doromboltam a gyönyörűségtől. Az állomásra utánam érkező páros rám pillantott. "Óvakodj a széktől!', mondták.

Úgy pattantam fel, mintha parázsba ültem volna. Túlspiláztam. Vicces akartam lenni. Persze lehet, hogy csak spóroltak ez energiával, azért nem nevettek. Igaz, ami igaz, nem sok jó származik a pihenésbe kezdett izmoktól, amikor még három - négy órányi futás áll előttem. 

Alone in the dark

Az erdő cuppog, csepeg, furcsa távoli fények hatolnak be valahonnan és játszadoznak az ösvényeken átfolyó ereken. Egyedül vagyok, már vagy fél órája nem láttam senkit előttem, mögöttem minden sötét. Az erdő a lámpám fényének ablakában mozaikként nyilvánul meg. Itt egy vizes faág, szikla, kő, ott egy patak. Az erdő sötétségében is gyönyörű. Aggódom, eltévedtem. A fehér kis nyilak látványa megkönnyebbülést hoz. Egyedül vagyunk. Én és és az a hülye, aki erre rábeszélt. Nem bánok semmit, komplexebb gondolataim nincsenek. A testem vagyok. 

Mérgező golndolat

A cél mérgező gondolat. Sehol vagyok. Nem használok technikát. Nem érdekel hányat ver a szivem percenkét, mert pontosan tudom. Ha akarom megszámolom a lépéseimet két lélegzet között és tudom. GPS koordinátáim sem oldanak meg semmit. Nerm tévedtem el, csak épp nem tudom hol vagyok, de ha tudnám sem lennék okosabb. A cél annyira messze van, hogy tilos rá gondolni. Maga alá temet az odáig tartó távolság és idő gondolata. Jó lenne nem gondolni semmire, csak idegesítem magam. 

De nem hallgatok el. Filózok. Bután, órákig. 

Space and its Universes

Űrben vagyok. Forró napok felhője a láb, roppant sziklák tejútrenszere a test. Univerzumnak lenni felemelő de nehéz dolog. A többiek, ők is magányos pontok az űrben. Párhuzamos univerzumok vagyunk.

Bűzlök, mint valaki más

Egy fantomkő gyötör. Ha megállok kirázni a cipőből, nincs ott. Háromszor kerestem -hiába- utoljára a betétet is kivettem. Kavics sehol, csak egy hosszú, félhold alakú hólyag. Szerencsére csak az utolsó etupban vált zavaróbbá. Egy ilyen kőkeresés alkalmával csap meg valaki másnak a szaga. Egyedül vagyok, itt mindenért én vagyok a felelős. Valaki más szaga is az enyém. Elcsodálkozom, megköszönöm a testnek, hogy képes ilyen elképesztő szagú dolgokat termelni, hogy támogasson. 

Playlist

A zene fájdalomcsillapító, pacemaker, időmérő, erőleves. Szinez és ízesít. Az egyetlen technika amit magamon tartok. A fejlámpa mellett. Csak egy olcsó, egyszerű lejátszó, de megfelelő időben ki tudom hozni vele magamból a Rocky-t. 

Tobi - Anywhere
Egy klasszikus
és remixe
Bobafett - Jancsika sztori
Sobek
Kornel Halasz

A Rocky hiányzik, igen, direkt. 

Volt még sok más is, de a playlist komoly dolog. Külön posztot szeretnék, csak ennek a témának.

A cél

Az utolsó település Ettlingen. Onnan már csak hét kilométer. Utolsó állomás. A vöröskeresztes felvilágosít, hogy már csak 6,7 km van hátra, de ha keveseljük menjünk csak rossz irányba. Nevetés nélkül, némán, sós arckifejezéssel reagáljuk le. Öten torlódtunk egymásra az utolsó kilométerekre. Minden lépést ismerek ami előttünk maradt. Kicsit fel, aztán le egész a célig. Az erdőben ahol erre az egészre készülni kezdtem négy évvel ezelőtt. A három kilométeres köröm. A második otthonom. A legvégén erőre kapok, az utolsó három kilométert egyész tempósra veszem. Három futót előzök meg, sötét...sötét és itt vagyok. Átlépem a vonalat., megtudom időmet, 10 óra 14 perc. Először vagyok itt, kurva hosszú volt, akartam és megcsináltam. 

hightrun_finish.jpg

A stadionban feleségem vár, célfotó. Ahogy megígértem magamnak, megpróbálok elterülni a gyepen. Eldőlök a korlát alatt, fekszem, lélegzem, fájok, kísérletezek az örömmel. Vizes fű illata tölti meg orromat. Vizes fű vize áztat újra bőrig, azt hiszem szeretem ezt az érzést. 

 Epilógus

Feltápászkodom, fájok. Elbotorkálok a medálokig, megkapom jutalmam.Pólót csak a célbaértek kapnak-  nagyon helyes. Vedelem a vizet. Fájok. Felhozom a cuccom az öltözőből, kinevetjük egymás a többi terpeszben botorkáló futóval. Fájok és boldog vagyok. Nincs maradandó sérülés, csak hójagok, a nyomorult futódadrág okozta kidörzsölődés, kulacsöv okozta kidörzsölődés és féjdalom minden porcikámban. Megyünk haza, feleségem vezet, dicsekszem, fájok és boldog vagyok. 

 

 

 

 

Morgolódás I

Január mindíg a negy kezdetek időszaka. Tudják ezt jól a fitnesszbiznisz kicsiei, nagyjai. Vannak csatornák, ahol három reklámból kettő valamiféle fittnesz termék, szolgáltatás felé irányítja a figyelmet. Semmi baj nincs ezzel. Ha már velaki beleinvesztált egy stúdióba, természetes, hogy reklámozn szeretné, kölönben hogyan is várhatná el, hogy tagok jelentkezzenek.

Antisocial

Van viszont egy két dolog ami újfent feldühít, nem tudom megérteni. Az egyik ilyen a regisztrálós weboldalak világa. Bejelentkezel, kapsz egy rakás videót, recepttippet, edzéstervet és napi menüt. A videók általában kacatok, a youtube sokkal alkalmasabb forrás. Az étkezési oldal pedig: a csoki, tészta, kenyér rossz, a csirkemell és a saláta pedig jó. Ha valaki eddig hangszigetelt cipősdobozban élt volna, remeghet az újdonságtól. Ott van azért a közösségi feeling, több éve regszisztrált tagok osztják a teljes kiőrléső lisztből készült sütirecepteket, megy a közös cukorgyűlölet, isteni répatorták titkai, gratuláció, vállveregetés minden egyes kiposztolt fekvőtámasz után. Bocs, nincs fekvőtámasz, nincs felülés. Ezek hagyományos, hátgyilkos gyakorlatok, a sokkal hatékonyabb planking a divat. A végeredmény, hogy edzés helyett ülsz és posztolgatsz. Vannak új online barátaid, akik hasonló cipőben járnak mint te (a megfelelő cipőről is komoly eszmefuttatások folynak) és minden harmadik szavuk az, hogy szénhidrát. A véleményvezértek nagyjából 20 kiló túlsúlyal osztják az észt, korábban a kismamafórumok, majd a gyereknevelési blogok ismert rezidensei voltak. Sajnos az észosztás mellett kismamaként a szarszagú rendetlen lakás rendbetételére nem jutott idejük. Önjelölt pedagúgusi publikációik sajnos elvették az időt a kis szemétládává cseperedett "csimóták" megnevelésétől. Itt most a fitnesszben pedig, sajnos annyit segít másokon, hogy pont a saját seggét nem tudja lefogyasztani.

Antitech

A mésik jelenség amit útálok, nagy Ú-val, az a tecnika beleerőszakolása a sportba. A fitnessz karperecek verik ki a biztosítékot. A gyártók szerint vannak annyira hülye emberek, akik elfelejtik, hogy fogyókúra alatt nem fánkot, hanem almát eszik az ember és erre a célra érdemes felszerelkezni egy bluetooth-os, okostelefonnal összekapcsolt kis hardverrel, ami erre figyelmeztet. Számolja helyetted a fekvőtámaszokat, felüléseket...bocs, méri a planking idejét, szól, hogy lift helyett válaszd a lépcsőt, össszeadja, észben tartja napi kalóriabeviteled. Gondolom pulzust is mér, és megmondja, ha épp túl gyorsan, vagy lassan futsz. Természetesen csak okostelefonnal együtt tud igazán kiteljesedni, így nem csak egy idegesítő szar a csiklódon, hanem még egy lapaj telefon elhelyezését is meg kell oldani valahol a karodra szíjazva.

 A futás folyamatos párbeszéd a testeddel. Te kérdezel, ő válaszol, ő szól, te reagálsz. Megkéred valamire és együtt szembesültök a kihívásokkal. Nincs szükség tolmácsra. Ha nem érted, hát tanuld meg a nyelvét.