Futóedzés, versenyek

Futó kalandok, bolondok

Utazás a szívem körül

Amikor megelőztem önmagam

2016. július 19. - Tompahawk

Éreztem, jó évem lesz. A téli felkészülés zavartalanul telt, az év első versenye már mögöttem. Egyéni csúcs lett. Utána nagyjából tizenöt percig csak feküdni tudtam. Még ülve is szédelegtem. De megvolt, fontos pszichés blokkot törtem át, szintet léptem. 

Felkészültem. Sokat leadtam a súlyomból is, hetek óta speciális diétán vagyok, az edzések alapján további rekordok várhatóak. 

A második verseny volt abban az évben, akkoriban még magnézium, L-Carnitin és vitamintúladagolással kísérleteztem. Kávéztam, sorban álltam a WC előtt, kávéztam, sorban álltam. Csúcsformában. 

10 km futás. Egy rohadt sprint az egész. Két kilométer után kialakul a mezőny, csoportba állok. Tudom, hogy ha nem előzöm meg az előttem lévőt, végig azt fogom olvasgatni, hogy "Zublin". Megelőzöm hát csókát. Egy "A gyerekekért futok" és "Technika az életért" felirattal nehezebb dolgom van. Nagy a por, ha nem muszáj, azt hiszem jövőre nem ide jövök. Léna fut előttem. Ismerem, csinos csaj vasbeton lábakkal. A legjobb. Alig 150 méterre tőlem. Porolok utána. Úristen de jó vagyok! A nyolcadik kilométernél elkezdem nagyon küldeni. Ami csak maradt bennem, azt mind belerakom a hajrába. Utolsó kilométer, mi ez, kimerültem? Lassulok. Minden erőfeszítésem ellenére lassulok. És az erőfeszítés...mióta kell ennyire erőltetni?...miért lett olyan sötét? Ott a stadion, kétszáz méter a célig. Eső lesz...mi olyan nehéz...fekete, fehér.

Egy csoport nézővel birkózom, kiegyenlítetlen a küzdelem. Csúszós testem előnyt biztosít. Még mindig minden fekete és fehér. Valami csellel sikerül földön tartaniuk. Nem engednek felállni. Könyörgőre fogom, aztán sötét lesz. Megkönnyebbülök, kilélegzek. 

dscf3785.JPG

Amikor néhány perc elteltével egy mentőautóban feküdtem és a karomba döfött tűvel itattak, már sejtettem, hogy aznap nem döntöm meg a rekordomat. Vérnyomást mértek, cukoroldatot, elektroliteket, vitaminokat kaptam. A mentős szerint összeomlott a keringésem. Mondtam, hogy köszönöm, jó volt így együtt de most már lépnem kell. Nem engedtek. Mivel egy kicsit én is meg voltam lepődve új szuper-képességemen, beleegyeztem, hogy a közeli kardiológián tanulmányozzanak. Íme az ember, aki előre kirohant önmagából. 

Kicsit csalódott voltam a befuccsolt verseny miatt. az ambulancián csipogó, villogó orvosi műszerek egy darabig lekötöttek, aztán unni kezdtem. Vártam, hogy végre jöjjön valaki aki majd mond valami olyasmit, hogy legközelebb igyál többet, egyél valamit ami energiát ad. Sikerült elérnem a feleségem. Elmondta, hogy ezt ő előre látta, ennyire hülye felkészülés nem is vezethetett másra. 

A szívem ultrahanggal vizsgálták, nem találtak semmi aggasztót, egészséges, kicsit nagy sportszív. A tüdő tiszta. A páciens élénk, egészséges, tettre kész. Kicsit tart felesége haragjától, de nem mutat összeomlott keringésre utaló jeleket. Ő nem, vérképe viszont igen. A Troponin nevű fehérje rohadt magas értéket mutat.

Troponin-T, Troponin: A szívizomból felszabaduló egyik fehérje, amelynek szintje megnő a szívizomelhalással járó betegségekben (infarktus, koszorúér-betegség). A normálértéke 0,1 ng/ml alatt van.

dietless.hu/

Infarktusom van. Mondta a doktornő. Szerintem nem, mondtam én a számmal, igazi meggyőződés nélkül.

Ultrahang, semmi gyanús. 24 óra monitoron. Valahogy másképp képzeltem. Az hittem, egy infarktusos valamennyire azért legyengül, megviselt. Én szívesen lefutottam volna még egyszer azt az átkozott versenyt. 

Az a rossz az ál-infarktusban, hogy pont ugyanazokat a vizsgálatokat és szobákat járja be az ember, mint a valódi betegek. Az intenzív osztályon kétágyas szobába kerültem, meg volt tiltva, hogy felkeljek az ágyból. Szerencse, hogy a magnéziumdiéta tisztára pucolt még reggel. Behoztak mellém egy németül nem beszélő arab beteget. Mosolygott, nem igazán értette miért is van itt. Elnézegetett engem és csodálkozott, miért került sportkórházba. Fájt a válla, behozták. Ezek szerint sportsérülés. Csak arra nem emélkezett, hogy sportolt volna az elmúlt 15 évben. Az ápoló hiába ismételgette neki, hogy "Herzinfarkt!", csak mosolygott. Próbáltam segíteni, angolul értett egy kicsit. Eleget ahhoz, hogy a "Heartattack" szót már felfogja. Megnyúlt az arca, először sápadttá, majd vörösessé vált, abbahagyta a mosolygást és együttműködővé szelídült. A monitor csipogott, ápolók jöttek, elvitték valahová. Túlélte, később még láttam itt ott vizsgálatokra várva.

Félóránként ellenőriztek, vérhígítót  kaptam infúzión. A monitor nem mutatott semmi rendkívülit. Alacsony a pulzusom, 45-50. Maximum 55 amikor a szökésemet tervezgetem. Az ápoló szerint sportolóknál ez normális. 

A doktornő alapos. Nem szeretne az utcára engedni anélkül, hogy rá ne mutatna valami elhalt szívizomkötegre, beszűkült érre. Kikerülök az intenzívről. Egymást érik a szoftosabb vizsgálatok, szűk gépekbe dugdosnak be, bedrótozva biciklizek, ultrahang naponta többször is. Hordják a vérem a laborba, Új szoba, új szobatárs. Átszállításkor tusakodunk kicsit a kerekes szék miatt, menni akarok végre. Nyerek. Jól esik járni 24 órányi henyélés után. Terheléses EKG, kontrasztanyagos röntgen, MR. Minden oké. Három újabb nap, minden eredményem rendben, vérképem is nomalizálódik. 

A doktornő a szobájába hív. Mit szedek? Drogok? Anabolikus Szteroidok? Csak ami a Rossman, dm polcain is ott van. Látom csalódottságát, jó magyarázat lett volna. Az utolsó vizsgálat a szívkatéteres stimuláció. Ez már komolyabb, kockázatokkal. Mondanám, hogy egy fenét, engem ugyan nem, de már én is tudni szeretném, mi van velem. Ez  itt Németország, alaposság van, itt a kórház és a rendőr is szolgáltató. A doktornő hosszan elmagyarázza mi vár rám, még színes illusztrációkkal ellátott füzetkét is kapok. Elsápadok az ábrákat nézve. Ezek fel akarnak küldeni egy csövet a combomból a szívemig. 

Említettem már a szobatársamat. Nem azt, akinek lefordítottam az infarktusát, a másik. Pacemakerre várt, mindent tudott a szívről és amikor kiderült, hogy futóversenyről kerültem be, azonnal megtudtam, hogy a ehhez is ért. Legalábbis képes róla órákat beszélni. Feküdtem az ágyamban, azzal a gondolattal barátkoztam, hogy innentől a legdinamikusabb sportom a kutyasétáltatás lesz, miközben ő háromszor elmesélte, miként is készült fel húsz évvel ezelőtt egy maratonra, amin végül is nem indult. Amikor meglátta katéterprospektusomat, egyből mondta, hogy szerinte két bypasst fogok majd kapni. Fekete fehér. Kibírtam ájulás nélkül.

Eljött az idő, a főorvos személyesen drótozott be. Furcsa érzés volt, hogy nem vagyok ura a saját szívverésemnek. Hűséges kis izomcsomóm ismét rohant, csak mert a doktor eltekert egy kis potmétert. Aztán nagy szerelembe esések szívdobbanásai, ismételve, újraértelmezve. Bass-boosted. Egyáltalán nem fáj, de nagyon furcsa érzés. Vége lett, semmi abnormális. Elszánt, alapos doktornőm kifogyott az ötletekből. Még egyszer végigfut a laboreredményeken. A fejét csóválja. 

Másnap szabadulok. Szobatársam jól érzi magát, nála is minden simán ment, ezt háromszor is meghallgatom. Kapott egy DVD-t a pacemakeréhez, meg akarja nézni a laptopomon, szerencsére nincs optikai meghajtóm. Hal az ebéd, látom rajta, nem szeretne előtte kikerülni. Zárójelentést kap 11 óra körül, tapintható a csalódása az elmaradó ebéd miatt. Vár. Az ápoló rendes, mikor délben még a szobában találja, ő is megkapja a tálcáját. Idegesítő volt, állandóan beszélt, bypassokat vizionált a koszorúereimbe, érzelmi krízisem kellős közepén marhaságokkal traktált. Most mégis melegséget érzek, ahogy potyaebédjét élvezi. Mormogva, csámcsogva, dorombolva eszik, öröm nézni. Még telefonszámot is cserélünk amikor elmegy. Hat napot töltöttem kórházban, élményekkel, tanulságokkal gazdagabban távozok. 

A végső diagnózis sejtés. Egyetlen dolog bizonyos, semmi baja a szívemnek. A zárójelentésre kiszáradás, vesefunkció zavara kerül, A doktornőn látom, nem nyugodt. 

Sokat töprengtem utána, mi lehetett a gond, mit tehettem volna, hogy ezt elkerüljem. A következő jó tanács listát állítottam össze magamnak:

  • Igyál!
  • Ne szaunázz órákon keresztül a verseny előtti napon!
  • Ne igyál nagy mennyiségben vízhajót versenyek előtt! (A kávé vízhajtó.)
  • Ha futni akarsz, ne diétázz,
  • Táplálékkiegészítők esetén különösen igaz, hogy a kevesebb az több. 
  • Az elme lehet erősebb mint a test, de futóversenyeknél a test célba érése számít.

Azóta rengeteg 10 km-est futottam tünetmentesen. Sokkal keményebb terepeken, hosszabban, gyorsabban megyek előre. Még egyszer előfordult hasonló, épp egy éve, de még a fekete fehér rész előtt feladtam a versenyt, kifeküdtem, inkább a szégyen, mint a taligára kerülés. Akkor 100 méterre voltam a céltól. Egészen pontosan százra, mert már a stadion célegyenesében léptem ki. 

Hülye voltam? Igen. Tanultam belőle? Igen. Maradtak nyomai? Igen. Olyan tapasztalat volt, amit tíz sikeres versenyen sem szerezhettem volna meg. Mégis, jobb lett volna enélkül. 

Futóversenyek Németországban

Karlsruhe és környéke

 

Németországban, egy nagyjából háromszázezres városban élek, Karlsruhéban.
A környék futóparadicsom, a sport népszerű, egymást érik az egyesületek, klubok, sport köré szerveződő baráti körök.
Délre tőlünk a Fekete Erdő kínál remek célokat biciklizéshez, futáshoz egyaránt, északra is erdőségek, precíz mezők, gyümölcsösök és számtalan apró település.
Az év mind az 52 hétvégéjét tudnám versenyeken tölteni úgy, hogy nem kellene ötven kilométernél többet utaznom. 

Volkslauf

Népfutás, a legtöbb verseny ilyen. Bárki benevezhet. A távok általában öt és 10 kilométeresek. Az elnevezés mögött természetesen szabványok, kritériumok és garanciák húzódnak.

  • A Volkslauf hivatalos (pecsétjük van róla), időmérésre, versenyekre szakosodott cégekkel dolgozik. Ha a résztvevők nagy száma indokolttá teszi, chipes megoldásokat alkalmaznak. Ilyenkor A startvonal és a célvonal átlépése közt eltelt idő lesz az eredményünk (nettó idő). Kisebb versenyek esetén nincs chip, a startlövéstől a célba érésig mérnek. A célnál stopperes és jegyző regisztrál.
  • Ezek a futások felhasználhatók az egészségbiztosítóknál visszaigénylésre. Kapsz egy füzetet a biztosítódtól, amibe pecséteket gyűjthetsz. Futásért kapsz egy stemplit. Szűrésekért, tanfolyamokért, kurzusokért, edzőtermi tagságért is jár egy egy-egy. Volt év, hogy egészséges életformám eredményeképp kétszáz eurót kaptam vissza.
  • Külön győzteseket hirdetnek korcsoportonként. Legtöbbször 10 éves bontásban, de előfordulnak az öt évenkénti csoportok is. Az eredménylistán az én esetemben ez egy M40-es kód, ami azt jelenti, hogy negyvenes férfi. Mellesleg ez a leggyilkosabb korcsoport. Voltam olyan versenyen, ahol az első hat helyezettből négy M40-es volt. Én voltam a negyedik. Elkeseredtem akkor.  
  • Lehet, de nem szükséges előre jelentkezni, olcsó, tíz eurónál soha nem drágább.
  • Gyakran foglal magában gyerekversenyeket (Bambinilauf) és ifjúsági versenyeket (Jugendlauf)
  • Házi sütik, langyos, híg kávé, banán és tea a célnál.
  • A WC előtt rengeteg könnyűfém-mérgezéses áll sorban. A magnéziumról úgy tartják, mennél több, annál gyorsabban fut tőle az ember. 
  • Sok nagyon jó, profi futó is részt vesz, Az elsők 33 perc körül futják a tíz kilométert. 

 deck_100915_stadtwerke_volkslauf_066.JPG

Stadtlauf

A Stadtlauf hasonló a Volkslaufhoz, csak nagyobb. Általában meg is felel a népfutás szabványainak időmérés és biztosítás tekintetében. Város szervezi, lezárt utak, sok néző, verseny után élőzene, fesztivál. Mivel ez itt Németország, a fesztivál sült kolbászt és sörös vontatót jelent. Plusz vattacukor, fagyi, meg egy bazinagy felfújt zsiráf a lábai között összekoccanó gyerekekkel. Szikár, fáradt, sóvirágos apukák körül szaladgáló cukorsokkos kölykök. Általában sokan vesznek részt rajtuk (kb. 1000 fő), ajándékpóló a résztvevőknek, értékesebb díjak a győzteseknek. A rajtszámon rajta van a nevünk (ha előre jelentkeztünk), a közönség, ha szimpatikusnak talál, vagy tetszik nekik őrült irodalomtanár ábrázatunk, keresztnevünkön szólítva biztat. Az azért jól esik egy idegentől. (erről jut eszembe, kell egy sportszemüveg)

Nevezetesebb versenyek, maratonok

A maraton mint városi verseny a legelterjedtebb, szerencsére a közelben rendeznek trail, ultra és ultratrail változatokat is. A városiak nagy tömegeket mozgatnak meg (Karlsruhe, Manheim, Heidelberg) de azért még közel sincsenek az igazi nagyokhoz (Berlin, Hamburg). Itt 5-6 ezer fő indul egyszerre. Az időmérés bérelt vagy saját Champion Chip segítségével történik. Már van sajátom így minden ilyen verseny előtt fel kell túrni a lakást utána. Egy városi maraton drágább, de ez valahol érthető. Nem mindegy, hogy néhány önkéntes, vagy a komplett rendőrség biztosítja az útvonalat.

Amit kapunk, jóval több, mint egy kis versenynél. Mivel az egész város közlekedését megbénítjuk, az autóból kikényszerített emberek nézőként csoportosulnak, gyerekek nyújtják tenyerüket egy langyosan nyirkos pacsi reményében. Ragacsos ötösöket osztok nekik. És Karlsruhében vannak táncosok is. A salsától a keringőig minden megjelenik. Kis színpadok, zenészek, tánccsoportok. Hol dögösek, hol kedvesek, hol sportosak, hol pedig kínai sárkány-szerűek.  

A táv utolsó öt kilométerén maratonangyalok kísérhetik a versenyzőket. Feleségem is szeretett volna angyalkodni, de sajnos csak három negyvenöt feletti szintidő utáni futókhoz tudnak csatlakozni, hogy ne zavarják az élbolyt. Dobosok, kereplősök, piknikező, grillező csoportok az útvonal mentén. Csak szeretni lehet egy ilyen eseményt. 

Utána ünnep, ingyen kaja a lassan, enyhe terpeszben közlekedő résztvevőknek. Űrteleszkópnyi objektívekkel banánhéjkupacokat fotóznak az impressziók rovathoz. Fekszem egy sportpálya selymes füvén és próbálok nem gondolni a köpködő focistákra, futókra. Vedelem a színes italokat, enni nem tudok, értetlenül nézem a zöld banánokon fuldokló sporttársakat. Legyőztem a szörnyet, hős vagyok. 

kbm14tm075600_0814.jpg

Cross futások, "saras" versenyek

Néhány éve kezdtek divatba jönni a különböző akadályokkal, állomásokkal pimpelt futások. Kúszás és úszás, ázás és mászás, cipelés és emelés szerepel a feladatok között. Jót tesz, szép emlék lesz. Konditermes csajok körében igen népszerű, mert úgy gondolják, jól áll nekik a maszatosság. Igazuk van. Mint verseny, kevésbé komolyan vehető, sokszor torlódnak fel emberek egy egy akadály előtt. Ha nem tudsz favorit blokkból indulni, nincs is értelme kaparni. Sok a team, a résztveők java része jó fotókért és nem pedig eredményekért áll rajthoz. Ideális családi esemény, amíg apu a sárban bo..bizonyít, addig a lurkók bonyolult koreográfia szerint költik a pénzét és unatkoznak. Van állandó kommentátor, van közös bemelegítés, jelmezes futók (tini nindzsa teknősöket, vikingeket, tüllszoknyás testépítőket, gladiátorokat és mentősöket látok legtöbbször). Igazi közösségi futóélmény. Profi fotósok készitenek rohadt drága képeket. Fontos tehát, hogy mennyire torzul bele az arcunk egy egy feladatba.
A kisebb cross versenyek viszont igazi csemegék. Homokban, sóderban, folyókban futni érdekes, látványos. A körnéyken két három hasonló van egy évben.

sportograf-74739149_lowres.jpg

Berglauf

Hegyifutás. Vannak belőle bajnokságok is, lényegük, hogy egy a távot tisztán csak felfelé futva kell megtenni. Néhány száz métertől maratoni távokig Azoknak ajánlom, akik szeretik a fájdalmat, a reménytelenséget és szívből utálni valamit, ami nem önmaguk. Akik amikor olyat álmodnak, hogy futnának valami elől, de nem viszi őket a lábaik, boldogok. Mint verseny, a hegyifutás beteg dolog. Az edzések királya, a versenyek legnagyobbjai érhetők el, ha ebben a betegségben szenvedünk. 2017 - Jungfrau Marathon ez egyik cél.  

sportograf-74747141_lowres.jpg

Specialitások

Szeretek a Hockenheim Ringen futni. Monumentális az egész. Ősszel rendeznek ott egy 10 km-es versenyt, ideális időmérő, a legjobbat itt kell kihozni magunkból. Sem a terep, sem a tömeg nem befolyásolja az eredményt. Rengeteg a résztvevő, két starthely, a tömeg csak az első kilométer vége felé fut össze. Mindezt drónról is rögzítik, látványos emlékeink maradnak utána.

hockenheimring14_126.jpg

 

A versenyszezon, ha nem akarod, nem ér véget. Januártól szilveszterig mindig van valami. Szeretem az év végét és az első két hónapot edzéssel tölteni. Egy verseny megtöri a tréningek ritmusát. Márciustól októberig viszont ez a fő szórakozás. Versenyekre kirándulunk, ott szerzünk sikerélményt és ismerjük meg a környék futóvilágát. Ismerőseink futók, témánk a futás, célunk a világ meghódítása. Gyalog. 

Edzünk együtt, edzünk egyedül

Gyerünk! Egy utolsó ellenőrzés, minden rendben minden a helyén. Most nem zenélünk, együtt megyünk, udvariatlanság lenne bezárkózni a ritmus mögé.
George vár. Plusz te meg én, mi.Sajnos én nem vagyok a részletek embere, ezért jön most George aki precíz futó. Amit én csak nagyjából tudok az neki megvan mint adat.

Az edzés mindenképp bemelegítéssel indul. Minimum 2 km lassan, kicsit ugrálva, oldalazva. Hirtelen mozdulatok nélkül. A bemelegítőfutás legyen lassú. A tempót közben csak annyira fokozzuk, hogy a végére kimelegedjünk. Enyhe izzadás jelzi, ha jól csináltuk. Nem nyújtok. Nem vallásos dolog ez nálam, csak nem feszegetek hideg izmokat. Ha fontos neked, akkor se ezzel kezd. Nem az van, hogy kilépünk a ház elé és elkezdjük nyújtani a vádlit. Először a lassú bemelegítőfutás, utána esetleg. Nálam ez előtte nem kötelező. George a forrásnál vár, a technikát nyomogatja. Ő pulzusmonitorral és GPS órával edz.George precíz futó.

A precíz futó méterben és másodpercben gondolkodik. Nem bízza a véletlenre, ellenőrzött versenykörülmények között is megy a globális pozicionálás, legalább három műholddal áll kapcsolatban egyszerre minden pillanatban. Már amikor a fránya fák meg nem bolondítják a műszert. A precíz futó tudja mennyivel fut. Tudja hányat ver a szíve percenként és hogy éppen mennyivel vagyunk jók vagy rosszak saját vagy a globalizált világ összes futója viszonylatában.

Számomra ezek a dolgok feleslegesek, de ha valaki örömélt leli az edzések részletes statisztikáiban, hát nincs miért leszólnom miatta. Én sem vagyok teljesen normális, másnak miért kéne annak lennie.

Néha még csábít is, hogy magam is drótokkal, nagy színes kijelzőkkel, érzékelőkkel, számlálókkal felszerelt, online, bluetooth-os verzió legyek, aki úgy veret, mint az Avatarban a gépágyús páncél. Fénycsíkot húz maga után a sok led meg fénylő bigyó miatt. Mellesleg az eredmény is azonnal fellőhető a netre. Mire végzel a futással már lájkolták is vagy hatan. Nyújtás alatt már mehet a komment, hogy "No pain, no gain!"

A kiborgokkal beszélget a technika. Egy idegesítő hangú nő még akár buzdítani is képes a megfáradt sportembert egy lapos kis tévécske mélyéről. Olyanról is hallottam, hogy rászólt valakire, aki megállt pisilni.

A korrekt kis összefoglalót a végén viszont irigylem. Rám is rám férne egy nyanya, aki a tréning végén elmondja, hogy ugyanazon a körön a kilométerek száma még mindig annyi, mint legutóbb.

Ne vesztegessük az időt, készen állunk, start.

ka_lsg_14_9.jpg

Ma alapedzést csinálunk ami egy kiadós tizes, ahogy a csövön kifér. Leggyakrabban ez van. Ha már együtt edzünk, csináljuk rendesen. A lazább napokon (turisztikai futásoknak hívom) nem kell társ. Hivatalosan hosszú futásokhoz jó, ha nem vagyunk egyedül. Nálam ez másképp működik. Nem vagyok társaságfüggő, jól megvagyok magam, de néha jól esik, ha beszélhetek valakivel.
Az első szakaszban felfutunk négy perces tempóig. Ez 2 km. Megszűnik a beszéd, a légzésre, lépésekre figyelünk. Nem szabad kifulladnunk. A 2 km elég hosszú ahhoz, hogy fokozatosan érjük el az utazósebességet. George órája csipog, úgy tűnik kilométerenként. Rövid tanulmányozás után bemond egy számot, ami nyilvánvaló ökörség. A fák az oka. Az olcsó GPS a precíz futók kedvelt játéka. 

Az én gyengém a versengés. A baromfiudvar királya effektus. Ez az én terepem, aki ide belép, le fogom előzni. 

A kompetitív futó egy seggfej. Mindenkinek meg kell mutatnia, hogy ő az erdő királya. A netes trollokra vonatkozó szabály rá is igaz, ha nem eteted, odébbáll. Ha viszont válaszolsz a kihívásra, kihozhatja belőled a Rocky-t.  

Most is ez történik. Ott fut...ott fut valaki. 

A kompetitív futó trófeaérték szerint osztályozza az erdő többi lakóját. Átlagos futó, egy pont. Precíz futó két pont. Csajok...bónuszpálya, de nem jár érte pont. Jó futó négy pont. Jó futó biciklis kísérővel öt pont.

Ez itt most egy négypontos szituáció. Jó futó, kapar is kicsit, hogy hátha másfelé fordulhat mielőtt utolérjük. Látom George-on, hogy kettős érzései vannak. Utálja elhagyni a komfortzónáját, ami gyors, meg jó, meg minden...de a jó ütem önmagában mégsem elég. A másik fele már tudja mi következik, emlékezteti magát, hogy ha egyszer nyomjuk, akkor mindkettőnk stiklijeit  meg kell élnünk. 

Utolérjük, tanulmányozzuk picit és megelőzzük. Negyvenes, jó kondíció, megérdemeljük a négy pontot. Amit sehova nem írok fel, nem adom össze.

Három ötvenkettő. George jelenti. Próbáljuk meg legalább három kilométeren át tartani. Ha lenne olyan részletes tervem, mint amilyen George-nak van, akkor ez így nézne ki:

Alapedzés:

2 km lassú futás, bemelegítés

2 km 4:30-as tempóval fokozatosan emelve a tempót (5:00 ról 4:00 ra)

2 km 4:00

3 km 4:00 alatt

1 km ahogy a csövön kifér

2 km lassú futás, levezetés

Nyújtás

Turisztikai változat

Ugyanez, csak nincs megkötés a tempóra. Jó az idő, erdő, mező, fák. A fontos az, hogy jól essen.

 

Őrül hülye változat

Drum 'n Bass, Metál, a lényeg az, hogy mepróbáljuk elfelejteni a nevünket miközben a lábaink csatároznak alattunk. Semmiképp nem vesszük figyelembe a teljes távolságot. Józan eszünket, a mérlegelést és az életösztönt tudatunk mélyére tapossuk és harapva vesszük a levegőt. 

Hozzávaló

Ma jól megy. Amikor az utolsó előtti kilométerek kezdenek kicsit ránk nehezedni csajok jönnek szembe. Látom George-on, hogy hirtelen könnyűvé válnak a léptei és mintha a tempón is fokozna picit. Igyekszem én is paripásabban alakítani a lépést. George precíz futó.

A precíz futó sokat ad a futóstílusra. Ha csináljuk, csináljuk jól. Sportboltok futószalagos, kamerás elemzései soha nem érdek nélküliek. Ők végül is el akarnak adni nekünk egy drága cipőt. A precíz futó ingyenes és sokkal megbízhatóbb forrás. Megtudom tőle, hogy a három csajból egy a talp külső élét terheli túl, a másik csak vagy két hete futhat a harmadik pedig már két éve él harmonikus kapcsolatban egy portugál vendégdiákkal. 

A célegyenes para. George jobb mint én, csak azért végzek még mindig előtte, mert George...precíz futó. Soha nem terhelné túl magát. Nem hagyná el a komfortzónáját. 15 évvel fiatalabb, 15 kilóval könnyebb. A célegyenesben válik mindez fájdalmasan nyilvánvalóvá. Én már feszülök, pulzusom a maximumon, fújtatok. Ő pedig...elegánsan, kicsit talán pipiskedve szökdécsel a lószarkupacok felett. Én meg már úgy vagyok, hogy legszívesebben belelépnék, átgázolnék rajtuk.

Vége, csipogás, George gombokat nyomkod, összegez. 

Még váltunk pár szót, megtudom, hogy harmadik legjobb időnket futottuk. Hogy a távolság szerinte rövidebb. Mondom neki, hogy "A fák". Látom rajta, hogy nincs meggyőzve. 

Társaságban futni olyasmi mint a pizza, néha jól esik, utána viszont egy darabig jól elvagyok nélküle.

Edzünk egyedül

Nem kell megegyezni helyben és időben. Nem kell várni. Vihetem a zenedobozt. Most épp nyolcvanas évek időszak van. Hemtom hogy jött, de jött, én meg örültem, hogy valami új következik. 

 

Morgolódás I

Január mindíg a negy kezdetek időszaka. Tudják ezt jól a fitnesszbiznisz kicsiei, nagyjai. Vannak csatornák, ahol három reklámból kettő valamiféle fittnesz termék, szolgáltatás felé irányítja a figyelmet. Semmi baj nincs ezzel. Ha már velaki beleinvesztált egy stúdióba, természetes, hogy reklámozn szeretné, kölönben hogyan is várhatná el, hogy tagok jelentkezzenek.

Antisocial

Van viszont egy két dolog ami újfent feldühít, nem tudom megérteni. Az egyik ilyen a regisztrálós weboldalak világa. Bejelentkezel, kapsz egy rakás videót, recepttippet, edzéstervet és napi menüt. A videók általában kacatok, a youtube sokkal alkalmasabb forrás. Az étkezési oldal pedig: a csoki, tészta, kenyér rossz, a csirkemell és a saláta pedig jó. Ha valaki eddig hangszigetelt cipősdobozban élt volna, remeghet az újdonságtól. Ott van azért a közösségi feeling, több éve regszisztrált tagok osztják a teljes kiőrléső lisztből készült sütirecepteket, megy a közös cukorgyűlölet, isteni répatorták titkai, gratuláció, vállveregetés minden egyes kiposztolt fekvőtámasz után. Bocs, nincs fekvőtámasz, nincs felülés. Ezek hagyományos, hátgyilkos gyakorlatok, a sokkal hatékonyabb planking a divat. A végeredmény, hogy edzés helyett ülsz és posztolgatsz. Vannak új online barátaid, akik hasonló cipőben járnak mint te (a megfelelő cipőről is komoly eszmefuttatások folynak) és minden harmadik szavuk az, hogy szénhidrát. A véleményvezértek nagyjából 20 kiló túlsúlyal osztják az észt, korábban a kismamafórumok, majd a gyereknevelési blogok ismert rezidensei voltak. Sajnos az észosztás mellett kismamaként a szarszagú rendetlen lakás rendbetételére nem jutott idejük. Önjelölt pedagúgusi publikációik sajnos elvették az időt a kis szemétládává cseperedett "csimóták" megnevelésétől. Itt most a fitnesszben pedig, sajnos annyit segít másokon, hogy pont a saját seggét nem tudja lefogyasztani.

Antitech

A mésik jelenség amit útálok, nagy Ú-val, az a tecnika beleerőszakolása a sportba. A fitnessz karperecek verik ki a biztosítékot. A gyártók szerint vannak annyira hülye emberek, akik elfelejtik, hogy fogyókúra alatt nem fánkot, hanem almát eszik az ember és erre a célra érdemes felszerelkezni egy bluetooth-os, okostelefonnal összekapcsolt kis hardverrel, ami erre figyelmeztet. Számolja helyetted a fekvőtámaszokat, felüléseket...bocs, méri a planking idejét, szól, hogy lift helyett válaszd a lépcsőt, össszeadja, észben tartja napi kalóriabeviteled. Gondolom pulzust is mér, és megmondja, ha épp túl gyorsan, vagy lassan futsz. Természetesen csak okostelefonnal együtt tud igazán kiteljesedni, így nem csak egy idegesítő szar a csiklódon, hanem még egy lapaj telefon elhelyezését is meg kell oldani valahol a karodra szíjazva.

 A futás folyamatos párbeszéd a testeddel. Te kérdezel, ő válaszol, ő szól, te reagálsz. Megkéred valamire és együtt szembesültök a kihívásokkal. Nincs szükség tolmácsra. Ha nem érted, hát tanuld meg a nyelvét.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu