Futóedzés, versenyek

Futóbolondok és kalandjaik

Az érzelmeink újrahasznosítása

DeLorean üzemmód

2017. október 23. - Tompahawk

Feljárok néha e facebookra és látok dolgokat. Eszembe is jut sokszor, hogy a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve. Szegény Zuckerberg...eh, mindegy, marad így, hogy "szegény". Szóval szegény épp heroikus küzdelmet folytat a győlölet és butaság ellen, de hátulról már fenekedik ellene a szeretet és segítőkészség fojtogató démona. Ijedten görgetek tovább naplementébe meredten bámuló konzumlányok képei láttán. A tartós kapcsolatokkal, hűséggel kéne összefüggésbe kerülniük Coelho idézetek segítségével. Cirkuszsátor méretű vágott virág-csokrok fényképei kívánják a békét és boldogságot, meleg, barna szemű kutyusok figyelmeztetnek az emberségességre. Macskák emlékeztetnek, engem speciel arra, hogy mindenki szolga. 

Oké, ez választható, választok is mást. Csak kíváncsiságból, mi megy a televízióban? Gyorsan felhúz két reklám, aztán meg megpróbál lehúzni egy harmadik. Csatornaváltás, felpuffadt arcú, masszív alkoholista oszt szépségtippeket, a körmein apró kacsamotívumok (játékos), váltás, valakit éppen felpofoz egy igazságos hős. Váltás, valami műmellű roncs aki állítólag híres, körmein apró delfinekkel (filozofikus) bejutott egy stúdióba. Egy szubcsatornán sikert és rengeteg lóvét jósol egy idősebb hölgy jing jang mintás amerikai körmökkel (mély). És itt elegem lesz, inkább kimegyek futni. Feleségem kérdő tekintetére, hogy miért pont az este tizenegy órás időpontot választom már csak momogni tudok valamit. Olyasmit, hogy kiviszem a szemetet. Szelektív újrahasznosítani.

Elismerem, ki lett sarkítva, ritkán rohanok ki az éjszakába a tévé, meg a facebook miatt. Olyan későn meg pláne nem. Kell hozzá más is. Azért hoztam ezeket ide példaként, mert olyanok, mint az elme-baj. Ahogy a neten klikkolgatva, tévén távkapcsolózva nyomkod az ember, gyors váltásokban kapja a maricpánt, a vért, a mocskot, a lekvárt, a nyálat, a gőzt meg az unalmat. Külön-külön talán kinéznének valahogy, de így elkeveredve végül mégiscsak moslék. Fejben ugyanez megy. A nap végére olyan az agyam, mint egy óvoda szemeteskukája. Teli van apró, semmire való kacatokkal, valaminek a felismerhetetlen maradékéval, banánhéjjal, kávézaccal, nagy átázott kartondobozokkal, oldalukon, hogy "Fontos!", de már nem tudni mi lehet bennük. Szerencsére megvan a megoldás, válasz mindenre, a kör.

Mint a szeméttel tankolt DeLorean, úgy inul az ember.

delorean-back-to-the-future.jpg
Fotó: delorean.com

A "Vissza a jövőbe" című filmben az időgépet, ami egy autó (DeLorean), a jövőbe jutva úgy tökéletesítették, hogy üzemagyagként a XX. század szemetével is tankolhatóvá vált.

A tesztoszteronos kupaccal jó kezdeni. Az autó is szivatóval indul, érdemes a melldüllesztős, harcias hangulatot erre felhasználni. Húzd ki magad, döngess egyet a mellkasodon, nézz keményen. Melegíts úgy, mintha nem megfutni, hanem felrúgni akarnád a hegyet. Szalmaláng, had lobogjon. Használd ki az időt és érezd magad Rockynak, fekete nindzsának, vagy Lubics Szilviának. Próbálj jól kinézni, figyelj a technikádra, versengj.  Ahogy később az igénybevétel állandóbbá válik, az alfa kedv szelídül, elszánt arcot is nehezebb lesz majd vágni. 

Új energiára van szükség. Nézzük, mi más akadhat, amit eltüzelhetnénk.  

Ott van a félelem. A legjobb. Ha félsz, fuss. Azt hiszem ez nem szorul hosszabb magyarázatra. Véleményem szerint a leghatékonyabb, legősibb önvédelmi sport a futás. Mindenkinél van több mindenki. Nincs az a harcművészet, ami egy csoport emberrel szemben is megtanítana megvédeni magad. Ha van is, lefogadom, nincs időd, hogy megtanuld. A legjobb módszer arra, hogy épséged megőrizd, az az, ha el tudsz futni. Messzire, gyorsan és sokáig. Félelem ellen nincs jobb orvosság, ráadásul a félelem következtében termelt adrenalin pont az egyik kedvencünk.

Ha már volt a félelem, a bátorságról is ejtsünk pár szót. Korunk egy igen sajátos és talán sajnálatos jellemzője, hogy bátorságra egyáltalán nincs szükség. Nem kell már jóformán semmire. A srácok mindent megtesznek érte, hogy  még csak szóba se kerüljön a bátorság. A biztonságosság mindent elad, eladni pedig manapság a minden. Így aztán annyi, világot még ennél is biztonságosabbá tévő holmi vesz minket körül, hogy direkt keresni kell a veszélyt. Fel kell iratkozni, be kell fizetni rá és drága felszerelést kell vásárolni, hogy végre merésznek, bevállalósnak érezhessük magunkat valami...biztonságos, erre kialakított helyen. A futás segítségével egyhíthető az igény, hogy bártak legyünk. Nem vadvizi bázisugrás ugyan, de némi gyakorlattal a downhill futás már pumpál egy kis adrenalint a vérbe.

Idegesít, hogy megkérdőjeleztek a munkahelyeden? Félretettek, hibáztattak, nem figyeltek rád? Kihasználnak, átnéznek rajtad, nem ismernek el? Túl kevés vagy túl sok figyelmet és elismerést kapsz? Szubjektív véleményed szerint a világ nem érdemeid szerint bánik veled? Ráadásul mindebben még igazad sincs? Itt az ideje, hogy az objektivitás kedvéért csökkentsd a stresszhormon szintedet. Középgyors, ritmikus aláfestéssel és egy megnemértett lázadó érzésével indulunk neki. Ég a zsír, szólnak a jó zenék, ijedten fordulnak felénk akiket megelőzünk. Néhány erős kilométer, kitisztul a reszketés miatti homály és a tapasztaltak rálátásával értékeljük át a dolgokat. Folytassuk csak, legyünk először csak okosak, aztán bölcsek és még bölcsebbek. Erősen lihegő orákulumig érdemes elmenni. A zen és a pszeudoanarchizmus határáig. Az után a pont után nem képes az ember komplex témákkal foglalkozni. Nihilista. Az önsajnálatot kiszorítva lefoglalja a túlélés öröme.

Nem jutsz át, nem negednek ki, előre mennél de csak helyben toporogsz? A melóhelyed börtön, az otthonod nyers pszichodráma ok és okozatok nélkül? A gyerek nem tanul, a kutya nem szobatiszta, a férjed/feleséged nem mindenben felel meg a szerinted minimális elvárásoknak? Te sem felelsz meg? Ráadásul mindezt mindeki üvöltve bömböli világgá, hogy már lesütött szemmel kerülöd a szomszédok pillantását? Az időjárás angol, a fegyelem mediterrán, a gyerekek gazdag amareikai tinédzserek, te meg lesoványodott igáslónak érzed magad? Nincs jobb ötletem, minthogy hagyd ott az egész bulit legalább addig míg futsz egy...kicsit. (Ne állj meg, addíg fuss amíg a leked helyett a tested nem kezd fájni!) 

A harag pont arra való, hogy ilyenkor igénybe vedd. Nagyon fontos forrás, önvédelmi, elemi, elfojthatatlan. Ha megpróbálod, csak kitolsz magaddal. Alapfunkciója az, hogy akadályoknak, veszélyeknek némi elvakultsággal tudj nekirugaszkodni, nem megtorpanva minden apróságtól. Rengeteg stimuláns a vérben, nem túl ravasz tervek az agyban. Ezek a fő jellemzők. Sugárzik, párolog, a körülöttünk állók vagy átveszik, vagy kellemetlenül érzik magukat tőle. Olyan, mint amikor büdös az ember. Ráadásul butít, mint borra a tömény. Csak úgy kínálja magát a megoldás, a válasz mindenre, a kör. Nagggyon gyors edzést kívánok az összes önmagát felbaszni képes bajtársamnak. Kifelé, el a többiek közeléből. Aki egy kör megtétele után még mindíg dühös, annak válasz mindenre, a kör.

Ha jó a kedved dobbants nagyokat...mindíg is rühelltem ezt a nótát.

Ha örülsz, örülj neki.

A szeretet a végén kerül sorra. Csak a szeretet tehet képessé arra, hogy a fájdalmat is felül tudd írni. Ha nincs szeretet, a fájdalom megállásra késztet, csak a szeretet vesz rá tartósan arra, hogy akár fájdalmat is okozz magadnak. Mert azt okozol. Tetőtől talplig, velőtől bőrig fájsz. Azért, hogy amit annyira szeretsz, abból még többet kaphass. Ne szégyelld, hogy ami iránt érzed épp nem egy személy, ebben az esetben egy sport, egy állapot. Ez lényegében a világ és a te helyed benne. Szeretni lehet bármit, mindenkit és mindent. Azok meg visszaszeretnek, küldenek neked egy pöttyöt a teremtésből vagy közömbös képet vágnak. Esetleg némelyik felbassza mágát rajta, mert nincs olyan hangulatban. De az nem a te gondod.

 

 

 

 

 

Apróságok

Futásmentes Egypercesek

Buffnak akadtak problémái a munkahelyén

Elő akarták léptetni. Az ő hibája, igyekezett nyugodt körülményeket teremteni az esti terepezésekhez és ez sajnos munkáján is meglátszott. Feladatai rendezetten, határidőre készültek el, tömören és professzionálisan kommunikált. Kollegái kedvelték, főnökei elégedettek voltak. Spanoskodtak volna vele, hogy nem iszunk meg egy sört, meg ilyenek, de mivel nem ivott meg egy sört, az "ilyenek"-ről már meg sem tudta, hogy mik lettek volna. Viszonylag korán és egyértelműen jelezte, hogy számára a céges buli munkaidő, egyaltalán nem éli meg jutalomként vagy kikapcsolódásként. Így aztán ha egy efféle esemény munkaidőn kívül esett, nem ment. Karácsonyi bulira sem. Csapatépítésként sincs értelme, mert a csapat épüljön munkában és ne sörbe pácolva. Nem az októberfesztre képeznek részeg brit túristacsoportot. Egyáltalán nem kerültek hozzá közelebb azok a kollégák, akiket már látott ittasan, így nem értette, miért is építene ez csapatot. Hiába ülünk egy étteremben, vagy egy kocsmában, a főnök ott is főnök, tehát ez munkaidő. Lehet, hogy van olyan főnök, aki szerint ő ilyen alkalmakkor nem az, de ritka. A borzasztó nagy naivitás és a vezetői pozíció nem tartós jelenség. 

Rettegett a gondolattól, hogy munkahelyen lakó, állandóan meetingeken ülő lassan pocakosodó középvezető váljék belőle. Ronthatott volna a teljesítményén, késésekkel, kicsivel igénytelenebb eredményekkel talán elkerülhette volna, hogy felfigyeljenek rá, de ez idegen volt a természetétől. Ahhoz volt szokva, hogy megcsinál dolgokat rendesen és utána hagyják őt békén.  Feltették neki a kérdést, akar e több felelősséget, kihívást, pénzt és némi hatalmat. Azt válaszolta igen, de abban egy középvezetői állás csak hátráltatná. Na jó, nem így mondta. Azt mondta, jól érzi magát jelenlegi munkakörében.

Győzködzték, hogy az igazán jó, magas pozíciókhoz bizony így vezet az út, amitől csak egyre feszültebb lett. Magas pozíció? A fickók, akiket ő magas pozícióban lát képtelenek látszanak gyalog felmenni a harmadikra. Egyhén fel vannak tésztásodva, a nadrágjuk dereka szélesebb, mint amilyen hosszú a lába. Ha nem burkolnák magukat több tonnányi méregdrága pöfögő vasba, a nők bottal sem nyúlnának hozzájuk. Vagy az ellenkezője, az irodában lakik és mikrózza a tuppert mert annyi ideje sincs, hogy lemenjen a kantinba enni. Van benne hatvan kiló, annak is a fele ideg. Miféle élet az ilyen?!

A Steve Jobs könyv mehet sokak agyára. Hogy mi mindenre képes egy ember, ha több ezer rabszolga dolgozik a keze alá. Piramisok, brutál nagy szobrok, nem létező vevői igények maximálisan kielégítve. fejlehajtott, bamba rajongók hada, női dolgozók jégretett gyerekei az iglóban. Böszme nagy kivetítőkről rögzítik őket apró okostelefonokkal, akár a naplementéket. Elvileg az lenne a normális, hogy azért harcolj, hogy te is hasonlóképpen törölhesd bele a lábad a világba. Ő lenne a csúcs, az életpályamodell. Buff nem ilyen volt, ezért aztán akadtak gondjai a munkahelyén.

Krisztián öltözködése szóvá lett téve

Az oké, hogy a street egyre elfogadottabb a melóhelyen, ennek a biztosítási ügynökökön kívül mindenki élvezheti a jótékony, kényelmes oldalait. A Steve Jobs effektus. Örökké hálás leszek neki érte. Chris azonban rátett erre, már inkább sport volt mint street. Hegyikerékpárral járt, ahhoz volt öltözve és mivel egy ilyen cucc szuperkényelmes, nem mindíg vette a fáradtságot, hogy magára szuszakoljon valami kemény, szűkös vászonnadrágot. A bélelt alsó az ülep ünnepe.

Mivel kezdtek vevők is megjelenni az irodában, Krisz főnöke megjegyezte ezt a street dolgot, meg hogy annál azért vannak sokkal rosszabb dress kódok is (smart casual!), örülhet, hogy nem lapostalpú, randa hegyes bőrcipőkben kénytelen rohasztani a lábát. A bőrről azt rebesgetik, hogy szellőzik, de Krisznek egyedül a gumicsizma jutott eszébe, amihez képest ez igaz. Az általa ismert és kedvelt cipők mind szellősebbnek, egészségesebbnekk tüntek, mint a bőrök. A túrabakancsa lélegeztetőgépnek tűnt a legelegánsabban spotlámpázott olasz modellekhez képest. Ráadásul nem olyan zoknit kellett hordani hozzájuk, ami a méltóságunkról való önkéntes lemondással egyenértékű.

Mivel Krisz nem refjexből elutasító (önvéldemi agresszív), mint Buff, elgondolkodott, megvizsgálta a megjegyzés joggosságát és reflektált.

"Szükségem lesz egy minimalista városi bringára, egy sebesség, jó vékony kerekek. flat pedál, Uvex szemüveg, sisak, ..."

 alulrolsas.jpg

 Fotó: Subba.blog.hu

Kapcsolódó poszt: A többiek

 

 

Jungfrau Marathon 2017

Hegyifutás a svájci Alpokban

Hivatalos Oldal

Sajtófotó Galéria

Azt nem tudom pontosan megmondani, hogy hogyan készültem fel rá, mert egy idő után nem jegyzeteltem. Korábban, fél éve már, volt naplóm, még digitális is. Aztán elmaradtak. Amikor nem dolgozok, edzek, amikor meg besötétedik elalszom. Minek ezt felírni.
Fogalmam sem volt arról, milyen lesz majd kétezer méter csak felfelé. Próbáltam a helyi dombokból tízszer megfutva hegyet építeni, de soha nem voltam benne biztos, hogy elég magas lett e. A kutya is panaszkodott, mert néhány sétánk után izomlázat kapott. A biciklimet tönkretapostam, többet költöttem rá, mint az autómra benzinnel együtt. Van egy szekrény, ami tele van ijesztővé rombolt futócipőkkel. Olykor elfutok reggel és csak sötétedésre érek haza, máskor meg ebéd előtt még gyorsan leizzadok. Minden edzés más, és nem úgy kell elképzelni, hogy kivörösödött fejjel zuhantok. Minden alkalom egy kis kirándulás, ahol közben lihegsz egy picit.
Ha a feleségem nem döntött volna úgy, hogy ő is felhúzza a futócipőt, valószínűleg már elvált volna tolem.
Tíz méteres pontossággal jelzem fejből a kilométereket, de teljesen felesleges számolni. Azért számoltam, hogy felírjam, semmi másért. Ha nem írom fel, számolni sem kell. Kimegyek X órára futni, nem tudom még merre, majd kitalálom. Minden gyümölcsfát, farakást, ösvényt ismerek. Tisztában vagyok az összes kutyás és futó napirendjével. Vannak kedvenc helyeim, meg olyanok is, amiket nem állhatok, oda gyakrabban megyek.

Aztán vágás, téblábolok egy hegy lábánál és próbálom tiszteletnek magyarázni azt, hogy félek tőle. Mert egyrészt ugye akkora mint egy hegy, a nagyobbak közül itt Európában. Minden kis kiálló része annyira szigorúan kemény, annyira nem akar barátságos lenni, lenyúlni és felemelni, hogy az lassan kétségbe ejt. Nekem fel kell futnom. Nem a hóba, csak addig amíg az a függoleges sziklafal, meg a gleccserek kezdodnek. Legfeljebb felsétálok. Nem nyugszom meg a gondolattól.

21458056_364719707291686_3014879902364648384_o.jpg
Ilyesmi / Fotó: T.


Kirándultunk előtte, felderítettük a terepet, túráztunk ami a világ legjobb dolga volt. Lefoglalt, lenyűgözött, elszórakoztatott, de a nem nyugtatott meg.


Több mint nyolcezer futó állt rajthoz a felhős, hüvös reggelen. Öt perces késleltetéssel, blokkokban indultunk. Egyszerre ezer ember. A pálya első 25 kilométere gyakorlatilag sík, úgy döntöttem itt megpróbálok öt körüli pace-t futni, az nem fog tönkretenni, a hegy meg majd adja magát.

803.jpg
Interlaken: Start 8:30 / Sajtófotó


A verseny hangulata óriási. Esik, a startlövéssel együtt kezdte, mégis rengeteg a néző. Biztatnak kolompokkal, kicsivel és nagyon naggyal, dobokkal, kereplokkel, tapssal és pacsizással. Egy fickó még AC/DC-t is nyomat egy garázs előtt. Esik ugyan, de a völgy amiben a pálya elso fele vezet így is szép, a felho alatt vagyunk, van látótávolság, még csak kevesen fáradtak, akár kedélyesnek is nevezhetném. A maratonfutók kedélyességét nem úgy kell érteni ám, mint a nem maratonfutókét. Az gyakorlatilag annyiból áll, hogy fut, mint szokott. 

21551841_364647483965575_6342070686635285440_o.jpg
A pálya

 

Majdnem rányúlok egy nagy tálca újjnyi vastag mogyoróscsokira, de nem szabad. Verseny elott, közben nem eszek szilárd kaját. Ez svájc, itt az utcagyerekek csokival kínálják a turistákat. Elég sokan ráadásul. Simán degeszre ehetném magam és hazamennék egy lightos félmaratonnal. Mondanám, hogy ritkult a levegő, nekem meg nem bírta a gyomrom a harminc deka alpesi mogyoróscsokit.

898.jpg

Lehettek így ezzel mások is, mert 25 kilométernél sokan kiállnak. Sérüléssel, betegen nem érdemes tovább menni. Látok drámát is, egy lány sírva lép ki. Pedig eddig a pontig 25 kilométert futottunk emelkedés nélkül.  A térképen a következo szakasz nagyon cikcakkos vonallal van jelölve. Lépcső meredekségű részek fokok nélkül. Lelassulunk, vizesek vagyunk. Próbálok gyorsan maradva lelassulni ami nem annyira bonyolult, mint amennyire az leírva kinéz. Inkább nehéz mint bonyolult. Két és fél kilométeren emelkedünk 500 métert, mire végre ismét ritmussal lehet futni. Egy sziklafalra jutottunk fel az iménti szerpentinen, a falt tetején lankás plató, legelőkkel, parasztházakkal és vendéglátóhelyekkel. A látvány itt, ha lehet még szebb, helyneként sajnos már ködös. Így nem látjuk a völgyet innen fentről. Sebaj, tegnap napos volt, az volt a fotózásra, a ma a futásra van. Wengen nevu településre érkezem. Rengeteg a néző. Az ellátóhelyek egyre gazdagabbak, víz, iso, vitamin és energiaitalok, power gel-t sem kellett volna hozni, olyat is osztanak. Csak a citromosat bírom leküldeni, ez a karamellás verzió itt egy életere elidegenített a Tofiffe-től.

 

896_1.jpg
A dudás már egész jót jelentett

 

A verseny legendája, az egyes rajtszámot viselő, Magyar.

Staicu Simona már háromszor nyert itt, ő az egyes. A férfiak között négy honfitársra leltem, a lányoknál úgy látom Simona indult csak kis piros-fehér-zöld zászlóval a rajtszám sarkában. Két percel előttem futott Gábor, ezúton is gratulálok neki. Péternek is. Jánosnak meg leginkább, vele személyesen is sikerült találkoznom, feleségeink együtt élhették át a nézők tömegnyomorító kálváriáját a vonatokon.

A Wixi nevű checkpoint neve intő jel. Igen, pont annyira szeszélyes, kanyargós, kiszámíthatatlan és csinos, mint egy ilyen névhez illik. Négy kilométer van hátra, még négy órán belül vagyok, de nem leszek, ez biztos. 19 perc alatt senki nem fut el Wixitol a célig. Ebben megnyugszom.

Haladtunk felfelé a ködben akár az elkárhozottak.

Az utolsó négy kilométer eltávolított magamtól, belül ki sem bírtam volna. Aztán rájöttem, hogy csak a görcs előtti lelazulódás tüneteit érzem. Elég sokan kaptak izomgörcsöket, ami meglepett, eddig soha nem láttam ezt tömeges problélmának. Voltak külöm Phisyo massage állomások székekkel meg gyúrókkal. Nem szorultam rá, pedig kritikus is lehetett volna. Izzadtam és csúsztam, ahogy a kövek meg a többiek. Felettem, jó magasan a ködben további kanyarok, ott is emberek kapaszkodnak. Panaszkodnak sokan, én is parányi hisztibe kezdek, de figyelek, hogy azért közben előre haladjak. Görcsösök jobbra, balra nem mert arra szakadék. Segítők minden méteren, ahol talpalattnyi hely akad, állnak az esőben és nem útálnak. Biztatnak, kezeiket nyújtják.

 

897.jpg
Egész nap ezt csinálták és közben név szerint biztattak

 

 A cél előtt ötszáz méterrel könyörül csak az ösvény, enyhén lejt is egy picit. A gleccser egy könnye, apró tavacska mutatja meg magát a ködfelhő alatt, kanyar, szélesedő lejtő, erősödő hangok, a cél hangjai. Mondanám, hogy "jessssz", meg, hogy "igeeeen, ez az", de csak befutok és némán élvezem a pillanat borzongató gyönyörűségét. A magasságot és távolságot mögöttem, nem a negyvenkettő hanem a sokezer kilométert, az eltelt időt, ami nem négy óra húszonnégy perc, hanem hosszú évek sora. Sírnék, annyira fenn vagyok, de kifogytam a sóból, meg kezdek lehülni.

Feleségem sajnos lekésett, így mikor végre rám talált már negyed órája remegtem egy kiba nagy tejcsokiszelettel a kezemben. Lógott rólam még érem, finisher póló és egy nejlonzacskószerű esőkabát.

Még soha életemben nem fáztam ennyire, de hogy ez cseppet sem zavart, az volt igazán veszélyes.

 

 

 

A többiek

Egy futó szociális élete és néhány cipő

Buffout barátom jelentkezett be a hétvégére. Buff számára a szivárvány összes szine barna és zöld. Kivéve, ha végre terepen lehet, mert akkor rózsaszín. Akkor olyanokat is mond, hogy "szép". Elég bizarr egy ember szájából, aki hat perce még - a város határain belül - minimum rohadéknak nevezett minden autóst, kutyást, biciklist és közlekedési lámpát. A vadonban azonban megenyhül. Egyszer a hegyekben, nem túl fenn azért, talált egy defektes bicóst. Benga nagy defekt volt, legalább négy lyukon szelelt a belső. A fickó pakolta a köveket súlynak, ám azok erre abszolult motiváltalannak bizonyultak. Az előrejelzés szerint foltonként öt percet fog állni a rongyos belsőjén, mire feladja és letolja. Buffout leszaladt neki a boltba. Négy kilométer le, négy hegynek föl, hozott egy belsőt. Aznap este ugyanezt a csókát már szikkadt vén fasznak nevezte, csak mert előtte állt sorban a citromfagyijáért.

Buffout alapvetően gonosz, csak ahhoz nincs kedve, hogy ezért mindenki útálja. Próbálja hát ezt ártalmatlan irányokban kisugározni, hogy amikor a főnöke, felesége, kollégái körében tartózkodik, egyszerűen csak kiállhatatlan, morgós embernek higgyék.

Buffout a következő két alapcsoportra osztotta az erdei futótársadalmat.

Aki szembe jön az sporttárs, haver, aki meg velünk egy irányba halad, az ellenfél.

Legyen az babahordozót tuszkoló hősies anyuka, botos néni vagy esőkabátban dunsztolt ovodáscsoport, ők már az ellenfél kategóriájába tartoznak. Megelőzendőek. A megelőzés folyamata analízis, reprodukció, akció. Az analízis fontos lépése Buffnál, hogy alkalmas negatív jelzőt találjon és lecsekkolja a cipőt. Csontropi, Térdesgeci, Csámpásördög, Gúnárarcú, Himbilimbi, Rémültszöszi, Nyamvadt, Vörös Fejű Gyíkharcos, Gombamilliomos, Mosotthajú, Nyegle, Szamóca, Nyamvadt. Mindenki megkapja a magáét. Aki hosszút kap, az a tisztelet jele. 

Hétvégén benézett, hogy van e kedvem futni egyet és dumálni arról, hogy ki mekkora tapír. Volt.
Csatlakozott még Krisztián, a futószent. Orvosit próbált végezni, nem jött össze, túl jó volt hozzá. Elment a logisztika irányába és most, ha lenne autója, Mercedes terepjáró lenne. De nem vesz. TAO alsógatyákra, alpesi ultrafutásokra, triatlonbringákra és csiricsáré cipőkre veri el a pénzt amit a másodállásából keres. Mert főállásban: futószent. Olyasmi, mint Szent Kristóf, csak csípőig felvágott gatyában. Ő a hétküznapokban is képes olyanokat mondani, hogy "vérpezsdítő". Penge lenne, ha zsenge lelke ebben nem akadályozná. Mert bár a hajókötél renyhe gombolyag csupán vádlija mellett, szíve akkora, hogy folyton megszívja magát vízzel és ez lelassítja. Egyszer meglátott egy szomjas, piszkos, idős biciklist és hazaszaladt pénzért (2*2 km városi parkour, intervallum), hogy egy citromfagyira megvendégelhesse. Majd az összes kis gyanús tekintetű lurkót a fagyizóban. Buffoutot a sor végén akkor ott nem merte megszólítani.

Úgy terveztem, hogy már az erdőben találkozzunk, ahol Buff kiegyensúlyozott. Így, amikor Krisz betipegett nem buzizta le. Úgy indultunk neki, hogy nem egymással foglalkozunk. A többiekkel.

 

cipok.jpg
A Többiek Cipői / Fotó: mimida

 

Buff Nokedlinek nevezte a csajt. Hosszú fehér drót lobogott körülötte és még a markánál jobb helyet nem talált a telefonjának. Lassú, elnyújtott, szomorú szám szólhatott belőle. November Rain, Purple Rain mash-up. A lábak hóbortosan keresgették az egyenes irányt a szemmel láthatóan elhanyagolt felsőtest alatt. Az a szerencse ezzel a kritikus pöccsel, Buffouttal, hogy szűkszavú. Meg, hogy még a legjobbak is megkapják a legrosszabbat. Hidd el, ők még szeretik is. Tehát a csaj megússza annyival, hogy Nokedli. Krisztián más, ő dagad az elismeréstől. Számára a profi futó szinte érdektelen a kezdő hősökhöz képest. Ő azokat tiszteli, akik elkezdik, akik belevágnak. Mert ma még Nokedli, Krumpli, Brokkoli, holnap meg nymoja az ember a lájkot valakire, akiről azt sem tudja, hogy ugyanaz. Krisztián legszívesebben megveregetné a vállát, de nem szeret izzadt embereket tapicskolni. Azt se szereti, mikor őt, szóval mással sem. Mondom, szent, tartózkodó szent. A csaj lábán Asics a középső polcról, akciós a Szupersportban.

Gyroszos. Három hónapja edz, heti háromszor a helyi dzsimben. Spanolt a trénerrel, az meg kiküldte futni. Hasra még nem dolgozik, vagy igen, de még étkezésszinten nem. Buff dobbant, előz ezerrel, közben benézi a futócipőt. Nike a heyli outletből. Kirsztián kitartást és renszerességet kíván neki, szerencsére csak gondolatban.

Egyetemisták. Bikás vádlik, teniszzokni, négycsíkos adidas futócipő, gyűrött póló, előzőleg aludtak is benne. Tudnák kenni, de párban vannak, így aztán inkább informatív, mint kemény az edzés. Krisz elégedett, így kell okosan. Nem kell mindíg úgy menni a menteszélnek, mint...

Pimpa ott ni! Buffout bélyegzi meg az előttünk nyargaló középhaladó harcost. Kicsit még párnás itt ott, de már látszik, hogy rá van kapva. Hogy az lesz belőle amit akar. Krisztián csak azért veszi fel a tempót és fut utána, hogy megáldhassa, mert a jó úton haladók kedvesek egy hozzá hasonlatos jómódú szent szemének.New Balance Cipő, szakember tanácsa alapján.

Csontrakéta egy hatvan feletti szenior. A jel, hogy van jövő, lehet és kell folytatni.Saucony Trail cipő, kényelmes, nagy, oktondi bokréta a cipőfűző.

Töltöttke két másfél kilós súlyzóval nyomja. Ráadásul megfeszül, próbálja tartani Krisztián tempóját, aki ettől meghatódik és visszafog, hogy együtt, egymásra mosolyogva tegyenek meg pár métert. Buffout megjegyzi, hogy émejeg, pedig nem is evett epres Power Gelt. Mielőtt kitaccsolna, eltrappol Krisz mellet, érezhető a rosszallás a talajérésekkor.

Egy egész futócsapat után fordulni az avarszagú ösvényen olyan, mint amikor benzinkúton eléd kerül két busznyi turista a kasszánál. Van mit szkennelni, mást nem is tudsz tenni, míg átjutsz rajtuk. Nemtől függetlneül úgy fogod magad érezni, mint egy építkezés előtt elhaladó menedzserasszisztens. Krisztián után cuppant is valaki, erre Buffout végre lebuzizhatta. Minden másidik ember Asics, 30% Saucony, Brooks. Egyre több Salomon. 

Ötujjas cipőben futni olyan mint fekve biciklizni. Megosztó. Két ilyen arcal az oldalamon inkább jegelném a témát amint szemből elnindzsázik egy ilyen mellettünk. Vibram...cipő e ez még, vagy már zokni, nem tudom. Krisz szerinr javítjá a futótechnikát, Buff csak annyit vet vissza: "De milyen áron?". 

0000199682827_1_ek.jpg

Vibram Five Fingers Nindzsáknak hansúlyosan rövid esti lopakodásokhoz / Fotó: eschuhe.de

 Az a csávó ott, aki úgy himbálja a felsőtestét, mint aki attól fél hogy bebokszol neki az erdő, a Balhés. Elég jábor képe van pedig. A zsák nem üt vissza, de az elhanyagolt kardió igen, nem pótolható azzal, ha felcsapott kapicnival nyomjuk. Meg egy böhöm nagy beats fejhallgatóval. Meg gagyi gatyában, többgenerációs futócipőben. Krisz lazázik, likeot mutat, meg gesztikulálja, hogy gyerünk, keményen. Buff élénkül, hátha a gyerek visszaköt, és lesz valami, de az beéri annyival, hogy nem reagál a biztató szavakra.

16649409_270849493345375_5795692116767733678_n.jpg
Krisztián egyik cipője / Fotó: T.

 

A kutyás kretén az út jobb oldalán, aprótestű ebe meg a balon. Buffot küldjük előre, jobb a szeme, hamarabb kiszúrja, hogy van e köztük flexipóráz. Még csak le sem anyázza, amikor kiderül, hogy igen. Ez annyira...szerinte ez már a legalja. Legyint, ami nála a tapírság mesterfokozatáért járó elismerés. Minősíti az esetet, a telefonhásználat. De az meg már akkora süketség, vakság, hogy fogyatékkal élőként kezelendő, gúnyon felül álló, balesetveszéjes bambaság, Úgy értem perceket, órákat élünk meg megszámlálható mennyiségben. Hát ennyire nem számít ezek minősége? Hogy amit a Zuckerberg dizájnolt, az jelenti ezen órák keretét és benne nem lesz semmi. Görgetett repetek, amiket soha nem főzöl meg.  St. Krisztián csak arra szeretne figyelmeztetni, ha felbasszuk magunkat minden szaron, akkor csak fel leszünk baszva, ergo, szarabb lesz nekünk. Ezért viseltessünk megbocsátó, derűs türelemmel embertársaink irányában.Buff szeret felbaszva lenni, energizálja magát vele.Szerinte ilyenkor illenék azért kisgyerekek nyaka köré tekeredő spánielekkel példálózni. 

Döglötthal lógatja a kezét, ami Krisz szerint simán csak sajátos. Cukidínó a nyaka magasságában tartja a öklét, ne fikázd, lehet, hogy jó oka van rá. Védekezik. Mindkettőn stabil Nike cipő 25 perc tanácsadás után.

Csini posztolt már olyat a facebookra, hogy "break your limits", csak mert kiment az esőbe futni. Selfie per kilométerben méri a tempót és valahogy azt is eléri, hogy ne essen szét a sminkje még a táv végre sem. Krisz szerint sokat veszítenénk azzal, ha Csini és barátnői (Spuri, Nyuszi és Adrienn) nem lennének ott mindenhol. Buff nem is fizikai, inkább az online jelenlétüket sokallja, de lenyeli a témát. Majd máskor jobban felbassza magát rajta. Patyolattiszta Reebok sugárzik a lábán. 

Egy, csak egy dolog bántja a lelkem velük kapcsolatban, és az az, hogy: "Kili". Soha, érted, soha nem fogom megszokni. Valahányszor leírva látom, hallom, elektrosokként hat rám. Kérlek, csinos erdei csajok, ne kilizzetek a közelemben. Légysziköszi.

Szöcske rémült musztángként nyargal előttünk. Sárga Mizumo Shockwave Special veri a port a lábán. Könnyű, gyors és drága. Nem túl tartós.
Buffout könnyített Icebug trail cipőt húzott, épp teszteli, így nem szalasztja el az összehasonlítás lehetőségét. Tudom, hogy kedveli szöcskét, kicsit irigyli, mert fiatal még, jó felépítése van. Biztosan foglalkoznak is vele, így ha nem égetik ki néhány év alatt, az lesz, ott fut majd ahol akar. Krisz is emelkedett hangulatban...marad, vagy, ha lehet, még emelkedettebbe emelkedik. Csendben haladunk el mellette, akárhogyan csapodja is a murvát, még nincs itt az ideje. A csend Buff részéről gyász saját fiatalsága fölött, Krisz némasága az ünnepélyességet közvetíti. It kezdem el várni, hogy vége legyen.

img_5120-1024x768.jpg
Buffout cipője / Fotó: http://www.mudrunguide.com

 

És ott vagy te, veled nem bírunk. Könnyedén rázod le rosszindulatú cimborámat, még Krisz sem ér utól, hogy lekesedhessen érted. Elhúzol előlünk, magad mögött hagyod a negatív megjegyzéseket, a kéretlen kritikát, de ugyanúgy lekopik rólad a talmi csillogás és tömjénfüst helyett egészen más szagot árasztasz. Nem foglalkozol a trollal, és a hízelgők sem adnak energiát. Neked mi vagyunk a többiek, megnézed a cipőinket, magadban hülye neveket adsz nekünk és haladsz tovább utadon. 

Mellesleg a bal zoknidat kifordítva vetted fel.és rád férne egy jobb cipő.

A célegyenesre úgy furdulunk rá, hogy unjuk egymást. Nem így szoktuk, így is kell néha, hát most kipipálva. Buff jobbra el, Krisz még maradna dumálni a pulzusalapú edzésről, térít, de nekem is lépnem kell. Időre megyek innen el, hogy valahol végre egyedül kifuthassam magam.

Amikor megáll a szekér


Dimitríj hosszan, elémlázva állt az ablak előtt. A szakadatlanul cseperésző esőt bámulta már órák óta. Tekintete elkalandozott a közeli dombok felé. Gondoltban a sáros földutakon járt terepcipőben, rétegesen, de nem vastagon öltözve. Meredek hágókon kapaszkodott felfelé, csúszós lejtőkön futott le biztonsággal. A levegő hűvös volt, olyan, amiből szívesen kortyol az oxigénre szomjazó. Az ágakról gyöngyszemekként csüngtek a nevesség cseppjei. Az ázott avar vastag szőnyege puhává tette a lépéseket. A zajtalanság könnyűséget, a könnyűség pedig végtelenséget ígért. Dimitríj hosszan és tempósan futott. Egyedül volt, csak ő és a mindenség. A pillanatok örökkévalósággá nőttek, minden lépés mérföldekkel vitt előre. Előre és egyszerre minden irányba. De nem tartott sokáig. A szomszéd csörömpölése kiszakította álmodozásából, visszarángatta a konyhába, az ablak elé, bentre. Oda ahová be van zárva, mert az átkozott sors úgy gondolta, ideje megtépkedni kicsit azt a vádlit, nehogymá jól érezze magát az a hogyishívják...Dimitríj. Dimitríj akit majd szétvet az ideg, aki ha meglát egy futót, a pokolra kívánja, aki szemétládának nevez minden látóterébe kerülő biciklistát. Aki temeti a terveit. Rosszul viseli, piszok rosszul.

Nincs az a krízis, amit néhány vigasztaló szó ne tudna még jobban elmélyíteni.

Mása, Dimitríj párja különösen jól értett ahhoz a fajta vigasztaláshoz, ami megadja a löketet az ablakpárkányon álló öngyilkosjelöltnek. Mása azzal nyugtatgatta őt, hogy jobban oda kellett volna figyelnie, és már a kezdetektől hallgatnia kellett volna rá. Nyújtani kellett volna, nem kellett volna túltolni, túlzásba vinni... Dimitríj síkidegen áll az ablak előtt. A felhők mögül előbukkanó napot nézi, a Tchibó nevű nyavajából felöltözködött kocogók hadát, a sportmosószer-szagú nordic walkinegeseket, a szponzortrikós bicikliseket. Az ablakból ugyan nem látszanak, de tudja, ott vannak kint és épp azt teszik amit ő nem tehet. "A börtön ablakába, soha nem süt be a nap", csendül fel tudata mélyéről kultúrális gumibotozásként.

prison.jpg
Napfény ömlött végig a tájon, tavasz volt, gyönyörű kora tavasz, közepén egy Dimitríj nevű szerencsétlen fekete lyukkal, az univerzum pöcegödrével. A szamovárt birizgálta, ki kéne már mosni, gondolta. Ki kéne már dobni, kivágni a francba. Az ablakon keresztül... Megkapaszkodott kicsit az asztal peremében, hogy lekösse kezeit, nehogy cselekvés legyen az ötlet következménye. Nem a szamovár hibája. Az izmok néha szakadnak, ez is a világ rendjéhez tartozik.
Mása lépett be, megpróbálta összeszedni magát. Ha meglátja rajta, hogy megint a sérülése miatt búslakodik, megpróbálja majd újfent magvígasztalni és ha nem látja az azonnali felvidulás jeleit, leteremti. A leteremtés gyakorlatilag egy magasabb hangerejű vígasztalás felszólító módban, senkinek nem kívánja. "Hú de jól vagyok!" próbálja sugallni minden mozdulata és gesztusa. Mása gyanakszik, de szó nélkül hagyja.
A szomszéd csörömpöl, Mása gyanakszik, a világ sportol és virágzik. A szamvovár és az ablak kapott egy kis haladékot.

Futás reloaded

 

Hát végül is megkaptam.

Elég makacs ember vagyok, sokáig kitartottam régi, apró, heteket kibíró aksival ellátott telefonom mellett. Az még telefon volt, nem zsebszámítógép, telefonszerű gombokkal, éppen hogy nem tárcsa volt rajta. Nem maga a készülék volt régi, hanem a típus. Sokat biciklizem hegyekben, előfordul, hogy nem én győzök. Hol sebek, hol szakadt ruhák, hol költséges károk a bringán. Volt már ripityára tört telefon is a hegy trófeái között. Nagyon büszke voltam akkor előrelátásomra, mert csak egy filléres kis bigyó ment gallyra, nem pedig egy három napos sorbanalvás árán megszerzett vagyontárgy. Nagyjából ez az egy érvem volt, hogy ne váltsak okostelkóra. Ennek az egy érvnek volt igazságtartalma. A többi, hogy szerintem a digitalizáció szennyezés, hogy elnyomja a kreativitást, az aktivitást, a tisztánlátást és a szociális életet torz szmájlipuppogtatássá, youtube-video mutogatássá zülleszti csak szubjektív vélemény.

wp_20170101_09_37_22_pro.jpg

A net roppnatul intelligens emberek terméke. Csak úgy mint az atombomba. Kifejlesztésükkör olyan nagyszerű ideák jártak a tudósok, mérnökök fejében, mint az energiaválság vége, világbéke, légkondícionált sivatagok és fűtött sarkvidékek. Az világhálót is úgy képzelték, mint a tudás megosztásának eszközét, ahol egy okos gondolat pillanatok alatt rengeteg okos ember fejében kezd még okosabb tervek megvalósításába. Nem csak a macskákkal és a kacsacsőrű főemlősökkel nem számoltak, az ostobásággal sem. Hogy a technológia kiábrándítóan semleges és épp annyira alkalmas hülyeségek terjesztésére, mint tudáséra. Egy kutatóorvos publikációi mind adatmennyiségben, mind olvasottságban töredékét jelentik egy átlagos, hat éves BMW mellett pózoló, enyhén túlsúlyos autónepper facebook oldalának. A friss hírek mellé Justin Bieber is beerőltetni magát. Ott villog a "punch the monkey" banner alatt, képtelenség így a majomra célozni. A pszichológiánál sikeresebb az ezotéria, a helyes táplálkozás helyett zsírburgert rendelnek vagy fényevő szektákba szerveződnek a felhasználók. Egy álhír és újra pusztít a kanyarójárvány egy rossz helyre tett lájk és kirúg a főnököd.  Az ostobaság szenzációhajhász, és sokkal jobban vonza a tekintetet. A szaklapnak inuló világháló mára egy gigantikus, reklámsúlytotta bulvárújság, ahol az információt mázsás seggekről készült manipulált fotók alól kell kibányászni. Tudom miről beszélek, ebből élek. Vannak pozitív aspektusok azért. Túlélő (városi) bringázás közben például jó arra gondolni, hogy nyolcvan feletti gyengénlátók, iskolák környékén SMS-t olvasgató propellerszülők, konditerembe sietve facebookoló trendi irokéz kertitörpék, munkába törtető középvezetők, buszsávban előző kommunikációs tanácsadók helyett nemsokára okos számítógépek vezetik majd az autókat. Nagyobb biztonságban leszek. Jó, hogy a világtérképet nem pépesített erdőkre nyotatják. Jó, hogy a VW autóknak olyan alacsony a károsanyag kibocsátásuk. Jó, hogy vannak epic fail videók, epic win videók és ha nem lenne russian fail, az oroszokat is jobban utálnám főgeci elnökük miatt. Jó, hogy az időjárásért nem kell kinézni az ablakon és ha meg akarok bántani valakit elég belogolni a troll accommal és beleböfögni valami blogra, hogy a posztoló egy kretén, mer én mást gondolok.

wp_20170104_15_23_12_pro.jpg

Egy valamiben voltam biztos, hogy előbb utóbb engem is maga alá temet, beszippant és emészteni kezd a digitalizácó szörnye.

Minden erőfeszítésem ellenére bekövekezett a születésnapom és mivel nekem még nem volt, kaptam egy okostelefont. És nagyjából második látásra megszerettem. Nem estem bele, mint mondjuk annak idején a feleségembe vagy az első Commodore 64-esembe, de mindjárt tudtam, hogy jók leszünk együtt. Cipősdobozból és régi ruhákból kis házikót építettem neki és vettem egy picurka teáskészletet. Fiam megmutatta a legofntosabb appokat, lányom felragaszotta a védőlapot a képernyőre, feleségem pedig létrehozta az első kontaktomat, őt. Zenéket költöztettem rá, lett futóalkalmazásom is. És onnantól már semmi sem a régi.

Tulajdonképpen én is hibás vagyok. Az ultrafutások miatt igyekeztem egyre hosszabb távokat megtenni edzés gyanánt, azt meg ugye nem úgy, hogy háromszázszor körbefutom a házat. Szép helyeken, felfedező módban nincs unalom. Igen sokszor sajnáltam, hogy amit látok, megélek nem tudom megosztani. Festői panorámák, romantikus falucskák, hűs vízű temetői kutak, patakok, ösvények, fű, fa, virág amerre csak járok. Mivel  futóként jóval csendesebb vagyok egy átlagos grillező családnál, a természetet is sikerül kilesnem olykor. Őzek, verekedő sasok, nyulak, döglött borz, rókák. Az időjárás pedig gondoskodik róla, hogy soha ne lássam kétszer ugyanazt az erdőt. Sokszor úgy érzem magam, mint akit giccsbe akarnak folytani. A giccs pedig szereti láttatni magát, megosztásra késztet. Állítólag az emberek hatvan százaléka az utóbbi évbekben csak okostelefonon keresztül néz naplementét. És ennek nem az UV sugárzás az oka. Lehet, de tényleg csak lehet, hogy ezt megemlítettem otthon és erre fel váltam végül születésnapom alkalmából interneten nyomonkövethetővé.

20170108_111327_1.jpg

Voltam is mindjárt fényképezgetős túrafutásokon. Egészen addig jó is ment, amíg fotózás közben le nem előzött valaki. De ne szaladjunk ennyire utána, már az elején adódtak...különbségek. Például, hogy a zsebszámítógép nem fér el egy futónadrág zsebében. Vannak megoldások erre a problémára, látni embereket karjukra szíjazott szinestelevíziókkal vágtázni Black Friday nélkül is. Otthon, azonnal hozzáférhető módon feleségem egy rózsaszín sport övtáskát is fel tudott ajánlani. Pont belefért a cucc, nem lötyögött és volt olyan felsőm, amit úgy rá tudtam húzni, hogy ne úgy nézzek ki mint aki kirámolt egy Barbie házat. Isméltlem, a rózsaszín övtáska csak ideiglenes megoldás volt a kipróbálás miatt és egyáltalán nem látszott. Azóta beszereztem egy férfias ciklámen verziót. Csak vicceltem. Egyszerűen betűröm a telkót a surranó szárába és ráhajtom a kapcarongyot. :P

Minden maradhatott volna így, a maga gicces, ciklámentáskás vagy surranós világában, ha meg nem előzött volna egy arra méltatlan csóka. Egyébként néhány olimpikonon kívül mindenkit méltatlannak gondolok erre. Mert csak. Mer hülye vagyok, de ha nem lennék, nem menne így, így aztán inkább vagyok hülye, mint normális, mert normálisan sokkal unalmasabb. De mindegy is, a psztichoanalízis majd a következő poszt témája lesz. Lírában. De most vissza az eredeti vonalhoz, ahol is realizálódott bennem, hogy a kütyü lelassít. Nincs mese, használjuk hát úgy, ahogy high tech cégek végtelenül demagóg reklámjaiban látni (ahol a tech nem blokkolja, hanem serkenti az aktivitást..valahogy), applikációkat futtatva, színes kijelzők fényözönében nyargalva, mérve és friss hónaljszőrtelenítés után ujjongva a levegőbe csapva. Amíg nem volt ilyenem, mindíg azt gondoltam, idegesíteni fog, ha valaki, különösen, ha az a valaki egy szoftver, beleszól majd, hogy milyen gyarsan fussak. Merthát hogy jön egy ismeretlen nő ahhoz, hogy minősítsen. De nem így lett. A hosszútávfutó magányossága nem csak egy frázis. Igenis létezeő, legalább annyira konkrét dolog, mint a hosszútávfutó éhsége csak annál sokkal romantikusabb a hangzása. Noszóval, egyáltalán nem bántam, hogy kilométerenként megszólít valaki, összegez, értékel. Némi biztatás, dícséret azért jól esett volna még a free verziótól is, talán a prémium azt is hozza majd. Tiszta időben, tök egyenes utakon jól futottam, ha felhős erdőben kanyarogtam egy teknős került a vonatkozó kilométer mellé. Mert pontatlan szegény, még szerencse, hogy versenypályákat nem ezzel mérnek ki. Térképre rajazolva GPS koordinátáim vonalát épületeken török keresztül, autópályákat ugrok át, vizen járok. Mindezt feltölthetem a netre, facebookos barátaim már akkor lájkolhatják, amikor még vissza sem állt alapjáratra a pulzusom. Szeretem gyújteni a kedvenc útvonalaimat, amelyek így albumba rendezhetőek, neveket adhatok nekik, ajánlhatom őket másoknak. Rekordjaimat is sokkal akkurátusabban tartja nyilván, medálokat biggyeszt melléjük, motiválni próbál. Sokmindent megtesz, amit eddig nekem kellett megtennem. Edzési naplóm siralmas macskakaparás online accountomhoz képest. A távolságok bár pontatlanok, legalább nagyjából ismertek. Kapok emaileket, hogy megállíthatatlan vagyok, hogy rekordokat döntök és hogy upgradeljek permium csomagra. Megy hogy egy ekkora profinak a profi verzió feküdne jobban.

 Játék ez. 

 

A felszerelés

Gears of War

 

Mondják, hogy a futás egyszerű sport nem kell hozzá sokminden. Bahh.
Aztán ott vannak a cipőboltok, ahol halomban áll a hamvszürke, fogsárga mintás kifutó modell. Be fognak vele próbálkozni. Azt is hallod majd, hogy nem a cipő színe számít.
Sokan meg vannak győződve arról is, hogy a láthatóság rendkívül fontos. Egy karácsonyfával birkózó kukás feltűnősége még mindig fokozható néhány kiegészítővel. Vigyázz, egyenként minden darab vonzó, szükségesnek állítja magát. Vasalatlan alvópóló, Jack Daniels, Hard Rock Cafe, Chicago Bulls, Casual Wear Since 1946, Michigan University. Ott állnak halomban. Nem mindegy, hogy futópóló, vagy ezek? Hát nem az.

Kendő, sapka, napellenző, szemüveg, pánt, lámpa, zsebek. Digitális kor is van, csipogó, beszélő, adatrögzítő, adó és vevő készülékek, antennák és kijelzők. Ha mindent figyelembe veszel, elhiszel, csörömpölő, susogó, lotyogó papagájként tapicskolsz majd a rengetegben.

A felszerelésed fontos, válogasd meg alaposan minden darabját. Vigyázz rá, ápold, mosasd ki a feleségeddel (kérd meg rá) ha már repedezik  Legyen stílusod, mintha csak egy eseményre mennél, ahol a dress code futóruha. Javasolnám, a futódivat - van ilyen, de még mennyire - követésébe csak azután fogj bele, ha már van pár évnyi rutin mögötted. Mert oké, itt most azt fogom írni, hogy a gear mennyire fontos, de sokkal fontosabb vagy te, amire az egész aggatva lesz. Válassz klasszikus modelleket, inkább kevesebbet a jó minőségből, mint sok "egynek jó lesz" típusú gagyit. Így is sok cuccod lesz (a híresztelésekkel ellentétbe), ne tetézd azzal, hogy fele ócskaság.

A legfontosabb

Bitang nagy hólyagok tudnak keletkezni egy egy rossz helyen lévő varrástól. Sokan a cipőt hibáztatják, pedig a nem megfelelő zokni az igazi tettes. Egy felgyűrődés a lábujjak alatt és akkora vérhólyagot szereztem, hogy négy napig nem tudtam futni. A jó futózokninál különbözik a jobb és a bal lábra való, sehol sem gyűrődik, nincsenek rajta varrások a lábujjak körül.


Kompressziós zokni.

A gyógyászatból érkezett és honosodott meg a sportban. Nagyon sok változatban kapható. Térd alá érő, sípcsontközépig érő, teljes és lábfejet szabadon hagyó változatok. A márkásabbak egy közepes cipő árával vetekszenek.  Nyomás következtében keletkező vérbőség az alapelv. Mivel drága és nem is feltétlenül kényelmes, én főleg csak versenyeken használtam. Egy idő után túl szorossá vált, valószínűleg az anyaga vált merevebbé a használat és mosás következtében. 

bla.jpg


A legtöbb stílushibát, imidzsrombolást zoknifronton képesek elkövetni megjelenésükre kevesebb figyelmet szentelő sporttársaink. A teniszzokni nyolcvanas évek. Fehér teniszzoknit kizárólag sűrű fekete szőrös lábra húz az ember. Plusz csuklópánt,  és élvezi a látvány keltette rettegést. De nem futáshoz. Mint valami elszabadult labdaszedő.
A klasszikus, amivel túl nagy hibát nem lehet elkövetni, ha a zokni láthatatlan. Nincs szebb egy szederkarcolta, szúnyogcsípte, elvakartsebes, eres, izzadt vádlinál. 


Esti futók vigyázat! Ahogy a biciklis legnagyobb ellensége a seggdekoltázs, esti futókra ott leselkedik az alattomos zoknicsík. A napi, munkahelyi viselet gagyi zoknijai szépen bejelölhetik a boka feletti részt. Egy óráig is ott marad, randa. Rengeteget futottam már hosszú nadrágban hasonló hibákból kifolyólag.

A cipő

Sokkal több cipőm van mint a feleségemnek. Meg mint a gyerekeknek és feleségemnek együttvéve. Pedig nem vagyok gyűjtögető. Nincsenek cipőim érzelmi okokból...a fülemet vakargatom, hazudok. Oké, van egy pár pár, ami legfeljebb már csak rejtekhelynek jó valami kisállatnak, de a készlet 90%-a használatban van. Nem igaz viszont, hogy mind jó. Átvernek, átverem magam, rám sóznak felesleges raktárkészleteket, nem jövünk ki, én meg a cipő. Rengeteg a jó márka, a jó modell. Ne hagyd, hogy eladjanak neked valamit, ami nem tetszik, de agyondicsérik. Igenis ragaszkodj a színeidhez. Jól akarsz kinézni, nem esküvő ez, hogy ne szabadna szebbnek lenni a menyasszonynál. 
Csak gyorsan, a teljesség igénye nélkül, hogy mire lehet szüksége a magunkfajtáknak:

Gyors cipő. Könnyű, vékony, nem ad túl sok tartást a lábnak. Lényege, hogy versenyekre, gyors edzésekre hordjuk. A boltokban neutral kategóriában találhatók. Szaküzletekben már megkülönböztetnek neutral, könnyű és verseny altípusokat is. Kell egy könnyű cipő, fontos, hogy jó legyen. Meg egy tartalék. Esetleg egy plusz pár az ünnepekre.

Stabil. Tíz kilométernél hosszabb futásokhoz, nehezebb futóknak vagy korrekcióra szoruló futóstílus esetén javasolják. Több támogatást nyújt a lábnak, a talp középen merevített így a lábfej nehezebben tud rossz pozícióba kerülni. Két párat tartok belőle mert a legtöbb edzéshez ilyet használok. Plusz egy párat borongósabb, melankolikusabb időkre.

Trail. A trailfutás új szerelem. A hozzávaló cipő erős, masszív, a talp fogas. Nyálkás, csúszós kaptatók megmászásához, kavicsos lejtőkhöz, sárhoz, vízmosások, apró patakok követéséhez ez való. Szeret mocskos lenni, szereti, ha a fűzője merev a beleszáradt iszaptól, arra született, hogy jól megszívódva vízzel hűségesen cuppogjon alattunk. Kényelmesek, elvisznek bárhová, sokan nevet adnak nekik és megpróbálnak vele eljárni szórakozni, meccset nézni, moziba.

hd_4860a30569604865a2765a18ae7c4c91.jpg

A trailcipőm Zsombor

Cross. A cross futás szintén nagy kedvenc. Hozzá könnyített, brutál fogazatú trail variáns tartozik. Kevésbé kényelmes mint testvérei, de nem is hosszú távra való. Saras akadályversenyek hőse. Ez enyém többszörösen kitüntetett veterán. Megmaradt fogazata alapján ez bárki számára nyilvánvaló.

Erra a típusra is igaz az ami az előzőre, hogy vizes, mohás fán, aszfalton, fémen csúszik. Jó nagyokat lehet vele perecelni ha erről megfeledkezünk.

 

offical-discount-salomon-running-shoes-salomon-speedcross-3-yellow-cyan-red.jpg

A Cross cipőm. Feladja a leckét passzoló szineket találni. Szerencsére nem ez az egyetlen design.

Hibák az elkövetésük pillanatában és néhány lehetséges következmény:


Miért ilyen olcsó? Kár lenne itt hagyni. Ha másnak nem, hát tartaléknak.
A sarok talpbetéte néhány nap múlva putty, megsüllyedt.

Teljesen önre bízom magam, mit tud ajánlani?
A legszebb cipőm. Fullextrás. Divatos, Gore Tex, orthofit, mindent visz. Kivéve egy típushibát, ami miatt a belső borítás szétszakadt. Kicseréltem, megint. Közben esett az ára.

Kicsit szorít, de majd...
Komolyan, Annyi cipő van a boltban. Ha már ott nem passzol, akkor minek?

A neten rendeltem meg...
És háromszor kellett visszaküldenem. A DHL-es szállító két cukorral issza a kávét, most várja második gyerekét, segítünk neki nagyobb albérletet találni.

A nadrág

Rövid, hosszú, balettos, laza, nyakig felsliccelt, konzervatív és merész megoldások. Ha most itt belemennék, hogy mi mire emlékeztet egy egy rossz választás esetén, elhagynám a blog tematikájának komfortzónáját. Elég annyi, akkor vegyen az ember áramvonalasító forrónadrágot, ha egészen biztos benne, hogy jó érzés mögötte futni. Ebben az esetben viszont csak bátorítani tudom. A futónadrág valóban fontos szempontja a dörzsölődés elkerülése. Sok laza nadrág, ha átnedvesedik és a bőrhöz tapad képes csúnya és kellemetlen emlékeket hagyni. Ráadásul egészen másképp fest átázva, csüngve, mint a próbababán az áruházban. Azokat szeretem, főleg Nike darabokat látok, ahol a nadrág laza de van egy hosszú belső betéte ami főleg a comb felső belső részének a kidörzsölődését akadályozza meg. Kettő az egyben megoldásoknak hívják.

Kendők

Egy darab textil, cső rugalmas anyagból. Felvehető mint sapka, melegítheti a nyakunkat télen, hűtheti tarkónkat és homlokunkat a nyári hőségben. Loboghat utánunk dús mediterrán hajfonatként...színtől függ. Írországi vagy lilás albínó hajfonatként is loboghat. A Buff kendő annyira praktikus, hogy lehetetlen nem megkedvelni és beépíteni az arzenálba. Aztán elkezdi az ember gyűjteni. És mivel mindig lesz olyan, hogy épp egy tisztát sem találunk, mindig szükségét érezzük, hogy újabbakat és még újabbakat szerezzünk be. Beregisztrálunk és aktív részesei leszünk a Buff közösségnek, találkozókra járunk, elmegyünk a Buff múzeumba, vagyonokat fizetünk egy egy ritkább darabért.

 buff_high_uv_camo_2.jpg


A kulacs

Ha rendkívül meleg van, túrafutásra indulunk vagy sokáig leszünk távol a civilizációtól érdemes vízről gondoskodni. Ezzel megspóroljuk, hogy forrásokat, közkutakat, temetőket túl gyakran kelljen útba ejteni. Van futóhátizsákos alternatíva, bizarr műanyag szívócsőrendszerrel. Én inkább az egykulacsos övet kedvelem. Hátul a derék közepénél lötyög a flakon. Vannak sokrekeszes változatok, néhány futótársam használja, számomra az már túlzás ezen az éghajlaton.
Azt javaslom, a kulacsba csak tiszta vizet öntsünk. Különben nehezen kimosható, gyanús hártya képződik a belső oldalon és bármit töltünk bele, annak mindenféle íze lesz, csak jó nem.
Opcionális, 10-15 km alatt szvsz. felesleges kolonc.

cyberdyer-professional-running-bag-running-water-bottle-waist-pack-male-marathon-female-sports-fitness-outdoor-ride.jpg

Egyebek

Kell egy fejlámpa. Különösen a rövid téli napok teszik szükségessé. Nem a fényerő a legfontosabb szempont. Futunk, nem vagyunk annyira gyorsak, hogy lumenszámokat kelljen nézegetni. Legyen inkább könnyű, praktikus és kényelmes. Ha nem közvetlenül a homlokunkra húzzuk, hanem kendőre elkerülhetjük a lenyomatokat is.

 

Ha szemüveget hordunk, futás közben is szeretnénk jól látni. Ha tűz a nap, vakít a hó, lelkes rovarfelhőkön hasítunk keresztül jól jön, ha viselünk szemüveget. A hétköznapi modellek nem mindig megfelelőek, gyakran csúsznak le ha megizzadtunk, párásodnak, pont ott takarnak ahol épp látni szeretnénk. Számomra a döntő pont egy célfotó volt, amin őrült irodalomtanár kinézetem volt. Nem is őrült, ijedt. Olyan akit épp tanítványok nagy és dühös csoportja üldöz. Másnap már az optikusnál voltam. Nyitás előtt. Elnézést kérek az irodalomtanároktól, általában semmi bajom a kinézetükkel, kivéve ha üldözik őket, mert akkor szarul néznek ki. Érdemes ezen elgondolkodni a kötelező olvasmányok kiválasztásakor.

De most akkor a kütyükből mégis mit?

Ha szereted a zenét futáshoz, vigyél telefont vagy lejátszót. Ha szórakoztat a szívdobbanásszámod monitorozása, vegyél szívmonitort. Ha nem zavarnak teljesen felesleges műanyag darabok a csuklódon, mert mondjuk négy évre visszamenőleg megvannak még a szigetes belépőid és a Mezőtúri fesztivál karszalagja, viselj fitbitet. Biztos jó játék, okostelefonnal mindenféle grafikonokat is ki tud rajzolni. Szórakozz, élvezd az életet vele. Még a végén összehoz valakivel. GPS ugyanez. Ha szórakoztat, csináld. Ez te vagy, a te bulid, ne fogd magad vissza csak azért mert van itt egy bolond aki szerint a kilométer az mérve méretlenül is csak kilométer marad.

 A sor végtelen, egészen biztosan kimaradtak dolgok. Például az, hogy mit vegyen fel az ember pólónak, ha már a Chocago Bulls nem menő. Nem csak nem menő, nem is jó, például kifejezetten rossz. Annyira, ha átnedvesedik tíz kilométeren lezabálja a mellbimbódat és ez bárki számára nyilvánvaló. Vagy hogy honnan szerzik a főiskolások, egyetemisták azokat az edzőcipőket, amiben kétszer akkorának tűnik a láb. A négycsíkos adidasokat.

Oké, akkor zárásként gyorsan még a pólóról. Nem jó bármilyen. A fentebb említett mellbimbógyilkos attitűd miatt fontos, hogy ne szívódjon teli vízzel. Hosszabb távokra ajánlott testre simuló alsó pólóval kiegészíteni. És a színek...túl sok szín! Futóruházatra is igaz ami az öltözködésnél alapelv: Kevés szín maximum kettő, élénkből csak egyféle, cipő passzoljon a kendőhöz és a pólóhoz. A nadrág legjobb ha fekete, az mindennel kombinálható.

Aztán ősz lesz, tél és az gondoljuk, új, speciális kiegészítőkre, dzsekikre, kesztyűkre, fülvédőkre lesz szükség. Nem így van. A téli futás nem deltázás tollkabátokban. Tulajdonképpen nem sokban különbözik a nyári futásoktól. De ez már egy másik történet.

 

 

Utazás a szívem körül

Amikor megelőztem önmagam

Éreztem, jó évem lesz. A téli felkészülés zavartalanul telt, az év első versenye már mögöttem. Egyéni csúcs lett. Utána nagyjából tizenöt percig csak feküdni tudtam. Még ülve is szédelegtem. De megvolt, fontos pszichés blokkot törtem át, szintet léptem. 

Felkészültem. Sokat leadtam a súlyomból is, hetek óta speciális diétán vagyok, az edzések alapján további rekordok várhatóak. 

A második verseny volt abban az évben, akkoriban még magnézium, L-Carnitin és vitamintúladagolással kísérleteztem. Kávéztam, sorban álltam a WC előtt, kávéztam, sorban álltam. Csúcsformában. 

10 km futás. Egy rohadt sprint az egész. Két kilométer után kialakul a mezőny, csoportba állok. Tudom, hogy ha nem előzöm meg az előttem lévőt, végig azt fogom olvasgatni, hogy "Zublin". Megelőzöm hát csókát. Egy "A gyerekekért futok" és "Technika az életért" felirattal nehezebb dolgom van. Nagy a por, ha nem muszáj, azt hiszem jövőre nem ide jövök. Léna fut előttem. Ismerem, csinos csaj vasbeton lábakkal. A legjobb. Alig 150 méterre tőlem. Porolok utána. Úristen de jó vagyok! A nyolcadik kilométernél elkezdem nagyon küldeni. Ami csak maradt bennem, azt mind belerakom a hajrába. Utolsó kilométer, mi ez, kimerültem? Lassulok. Minden erőfeszítésem ellenére lassulok. És az erőfeszítés...mióta kell ennyire erőltetni?...miért lett olyan sötét? Ott a stadion, kétszáz méter a célig. Eső lesz...mi olyan nehéz...fekete, fehér.

Egy csoport nézővel birkózom, kiegyenlítetlen a küzdelem. Csúszós testem előnyt biztosít. Még mindig minden fekete és fehér. Valami csellel sikerül földön tartaniuk. Nem engednek felállni. Könyörgőre fogom, aztán sötét lesz. Megkönnyebbülök, kilélegzek. 

dscf3785.JPG

Amikor néhány perc elteltével egy mentőautóban feküdtem és a karomba döfött tűvel itattak, már sejtettem, hogy aznap nem döntöm meg a rekordomat. Vérnyomást mértek, cukoroldatot, elektroliteket, vitaminokat kaptam. A mentős szerint összeomlott a keringésem. Mondtam, hogy köszönöm, jó volt így együtt de most már lépnem kell. Nem engedtek. Mivel egy kicsit én is meg voltam lepődve új szuper-képességemen, beleegyeztem, hogy a közeli kardiológián tanulmányozzanak. Íme az ember, aki előre kirohant önmagából. 

Kicsit csalódott voltam a befuccsolt verseny miatt. az ambulancián csipogó, villogó orvosi műszerek egy darabig lekötöttek, aztán unni kezdtem. Vártam, hogy végre jöjjön valaki aki majd mond valami olyasmit, hogy legközelebb igyál többet, egyél valamit ami energiát ad. Sikerült elérnem a feleségem. Elmondta, hogy ezt ő előre látta, ennyire hülye felkészülés nem is vezethetett másra. 

A szívem ultrahanggal vizsgálták, nem találtak semmi aggasztót, egészséges, kicsit nagy sportszív. A tüdő tiszta. A páciens élénk, egészséges, tettre kész. Kicsit tart felesége haragjától, de nem mutat összeomlott keringésre utaló jeleket. Ő nem, vérképe viszont igen. A Troponin nevű fehérje rohadt magas értéket mutat.

Troponin-T, Troponin: A szívizomból felszabaduló egyik fehérje, amelynek szintje megnő a szívizomelhalással járó betegségekben (infarktus, koszorúér-betegség). A normálértéke 0,1 ng/ml alatt van.

dietless.hu/

Infarktusom van. Mondta a doktornő. Szerintem nem, mondtam én a számmal, igazi meggyőződés nélkül.

Ultrahang, semmi gyanús. 24 óra monitoron. Valahogy másképp képzeltem. Az hittem, egy infarktusos valamennyire azért legyengül, megviselt. Én szívesen lefutottam volna még egyszer azt az átkozott versenyt. 

Az a rossz az ál-infarktusban, hogy pont ugyanazokat a vizsgálatokat és szobákat járja be az ember, mint a valódi betegek. Az intenzív osztályon kétágyas szobába kerültem, meg volt tiltva, hogy felkeljek az ágyból. Szerencse, hogy a magnéziumdiéta tisztára pucolt még reggel. Behoztak mellém egy németül nem beszélő arab beteget. Mosolygott, nem igazán értette miért is van itt. Elnézegetett engem és csodálkozott, miért került sportkórházba. Fájt a válla, behozták. Ezek szerint sportsérülés. Csak arra nem emélkezett, hogy sportolt volna az elmúlt 15 évben. Az ápoló hiába ismételgette neki, hogy "Herzinfarkt!", csak mosolygott. Próbáltam segíteni, angolul értett egy kicsit. Eleget ahhoz, hogy a "Heartattack" szót már felfogja. Megnyúlt az arca, először sápadttá, majd vörösessé vált, abbahagyta a mosolygást és együttműködővé szelídült. A monitor csipogott, ápolók jöttek, elvitték valahová. Túlélte, később még láttam itt ott vizsgálatokra várva.

Félóránként ellenőriztek, vérhígítót  kaptam infúzión. A monitor nem mutatott semmi rendkívülit. Alacsony a pulzusom, 45-50. Maximum 55 amikor a szökésemet tervezgetem. Az ápoló szerint sportolóknál ez normális. 

A doktornő alapos. Nem szeretne az utcára engedni anélkül, hogy rá ne mutatna valami elhalt szívizomkötegre, beszűkült érre. Kikerülök az intenzívről. Egymást érik a szoftosabb vizsgálatok, szűk gépekbe dugdosnak be, bedrótozva biciklizek, ultrahang naponta többször is. Hordják a vérem a laborba, Új szoba, új szobatárs. Átszállításkor tusakodunk kicsit a kerekes szék miatt, menni akarok végre. Nyerek. Jól esik járni 24 órányi henyélés után. Terheléses EKG, kontrasztanyagos röntgen, MR. Minden oké. Három újabb nap, minden eredményem rendben, vérképem is nomalizálódik. 

A doktornő a szobájába hív. Mit szedek? Drogok? Anabolikus Szteroidok? Csak ami a Rossman, dm polcain is ott van. Látom csalódottságát, jó magyarázat lett volna. Az utolsó vizsgálat a szívkatéteres stimuláció. Ez már komolyabb, kockázatokkal. Mondanám, hogy egy fenét, engem ugyan nem, de már én is tudni szeretném, mi van velem. Ez  itt Németország, alaposság van, itt a kórház és a rendőr is szolgáltató. A doktornő hosszan elmagyarázza mi vár rám, még színes illusztrációkkal ellátott füzetkét is kapok. Elsápadok az ábrákat nézve. Ezek fel akarnak küldeni egy csövet a combomból a szívemig. 

Említettem már a szobatársamat. Nem azt, akinek lefordítottam az infarktusát, a másik. Pacemakerre várt, mindent tudott a szívről és amikor kiderült, hogy futóversenyről kerültem be, azonnal megtudtam, hogy a ehhez is ért. Legalábbis képes róla órákat beszélni. Feküdtem az ágyamban, azzal a gondolattal barátkoztam, hogy innentől a legdinamikusabb sportom a kutyasétáltatás lesz, miközben ő háromszor elmesélte, miként is készült fel húsz évvel ezelőtt egy maratonra, amin végül is nem indult. Amikor meglátta katéterprospektusomat, egyből mondta, hogy szerinte két bypasst fogok majd kapni. Fekete fehér. Kibírtam ájulás nélkül.

Eljött az idő, a főorvos személyesen drótozott be. Furcsa érzés volt, hogy nem vagyok ura a saját szívverésemnek. Hűséges kis izomcsomóm ismét rohant, csak mert a doktor eltekert egy kis potmétert. Aztán nagy szerelembe esések szívdobbanásai, ismételve, újraértelmezve. Bass-boosted. Egyáltalán nem fáj, de nagyon furcsa érzés. Vége lett, semmi abnormális. Elszánt, alapos doktornőm kifogyott az ötletekből. Még egyszer végigfut a laboreredményeken. A fejét csóválja. 

Másnap szabadulok. Szobatársam jól érzi magát, nála is minden simán ment, ezt háromszor is meghallgatom. Kapott egy DVD-t a pacemakeréhez, meg akarja nézni a laptopomon, szerencsére nincs optikai meghajtóm. Hal az ebéd, látom rajta, nem szeretne előtte kikerülni. Zárójelentést kap 11 óra körül, tapintható a csalódása az elmaradó ebéd miatt. Vár. Az ápoló rendes, mikor délben még a szobában találja, ő is megkapja a tálcáját. Idegesítő volt, állandóan beszélt, bypassokat vizionált a koszorúereimbe, érzelmi krízisem kellős közepén marhaságokkal traktált. Most mégis melegséget érzek, ahogy potyaebédjét élvezi. Mormogva, csámcsogva, dorombolva eszik, öröm nézni. Még telefonszámot is cserélünk amikor elmegy. Hat napot töltöttem kórházban, élményekkel, tanulságokkal gazdagabban távozok. 

A végső diagnózis sejtés. Egyetlen dolog bizonyos, semmi baja a szívemnek. A zárójelentésre kiszáradás, vesefunkció zavara kerül, A doktornőn látom, nem nyugodt. 

Sokat töprengtem utána, mi lehetett a gond, mit tehettem volna, hogy ezt elkerüljem. A következő jó tanács listát állítottam össze magamnak:

  • Igyál!
  • Ne szaunázz órákon keresztül a verseny előtti napon!
  • Ne igyál nagy mennyiségben vízhajót versenyek előtt! (A kávé vízhajtó.)
  • Ha futni akarsz, ne diétázz,
  • Táplálékkiegészítők esetén különösen igaz, hogy a kevesebb az több. 
  • Az elme lehet erősebb mint a test, de futóversenyeknél a test célba érése számít.

Azóta rengeteg 10 km-est futottam tünetmentesen. Sokkal keményebb terepeken, hosszabban, gyorsabban megyek előre. Még egyszer előfordult hasonló, épp egy éve, de még a fekete fehér rész előtt feladtam a versenyt, kifeküdtem, inkább a szégyen, mint a taligára kerülés. Akkor 100 méterre voltam a céltól. Egészen pontosan százra, mert már a stadion célegyenesében léptem ki. 

Hülye voltam? Igen. Tanultam belőle? Igen. Maradtak nyomai? Igen. Olyan tapasztalat volt, amit tíz sikeres versenyen sem szerezhettem volna meg. Mégis, jobb lett volna enélkül. 

Futóversenyek Németországban

Karlsruhe és környéke

 

Németországban, egy nagyjából háromszázezres városban élek, Karlsruhéban.
A környék futóparadicsom, a sport népszerű, egymást érik az egyesületek, klubok, sport köré szerveződő baráti körök.
Délre tőlünk a Fekete Erdő kínál remek célokat biciklizéshez, futáshoz egyaránt, északra is erdőségek, precíz mezők, gyümölcsösök és számtalan apró település.
Az év mind az 52 hétvégéjét tudnám versenyeken tölteni úgy, hogy nem kellene ötven kilométernél többet utaznom. 

Volkslauf

Népfutás, a legtöbb verseny ilyen. Bárki benevezhet. A távok általában öt és 10 kilométeresek. Az elnevezés mögött természetesen szabványok, kritériumok és garanciák húzódnak.

  • A Volkslauf hivatalos (pecsétjük van róla), időmérésre, versenyekre szakosodott cégekkel dolgozik. Ha a résztvevők nagy száma indokolttá teszi, chipes megoldásokat alkalmaznak. Ilyenkor A startvonal és a célvonal átlépése közt eltelt idő lesz az eredményünk (nettó idő). Kisebb versenyek esetén nincs chip, a startlövéstől a célba érésig mérnek. A célnál stopperes és jegyző regisztrál.
  • Ezek a futások felhasználhatók az egészségbiztosítóknál visszaigénylésre. Kapsz egy füzetet a biztosítódtól, amibe pecséteket gyűjthetsz. Futásért kapsz egy stemplit. Szűrésekért, tanfolyamokért, kurzusokért, edzőtermi tagságért is jár egy egy-egy. Volt év, hogy egészséges életformám eredményeképp kétszáz eurót kaptam vissza.
  • Külön győzteseket hirdetnek korcsoportonként. Legtöbbször 10 éves bontásban, de előfordulnak az öt évenkénti csoportok is. Az eredménylistán az én esetemben ez egy M40-es kód, ami azt jelenti, hogy negyvenes férfi. Mellesleg ez a leggyilkosabb korcsoport. Voltam olyan versenyen, ahol az első hat helyezettből négy M40-es volt. Én voltam a negyedik. Elkeseredtem akkor.  
  • Lehet, de nem szükséges előre jelentkezni, olcsó, tíz eurónál soha nem drágább.
  • Gyakran foglal magában gyerekversenyeket (Bambinilauf) és ifjúsági versenyeket (Jugendlauf)
  • Házi sütik, langyos, híg kávé, banán és tea a célnál.
  • A WC előtt rengeteg könnyűfém-mérgezéses áll sorban. A magnéziumról úgy tartják, mennél több, annál gyorsabban fut tőle az ember. 
  • Sok nagyon jó, profi futó is részt vesz, Az elsők 33 perc körül futják a tíz kilométert. 

 deck_100915_stadtwerke_volkslauf_066.JPG

Stadtlauf

A Stadtlauf hasonló a Volkslaufhoz, csak nagyobb. Általában meg is felel a népfutás szabványainak időmérés és biztosítás tekintetében. Város szervezi, lezárt utak, sok néző, verseny után élőzene, fesztivál. Mivel ez itt Németország, a fesztivál sült kolbászt és sörös vontatót jelent. Plusz vattacukor, fagyi, meg egy bazinagy felfújt zsiráf a lábai között összekoccanó gyerekekkel. Szikár, fáradt, sóvirágos apukák körül szaladgáló cukorsokkos kölykök. Általában sokan vesznek részt rajtuk (kb. 1000 fő), ajándékpóló a résztvevőknek, értékesebb díjak a győzteseknek. A rajtszámon rajta van a nevünk (ha előre jelentkeztünk), a közönség, ha szimpatikusnak talál, vagy tetszik nekik őrült irodalomtanár ábrázatunk, keresztnevünkön szólítva biztat. Az azért jól esik egy idegentől. (erről jut eszembe, kell egy sportszemüveg)

Nevezetesebb versenyek, maratonok

A maraton mint városi verseny a legelterjedtebb, szerencsére a közelben rendeznek trail, ultra és ultratrail változatokat is. A városiak nagy tömegeket mozgatnak meg (Karlsruhe, Manheim, Heidelberg) de azért még közel sincsenek az igazi nagyokhoz (Berlin, Hamburg). Itt 5-6 ezer fő indul egyszerre. Az időmérés bérelt vagy saját Champion Chip segítségével történik. Már van sajátom így minden ilyen verseny előtt fel kell túrni a lakást utána. Egy városi maraton drágább, de ez valahol érthető. Nem mindegy, hogy néhány önkéntes, vagy a komplett rendőrség biztosítja az útvonalat.

Amit kapunk, jóval több, mint egy kis versenynél. Mivel az egész város közlekedését megbénítjuk, az autóból kikényszerített emberek nézőként csoportosulnak, gyerekek nyújtják tenyerüket egy langyosan nyirkos pacsi reményében. Ragacsos ötösöket osztok nekik. És Karlsruhében vannak táncosok is. A salsától a keringőig minden megjelenik. Kis színpadok, zenészek, tánccsoportok. Hol dögösek, hol kedvesek, hol sportosak, hol pedig kínai sárkány-szerűek.  

A táv utolsó öt kilométerén maratonangyalok kísérhetik a versenyzőket. Feleségem is szeretett volna angyalkodni, de sajnos csak három negyvenöt feletti szintidő utáni futókhoz tudnak csatlakozni, hogy ne zavarják az élbolyt. Dobosok, kereplősök, piknikező, grillező csoportok az útvonal mentén. Csak szeretni lehet egy ilyen eseményt. 

Utána ünnep, ingyen kaja a lassan, enyhe terpeszben közlekedő résztvevőknek. Űrteleszkópnyi objektívekkel banánhéjkupacokat fotóznak az impressziók rovathoz. Fekszem egy sportpálya selymes füvén és próbálok nem gondolni a köpködő focistákra, futókra. Vedelem a színes italokat, enni nem tudok, értetlenül nézem a zöld banánokon fuldokló sporttársakat. Legyőztem a szörnyet, hős vagyok. 

kbm14tm075600_0814.jpg

Cross futások, "saras" versenyek

Néhány éve kezdtek divatba jönni a különböző akadályokkal, állomásokkal pimpelt futások. Kúszás és úszás, ázás és mászás, cipelés és emelés szerepel a feladatok között. Jót tesz, szép emlék lesz. Konditermes csajok körében igen népszerű, mert úgy gondolják, jól áll nekik a maszatosság. Igazuk van. Mint verseny, kevésbé komolyan vehető, sokszor torlódnak fel emberek egy egy akadály előtt. Ha nem tudsz favorit blokkból indulni, nincs is értelme kaparni. Sok a team, a résztveők java része jó fotókért és nem pedig eredményekért áll rajthoz. Ideális családi esemény, amíg apu a sárban bo..bizonyít, addig a lurkók bonyolult koreográfia szerint költik a pénzét és unatkoznak. Van állandó kommentátor, van közös bemelegítés, jelmezes futók (tini nindzsa teknősöket, vikingeket, tüllszoknyás testépítőket, gladiátorokat és mentősöket látok legtöbbször). Igazi közösségi futóélmény. Profi fotósok készitenek rohadt drága képeket. Fontos tehát, hogy mennyire torzul bele az arcunk egy egy feladatba.
A kisebb cross versenyek viszont igazi csemegék. Homokban, sóderban, folyókban futni érdekes, látványos. A körnéyken két három hasonló van egy évben.

sportograf-74739149_lowres.jpg

Berglauf

Hegyifutás. Vannak belőle bajnokságok is, lényegük, hogy egy a távot tisztán csak felfelé futva kell megtenni. Néhány száz métertől maratoni távokig Azoknak ajánlom, akik szeretik a fájdalmat, a reménytelenséget és szívből utálni valamit, ami nem önmaguk. Akik amikor olyat álmodnak, hogy futnának valami elől, de nem viszi őket a lábaik, boldogok. Mint verseny, a hegyifutás beteg dolog. Az edzések királya, a versenyek legnagyobbjai érhetők el, ha ebben a betegségben szenvedünk. 2017 - Jungfrau Marathon ez egyik cél.  

sportograf-74747141_lowres.jpg

Specialitások

Szeretek a Hockenheim Ringen futni. Monumentális az egész. Ősszel rendeznek ott egy 10 km-es versenyt, ideális időmérő, a legjobbat itt kell kihozni magunkból. Sem a terep, sem a tömeg nem befolyásolja az eredményt. Rengeteg a résztvevő, két starthely, a tömeg csak az első kilométer vége felé fut össze. Mindezt drónról is rögzítik, látványos emlékeink maradnak utána.

hockenheimring14_126.jpg

 

A versenyszezon, ha nem akarod, nem ér véget. Januártól szilveszterig mindig van valami. Szeretem az év végét és az első két hónapot edzéssel tölteni. Egy verseny megtöri a tréningek ritmusát. Márciustól októberig viszont ez a fő szórakozás. Versenyekre kirándulunk, ott szerzünk sikerélményt és ismerjük meg a környék futóvilágát. Ismerőseink futók, témánk a futás, célunk a világ meghódítása. Gyalog. 

Edzünk együtt, edzünk egyedül

Gyerünk! Egy utolsó ellenőrzés, minden rendben minden a helyén. Most nem zenélünk, együtt megyünk, udvariatlanság lenne bezárkózni a ritmus mögé.
George vár. Plusz te meg én, mi.Sajnos én nem vagyok a részletek embere, ezért jön most George aki precíz futó. Amit én csak nagyjából tudok az neki megvan mint adat.

Az edzés mindenképp bemelegítéssel indul. Minimum 2 km lassan, kicsit ugrálva, oldalazva. Hirtelen mozdulatok nélkül. A bemelegítőfutás legyen lassú. A tempót közben csak annyira fokozzuk, hogy a végére kimelegedjünk. Enyhe izzadás jelzi, ha jól csináltuk. Nem nyújtok. Nem vallásos dolog ez nálam, csak nem feszegetek hideg izmokat. Ha fontos neked, akkor se ezzel kezd. Nem az van, hogy kilépünk a ház elé és elkezdjük nyújtani a vádlit. Először a lassú bemelegítőfutás, utána esetleg. Nálam ez előtte nem kötelező. George a forrásnál vár, a technikát nyomogatja. Ő pulzusmonitorral és GPS órával edz.George precíz futó.

A precíz futó méterben és másodpercben gondolkodik. Nem bízza a véletlenre, ellenőrzött versenykörülmények között is megy a globális pozicionálás, legalább három műholddal áll kapcsolatban egyszerre minden pillanatban. Már amikor a fránya fák meg nem bolondítják a műszert. A precíz futó tudja mennyivel fut. Tudja hányat ver a szíve percenként és hogy éppen mennyivel vagyunk jók vagy rosszak saját vagy a globalizált világ összes futója viszonylatában.

Számomra ezek a dolgok feleslegesek, de ha valaki örömélt leli az edzések részletes statisztikáiban, hát nincs miért leszólnom miatta. Én sem vagyok teljesen normális, másnak miért kéne annak lennie.

Néha még csábít is, hogy magam is drótokkal, nagy színes kijelzőkkel, érzékelőkkel, számlálókkal felszerelt, online, bluetooth-os verzió legyek, aki úgy veret, mint az Avatarban a gépágyús páncél. Fénycsíkot húz maga után a sok led meg fénylő bigyó miatt. Mellesleg az eredmény is azonnal fellőhető a netre. Mire végzel a futással már lájkolták is vagy hatan. Nyújtás alatt már mehet a komment, hogy "No pain, no gain!"

A kiborgokkal beszélget a technika. Egy idegesítő hangú nő még akár buzdítani is képes a megfáradt sportembert egy lapos kis tévécske mélyéről. Olyanról is hallottam, hogy rászólt valakire, aki megállt pisilni.

A korrekt kis összefoglalót a végén viszont irigylem. Rám is rám férne egy nyanya, aki a tréning végén elmondja, hogy ugyanazon a körön a kilométerek száma még mindig annyi, mint legutóbb.

Ne vesztegessük az időt, készen állunk, start.

ka_lsg_14_9.jpg

Ma alapedzést csinálunk ami egy kiadós tizes, ahogy a csövön kifér. Leggyakrabban ez van. Ha már együtt edzünk, csináljuk rendesen. A lazább napokon (turisztikai futásoknak hívom) nem kell társ. Hivatalosan hosszú futásokhoz jó, ha nem vagyunk egyedül. Nálam ez másképp működik. Nem vagyok társaságfüggő, jól megvagyok magam, de néha jól esik, ha beszélhetek valakivel.
Az első szakaszban felfutunk négy perces tempóig. Ez 2 km. Megszűnik a beszéd, a légzésre, lépésekre figyelünk. Nem szabad kifulladnunk. A 2 km elég hosszú ahhoz, hogy fokozatosan érjük el az utazósebességet. George órája csipog, úgy tűnik kilométerenként. Rövid tanulmányozás után bemond egy számot, ami nyilvánvaló ökörség. A fák az oka. Az olcsó GPS a precíz futók kedvelt játéka. 

Az én gyengém a versengés. A baromfiudvar királya effektus. Ez az én terepem, aki ide belép, le fogom előzni. 

A kompetitív futó egy seggfej. Mindenkinek meg kell mutatnia, hogy ő az erdő királya. A netes trollokra vonatkozó szabály rá is igaz, ha nem eteted, odébbáll. Ha viszont válaszolsz a kihívásra, kihozhatja belőled a Rocky-t.  

Most is ez történik. Ott fut...ott fut valaki. 

A kompetitív futó trófeaérték szerint osztályozza az erdő többi lakóját. Átlagos futó, egy pont. Precíz futó két pont. Csajok...bónuszpálya, de nem jár érte pont. Jó futó négy pont. Jó futó biciklis kísérővel öt pont.

Ez itt most egy négypontos szituáció. Jó futó, kapar is kicsit, hogy hátha másfelé fordulhat mielőtt utolérjük. Látom George-on, hogy kettős érzései vannak. Utálja elhagyni a komfortzónáját, ami gyors, meg jó, meg minden...de a jó ütem önmagában mégsem elég. A másik fele már tudja mi következik, emlékezteti magát, hogy ha egyszer nyomjuk, akkor mindkettőnk stiklijeit  meg kell élnünk. 

Utolérjük, tanulmányozzuk picit és megelőzzük. Negyvenes, jó kondíció, megérdemeljük a négy pontot. Amit sehova nem írok fel, nem adom össze.

Három ötvenkettő. George jelenti. Próbáljuk meg legalább három kilométeren át tartani. Ha lenne olyan részletes tervem, mint amilyen George-nak van, akkor ez így nézne ki:

Alapedzés:

2 km lassú futás, bemelegítés

2 km 4:30-as tempóval fokozatosan emelve a tempót (5:00 ról 4:00 ra)

2 km 4:00

3 km 4:00 alatt

1 km ahogy a csövön kifér

2 km lassú futás, levezetés

Nyújtás

Turisztikai változat

Ugyanez, csak nincs megkötés a tempóra. Jó az idő, erdő, mező, fák. A fontos az, hogy jól essen.

 

Őrül hülye változat

Drum 'n Bass, Metál, a lényeg az, hogy mepróbáljuk elfelejteni a nevünket miközben a lábaink csatároznak alattunk. Semmiképp nem vesszük figyelembe a teljes távolságot. Józan eszünket, a mérlegelést és az életösztönt tudatunk mélyére tapossuk és harapva vesszük a levegőt. 

Hozzávaló

Ma jól megy. Amikor az utolsó előtti kilométerek kezdenek kicsit ránk nehezedni csajok jönnek szembe. Látom George-on, hogy hirtelen könnyűvé válnak a léptei és mintha a tempón is fokozna picit. Igyekszem én is paripásabban alakítani a lépést. George precíz futó.

A precíz futó sokat ad a futóstílusra. Ha csináljuk, csináljuk jól. Sportboltok futószalagos, kamerás elemzései soha nem érdek nélküliek. Ők végül is el akarnak adni nekünk egy drága cipőt. A precíz futó ingyenes és sokkal megbízhatóbb forrás. Megtudom tőle, hogy a három csajból egy a talp külső élét terheli túl, a másik csak vagy két hete futhat a harmadik pedig már két éve él harmonikus kapcsolatban egy portugál vendégdiákkal. 

A célegyenes para. George jobb mint én, csak azért végzek még mindig előtte, mert George...precíz futó. Soha nem terhelné túl magát. Nem hagyná el a komfortzónáját. 15 évvel fiatalabb, 15 kilóval könnyebb. A célegyenesben válik mindez fájdalmasan nyilvánvalóvá. Én már feszülök, pulzusom a maximumon, fújtatok. Ő pedig...elegánsan, kicsit talán pipiskedve szökdécsel a lószarkupacok felett. Én meg már úgy vagyok, hogy legszívesebben belelépnék, átgázolnék rajtuk.

Vége, csipogás, George gombokat nyomkod, összegez. 

Még váltunk pár szót, megtudom, hogy harmadik legjobb időnket futottuk. Hogy a távolság szerinte rövidebb. Mondom neki, hogy "A fák". Látom rajta, hogy nincs meggyőzve. 

Társaságban futni olyasmi mint a pizza, néha jól esik, utána viszont egy darabig jól elvagyok nélküle.

Edzünk egyedül

Nem kell megegyezni helyben és időben. Nem kell várni. Vihetem a zenedobozt. Most épp nyolcvanas évek időszak van. Hemtom hogy jött, de jött, én meg örültem, hogy valami új következik.