Futóedzés, versenyek

Futóbolondok és kalandjaik

All in!

Majdnem az összes hiba amit csak elkövethetsz

2017. július 10. - Tompahawk

"All in!"

10.jpg

 

Ha valakinek erről az ugrik be, hogy egy jóképű fickó épp megneyeri valami derék ember csinos elrabolt lányáért a váltságdíjat, esetleg Edward Norton és Matt Daemon, akkor annak most gyorsan elmagyarázom a gyakoribb jelentést. "All In!"-t a világ minden táján a balek mond. Amikor folyamatos balszerencse, a lehetséges esélyek latolgatásának mentális erőpróbája, két Óbester Szilva, Négy Dzsin tonik és egy csomó genya intim beszólás után egy nyolcas párra blöfföl és betolja a maradék zsetonját. Az "All In!" a balek "Geronimó!"-ja. 90%.A jobbak eztán még eljátszák a "Return Of The Balek"-et egy nejlonzacskónyi apróval. "A lányom osztálypénzze, reggelre vissza lesz téve."

A futás párhuzamos univerzumában az "All In!" stratégiát Bernát koillégámon volt szerencsém megfigyelni. Nagyon figyelgetni nem kellett, mert részletesen beszámolt minden egyes erőfeszítéséről. Mindent erre a napra hegyezett ki. Rajtszámfelvételkor megjelent vadonatúj cipőjében, tegnap a boltban pompásan érezte magát benne. Még a bolt előtt is tett egy kört. Azt mondta, "pöpec" és mutatta az újjával, hogy oké, meg like. "I Like Nike", döfödte az eladót humorával. 
Hitt abban, hogy a boxer alsógatya, ami a kilencvenes években oly elsöprő erővel tarolta le a hagyományosalsónadrág-piacot, futáshoz is jó. Nem csak szexi, a középen bevágó kemény, zsinórszerű varrás valamiképp praktikus is. Nem ismert kompromisszumot. All in, a legtöbbet mindnenből. Beszámolt a felkészüléséről, edzéstervéről. Titkos fegyveréből sem csinált titkot, úgy nevezte, spontán intervallumozás. Akik látták, azok szerint Berny néha elkezdett sietni, volt, hogy rohant, utána meg hosszú percekig babrálta a telkóját.
Volt régről profi kompressziós zoknija, akkorról, amikor három centivel vékonyabb volt a vádlija, meg még nem találták meg a kímélő mosás gombot a mosógépükön. Recsegett, amikor megára szuszogta kilenc és fél perc alatt.
Az első magnézium-kalcium túladagját már a hajnal első pírjára bevette, óránként ismételte a ritust. Banánok kísérték útjukon a meszet és a port lefelé a void-ba. Reggelire, merthát anélkül hol az energia, a tejes müzli szintén az unortodox koncepció része.Mézzel cukor helyett, ez azért enyhítő körülmény. Mindezt olyan fejjel, mint aki a bajnokok reggelijét eszi. Szumóbajnokokét

A start kilenckor, ő addigra tizenhétszer volt WC-n, hol ezért, hol azért. A negyedik után megnyugodott, hogy már ürül, nem húzza majd le a súlyfelesleg. A tizenkettedik látogatás körül pótolgatni kezdte a szerinte így pocsékba menő könnyűfém, vitamin és enegriakészletét. Még a szájüregében is halomban állt a raktározott szénhidrát. A laborértékei alapján a magmézuim szintje D tűzveszélyességi kategóriába emelte, Kalcium szempontjából ő egy csepkőbarlang...magas vastartalommal. Attól, hogy múmiává húgyozza magát, csak a startlövés mentette meg. Indult mint egy rakéta. Korábban elmagyarázta, némileg egyet is értettem, hogy a startnál nem szabad nagyon lemaradni. Nem tette. Ő volt az, aki háromszáz méteren utolérte a felvezető biciklist és viccesen ordította neki, hogy "Go go!". Jó képek készültek róla. A bemelegítést azzal trükközte ki, hogy melegítőben futott így már eleve melegen. Az az energia is megmarad a versengésre.
Az energia kulcsszó. Lemodellezte magát fejben, mint egy androidot. Lököd be a liquid enerdzsit, az meg jelzi, hogy turbó mód aktív.

stock-photo-master-robot-colored-pencil-drawing-black-and-white-223735414.jpg
Turbó mód aktív / Fotó: https://www.shutterstock.com/

 

Tíz kilométeres verseny, úgy ítélte meg, Ő a Robot, hogy két Power Gel segítségével kibírja. A második csak tartaléknak.


Nyolcszáz méter kémény, folyamatosan csökkenő intenzitású sprint után kezdett leszakadni a biciklistől, a nagyképű köcsög első...második, harmadik helyezettől. Sokan hagyták ott a kilométer végére, így recovery módba váltott, amíg energizálta magát a folytatáshoz. Popopo Power Gel! A vastag kötött sapka mégsem szívta annyira jól a nedvességet. Émejítő aszaltmálnasűríték íz vonja el figyelmét minden másról. Koncentrál. Lenn marad, Csettegő szájjal vizet kíván, de az meg nincs. A kulacs még őszerinte is túlzás egy tíz kilométeres futáshoz. 
Adódott odalenn némi zűrzavar. Az izmok, a központi idegrendszertől érkező közvetlen utasításra hivatkozva maguknak követelték a vért. Majdnem mindet, az agynak fenntartott minimumot kivéve mindet. A szív nagyjából úgy vert mint egy step cipővel rugdosott lábdob, amiben benne felejtettek egy üveg ásványvizet. Vérre szomjazott a nép. Csóri lép bambán tette szét két nyúlványát, mert neki senki sem szólt, hogy itt lagzi lesz. A máj nem fáj, nincserenek belül idegei, így az egész folyamat pillanatnyilag legnuygodtabb résztvevője ő volt. Neki is kellett vér, akadt némi emésztendő zsiradék, a dupla Ibuprophen amit Berny még annó fogfájásra kapott, serény, koncentrált munkára késztette. Jó ötletnek tűnt fájdalommegelőzés jelleggel beiktatni a könnyűfém-karavánokba. A gyomor és gonosz nevű mirigyei már nem viselték ennyire nyugodtan magukat. Nemrég érkezett nagy mennyésígéű gabona, gyümölcs...egzotikus, tejtermék. Mindezt időre szétszortírozni, mielőtt berohadna. Enzimek, savak, nyálkák, hormonok, meg az állandóan okvetelenkedő immunrendeszer is mind egyrakásra. Forradalmi hangulat, tombol a nép, vért kíván. A vezetők vérét. Berny megszédül cseppet. Erre néhány aggodalmasabb lobby a felső házban enyhít a tempón, majd megtorlásként tarkókörnyéki fejfájással bünteti a testet. Berny bosszús, valami nem klappol, pedig mindent odatett.
Külön folkmetál lemezzel készült az eseményre, ami most bántó, mindent elfedő csörömpölés. Az a szám, hogy "Ola, olla!" nem energizál, a power song, a "Yippyajeee" pedig egyszerűen bezavarta őt az erdőbe fosni.

De legalább utána már könnyebben volt.


Feleségem szerint, akinek a végén mindig igaza lesz, a futó ápolja a lábát! Bernynél ebben nem volt hiba, frissen hegyesre nyesett körömcsonkjait aznap reggel...okozta magának. Az elmés időzítés, meg a vadiúj cipő együttes erővel kaszabolltak, csiholtak, dörzsölködtek, hólyagos, véres megtorálsokat okozva bőrén. Lefényképezte utólag, hátha elmegy orvosi könyvbe illusztrációnak. El tudom képzelni róla egyébként, hogy dobozban gyűjti a levágott körmét. Meg családi gyufásdobozban a kiesett fogait.
Oké, bocs, elkaladnoztam. Berny azt hiszi, megkönnyebbült, már nem erőlteti a győzelmet. Az ivóhely előtt kétszáz méterrel besétál. Biztos a folyadék, gondolja és jól megszívja a pucrot, három pohár (víz, ISO, ice tea) majd helyre rakja.

20170416_214531_1.jpg
Az Indiana Johnes flipper a Liget Büféből / Fotó: T.

 

Berny jó futó volt. Nem az a fajta aki, nyílegyenesen tör céljai felé. Nem, ő inkább flippergolyó szerűen élte az életét. Ütközve szerzett pontot, szeretett látványos loopokat menni aztán a végén...visszatérni mint szabadjáték, ha némi szerencse kisegítette. Adjuk meg most neki ezt a szerencsét, jusson túl a vízivóhelyen. Önútálat, mindenféle fogadalmak a kötött sapka alatt és méla undor a Folkmetál iránt. Lekapta bitang nagy fülését a fejéről, marokban viszi, lobog a piros drót, de most nem fog benne hasraesni. Nem bohóc ő, és még rengeteg hibát kell elkövetnie. Az első féltáv viharos kivitelezése ellenére Berny futásnak tud eredni a második szakaszra. A gyomor csendben keveri a maximális energiát a kisbocik eledelébe mártogatott mazsolával és dióval. A lép lassan ébredve, de színre lép, a szív megköszöni a figyelmet és jelzi, hogy a főnök akkor is ő, ha a motivációs szlogeneket az agy gyártja.
Az izmok dolgoznak annyiból amennyi van, a továbbra is akadozva érkező vér legalább magnéziumban bővelkedik. A meszet meg borítsátok le valahová, majd ha nyugi lesz, építkezünk.
Berny elkeresztelte a cipőjét Botasnak, merthogy spanyolul az csizma.
Mindenki kiegyezett a középszarral, a gyomor félig megemésztve küldte le a szmötyit, "örüljön, hogy nem felfelé megy", szitkozódott közben. A lép dolgozott, ahogy tudott, de mivel nem harctéri medkusnak képezték, csak azt ismételgette: "előre kellett volna szólni.". A máj nem fáj, néha mégis megteszi, dúdolgatta és megtette. A belekben fesztiválhangulat, dagonya, részeg keveredése mindennek. A szív szigorúra vette. Van humorérzéke, sőt közvélekedés szerint a párválasztás és a könyörület terén is otthonosan mozog, de most ez sok volt. Próbálj meg elképzelni egy besértődött szivet, no az dobogott Berny mellkasában. A tüdő pumpált, őt igazán csak az elején járatták csúcsra, azóta laza, egy edzésnél is gyengébb az igénybevéltel.

Mindezek után, 10 kilométert egy óra nyolc perc alatt abszolválva még azért figyelt arra, hogy a mellét előre dobja a célbaéréskor. Ez legalább sportosra sikeredett. Sprintelt is picit, csak úgy lobogott utána vastag, megszívódott kapucnija, ahogy az M70 es korosztály győztesét, Csontrakétát maga mögött hagyta, a célvonal előtti folyosóban.

maxresdefault.jpg
Finisher - At least he made it! / Fotó: Rocky

 

"All In!"

Egy idő után elkezd torzulni a valóság körülöttünk. Szépen lassan egy ököllé torzul és kőkeményen gyomorszájon vág. Fontos, hogy ezért ne a valóságot útáljuk meg, hanem...hanem menjünk haza az osztálypénzért és kezdjük újra. Majd a nyereményből visszatesszük. 

 

A többiek

Egy futó szociális élete és néhány cipő

Buffout barátom jelentkezett be a hétvégére. Buff számára a szivárvány összes szine barna és zöld. Kivéve, ha végre terepen lehet, mert akkor rózsaszín. Akkor olyanokat is mond, hogy "szép". Elég bizarr egy ember szájából, aki hat perce még - a város határain belül - minimum rohadéknak nevezett minden autóst, kutyást, biciklist és közlekedési lámpát. A vadonban azonban megenyhül. Egyszer a hegyekben, nem túl fenn azért, talált egy defektes bicóst. Benga nagy defekt volt, legalább négy lyukon szelelt a belső. A fickó pakolta a köveket súlynak, ám azok erre abszolult motiváltalannak bizonyultak. Az előrejelzés szerint foltonként öt percet fog állni a rongyos belsőjén, mire feladja és letolja. Buffout leszaladt neki a boltba. Négy kilométer le, négy hegynek föl, hozott egy belsőt. Aznap este ugyanezt a csókát már szikkadt vén fasznak nevezte, csak mert előtte állt sorban a citromfagyijáért.

Buffout alapvetően gonosz, csak ahhoz nincs kedve, hogy ezért mindenki útálja. Próbálja hát ezt ártalmatlan irányokban kisugározni, hogy amikor a főnöke, felesége, kollégái körében tartózkodik, egyszerűen csak kiállhatatlan, morgós embernek higgyék.

Buffout a következő két alapcsoportra osztotta az erdei futótársadalmat.

Aki szembe jön az sporttárs, haver, aki meg velünk egy irányba halad, az ellenfél.

Legyen az babahordozót tuszkoló hősies anyuka, botos néni vagy esőkabátban dunsztolt ovodáscsoport, ők már az ellenfél kategóriájába tartoznak. Megelőzendőek. A megelőzés folyamata analízis, reprodukció, akció. Az analízis fontos lépése Buffnál, hogy alkalmas negatív jelzőt találjon és lecsekkolja a cipőt. Csontropi, Térdesgeci, Csámpásördög, Gúnárarcú, Himbilimbi, Rémültszöszi, Nyamvadt, Vörös Fejű Gyíkharcos, Gombamilliomos, Mosotthajú, Nyegle, Szamóca, Nyamvadt. Mindenki megkapja a magáét. Aki hosszút kap, az a tisztelet jele. 

Hétvégén benézett, hogy van e kedvem futni egyet és dumálni arról, hogy ki mekkora tapír. Volt.
Csatlakozott még Krisztián, a futószent. Orvosit próbált végezni, nem jött össze, túl jó volt hozzá. Elment a logisztika irányába és most, ha lenne autója, Mercedes terepjáró lenne. De nem vesz. TAO alsógatyákra, alpesi ultrafutásokra, triatlonbringákra és csiricsáré cipőkre veri el a pénzt amit a másodállásából keres. Mert főállásban: futószent. Olyasmi, mint Szent Kristóf, csak csípőig felvágott gatyában. Ő a hétküznapokban is képes olyanokat mondani, hogy "vérpezsdítő". Penge lenne, ha zsenge lelke ebben nem akadályozná. Mert bár a hajókötél renyhe gombolyag csupán vádlija mellett, szíve akkora, hogy folyton megszívja magát vízzel és ez lelassítja. Egyszer meglátott egy szomjas, piszkos, idős biciklist és hazaszaladt pénzért (2*2 km városi parkour, intervallum), hogy egy citromfagyira megvendégelhesse. Majd az összes kis gyanús tekintetű lurkót a fagyizóban. Buffoutot a sor végén akkor ott nem merte megszólítani.

Úgy terveztem, hogy már az erdőben találkozzunk, ahol Buff kiegyensúlyozott. Így, amikor Krisz betipegett nem buzizta le. Úgy indultunk neki, hogy nem egymással foglalkozunk. A többiekkel.

 

cipok.jpg
A Többiek Cipői / Fotó: mimida

 

Buff Nokedlinek nevezte a csajt. Hosszú fehér drót lobogott körülötte és még a markánál jobb helyet nem talált a telefonjának. Lassú, elnyújtott, szomorú szám szólhatott belőle. November Rain, Purple Rain mash-up. A lábak hóbortosan keresgették az egyenes irányt a szemmel láthatóan elhanyagolt felsőtest alatt. Az a szerencse ezzel a kritikus pöccsel, Buffouttal, hogy szűkszavú. Meg, hogy még a legjobbak is megkapják a legrosszabbat. Hidd el, ők még szeretik is. Tehát a csaj megússza annyival, hogy Nokedli. Krisztián más, ő dagad az elismeréstől. Számára a profi futó szinte érdektelen a kezdő hősökhöz képest. Ő azokat tiszteli, akik elkezdik, akik belevágnak. Mert ma még Nokedli, Krumpli, Brokkoli, holnap meg nymoja az ember a lájkot valakire, akiről azt sem tudja, hogy ugyanaz. Krisztián legszívesebben megveregetné a vállát, de nem szeret izzadt embereket tapicskolni. Azt se szereti, mikor őt, szóval mással sem. Mondom, szent, tartózkodó szent. A csaj lábán Asics a középső polcról, akciós a Szupersportban.

Gyroszos. Három hónapja edz, heti háromszor a helyi dzsimben. Spanolt a trénerrel, az meg kiküldte futni. Hasra még nem dolgozik, vagy igen, de még étkezésszinten nem. Buff dobbant, előz ezerrel, közben benézi a futócipőt. Nike a heyli outletből. Kirsztián kitartást és renszerességet kíván neki, szerencsére csak gondolatban.

Egyetemisták. Bikás vádlik, teniszzokni, négycsíkos adidas futócipő, gyűrött póló, előzőleg aludtak is benne. Tudnák kenni, de párban vannak, így aztán inkább informatív, mint kemény az edzés. Krisz elégedett, így kell okosan. Nem kell mindíg úgy menni a menteszélnek, mint...

Pimpa ott ni! Buffout bélyegzi meg az előttünk nyargaló középhaladó harcost. Kicsit még párnás itt ott, de már látszik, hogy rá van kapva. Hogy az lesz belőle amit akar. Krisztián csak azért veszi fel a tempót és fut utána, hogy megáldhassa, mert a jó úton haladók kedvesek egy hozzá hasonlatos jómódú szent szemének.New Balance Cipő, szakember tanácsa alapján.

Csontrakéta egy hatvan feletti szenior. A jel, hogy van jövő, lehet és kell folytatni.Saucony Trail cipő, kényelmes, nagy, oktondi bokréta a cipőfűző.

Töltöttke két másfél kilós súlyzóval nyomja. Ráadásul megfeszül, próbálja tartani Krisztián tempóját, aki ettől meghatódik és visszafog, hogy együtt, egymásra mosolyogva tegyenek meg pár métert. Buffout megjegyzi, hogy émejeg, pedig nem is evett epres Power Gelt. Mielőtt kitaccsolna, eltrappol Krisz mellet, érezhető a rosszallás a talajérésekkor.

Egy egész futócsapat után fordulni az avarszagú ösvényen olyan, mint amikor benzinkúton eléd kerül két busznyi turista a kasszánál. Van mit szkennelni, mást nem is tudsz tenni, míg átjutsz rajtuk. Nemtől függetlneül úgy fogod magad érezni, mint egy építkezés előtt elhaladó menedzserasszisztens. Krisztián után cuppant is valaki, erre Buffout végre lebuzizhatta. Minden másidik ember Asics, 30% Saucony, Brooks. Egyre több Salomon. 

Ötujjas cipőben futni olyan mint fekve biciklizni. Megosztó. Két ilyen arcal az oldalamon inkább jegelném a témát amint szemből elnindzsázik egy ilyen mellettünk. Vibram...cipő e ez még, vagy már zokni, nem tudom. Krisz szerinr javítjá a futótechnikát, Buff csak annyit vet vissza: "De milyen áron?". 

0000199682827_1_ek.jpg

Vibram Five Fingers Nindzsáknak hansúlyosan rövid esti lopakodásokhoz / Fotó: eschuhe.de

 Az a csávó ott, aki úgy himbálja a felsőtestét, mint aki attól fél hogy bebokszol neki az erdő, a Balhés. Elég jábor képe van pedig. A zsák nem üt vissza, de az elhanyagolt kardió igen, nem pótolható azzal, ha felcsapott kapicnival nyomjuk. Meg egy böhöm nagy beats fejhallgatóval. Meg gagyi gatyában, többgenerációs futócipőben. Krisz lazázik, likeot mutat, meg gesztikulálja, hogy gyerünk, keményen. Buff élénkül, hátha a gyerek visszaköt, és lesz valami, de az beéri annyival, hogy nem reagál a biztató szavakra.

16649409_270849493345375_5795692116767733678_n.jpg
Krisztián egyik cipője / Fotó: T.

 

A kutyás kretén az út jobb oldalán, aprótestű ebe meg a balon. Buffot küldjük előre, jobb a szeme, hamarabb kiszúrja, hogy van e köztük flexipóráz. Még csak le sem anyázza, amikor kiderül, hogy igen. Ez annyira...szerinte ez már a legalja. Legyint, ami nála a tapírság mesterfokozatáért járó elismerés. Minősíti az esetet, a telefonhásználat. De az meg már akkora süketség, vakság, hogy fogyatékkal élőként kezelendő, gúnyon felül álló, balesetveszéjes bambaság, Úgy értem perceket, órákat élünk meg megszámlálható mennyiségben. Hát ennyire nem számít ezek minősége? Hogy amit a Zuckerberg dizájnolt, az jelenti ezen órák keretét és benne nem lesz semmi. Görgetett repetek, amiket soha nem főzöl meg.  St. Krisztián csak arra szeretne figyelmeztetni, ha felbasszuk magunkat minden szaron, akkor csak fel leszünk baszva, ergo, szarabb lesz nekünk. Ezért viseltessünk megbocsátó, derűs türelemmel embertársaink irányában.Buff szeret felbaszva lenni, energizálja magát vele.Szerinte ilyenkor illenék azért kisgyerekek nyaka köré tekeredő spánielekkel példálózni. 

Döglötthal lógatja a kezét, ami Krisz szerint simán csak sajátos. Cukidínó a nyaka magasságában tartja a öklét, ne fikázd, lehet, hogy jó oka van rá. Védekezik. Mindkettőn stabil Nike cipő 25 perc tanácsadás után.

Csini posztolt már olyat a facebookra, hogy "break your limits", csak mert kiment az esőbe futni. Selfie per kilométerben méri a tempót és valahogy azt is eléri, hogy ne essen szét a sminkje még a táv végre sem. Krisz szerint sokat veszítenénk azzal, ha Csini és barátnői (Spuri, Nyuszi és Adrienn) nem lennének ott mindenhol. Buff nem is fizikai, inkább az online jelenlétüket sokallja, de lenyeli a témát. Majd máskor jobban felbassza magát rajta. Patyolattiszta Reebok sugárzik a lábán. 

Egy, csak egy dolog bántja a lelkem velük kapcsolatban, és az az, hogy: "Kili". Soha, érted, soha nem fogom megszokni. Valahányszor leírva látom, hallom, elektrosokként hat rám. Kérlek, csinos erdei csajok, ne kilizzetek a közelemben. Légysziköszi.

Szöcske rémült musztángként nyargal előttünk. Sárga Mizumo Shockwave Special veri a port a lábán. Könnyű, gyors és drága. Nem túl tartós.
Buffout könnyített Icebug trail cipőt húzott, épp teszteli, így nem szalasztja el az összehasonlítás lehetőségét. Tudom, hogy kedveli szöcskét, kicsit irigyli, mert fiatal még, jó felépítése van. Biztosan foglalkoznak is vele, így ha nem égetik ki néhány év alatt, az lesz, ott fut majd ahol akar. Krisz is emelkedett hangulatban...marad, vagy, ha lehet, még emelkedettebbe emelkedik. Csendben haladunk el mellette, akárhogyan csapodja is a murvát, még nincs itt az ideje. A csend Buff részéről gyász saját fiatalsága fölött, Krisz némasága az ünnepélyességet közvetíti. It kezdem el várni, hogy vége legyen.

img_5120-1024x768.jpg
Buffout cipője / Fotó: http://www.mudrunguide.com

 

És ott vagy te, veled nem bírunk. Könnyedén rázod le rosszindulatú cimborámat, még Krisz sem ér utól, hogy lekesedhessen érted. Elhúzol előlünk, magad mögött hagyod a negatív megjegyzéseket, a kéretlen kritikát, de ugyanúgy lekopik rólad a talmi csillogás és tömjénfüst helyett egészen más szagot árasztasz. Nem foglalkozol a trollal, és a hízelgők sem adnak energiát. Neked mi vagyunk a többiek, megnézed a cipőinket, magadban hülye neveket adsz nekünk és haladsz tovább utadon. 

Mellesleg a bal zoknidat kifordítva vetted fel.és rád férne egy jobb cipő.

A célegyenesre úgy furdulunk rá, hogy unjuk egymást. Nem így szoktuk, így is kell néha, hát most kipipálva. Buff jobbra el, Krisz még maradna dumálni a pulzusalapú edzésről, térít, de nekem is lépnem kell. Időre megyek innen el, hogy valahol végre egyedül kifuthassam magam.

Amikor megáll a szekér


Dimitríj hosszan, elémlázva állt az ablak előtt. A szakadatlanul cseperésző esőt bámulta már órák óta. Tekintete elkalandozott a közeli dombok felé. Gondoltban a sáros földutakon járt terepcipőben, rétegesen, de nem vastagon öltözve. Meredek hágókon kapaszkodott felfelé, csúszós lejtőkön futott le biztonsággal. A levegő hűvös volt, olyan, amiből szívesen kortyol az oxigénre szomjazó. Az ágakról gyöngyszemekként csüngtek a nevesség cseppjei. Az ázott avar vastag szőnyege puhává tette a lépéseket. A zajtalanság könnyűséget, a könnyűség pedig végtelenséget ígért. Dimitríj hosszan és tempósan futott. Egyedül volt, csak ő és a mindenség. A pillanatok örökkévalósággá nőttek, minden lépés mérföldekkel vitt előre. Előre és egyszerre minden irányba. De nem tartott sokáig. A szomszéd csörömpölése kiszakította álmodozásából, visszarángatta a konyhába, az ablak elé, bentre. Oda ahová be van zárva, mert az átkozott sors úgy gondolta, ideje megtépkedni kicsit azt a vádlit, nehogymá jól érezze magát az a hogyishívják...Dimitríj. Dimitríj akit majd szétvet az ideg, aki ha meglát egy futót, a pokolra kívánja, aki szemétládának nevez minden látóterébe kerülő biciklistát. Aki temeti a terveit. Rosszul viseli, piszok rosszul.

Nincs az a krízis, amit néhány vigasztaló szó ne tudna még jobban elmélyíteni.

Mása, Dimitríj párja különösen jól értett ahhoz a fajta vigasztaláshoz, ami megadja a löketet az ablakpárkányon álló öngyilkosjelöltnek. Mása azzal nyugtatgatta őt, hogy jobban oda kellett volna figyelnie, és már a kezdetektől hallgatnia kellett volna rá. Nyújtani kellett volna, nem kellett volna túltolni, túlzásba vinni... Dimitríj síkidegen áll az ablak előtt. A felhők mögül előbukkanó napot nézi, a Tchibó nevű nyavajából felöltözködött kocogók hadát, a sportmosószer-szagú nordic walkinegeseket, a szponzortrikós bicikliseket. Az ablakból ugyan nem látszanak, de tudja, ott vannak kint és épp azt teszik amit ő nem tehet. "A börtön ablakába, soha nem süt be a nap", csendül fel tudata mélyéről kultúrális gumibotozásként.

prison.jpg
Napfény ömlött végig a tájon, tavasz volt, gyönyörű kora tavasz, közepén egy Dimitríj nevű szerencsétlen fekete lyukkal, az univerzum pöcegödrével. A szamovárt birizgálta, ki kéne már mosni, gondolta. Ki kéne már dobni, kivágni a francba. Az ablakon keresztül... Megkapaszkodott kicsit az asztal peremében, hogy lekösse kezeit, nehogy cselekvés legyen az ötlet következménye. Nem a szamovár hibája. Az izmok néha szakadnak, ez is a világ rendjéhez tartozik.
Mása lépett be, megpróbálta összeszedni magát. Ha meglátja rajta, hogy megint a sérülése miatt búslakodik, megpróbálja majd újfent magvígasztalni és ha nem látja az azonnali felvidulás jeleit, leteremti. A leteremtés gyakorlatilag egy magasabb hangerejű vígasztalás felszólító módban, senkinek nem kívánja. "Hú de jól vagyok!" próbálja sugallni minden mozdulata és gesztusa. Mása gyanakszik, de szó nélkül hagyja.
A szomszéd csörömpöl, Mása gyanakszik, a világ sportol és virágzik. A szamvovár és az ablak kapott egy kis haladékot.

Ránduljunk ki

A történet szereplői kitalált személyek, kivéve a kutya, de ő álnéven

Van egy pont amikor már nem halogathatjuk tovább. Rendben, hogy szeretünk futkározni, fittek vagyunk, egészségesek, de azért a családot sem kellene hagyni elvadulni. A gyerekek (kamaszok már) morogva húzzák magukra szobáik ajtaját. Csak akkor szólnak hozzánk ha éhesek vagy nem találják meg a ruháikat. Egymással is csak sötétedés után futunk össze, közvetlenül azelőtt, hogy leülnénk és elaludnánk. Valamit tenni kell. 

Feleségem szendvicseket csomagol. Véleményem szerint már úton kellene lennünk. A gyerekek fejhallgatók alatt, antennákkal, kijelzőkkel feldíszítve egykedvűen várnak. Kirándulunk. Klasszikus megoldás a lelkiismeret megnyugtatására. Elhanyagolt gyerekeket nem visznek világot látni. Mindenáron, akár akaratuk ellenére is. Feleségem hosszan, ismételten elmagyarázza hitetlenkedő csoportunknak, hogy ez egy jó dolog, de ha nem, akkor is kell ilyet csinálni néha. Lányom lehet, hogy figyelt, mert elfintorodik, fiam fején belül várakozik. Kutyánk is van, ez azért jó, mert legalább egy lelkes tag van közöttünk. Feleségem mellé kell állnom, támogatnom, lelkesítenem a csapatot annak ellenére is, hogy az ötlet nem ment át a tizes teszten.

Tizes teszt az amikor egy nem kötelező programról az alapján döntünk, hogy eszünkbe jut e egy perc alatt tíz dolog amit szívesebben csinálnánk. Ha igen, miért is nem csinálunk azok közül valamit? Rengeteg vizit, IKEA látogatás, afterwork-party, team event esett már áldozatul ennek a tesztnek.

Persze a tízes teszt önző dolog. Ráadásul a kirándulás kötelező program, nem érdemes tesztelgetni, feszegetni a húrt, bomlasztani a rendkívül törékeny morált. Mondok valami motiválót a gyerkőcöknek. "Lesz WiFi, meg eszünk egy jót!". Stexre (ő a kutya) hatnak szavaim, szerinte jó kis beszédre sikerült. Egy ideje megérti a kajával kapcsolatos kifejezéseket. 

13641258_661136867375350_1682343197625125645_o.jpg

Valami Bulbingen nevű helyre indulunk. Bulbingenben van egy kastély. Szép, híres, meg minden. 

Utazunk, feleségem a tájat, lányom az üzeneteit, fiam a Guild Wars 2 Klánjainak listáját nézegeti. Stexi kutya megpróbálja szemmel kienni a szalámit a zsömlémből. Aztán micsoda szerpentinek! Az útra koncentrálok, a tájat inkább csak tudom, mint látom. Lányom rosszullét elleni rágót kér. 

Azon töprengek, mi lehet az a legrövidebb idő, amit a bulbingeni kastély cserépkályháinak és antik székeinek szentelni illik. Ötszázhatvan szoba, az 6-7 perces pace mellett meglehet 1:56:20 alatt. Nettó idő a jegykezeléstől a vendégkönyve írásig. Sok a rutintalan, kezdő, rossz kondícióban lévő látogató, ezért könnyen előfordulhat, hogy egy egy újabb megtekintésre váró kanapé, karosszék, kunkori-lábú dohányzóasztalka körül torlódások alakulnak ki. 

schloss_karlsruhe_2011.jpg

Fotó: Karlsruhe https://commons.wikimedia.org/wiki/

(Illusztráció, a bulbingeni kastély sokkal de sokkal nagyobb)

A százhetvenedik szoba és elérem a holtpontot. Visszafogok a tempón, recover módba váltok, majd megpihenek egy lárvaarcú bajor hercegnő portréja előtt. Mozgás, kevesebb szénhidrát, több fehérje és nem úgy nézne ki mint egy felpuffadt vámpír. 

Jobb szervezés esetén féltávnál azért szokott lenni vízivóhely, Fiam négy méterrel mögöttem. A fegyvertár gondolata tartja bennem a lelket. Nincs az a fiú vagy férfi aki közömbös tudna maradni böhömnagy bárdok, kardok, régi muskéták iránt. Legalább hatvan puska és nyolc teljes páncélzat vár ránk a versenykiirás szerint. Sajnos a puskák, miként az logikusan elvárható egy valódi őrség esetén, egyformák. Csakúgy mint a páncélok.Kapcsolatot teremtek gyermekeimmel, a régi lőfegyverek megtöltéséről magyarázok. Az Assasins Creed III ban hasonlókkal tud lövöldözni az ember. A bajonettek a Falloutból  lehetnek ismerősek. Tudják. Sőt, megemlítenek még négy bajonettes és két előltöltős puskás játékot. 

Kínzókamra, végre valami! Láncok, padok, fogók. Csontváz most nincs, pedig szokott lenni. Próbálom fiam mozgásban tartani, álmos, egykedvű arccal követ. 

Fáradok. Nem kapom meg a szükséges löketet, hogy a hatvan évvel ezelőtti felújítás dokumentumain még némi érdeklődéssel tudjak áthaladni. Pedig vannak fekete fehér fotók is a felállványozott épületről. A szuvenírbolt még mindig beláthatatlan távolságra. Szerencsére a terep hirtelen könnyebbé változik, nagy, ropogó padlójú, üres szobákon botorkálok keresztül. Teljesítőképességem határán vagyok. Amikor feleségem újfent felszólít, hogy "Fényképezz!", egyszerűen kezébe nyomom a kamerát. A gyerekek azon töprengenek, vajon hova szarhattak annó és hogy miért tűnik úgy a ruhák alapján, hogy töpszli kis törpicsekek voltak. Z generáció. Felteszi újra a nagy kérdéseket. 

Szuvenírbolt.Veszünk egy pici, drága műanyag sárkányt, nyomunk emlékérmet, fiam talál egy "Witcher III Wild Hunt" pólót. Feleségem információs füzetkéket gyűjtöget a környék látnivalóiról. 

Összehúzott szemekkel szoktatjuk magunkat a fényességhez ami a kastélyból kilépve nyakunkba ömlik. A gyerekek hunyorognak, nehezebben látják a kijelzőt. Feleségem lelkes, hogy mennyire jó az idő, és hogy ezt ki kell használni. Nekem személy szerint csak jó idő létezik és következetesen ki is szoktam használni. Kivéve ezt itt most, mert szerintem poros régi pipereasztalkák között szeniorokat kerülgetni nem a legjobb kihasználása a jó időnek. Vagyok olyan hülye, hogy ezt meg is említsem, 

Miután megvigasztaltam feleségem belátva, hogy igenis ki kell rándulni néha, a nap azon pontja következik, amit nagyjából mind egyformán - kivéve Stexet, mert ő jobban - vártunk, az evés. 

A német nyugdíjasok már kimaxolták a jó időben való éttermezést. Nekünk csak figyelni, követni kell és ahol sok öreg üldögél, ott jó a konyha. Beállunk egy bolyba, laza, recover tempó, óvatos előzések, ebben a versenyszámban a hatvan feletti korosztály a legkeményebb. A puszta erőt és kitartást simán űberelik rutinjukkal. Az utolsó szelet feketeerdei torta a tét, nincs kegyelem. 

Egy kerthelyiségben várakozunk, Biciklisek húznak el mellettünk. Azzal nyugtatgatom magam, hogy pihenőnap igenis kell. Regeneráció. Még több biciklis. Érzem, ahogy ez a mostanra majdnem 24 órás kihagyás lassan sorvasztani kezdi a vádlim. Ez a furcsa bizsergés biztosan a felszívódó izomrostok miatt van. Bomlok le. Vajon mennyi munka árán tudom majd ezt kompenzálni?! Had üljek már át ide, ahonnan nem látom a bringásokat! Azt hiszem holnap edzésként lenyomok egy dupla maratont. Aztán még egyet. 

Önvizsgálat, feszült vagyok. Nem szoktam ennyire felhúzni magam. Rendelek még egy kávét. Hátha fel tudom gyorsítani annyira az anyagcserémet, hogy az mozgás nélkül is sportnak minősüljön.

Kezd sok lenni az üldögélésből. Egyesek szerint egészségtelenebb mint a dohányzás.Lábaim ültömben rövid sprintbe kezdenek. Ez azt jelzi, lelkem mélyén nem itt akarok lenni. 

Botosok térnek be süteményre és kávéra. Sportöblítő szaga tölti meg a kerthelyiséget. (Ebből csak egyféle illatút gyártanak?) Eleinte furcsa volt, hogy itt mennyi fiatal ragad botokat. Finnországban a nordic walkinget szinte kizárólag öregek művelik, Németországban ifjabbak is nagy számban vetik bele magukat a lusták és kényelmesek alibisportjába. Mivel a tevékenység maga nem valami meggyőző, kiterjedt tudományos háttérrel próbálják meg elhitetni, hogy ez tényleg más, mint sokat járkálni a városban. Tudom, tudom, van Olaszországban egy oktató, aki szaltózik meg downhillezik a hatszáz eurós botjaival, ő biztosan vagány. A botokkal sétáló huszonévesek nekem nem tűnnek annak. Olyan nyolc-tíz évet öregít egy emberen ez a tevékenység. Láttam már olyat is, hogy tanfolyam. Egy csoport ember állt az oktatóval szemben, fogták üvegszálas, karbon-titán ötvözet pálcikáikat és próbálták úgy csavargatni a bokát ahogyan azt megmutatták nekik. Beletelt némi időbe, mire el tudtam fogadni, hogy egy walking oktató, aki 30-40 éves embereket tanít sétálni, nem szélhámos. Oké, tudom, van az az olasz, amelyik ugrál meg minden. Ő fix nem swindler. Lehet, a többi is rendes ember, csak kell nekik a pénz. 

Jól esik ezen gondolkodni. Kalóriát éget minden bizonnyal. Stexi egy fajtársa közeledtére átalakul, hozza a pórázon oly gyakori vérengző pitbull figuráját. Mióta lettek ekkora fogai a kutyának? Néhány rémültebb arcot látok , remegő tejszínhabot a süteményesvillákon. Felajánlom, elviszem sétálni egy körre, amíg rendelésünk megérkezik. A kutyasétáltatás már majdnem sport. Megnyújtom lépteimet, remélem hogy ez, ha elég sokáig csinálom, már az izmok átmozgatásának fog minősülni. Könyöknél kicsit behajlítom a kezem, és már hivatalosan is edzek. Stex húz, mindent össze akar pisálni, új itt, kellenek a posztok. Tartom, visszahúzom kicsit. Ez jó. Tartom, húzom. Csinálok belőle egy huszas szériát. A kutya 13 kiló, türelmetlen, jól húz. Sajnos nagyjából a nyolcadik. ismétlésnél sztrájkba lép. 

Biciklisek mennek el mellettem. Családtalan, egyedülálló, önző, gazdag rohadékok. 

Mások neveletlen kölykei rohangálnak a közeli parkban. Csak azért nem irigylem őket, mert nincs rajtuk futócipő, meg a nap végére úgyis bekekaózzák őket, hogy nyugton feküdjenek az idióta rajzfilmözön előtt. A pulzusom szerint anaerobic zónában vagyok. 

hr.jpg

(Forrás: runtastic.com)

Kihozzák az ételt, ha nincs edzés, nincs kalória, salátát rendeltem. Ha már nem erősödök legalább lefogyok pár dekát. Feleségem szolidáris a gyerekek nem. 

A jóllakottság pillanatait próbálom meg kihasználni, hátha:

"Szép volt. Többször is el kellene jönnünk. Az idő is jó volt, a kastélyt is megérte megnézni egyszer...."

"Még hazafelé megnézzük a rózsakertet. Ha már egyszer itt vagyunk." Legalább megpróbáltam. 

Rózsakert, kétezer négyzetméter. Még ha nagyon össze is zsúfolták a virágokat, akkor is max egy kilométernyi utat tudtak belecsavarni egy ekkora területbe. Megfelelő bemelegítés után, minden rózsára 3-4 másodpercet szánva...úristen, ott fogok megöregedni. Mire kiérünk vége lesz a szezonnak, a kondíciómnak, mindennek. Fogsárga vászonnadrágot fogok hordani a hónom alatt. Nadrágtartóval! Talán ki sem érünk! 

Szeretem a szép növényeket, a délutáni hosszú futásnak már lőttek. A lemondás bizonyossága szomorú beletörődés, de ugyanakkor megnyugvás. Fényképezek, hogy valamivel eltereljem a gondolataimat. Lányom, fiam, kutyám az árnyékban vár, amíg én a rózsaszirmokat makrózom. 

"Arra is nagyon szépek vannak." Mondja a feleségem. "Tudom, már voltam ott." Hazudom én. Ezzel majd hatvan méternyi ösvényt spórolok. 

És véget ér egyszer. Fáradt vagyok, mintha a Szaharán futottam volna keresztül, ellenőrzöm mekkora szakállam nőtt, aggódok, elfelejtettem e autót vezetni. Egy bringást nyársalok fel a tekintetemmel, megvető pillantással terítek le egy kocogót. Hazafelé elbúcsúzom a lenyugvó naptól, a jövőmtől, az erőmtől a sportolótól aki valaha voltam, mielőtt kirándulásra adtam volna a fejem. 

A lányom nevet, valami viccen amit fiam mesél. Meglepődök. Feleségem is bekapcsolódik, és a gyerekek válaszolnak neki. Mondatokban! Én is megpróbálkozok, hozzáteszek dolgokat. Beszélgetünk, Megtudunk egymásról néhány újdonságot. (Nahát, a lányom már elmúlt 13 éves! A fiam magasabb mint én!) Már majdnem olyanok vagyunk, mint egy normális család...vagy még jobb, négy idegen, aki tisztelettel, értelmesen, érdekesen társalog.

Úgy akarom ezt a dolgot befejezni, hogy az autónk elrobog a naplementében, jó zene szól benne de nem hangosan, mert a benne ülők szeretnék egymást hallani, látni és érteni. A feleségemnek igaza volt. 

"Mint mindíg."

 

 

 

Futás reloaded

 

Hát végül is megkaptam.

Elég makacs ember vagyok, sokáig kitartottam régi, apró, heteket kibíró aksival ellátott telefonom mellett. Az még telefon volt, nem zsebszámítógép, telefonszerű gombokkal, éppen hogy nem tárcsa volt rajta. Nem maga a készülék volt régi, hanem a típus. Sokat biciklizem hegyekben, előfordul, hogy nem én győzök. Hol sebek, hol szakadt ruhák, hol költséges károk a bringán. Volt már ripityára tört telefon is a hegy trófeái között. Nagyon büszke voltam akkor előrelátásomra, mert csak egy filléres kis bigyó ment gallyra, nem pedig egy három napos sorbanalvás árán megszerzett vagyontárgy. Nagyjából ez az egy érvem volt, hogy ne váltsak okostelkóra. Ennek az egy érvnek volt igazságtartalma. A többi, hogy szerintem a digitalizáció szennyezés, hogy elnyomja a kreativitást, az aktivitást, a tisztánlátást és a szociális életet torz szmájlipuppogtatássá, youtube-video mutogatássá zülleszti csak szubjektív vélemény.

wp_20170101_09_37_22_pro.jpg

A net roppnatul intelligens emberek terméke. Csak úgy mint az atombomba. Kifejlesztésükkör olyan nagyszerű ideák jártak a tudósok, mérnökök fejében, mint az energiaválság vége, világbéke, légkondícionált sivatagok és fűtött sarkvidékek. Az világhálót is úgy képzelték, mint a tudás megosztásának eszközét, ahol egy okos gondolat pillanatok alatt rengeteg okos ember fejében kezd még okosabb tervek megvalósításába. Nem csak a macskákkal és a kacsacsőrű főemlősökkel nem számoltak, az ostobásággal sem. Hogy a technológia kiábrándítóan semleges és épp annyira alkalmas hülyeségek terjesztésére, mint tudáséra. Egy kutatóorvos publikációi mind adatmennyiségben, mind olvasottságban töredékét jelentik egy átlagos, hat éves BMW mellett pózoló, enyhén túlsúlyos autónepper facebook oldalának. A friss hírek mellé Justin Bieber is beerőltetni magát. Ott villog a "punch the monkey" banner alatt, képtelenség így a majomra célozni. A pszichológiánál sikeresebb az ezotéria, a helyes táplálkozás helyett zsírburgert rendelnek vagy fényevő szektákba szerveződnek a felhasználók. Egy álhír és újra pusztít a kanyarójárvány egy rossz helyre tett lájk és kirúg a főnököd.  Az ostobaság szenzációhajhász, és sokkal jobban vonza a tekintetet. A szaklapnak inuló világháló mára egy gigantikus, reklámsúlytotta bulvárújság, ahol az információt mázsás seggekről készült manipulált fotók alól kell kibányászni. Tudom miről beszélek, ebből élek. Vannak pozitív aspektusok azért. Túlélő (városi) bringázás közben például jó arra gondolni, hogy nyolcvan feletti gyengénlátók, iskolák környékén SMS-t olvasgató propellerszülők, konditerembe sietve facebookoló trendi irokéz kertitörpék, munkába törtető középvezetők, buszsávban előző kommunikációs tanácsadók helyett nemsokára okos számítógépek vezetik majd az autókat. Nagyobb biztonságban leszek. Jó, hogy a világtérképet nem pépesített erdőkre nyotatják. Jó, hogy a VW autóknak olyan alacsony a károsanyag kibocsátásuk. Jó, hogy vannak epic fail videók, epic win videók és ha nem lenne russian fail, az oroszokat is jobban utálnám főgeci elnökük miatt. Jó, hogy az időjárásért nem kell kinézni az ablakon és ha meg akarok bántani valakit elég belogolni a troll accommal és beleböfögni valami blogra, hogy a posztoló egy kretén, mer én mást gondolok.

wp_20170104_15_23_12_pro.jpg

Egy valamiben voltam biztos, hogy előbb utóbb engem is maga alá temet, beszippant és emészteni kezd a digitalizácó szörnye.

Minden erőfeszítésem ellenére bekövekezett a születésnapom és mivel nekem még nem volt, kaptam egy okostelefont. És nagyjából második látásra megszerettem. Nem estem bele, mint mondjuk annak idején a feleségembe vagy az első Commodore 64-esembe, de mindjárt tudtam, hogy jók leszünk együtt. Cipősdobozból és régi ruhákból kis házikót építettem neki és vettem egy picurka teáskészletet. Fiam megmutatta a legofntosabb appokat, lányom felragaszotta a védőlapot a képernyőre, feleségem pedig létrehozta az első kontaktomat, őt. Zenéket költöztettem rá, lett futóalkalmazásom is. És onnantól már semmi sem a régi.

Tulajdonképpen én is hibás vagyok. Az ultrafutások miatt igyekeztem egyre hosszabb távokat megtenni edzés gyanánt, azt meg ugye nem úgy, hogy háromszázszor körbefutom a házat. Szép helyeken, felfedező módban nincs unalom. Igen sokszor sajnáltam, hogy amit látok, megélek nem tudom megosztani. Festői panorámák, romantikus falucskák, hűs vízű temetői kutak, patakok, ösvények, fű, fa, virág amerre csak járok. Mivel  futóként jóval csendesebb vagyok egy átlagos grillező családnál, a természetet is sikerül kilesnem olykor. Őzek, verekedő sasok, nyulak, döglött borz, rókák. Az időjárás pedig gondoskodik róla, hogy soha ne lássam kétszer ugyanazt az erdőt. Sokszor úgy érzem magam, mint akit giccsbe akarnak folytani. A giccs pedig szereti láttatni magát, megosztásra késztet. Állítólag az emberek hatvan százaléka az utóbbi évbekben csak okostelefonon keresztül néz naplementét. És ennek nem az UV sugárzás az oka. Lehet, de tényleg csak lehet, hogy ezt megemlítettem otthon és erre fel váltam végül születésnapom alkalmából interneten nyomonkövethetővé.

20170108_111327_1.jpg

Voltam is mindjárt fényképezgetős túrafutásokon. Egészen addig jó is ment, amíg fotózás közben le nem előzött valaki. De ne szaladjunk ennyire utána, már az elején adódtak...különbségek. Például, hogy a zsebszámítógép nem fér el egy futónadrág zsebében. Vannak megoldások erre a problémára, látni embereket karjukra szíjazott szinestelevíziókkal vágtázni Black Friday nélkül is. Otthon, azonnal hozzáférhető módon feleségem egy rózsaszín sport övtáskát is fel tudott ajánlani. Pont belefért a cucc, nem lötyögött és volt olyan felsőm, amit úgy rá tudtam húzni, hogy ne úgy nézzek ki mint aki kirámolt egy Barbie házat. Isméltlem, a rózsaszín övtáska csak ideiglenes megoldás volt a kipróbálás miatt és egyáltalán nem látszott. Azóta beszereztem egy férfias ciklámen verziót. Csak vicceltem. Egyszerűen betűröm a telkót a surranó szárába és ráhajtom a kapcarongyot. :P

Minden maradhatott volna így, a maga gicces, ciklámentáskás vagy surranós világában, ha meg nem előzött volna egy arra méltatlan csóka. Egyébként néhány olimpikonon kívül mindenkit méltatlannak gondolok erre. Mert csak. Mer hülye vagyok, de ha nem lennék, nem menne így, így aztán inkább vagyok hülye, mint normális, mert normálisan sokkal unalmasabb. De mindegy is, a psztichoanalízis majd a következő poszt témája lesz. Lírában. De most vissza az eredeti vonalhoz, ahol is realizálódott bennem, hogy a kütyü lelassít. Nincs mese, használjuk hát úgy, ahogy high tech cégek végtelenül demagóg reklámjaiban látni (ahol a tech nem blokkolja, hanem serkenti az aktivitást..valahogy), applikációkat futtatva, színes kijelzők fényözönében nyargalva, mérve és friss hónaljszőrtelenítés után ujjongva a levegőbe csapva. Amíg nem volt ilyenem, mindíg azt gondoltam, idegesíteni fog, ha valaki, különösen, ha az a valaki egy szoftver, beleszól majd, hogy milyen gyarsan fussak. Merthát hogy jön egy ismeretlen nő ahhoz, hogy minősítsen. De nem így lett. A hosszútávfutó magányossága nem csak egy frázis. Igenis létezeő, legalább annyira konkrét dolog, mint a hosszútávfutó éhsége csak annál sokkal romantikusabb a hangzása. Noszóval, egyáltalán nem bántam, hogy kilométerenként megszólít valaki, összegez, értékel. Némi biztatás, dícséret azért jól esett volna még a free verziótól is, talán a prémium azt is hozza majd. Tiszta időben, tök egyenes utakon jól futottam, ha felhős erdőben kanyarogtam egy teknős került a vonatkozó kilométer mellé. Mert pontatlan szegény, még szerencse, hogy versenypályákat nem ezzel mérnek ki. Térképre rajazolva GPS koordinátáim vonalát épületeken török keresztül, autópályákat ugrok át, vizen járok. Mindezt feltölthetem a netre, facebookos barátaim már akkor lájkolhatják, amikor még vissza sem állt alapjáratra a pulzusom. Szeretem gyújteni a kedvenc útvonalaimat, amelyek így albumba rendezhetőek, neveket adhatok nekik, ajánlhatom őket másoknak. Rekordjaimat is sokkal akkurátusabban tartja nyilván, medálokat biggyeszt melléjük, motiválni próbál. Sokmindent megtesz, amit eddig nekem kellett megtennem. Edzési naplóm siralmas macskakaparás online accountomhoz képest. A távolságok bár pontatlanok, legalább nagyjából ismertek. Kapok emaileket, hogy megállíthatatlan vagyok, hogy rekordokat döntök és hogy upgradeljek permium csomagra. Megy hogy egy ekkora profinak a profi verzió feküdne jobban.

 Játék ez. 

 

A felszerelés

Gears of War

 

Mondják, hogy a futás egyszerű sport nem kell hozzá sokminden. Bahh.
Aztán ott vannak a cipőboltok, ahol halomban áll a hamvszürke, fogsárga mintás kifutó modell. Be fognak vele próbálkozni. Azt is hallod majd, hogy nem a cipő színe számít.
Sokan meg vannak győződve arról is, hogy a láthatóság rendkívül fontos. Egy karácsonyfával birkózó kukás feltűnősége még mindig fokozható néhány kiegészítővel. Vigyázz, egyenként minden darab vonzó, szükségesnek állítja magát. Vasalatlan alvópóló, Jack Daniels, Hard Rock Cafe, Chicago Bulls, Casual Wear Since 1946, Michigan University. Ott állnak halomban. Nem mindegy, hogy futópóló, vagy ezek? Hát nem az.

Kendő, sapka, napellenző, szemüveg, pánt, lámpa, zsebek. Digitális kor is van, csipogó, beszélő, adatrögzítő, adó és vevő készülékek, antennák és kijelzők. Ha mindent figyelembe veszel, elhiszel, csörömpölő, susogó, lotyogó papagájként tapicskolsz majd a rengetegben.

A felszerelésed fontos, válogasd meg alaposan minden darabját. Vigyázz rá, ápold, mosasd ki a feleségeddel (kérd meg rá) ha már repedezik  Legyen stílusod, mintha csak egy eseményre mennél, ahol a dress code futóruha. Javasolnám, a futódivat - van ilyen, de még mennyire - követésébe csak azután fogj bele, ha már van pár évnyi rutin mögötted. Mert oké, itt most azt fogom írni, hogy a gear mennyire fontos, de sokkal fontosabb vagy te, amire az egész aggatva lesz. Válassz klasszikus modelleket, inkább kevesebbet a jó minőségből, mint sok "egynek jó lesz" típusú gagyit. Így is sok cuccod lesz (a híresztelésekkel ellentétbe), ne tetézd azzal, hogy fele ócskaság.

A legfontosabb

Bitang nagy hólyagok tudnak keletkezni egy egy rossz helyen lévő varrástól. Sokan a cipőt hibáztatják, pedig a nem megfelelő zokni az igazi tettes. Egy felgyűrődés a lábujjak alatt és akkora vérhólyagot szereztem, hogy négy napig nem tudtam futni. A jó futózokninál különbözik a jobb és a bal lábra való, sehol sem gyűrődik, nincsenek rajta varrások a lábujjak körül.


Kompressziós zokni.

A gyógyászatból érkezett és honosodott meg a sportban. Nagyon sok változatban kapható. Térd alá érő, sípcsontközépig érő, teljes és lábfejet szabadon hagyó változatok. A márkásabbak egy közepes cipő árával vetekszenek.  Nyomás következtében keletkező vérbőség az alapelv. Mivel drága és nem is feltétlenül kényelmes, én főleg csak versenyeken használtam. Egy idő után túl szorossá vált, valószínűleg az anyaga vált merevebbé a használat és mosás következtében. 

bla.jpg


A legtöbb stílushibát, imidzsrombolást zoknifronton képesek elkövetni megjelenésükre kevesebb figyelmet szentelő sporttársaink. A teniszzokni nyolcvanas évek. Fehér teniszzoknit kizárólag sűrű fekete szőrös lábra húz az ember. Plusz csuklópánt,  és élvezi a látvány keltette rettegést. De nem futáshoz. Mint valami elszabadult labdaszedő.
A klasszikus, amivel túl nagy hibát nem lehet elkövetni, ha a zokni láthatatlan. Nincs szebb egy szederkarcolta, szúnyogcsípte, elvakartsebes, eres, izzadt vádlinál. 


Esti futók vigyázat! Ahogy a biciklis legnagyobb ellensége a seggdekoltázs, esti futókra ott leselkedik az alattomos zoknicsík. A napi, munkahelyi viselet gagyi zoknijai szépen bejelölhetik a boka feletti részt. Egy óráig is ott marad, randa. Rengeteget futottam már hosszú nadrágban hasonló hibákból kifolyólag.

A cipő

Sokkal több cipőm van mint a feleségemnek. Meg mint a gyerekeknek és feleségemnek együttvéve. Pedig nem vagyok gyűjtögető. Nincsenek cipőim érzelmi okokból...a fülemet vakargatom, hazudok. Oké, van egy pár pár, ami legfeljebb már csak rejtekhelynek jó valami kisállatnak, de a készlet 90%-a használatban van. Nem igaz viszont, hogy mind jó. Átvernek, átverem magam, rám sóznak felesleges raktárkészleteket, nem jövünk ki, én meg a cipő. Rengeteg a jó márka, a jó modell. Ne hagyd, hogy eladjanak neked valamit, ami nem tetszik, de agyondicsérik. Igenis ragaszkodj a színeidhez. Jól akarsz kinézni, nem esküvő ez, hogy ne szabadna szebbnek lenni a menyasszonynál. 
Csak gyorsan, a teljesség igénye nélkül, hogy mire lehet szüksége a magunkfajtáknak:

Gyors cipő. Könnyű, vékony, nem ad túl sok tartást a lábnak. Lényege, hogy versenyekre, gyors edzésekre hordjuk. A boltokban neutral kategóriában találhatók. Szaküzletekben már megkülönböztetnek neutral, könnyű és verseny altípusokat is. Kell egy könnyű cipő, fontos, hogy jó legyen. Meg egy tartalék. Esetleg egy plusz pár az ünnepekre.

Stabil. Tíz kilométernél hosszabb futásokhoz, nehezebb futóknak vagy korrekcióra szoruló futóstílus esetén javasolják. Több támogatást nyújt a lábnak, a talp középen merevített így a lábfej nehezebben tud rossz pozícióba kerülni. Két párat tartok belőle mert a legtöbb edzéshez ilyet használok. Plusz egy párat borongósabb, melankolikusabb időkre.

Trail. A trailfutás új szerelem. A hozzávaló cipő erős, masszív, a talp fogas. Nyálkás, csúszós kaptatók megmászásához, kavicsos lejtőkhöz, sárhoz, vízmosások, apró patakok követéséhez ez való. Szeret mocskos lenni, szereti, ha a fűzője merev a beleszáradt iszaptól, arra született, hogy jól megszívódva vízzel hűségesen cuppogjon alattunk. Kényelmesek, elvisznek bárhová, sokan nevet adnak nekik és megpróbálnak vele eljárni szórakozni, meccset nézni, moziba.

hd_4860a30569604865a2765a18ae7c4c91.jpg

A trailcipőm Zsombor

Cross. A cross futás szintén nagy kedvenc. Hozzá könnyített, brutál fogazatú trail variáns tartozik. Kevésbé kényelmes mint testvérei, de nem is hosszú távra való. Saras akadályversenyek hőse. Ez enyém többszörösen kitüntetett veterán. Megmaradt fogazata alapján ez bárki számára nyilvánvaló.

Erra a típusra is igaz az ami az előzőre, hogy vizes, mohás fán, aszfalton, fémen csúszik. Jó nagyokat lehet vele perecelni ha erről megfeledkezünk.

 

offical-discount-salomon-running-shoes-salomon-speedcross-3-yellow-cyan-red.jpg

A Cross cipőm. Feladja a leckét passzoló szineket találni. Szerencsére nem ez az egyetlen design.

Hibák az elkövetésük pillanatában és néhány lehetséges következmény:


Miért ilyen olcsó? Kár lenne itt hagyni. Ha másnak nem, hát tartaléknak.
A sarok talpbetéte néhány nap múlva putty, megsüllyedt.

Teljesen önre bízom magam, mit tud ajánlani?
A legszebb cipőm. Fullextrás. Divatos, Gore Tex, orthofit, mindent visz. Kivéve egy típushibát, ami miatt a belső borítás szétszakadt. Kicseréltem, megint. Közben esett az ára.

Kicsit szorít, de majd...
Komolyan, Annyi cipő van a boltban. Ha már ott nem passzol, akkor minek?

A neten rendeltem meg...
És háromszor kellett visszaküldenem. A DHL-es szállító két cukorral issza a kávét, most várja második gyerekét, segítünk neki nagyobb albérletet találni.

A nadrág

Rövid, hosszú, balettos, laza, nyakig felsliccelt, konzervatív és merész megoldások. Ha most itt belemennék, hogy mi mire emlékeztet egy egy rossz választás esetén, elhagynám a blog tematikájának komfortzónáját. Elég annyi, akkor vegyen az ember áramvonalasító forrónadrágot, ha egészen biztos benne, hogy jó érzés mögötte futni. Ebben az esetben viszont csak bátorítani tudom. A futónadrág valóban fontos szempontja a dörzsölődés elkerülése. Sok laza nadrág, ha átnedvesedik és a bőrhöz tapad képes csúnya és kellemetlen emlékeket hagyni. Ráadásul egészen másképp fest átázva, csüngve, mint a próbababán az áruházban. Azokat szeretem, főleg Nike darabokat látok, ahol a nadrág laza de van egy hosszú belső betéte ami főleg a comb felső belső részének a kidörzsölődését akadályozza meg. Kettő az egyben megoldásoknak hívják.

Kendők

Egy darab textil, cső rugalmas anyagból. Felvehető mint sapka, melegítheti a nyakunkat télen, hűtheti tarkónkat és homlokunkat a nyári hőségben. Loboghat utánunk dús mediterrán hajfonatként...színtől függ. Írországi vagy lilás albínó hajfonatként is loboghat. A Buff kendő annyira praktikus, hogy lehetetlen nem megkedvelni és beépíteni az arzenálba. Aztán elkezdi az ember gyűjteni. És mivel mindig lesz olyan, hogy épp egy tisztát sem találunk, mindig szükségét érezzük, hogy újabbakat és még újabbakat szerezzünk be. Beregisztrálunk és aktív részesei leszünk a Buff közösségnek, találkozókra járunk, elmegyünk a Buff múzeumba, vagyonokat fizetünk egy egy ritkább darabért.

 buff_high_uv_camo_2.jpg


A kulacs

Ha rendkívül meleg van, túrafutásra indulunk vagy sokáig leszünk távol a civilizációtól érdemes vízről gondoskodni. Ezzel megspóroljuk, hogy forrásokat, közkutakat, temetőket túl gyakran kelljen útba ejteni. Van futóhátizsákos alternatíva, bizarr műanyag szívócsőrendszerrel. Én inkább az egykulacsos övet kedvelem. Hátul a derék közepénél lötyög a flakon. Vannak sokrekeszes változatok, néhány futótársam használja, számomra az már túlzás ezen az éghajlaton.
Azt javaslom, a kulacsba csak tiszta vizet öntsünk. Különben nehezen kimosható, gyanús hártya képződik a belső oldalon és bármit töltünk bele, annak mindenféle íze lesz, csak jó nem.
Opcionális, 10-15 km alatt szvsz. felesleges kolonc.

cyberdyer-professional-running-bag-running-water-bottle-waist-pack-male-marathon-female-sports-fitness-outdoor-ride.jpg

Egyebek

Kell egy fejlámpa. Különösen a rövid téli napok teszik szükségessé. Nem a fényerő a legfontosabb szempont. Futunk, nem vagyunk annyira gyorsak, hogy lumenszámokat kelljen nézegetni. Legyen inkább könnyű, praktikus és kényelmes. Ha nem közvetlenül a homlokunkra húzzuk, hanem kendőre elkerülhetjük a lenyomatokat is.

 

Ha szemüveget hordunk, futás közben is szeretnénk jól látni. Ha tűz a nap, vakít a hó, lelkes rovarfelhőkön hasítunk keresztül jól jön, ha viselünk szemüveget. A hétköznapi modellek nem mindig megfelelőek, gyakran csúsznak le ha megizzadtunk, párásodnak, pont ott takarnak ahol épp látni szeretnénk. Számomra a döntő pont egy célfotó volt, amin őrült irodalomtanár kinézetem volt. Nem is őrült, ijedt. Olyan akit épp tanítványok nagy és dühös csoportja üldöz. Másnap már az optikusnál voltam. Nyitás előtt. Elnézést kérek az irodalomtanároktól, általában semmi bajom a kinézetükkel, kivéve ha üldözik őket, mert akkor szarul néznek ki. Érdemes ezen elgondolkodni a kötelező olvasmányok kiválasztásakor.

De most akkor a kütyükből mégis mit?

Ha szereted a zenét futáshoz, vigyél telefont vagy lejátszót. Ha szórakoztat a szívdobbanásszámod monitorozása, vegyél szívmonitort. Ha nem zavarnak teljesen felesleges műanyag darabok a csuklódon, mert mondjuk négy évre visszamenőleg megvannak még a szigetes belépőid és a Mezőtúri fesztivál karszalagja, viselj fitbitet. Biztos jó játék, okostelefonnal mindenféle grafikonokat is ki tud rajzolni. Szórakozz, élvezd az életet vele. Még a végén összehoz valakivel. GPS ugyanez. Ha szórakoztat, csináld. Ez te vagy, a te bulid, ne fogd magad vissza csak azért mert van itt egy bolond aki szerint a kilométer az mérve méretlenül is csak kilométer marad.

 A sor végtelen, egészen biztosan kimaradtak dolgok. Például az, hogy mit vegyen fel az ember pólónak, ha már a Chocago Bulls nem menő. Nem csak nem menő, nem is jó, például kifejezetten rossz. Annyira, ha átnedvesedik tíz kilométeren lezabálja a mellbimbódat és ez bárki számára nyilvánvaló. Vagy hogy honnan szerzik a főiskolások, egyetemisták azokat az edzőcipőket, amiben kétszer akkorának tűnik a láb. A négycsíkos adidasokat.

Oké, akkor zárásként gyorsan még a pólóról. Nem jó bármilyen. A fentebb említett mellbimbógyilkos attitűd miatt fontos, hogy ne szívódjon teli vízzel. Hosszabb távokra ajánlott testre simuló alsó pólóval kiegészíteni. És a színek...túl sok szín! Futóruházatra is igaz ami az öltözködésnél alapelv: Kevés szín maximum kettő, élénkből csak egyféle, cipő passzoljon a kendőhöz és a pólóhoz. A nadrág legjobb ha fekete, az mindennel kombinálható.

Aztán ősz lesz, tél és az gondoljuk, új, speciális kiegészítőkre, dzsekikre, kesztyűkre, fülvédőkre lesz szükség. Nem így van. A téli futás nem deltázás tollkabátokban. Tulajdonképpen nem sokban különbözik a nyári futásoktól. De ez már egy másik történet.

 

 

Utazás a szívem körül

Amikor megelőztem önmagam

Éreztem, jó évem lesz. A téli felkészülés zavartalanul telt, az év első versenye már mögöttem. Egyéni csúcs lett. Utána nagyjából tizenöt percig csak feküdni tudtam. Még ülve is szédelegtem. De megvolt, fontos pszichés blokkot törtem át, szintet léptem. 

Felkészültem. Sokat leadtam a súlyomból is, hetek óta speciális diétán vagyok, az edzések alapján további rekordok várhatóak. 

A második verseny volt abban az évben, akkoriban még magnézium, L-Carnitin és vitamintúladagolással kísérleteztem. Kávéztam, sorban álltam a WC előtt, kávéztam, sorban álltam. Csúcsformában. 

10 km futás. Egy rohadt sprint az egész. Két kilométer után kialakul a mezőny, csoportba állok. Tudom, hogy ha nem előzöm meg az előttem lévőt, végig azt fogom olvasgatni, hogy "Zublin". Megelőzöm hát csókát. Egy "A gyerekekért futok" és "Technika az életért" felirattal nehezebb dolgom van. Nagy a por, ha nem muszáj, azt hiszem jövőre nem ide jövök. Léna fut előttem. Ismerem, csinos csaj vasbeton lábakkal. A legjobb. Alig 150 méterre tőlem. Porolok utána. Úristen de jó vagyok! A nyolcadik kilométernél elkezdem nagyon küldeni. Ami csak maradt bennem, azt mind belerakom a hajrába. Utolsó kilométer, mi ez, kimerültem? Lassulok. Minden erőfeszítésem ellenére lassulok. És az erőfeszítés...mióta kell ennyire erőltetni?...miért lett olyan sötét? Ott a stadion, kétszáz méter a célig. Eső lesz...mi olyan nehéz...fekete, fehér.

Egy csoport nézővel birkózom, kiegyenlítetlen a küzdelem. Csúszós testem előnyt biztosít. Még mindig minden fekete és fehér. Valami csellel sikerül földön tartaniuk. Nem engednek felállni. Könyörgőre fogom, aztán sötét lesz. Megkönnyebbülök, kilélegzek. 

dscf3785.JPG

Amikor néhány perc elteltével egy mentőautóban feküdtem és a karomba döfött tűvel itattak, már sejtettem, hogy aznap nem döntöm meg a rekordomat. Vérnyomást mértek, cukoroldatot, elektroliteket, vitaminokat kaptam. A mentős szerint összeomlott a keringésem. Mondtam, hogy köszönöm, jó volt így együtt de most már lépnem kell. Nem engedtek. Mivel egy kicsit én is meg voltam lepődve új szuper-képességemen, beleegyeztem, hogy a közeli kardiológián tanulmányozzanak. Íme az ember, aki előre kirohant önmagából. 

Kicsit csalódott voltam a befuccsolt verseny miatt. az ambulancián csipogó, villogó orvosi műszerek egy darabig lekötöttek, aztán unni kezdtem. Vártam, hogy végre jöjjön valaki aki majd mond valami olyasmit, hogy legközelebb igyál többet, egyél valamit ami energiát ad. Sikerült elérnem a feleségem. Elmondta, hogy ezt ő előre látta, ennyire hülye felkészülés nem is vezethetett másra. 

A szívem ultrahanggal vizsgálták, nem találtak semmi aggasztót, egészséges, kicsit nagy sportszív. A tüdő tiszta. A páciens élénk, egészséges, tettre kész. Kicsit tart felesége haragjától, de nem mutat összeomlott keringésre utaló jeleket. Ő nem, vérképe viszont igen. A Troponin nevű fehérje rohadt magas értéket mutat.

Troponin-T, Troponin: A szívizomból felszabaduló egyik fehérje, amelynek szintje megnő a szívizomelhalással járó betegségekben (infarktus, koszorúér-betegség). A normálértéke 0,1 ng/ml alatt van.

dietless.hu/

Infarktusom van. Mondta a doktornő. Szerintem nem, mondtam én a számmal, igazi meggyőződés nélkül.

Ultrahang, semmi gyanús. 24 óra monitoron. Valahogy másképp képzeltem. Az hittem, egy infarktusos valamennyire azért legyengül, megviselt. Én szívesen lefutottam volna még egyszer azt az átkozott versenyt. 

Az a rossz az ál-infarktusban, hogy pont ugyanazokat a vizsgálatokat és szobákat járja be az ember, mint a valódi betegek. Az intenzív osztályon kétágyas szobába kerültem, meg volt tiltva, hogy felkeljek az ágyból. Szerencse, hogy a magnéziumdiéta tisztára pucolt még reggel. Behoztak mellém egy németül nem beszélő arab beteget. Mosolygott, nem igazán értette miért is van itt. Elnézegetett engem és csodálkozott, miért került sportkórházba. Fájt a válla, behozták. Ezek szerint sportsérülés. Csak arra nem emélkezett, hogy sportolt volna az elmúlt 15 évben. Az ápoló hiába ismételgette neki, hogy "Herzinfarkt!", csak mosolygott. Próbáltam segíteni, angolul értett egy kicsit. Eleget ahhoz, hogy a "Heartattack" szót már felfogja. Megnyúlt az arca, először sápadttá, majd vörösessé vált, abbahagyta a mosolygást és együttműködővé szelídült. A monitor csipogott, ápolók jöttek, elvitték valahová. Túlélte, később még láttam itt ott vizsgálatokra várva.

Félóránként ellenőriztek, vérhígítót  kaptam infúzión. A monitor nem mutatott semmi rendkívülit. Alacsony a pulzusom, 45-50. Maximum 55 amikor a szökésemet tervezgetem. Az ápoló szerint sportolóknál ez normális. 

A doktornő alapos. Nem szeretne az utcára engedni anélkül, hogy rá ne mutatna valami elhalt szívizomkötegre, beszűkült érre. Kikerülök az intenzívről. Egymást érik a szoftosabb vizsgálatok, szűk gépekbe dugdosnak be, bedrótozva biciklizek, ultrahang naponta többször is. Hordják a vérem a laborba, Új szoba, új szobatárs. Átszállításkor tusakodunk kicsit a kerekes szék miatt, menni akarok végre. Nyerek. Jól esik járni 24 órányi henyélés után. Terheléses EKG, kontrasztanyagos röntgen, MR. Minden oké. Három újabb nap, minden eredményem rendben, vérképem is nomalizálódik. 

A doktornő a szobájába hív. Mit szedek? Drogok? Anabolikus Szteroidok? Csak ami a Rossman, dm polcain is ott van. Látom csalódottságát, jó magyarázat lett volna. Az utolsó vizsgálat a szívkatéteres stimuláció. Ez már komolyabb, kockázatokkal. Mondanám, hogy egy fenét, engem ugyan nem, de már én is tudni szeretném, mi van velem. Ez  itt Németország, alaposság van, itt a kórház és a rendőr is szolgáltató. A doktornő hosszan elmagyarázza mi vár rám, még színes illusztrációkkal ellátott füzetkét is kapok. Elsápadok az ábrákat nézve. Ezek fel akarnak küldeni egy csövet a combomból a szívemig. 

Említettem már a szobatársamat. Nem azt, akinek lefordítottam az infarktusát, a másik. Pacemakerre várt, mindent tudott a szívről és amikor kiderült, hogy futóversenyről kerültem be, azonnal megtudtam, hogy a ehhez is ért. Legalábbis képes róla órákat beszélni. Feküdtem az ágyamban, azzal a gondolattal barátkoztam, hogy innentől a legdinamikusabb sportom a kutyasétáltatás lesz, miközben ő háromszor elmesélte, miként is készült fel húsz évvel ezelőtt egy maratonra, amin végül is nem indult. Amikor meglátta katéterprospektusomat, egyből mondta, hogy szerinte két bypasst fogok majd kapni. Fekete fehér. Kibírtam ájulás nélkül.

Eljött az idő, a főorvos személyesen drótozott be. Furcsa érzés volt, hogy nem vagyok ura a saját szívverésemnek. Hűséges kis izomcsomóm ismét rohant, csak mert a doktor eltekert egy kis potmétert. Aztán nagy szerelembe esések szívdobbanásai, ismételve, újraértelmezve. Bass-boosted. Egyáltalán nem fáj, de nagyon furcsa érzés. Vége lett, semmi abnormális. Elszánt, alapos doktornőm kifogyott az ötletekből. Még egyszer végigfut a laboreredményeken. A fejét csóválja. 

Másnap szabadulok. Szobatársam jól érzi magát, nála is minden simán ment, ezt háromszor is meghallgatom. Kapott egy DVD-t a pacemakeréhez, meg akarja nézni a laptopomon, szerencsére nincs optikai meghajtóm. Hal az ebéd, látom rajta, nem szeretne előtte kikerülni. Zárójelentést kap 11 óra körül, tapintható a csalódása az elmaradó ebéd miatt. Vár. Az ápoló rendes, mikor délben még a szobában találja, ő is megkapja a tálcáját. Idegesítő volt, állandóan beszélt, bypassokat vizionált a koszorúereimbe, érzelmi krízisem kellős közepén marhaságokkal traktált. Most mégis melegséget érzek, ahogy potyaebédjét élvezi. Mormogva, csámcsogva, dorombolva eszik, öröm nézni. Még telefonszámot is cserélünk amikor elmegy. Hat napot töltöttem kórházban, élményekkel, tanulságokkal gazdagabban távozok. 

A végső diagnózis sejtés. Egyetlen dolog bizonyos, semmi baja a szívemnek. A zárójelentésre kiszáradás, vesefunkció zavara kerül, A doktornőn látom, nem nyugodt. 

Sokat töprengtem utána, mi lehetett a gond, mit tehettem volna, hogy ezt elkerüljem. A következő jó tanács listát állítottam össze magamnak:

  • Igyál!
  • Ne szaunázz órákon keresztül a verseny előtti napon!
  • Ne igyál nagy mennyiségben vízhajót versenyek előtt! (A kávé vízhajtó.)
  • Ha futni akarsz, ne diétázz,
  • Táplálékkiegészítők esetén különösen igaz, hogy a kevesebb az több. 
  • Az elme lehet erősebb mint a test, de futóversenyeknél a test célba érése számít.

Azóta rengeteg 10 km-est futottam tünetmentesen. Sokkal keményebb terepeken, hosszabban, gyorsabban megyek előre. Még egyszer előfordult hasonló, épp egy éve, de még a fekete fehér rész előtt feladtam a versenyt, kifeküdtem, inkább a szégyen, mint a taligára kerülés. Akkor 100 méterre voltam a céltól. Egészen pontosan százra, mert már a stadion célegyenesében léptem ki. 

Hülye voltam? Igen. Tanultam belőle? Igen. Maradtak nyomai? Igen. Olyan tapasztalat volt, amit tíz sikeres versenyen sem szerezhettem volna meg. Mégis, jobb lett volna enélkül. 

Futóversenyek Németországban

Karlsruhe és környéke

 

Németországban, egy nagyjából háromszázezres városban élek, Karlsruhéban.
A környék futóparadicsom, a sport népszerű, egymást érik az egyesületek, klubok, sport köré szerveződő baráti körök.
Délre tőlünk a Fekete Erdő kínál remek célokat biciklizéshez, futáshoz egyaránt, északra is erdőségek, precíz mezők, gyümölcsösök és számtalan apró település.
Az év mind az 52 hétvégéjét tudnám versenyeken tölteni úgy, hogy nem kellene ötven kilométernél többet utaznom. 

Volkslauf

Népfutás, a legtöbb verseny ilyen. Bárki benevezhet. A távok általában öt és 10 kilométeresek. Az elnevezés mögött természetesen szabványok, kritériumok és garanciák húzódnak.

  • A Volkslauf hivatalos (pecsétjük van róla), időmérésre, versenyekre szakosodott cégekkel dolgozik. Ha a résztvevők nagy száma indokolttá teszi, chipes megoldásokat alkalmaznak. Ilyenkor A startvonal és a célvonal átlépése közt eltelt idő lesz az eredményünk (nettó idő). Kisebb versenyek esetén nincs chip, a startlövéstől a célba érésig mérnek. A célnál stopperes és jegyző regisztrál.
  • Ezek a futások felhasználhatók az egészségbiztosítóknál visszaigénylésre. Kapsz egy füzetet a biztosítódtól, amibe pecséteket gyűjthetsz. Futásért kapsz egy stemplit. Szűrésekért, tanfolyamokért, kurzusokért, edzőtermi tagságért is jár egy egy-egy. Volt év, hogy egészséges életformám eredményeképp kétszáz eurót kaptam vissza.
  • Külön győzteseket hirdetnek korcsoportonként. Legtöbbször 10 éves bontásban, de előfordulnak az öt évenkénti csoportok is. Az eredménylistán az én esetemben ez egy M40-es kód, ami azt jelenti, hogy negyvenes férfi. Mellesleg ez a leggyilkosabb korcsoport. Voltam olyan versenyen, ahol az első hat helyezettből négy M40-es volt. Én voltam a negyedik. Elkeseredtem akkor.  
  • Lehet, de nem szükséges előre jelentkezni, olcsó, tíz eurónál soha nem drágább.
  • Gyakran foglal magában gyerekversenyeket (Bambinilauf) és ifjúsági versenyeket (Jugendlauf)
  • Házi sütik, langyos, híg kávé, banán és tea a célnál.
  • A WC előtt rengeteg könnyűfém-mérgezéses áll sorban. A magnéziumról úgy tartják, mennél több, annál gyorsabban fut tőle az ember. 
  • Sok nagyon jó, profi futó is részt vesz, Az elsők 33 perc körül futják a tíz kilométert. 

 deck_100915_stadtwerke_volkslauf_066.JPG

Stadtlauf

A Stadtlauf hasonló a Volkslaufhoz, csak nagyobb. Általában meg is felel a népfutás szabványainak időmérés és biztosítás tekintetében. Város szervezi, lezárt utak, sok néző, verseny után élőzene, fesztivál. Mivel ez itt Németország, a fesztivál sült kolbászt és sörös vontatót jelent. Plusz vattacukor, fagyi, meg egy bazinagy felfújt zsiráf a lábai között összekoccanó gyerekekkel. Szikár, fáradt, sóvirágos apukák körül szaladgáló cukorsokkos kölykök. Általában sokan vesznek részt rajtuk (kb. 1000 fő), ajándékpóló a résztvevőknek, értékesebb díjak a győzteseknek. A rajtszámon rajta van a nevünk (ha előre jelentkeztünk), a közönség, ha szimpatikusnak talál, vagy tetszik nekik őrült irodalomtanár ábrázatunk, keresztnevünkön szólítva biztat. Az azért jól esik egy idegentől. (erről jut eszembe, kell egy sportszemüveg)

Nevezetesebb versenyek, maratonok

A maraton mint városi verseny a legelterjedtebb, szerencsére a közelben rendeznek trail, ultra és ultratrail változatokat is. A városiak nagy tömegeket mozgatnak meg (Karlsruhe, Manheim, Heidelberg) de azért még közel sincsenek az igazi nagyokhoz (Berlin, Hamburg). Itt 5-6 ezer fő indul egyszerre. Az időmérés bérelt vagy saját Champion Chip segítségével történik. Már van sajátom így minden ilyen verseny előtt fel kell túrni a lakást utána. Egy városi maraton drágább, de ez valahol érthető. Nem mindegy, hogy néhány önkéntes, vagy a komplett rendőrség biztosítja az útvonalat.

Amit kapunk, jóval több, mint egy kis versenynél. Mivel az egész város közlekedését megbénítjuk, az autóból kikényszerített emberek nézőként csoportosulnak, gyerekek nyújtják tenyerüket egy langyosan nyirkos pacsi reményében. Ragacsos ötösöket osztok nekik. És Karlsruhében vannak táncosok is. A salsától a keringőig minden megjelenik. Kis színpadok, zenészek, tánccsoportok. Hol dögösek, hol kedvesek, hol sportosak, hol pedig kínai sárkány-szerűek.  

A táv utolsó öt kilométerén maratonangyalok kísérhetik a versenyzőket. Feleségem is szeretett volna angyalkodni, de sajnos csak három negyvenöt feletti szintidő utáni futókhoz tudnak csatlakozni, hogy ne zavarják az élbolyt. Dobosok, kereplősök, piknikező, grillező csoportok az útvonal mentén. Csak szeretni lehet egy ilyen eseményt. 

Utána ünnep, ingyen kaja a lassan, enyhe terpeszben közlekedő résztvevőknek. Űrteleszkópnyi objektívekkel banánhéjkupacokat fotóznak az impressziók rovathoz. Fekszem egy sportpálya selymes füvén és próbálok nem gondolni a köpködő focistákra, futókra. Vedelem a színes italokat, enni nem tudok, értetlenül nézem a zöld banánokon fuldokló sporttársakat. Legyőztem a szörnyet, hős vagyok. 

kbm14tm075600_0814.jpg

Cross futások, "saras" versenyek

Néhány éve kezdtek divatba jönni a különböző akadályokkal, állomásokkal pimpelt futások. Kúszás és úszás, ázás és mászás, cipelés és emelés szerepel a feladatok között. Jót tesz, szép emlék lesz. Konditermes csajok körében igen népszerű, mert úgy gondolják, jól áll nekik a maszatosság. Igazuk van. Mint verseny, kevésbé komolyan vehető, sokszor torlódnak fel emberek egy egy akadály előtt. Ha nem tudsz favorit blokkból indulni, nincs is értelme kaparni. Sok a team, a résztveők java része jó fotókért és nem pedig eredményekért áll rajthoz. Ideális családi esemény, amíg apu a sárban bo..bizonyít, addig a lurkók bonyolult koreográfia szerint költik a pénzét és unatkoznak. Van állandó kommentátor, van közös bemelegítés, jelmezes futók (tini nindzsa teknősöket, vikingeket, tüllszoknyás testépítőket, gladiátorokat és mentősöket látok legtöbbször). Igazi közösségi futóélmény. Profi fotósok készitenek rohadt drága képeket. Fontos tehát, hogy mennyire torzul bele az arcunk egy egy feladatba.
A kisebb cross versenyek viszont igazi csemegék. Homokban, sóderban, folyókban futni érdekes, látványos. A körnéyken két három hasonló van egy évben.

sportograf-74739149_lowres.jpg

Berglauf

Hegyifutás. Vannak belőle bajnokságok is, lényegük, hogy egy a távot tisztán csak felfelé futva kell megtenni. Néhány száz métertől maratoni távokig Azoknak ajánlom, akik szeretik a fájdalmat, a reménytelenséget és szívből utálni valamit, ami nem önmaguk. Akik amikor olyat álmodnak, hogy futnának valami elől, de nem viszi őket a lábaik, boldogok. Mint verseny, a hegyifutás beteg dolog. Az edzések királya, a versenyek legnagyobbjai érhetők el, ha ebben a betegségben szenvedünk. 2017 - Jungfrau Marathon ez egyik cél.  

sportograf-74747141_lowres.jpg

Specialitások

Szeretek a Hockenheim Ringen futni. Monumentális az egész. Ősszel rendeznek ott egy 10 km-es versenyt, ideális időmérő, a legjobbat itt kell kihozni magunkból. Sem a terep, sem a tömeg nem befolyásolja az eredményt. Rengeteg a résztvevő, két starthely, a tömeg csak az első kilométer vége felé fut össze. Mindezt drónról is rögzítik, látványos emlékeink maradnak utána.

hockenheimring14_126.jpg

 

A versenyszezon, ha nem akarod, nem ér véget. Januártól szilveszterig mindig van valami. Szeretem az év végét és az első két hónapot edzéssel tölteni. Egy verseny megtöri a tréningek ritmusát. Márciustól októberig viszont ez a fő szórakozás. Versenyekre kirándulunk, ott szerzünk sikerélményt és ismerjük meg a környék futóvilágát. Ismerőseink futók, témánk a futás, célunk a világ meghódítása. Gyalog. 

Motiváció

Lelkesedős változat


Egyedül, szabadon. Élek.
Ez itt körülöttem a világ, a terepem, a kertem.
Pont ott vagyok, ahol akkor lennék, ha kívánhatnék egyet.
Út előttem, út mögöttem. Diaképek a mindennapok eseményei. Nem vagyok független tőlük.
Elégedett, feszült, dühös, türelmetlen vagyok ezeken a képeken.
Nem szabadulni akarok, csak egy kis távolságot. Hogy a rajtuk ugrándozó figura ne én legyek. Hogy én ne legyek. Egyedül lehetek nem ember, lehetek rész, csak egy az élet csavarodó szálaiból. Egyedül attól lehetek független, amitől csak akarok. Ha harag vesz elő, elégetem, megbocsátok és csak a tanulságok maradnak. Eltűnik a mardosó ézzés. Az öröm hullámain mint tapasztalt szörfös, addig hordoztatom magam, míg azok partot nem érnek. dscf3965.JPG
Ha hiányzik valami, ezt ajánlom fel helyette. A szabadság még egy szeletét. Időt a semmiben, sehol.
Soha sem elég. A szabadságtól jóllakni, kielégülni nem lehet. Nincs belőle elég.
Több időt már nem kaphatok, függetlenné kell válnom hát tőle. Fel kell fedezni a pillanat végtelenségét és képessé válni, hogy éveket koncentráljunk egy egy villanásba. Oroszlán és nyúl a kontextustól függően, totemek, jelszavak, veríték, nyál, szomj, fájdalom...
Kint vagyunk beőle, futunk...
Csend lesz, gondolatok közötti hosszúra nyúlt szünet. A test forr, az agy koordinál, koncentrált, megfeszített munka folyik. Recsegve kiválik néhány godolatfoszlány az elme fekete zajából, de nem kap megszakítást. Nem tudok rá figyelni. Tudok nem felfigyelni. Már képtelen vagyok a stresszre, hiába félnék, szívem nem verhet ennél szaporábban. Nem érzem magam sehogy. A testemre figyelek, párbeszédünk szakmai.
A léptek ritmusa belső ritmusomhoz igazodik. Hagyom, had találjanak egymára. A találkozás pillanata öröm. Az egészség, az erő öröme. Biztonságban vagyok, szerencsés vagyok, sikeres vagyok, hiszen a most fonalára fűződő minden pillanat öröm.
A világ szerethető. A világ gyönyörű. Csoda és én valahogy belefutottam a képbe. Akkor is ott vagyok, ha nem látszom éppen.

Edzünk együtt, edzünk egyedül

Gyerünk! Egy utolsó ellenőrzés, minden rendben minden a helyén. Most nem zenélünk, együtt megyünk, udvariatlanság lenne bezárkózni a ritmus mögé.
George vár. Plusz te meg én, mi.Sajnos én nem vagyok a részletek embere, ezért jön most George aki precíz futó. Amit én csak nagyjából tudok az neki megvan mint adat.

Az edzés mindenképp bemelegítéssel indul. Minimum 2 km lassan, kicsit ugrálva, oldalazva. Hirtelen mozdulatok nélkül. A bemelegítőfutás legyen lassú. A tempót közben csak annyira fokozzuk, hogy a végére kimelegedjünk. Enyhe izzadás jelzi, ha jól csináltuk. Nem nyújtok. Nem vallásos dolog ez nálam, csak nem feszegetek hideg izmokat. Ha fontos neked, akkor se ezzel kezd. Nem az van, hogy kilépünk a ház elé és elkezdjük nyújtani a vádlit. Először a lassú bemelegítőfutás, utána esetleg. Nálam ez előtte nem kötelező. George a forrásnál vár, a technikát nyomogatja. Ő pulzusmonitorral és GPS órával edz.George precíz futó.

A precíz futó méterben és másodpercben gondolkodik. Nem bízza a véletlenre, ellenőrzött versenykörülmények között is megy a globális pozicionálás, legalább három műholddal áll kapcsolatban egyszerre minden pillanatban. Már amikor a fránya fák meg nem bolondítják a műszert. A precíz futó tudja mennyivel fut. Tudja hányat ver a szíve percenként és hogy éppen mennyivel vagyunk jók vagy rosszak saját vagy a globalizált világ összes futója viszonylatában.

Számomra ezek a dolgok feleslegesek, de ha valaki örömélt leli az edzések részletes statisztikáiban, hát nincs miért leszólnom miatta. Én sem vagyok teljesen normális, másnak miért kéne annak lennie.

Néha még csábít is, hogy magam is drótokkal, nagy színes kijelzőkkel, érzékelőkkel, számlálókkal felszerelt, online, bluetooth-os verzió legyek, aki úgy veret, mint az Avatarban a gépágyús páncél. Fénycsíkot húz maga után a sok led meg fénylő bigyó miatt. Mellesleg az eredmény is azonnal fellőhető a netre. Mire végzel a futással már lájkolták is vagy hatan. Nyújtás alatt már mehet a komment, hogy "No pain, no gain!"

A kiborgokkal beszélget a technika. Egy idegesítő hangú nő még akár buzdítani is képes a megfáradt sportembert egy lapos kis tévécske mélyéről. Olyanról is hallottam, hogy rászólt valakire, aki megállt pisilni.

A korrekt kis összefoglalót a végén viszont irigylem. Rám is rám férne egy nyanya, aki a tréning végén elmondja, hogy ugyanazon a körön a kilométerek száma még mindig annyi, mint legutóbb.

Ne vesztegessük az időt, készen állunk, start.

ka_lsg_14_9.jpg

Ma alapedzést csinálunk ami egy kiadós tizes, ahogy a csövön kifér. Leggyakrabban ez van. Ha már együtt edzünk, csináljuk rendesen. A lazább napokon (turisztikai futásoknak hívom) nem kell társ. Hivatalosan hosszú futásokhoz jó, ha nem vagyunk egyedül. Nálam ez másképp működik. Nem vagyok társaságfüggő, jól megvagyok magam, de néha jól esik, ha beszélhetek valakivel.
Az első szakaszban felfutunk négy perces tempóig. Ez 2 km. Megszűnik a beszéd, a légzésre, lépésekre figyelünk. Nem szabad kifulladnunk. A 2 km elég hosszú ahhoz, hogy fokozatosan érjük el az utazósebességet. George órája csipog, úgy tűnik kilométerenként. Rövid tanulmányozás után bemond egy számot, ami nyilvánvaló ökörség. A fák az oka. Az olcsó GPS a precíz futók kedvelt játéka. 

Az én gyengém a versengés. A baromfiudvar királya effektus. Ez az én terepem, aki ide belép, le fogom előzni. 

A kompetitív futó egy seggfej. Mindenkinek meg kell mutatnia, hogy ő az erdő királya. A netes trollokra vonatkozó szabály rá is igaz, ha nem eteted, odébbáll. Ha viszont válaszolsz a kihívásra, kihozhatja belőled a Rocky-t.  

Most is ez történik. Ott fut...ott fut valaki. 

A kompetitív futó trófeaérték szerint osztályozza az erdő többi lakóját. Átlagos futó, egy pont. Precíz futó két pont. Csajok...bónuszpálya, de nem jár érte pont. Jó futó négy pont. Jó futó biciklis kísérővel öt pont.

Ez itt most egy négypontos szituáció. Jó futó, kapar is kicsit, hogy hátha másfelé fordulhat mielőtt utolérjük. Látom George-on, hogy kettős érzései vannak. Utálja elhagyni a komfortzónáját, ami gyors, meg jó, meg minden...de a jó ütem önmagában mégsem elég. A másik fele már tudja mi következik, emlékezteti magát, hogy ha egyszer nyomjuk, akkor mindkettőnk stiklijeit  meg kell élnünk. 

Utolérjük, tanulmányozzuk picit és megelőzzük. Negyvenes, jó kondíció, megérdemeljük a négy pontot. Amit sehova nem írok fel, nem adom össze.

Három ötvenkettő. George jelenti. Próbáljuk meg legalább három kilométeren át tartani. Ha lenne olyan részletes tervem, mint amilyen George-nak van, akkor ez így nézne ki:

Alapedzés:

2 km lassú futás, bemelegítés

2 km 4:30-as tempóval fokozatosan emelve a tempót (5:00 ról 4:00 ra)

2 km 4:00

3 km 4:00 alatt

1 km ahogy a csövön kifér

2 km lassú futás, levezetés

Nyújtás

Turisztikai változat

Ugyanez, csak nincs megkötés a tempóra. Jó az idő, erdő, mező, fák. A fontos az, hogy jól essen.

 

Őrül hülye változat

Drum 'n Bass, Metál, a lényeg az, hogy mepróbáljuk elfelejteni a nevünket miközben a lábaink csatároznak alattunk. Semmiképp nem vesszük figyelembe a teljes távolságot. Józan eszünket, a mérlegelést és az életösztönt tudatunk mélyére tapossuk és harapva vesszük a levegőt. 

Hozzávaló

Ma jól megy. Amikor az utolsó előtti kilométerek kezdenek kicsit ránk nehezedni csajok jönnek szembe. Látom George-on, hogy hirtelen könnyűvé válnak a léptei és mintha a tempón is fokozna picit. Igyekszem én is paripásabban alakítani a lépést. George precíz futó.

A precíz futó sokat ad a futóstílusra. Ha csináljuk, csináljuk jól. Sportboltok futószalagos, kamerás elemzései soha nem érdek nélküliek. Ők végül is el akarnak adni nekünk egy drága cipőt. A precíz futó ingyenes és sokkal megbízhatóbb forrás. Megtudom tőle, hogy a három csajból egy a talp külső élét terheli túl, a másik csak vagy két hete futhat a harmadik pedig már két éve él harmonikus kapcsolatban egy portugál vendégdiákkal. 

A célegyenes para. George jobb mint én, csak azért végzek még mindig előtte, mert George...precíz futó. Soha nem terhelné túl magát. Nem hagyná el a komfortzónáját. 15 évvel fiatalabb, 15 kilóval könnyebb. A célegyenesben válik mindez fájdalmasan nyilvánvalóvá. Én már feszülök, pulzusom a maximumon, fújtatok. Ő pedig...elegánsan, kicsit talán pipiskedve szökdécsel a lószarkupacok felett. Én meg már úgy vagyok, hogy legszívesebben belelépnék, átgázolnék rajtuk.

Vége, csipogás, George gombokat nyomkod, összegez. 

Még váltunk pár szót, megtudom, hogy harmadik legjobb időnket futottuk. Hogy a távolság szerinte rövidebb. Mondom neki, hogy "A fák". Látom rajta, hogy nincs meggyőzve. 

Társaságban futni olyasmi mint a pizza, néha jól esik, utána viszont egy darabig jól elvagyok nélküle.

Edzünk egyedül

Nem kell megegyezni helyben és időben. Nem kell várni. Vihetem a zenedobozt. Most épp nyolcvanas évek időszak van. Hemtom hogy jött, de jött, én meg örültem, hogy valami új következik.