Futóedzés, versenyek

Futó kalandok, bolondok

Edzünk együtt, edzünk egyedül

2016. július 06. - Tompahawk

Gyerünk! Egy utolsó ellenőrzés, minden rendben minden a helyén. Most nem zenélünk, együtt megyünk, udvariatlanság lenne bezárkózni a ritmus mögé.
George vár. Plusz te meg én, mi.Sajnos én nem vagyok a részletek embere, ezért jön most George aki precíz futó. Amit én csak nagyjából tudok az neki megvan mint adat.

Az edzés mindenképp bemelegítéssel indul. Minimum 2 km lassan, kicsit ugrálva, oldalazva. Hirtelen mozdulatok nélkül. A bemelegítőfutás legyen lassú. A tempót közben csak annyira fokozzuk, hogy a végére kimelegedjünk. Enyhe izzadás jelzi, ha jól csináltuk. Nem nyújtok. Nem vallásos dolog ez nálam, csak nem feszegetek hideg izmokat. Ha fontos neked, akkor se ezzel kezd. Nem az van, hogy kilépünk a ház elé és elkezdjük nyújtani a vádlit. Először a lassú bemelegítőfutás, utána esetleg. Nálam ez előtte nem kötelező. George a forrásnál vár, a technikát nyomogatja. Ő pulzusmonitorral és GPS órával edz.George precíz futó.

A precíz futó méterben és másodpercben gondolkodik. Nem bízza a véletlenre, ellenőrzött versenykörülmények között is megy a globális pozicionálás, legalább három műholddal áll kapcsolatban egyszerre minden pillanatban. Már amikor a fránya fák meg nem bolondítják a műszert. A precíz futó tudja mennyivel fut. Tudja hányat ver a szíve percenként és hogy éppen mennyivel vagyunk jók vagy rosszak saját vagy a globalizált világ összes futója viszonylatában.

Számomra ezek a dolgok feleslegesek, de ha valaki örömélt leli az edzések részletes statisztikáiban, hát nincs miért leszólnom miatta. Én sem vagyok teljesen normális, másnak miért kéne annak lennie.

Néha még csábít is, hogy magam is drótokkal, nagy színes kijelzőkkel, érzékelőkkel, számlálókkal felszerelt, online, bluetooth-os verzió legyek, aki úgy veret, mint az Avatarban a gépágyús páncél. Fénycsíkot húz maga után a sok led meg fénylő bigyó miatt. Mellesleg az eredmény is azonnal fellőhető a netre. Mire végzel a futással már lájkolták is vagy hatan. Nyújtás alatt már mehet a komment, hogy "No pain, no gain!"

A kiborgokkal beszélget a technika. Egy idegesítő hangú nő még akár buzdítani is képes a megfáradt sportembert egy lapos kis tévécske mélyéről. Olyanról is hallottam, hogy rászólt valakire, aki megállt pisilni.

A korrekt kis összefoglalót a végén viszont irigylem. Rám is rám férne egy nyanya, aki a tréning végén elmondja, hogy ugyanazon a körön a kilométerek száma még mindig annyi, mint legutóbb.

Ne vesztegessük az időt, készen állunk, start.

ka_lsg_14_9.jpg

Ma alapedzést csinálunk ami egy kiadós tizes, ahogy a csövön kifér. Leggyakrabban ez van. Ha már együtt edzünk, csináljuk rendesen. A lazább napokon (turisztikai futásoknak hívom) nem kell társ. Hivatalosan hosszú futásokhoz jó, ha nem vagyunk egyedül. Nálam ez másképp működik. Nem vagyok társaságfüggő, jól megvagyok magam, de néha jól esik, ha beszélhetek valakivel.
Az első szakaszban felfutunk négy perces tempóig. Ez 2 km. Megszűnik a beszéd, a légzésre, lépésekre figyelünk. Nem szabad kifulladnunk. A 2 km elég hosszú ahhoz, hogy fokozatosan érjük el az utazósebességet. George órája csipog, úgy tűnik kilométerenként. Rövid tanulmányozás után bemond egy számot, ami nyilvánvaló ökörség. A fák az oka. Az olcsó GPS a precíz futók kedvelt játéka. 

Az én gyengém a versengés. A baromfiudvar királya effektus. Ez az én terepem, aki ide belép, le fogom előzni. 

A kompetitív futó egy seggfej. Mindenkinek meg kell mutatnia, hogy ő az erdő királya. A netes trollokra vonatkozó szabály rá is igaz, ha nem eteted, odébbáll. Ha viszont válaszolsz a kihívásra, kihozhatja belőled a Rocky-t.  

Most is ez történik. Ott fut...ott fut valaki. 

A kompetitív futó trófeaérték szerint osztályozza az erdő többi lakóját. Átlagos futó, egy pont. Precíz futó két pont. Csajok...bónuszpálya, de nem jár érte pont. Jó futó négy pont. Jó futó biciklis kísérővel öt pont.

Ez itt most egy négypontos szituáció. Jó futó, kapar is kicsit, hogy hátha másfelé fordulhat mielőtt utolérjük. Látom George-on, hogy kettős érzései vannak. Utálja elhagyni a komfortzónáját, ami gyors, meg jó, meg minden...de a jó ütem önmagában mégsem elég. A másik fele már tudja mi következik, emlékezteti magát, hogy ha egyszer nyomjuk, akkor mindkettőnk stiklijeit  meg kell élnünk. 

Utolérjük, tanulmányozzuk picit és megelőzzük. Negyvenes, jó kondíció, megérdemeljük a négy pontot. Amit sehova nem írok fel, nem adom össze.

Három ötvenkettő. George jelenti. Próbáljuk meg legalább három kilométeren át tartani. Ha lenne olyan részletes tervem, mint amilyen George-nak van, akkor ez így nézne ki:

Alapedzés:

2 km lassú futás, bemelegítés

2 km 4:30-as tempóval fokozatosan emelve a tempót (5:00 ról 4:00 ra)

2 km 4:00

3 km 4:00 alatt

1 km ahogy a csövön kifér

2 km lassú futás, levezetés

Nyújtás

Turisztikai változat

Ugyanez, csak nincs megkötés a tempóra. Jó az idő, erdő, mező, fák. A fontos az, hogy jól essen.

 

Őrül hülye változat

Drum 'n Bass, Metál, a lényeg az, hogy mepróbáljuk elfelejteni a nevünket miközben a lábaink csatároznak alattunk. Semmiképp nem vesszük figyelembe a teljes távolságot. Józan eszünket, a mérlegelést és az életösztönt tudatunk mélyére tapossuk és harapva vesszük a levegőt. 

Hozzávaló

Ma jól megy. Amikor az utolsó előtti kilométerek kezdenek kicsit ránk nehezedni csajok jönnek szembe. Látom George-on, hogy hirtelen könnyűvé válnak a léptei és mintha a tempón is fokozna picit. Igyekszem én is paripásabban alakítani a lépést. George precíz futó.

A precíz futó sokat ad a futóstílusra. Ha csináljuk, csináljuk jól. Sportboltok futószalagos, kamerás elemzései soha nem érdek nélküliek. Ők végül is el akarnak adni nekünk egy drága cipőt. A precíz futó ingyenes és sokkal megbízhatóbb forrás. Megtudom tőle, hogy a három csajból egy a talp külső élét terheli túl, a másik csak vagy két hete futhat a harmadik pedig már két éve él harmonikus kapcsolatban egy portugál vendégdiákkal. 

A célegyenes para. George jobb mint én, csak azért végzek még mindig előtte, mert George...precíz futó. Soha nem terhelné túl magát. Nem hagyná el a komfortzónáját. 15 évvel fiatalabb, 15 kilóval könnyebb. A célegyenesben válik mindez fájdalmasan nyilvánvalóvá. Én már feszülök, pulzusom a maximumon, fújtatok. Ő pedig...elegánsan, kicsit talán pipiskedve szökdécsel a lószarkupacok felett. Én meg már úgy vagyok, hogy legszívesebben belelépnék, átgázolnék rajtuk.

Vége, csipogás, George gombokat nyomkod, összegez. 

Még váltunk pár szót, megtudom, hogy harmadik legjobb időnket futottuk. Hogy a távolság szerinte rövidebb. Mondom neki, hogy "A fák". Látom rajta, hogy nincs meggyőzve. 

Társaságban futni olyasmi mint a pizza, néha jól esik, utána viszont egy darabig jól elvagyok nélküle.

Edzünk egyedül

Nem kell megegyezni helyben és időben. Nem kell várni. Vihetem a zenedobozt. Most épp nyolcvanas évek időszak van. Hemtom hogy jött, de jött, én meg örültem, hogy valami új következik. 

 

Ultra Először

Fekte Erdő Sötét Éjjel

Végig erre készültem. Az összes többi is csak erről szólt. 

Ez így talán túl erős. Igaz annyiban, hogy erre nem az utóbbi fél évben készültem fel. Az utolsó hónapok mit sem értek volna, ha nincs mögöttük több évnyi folyamatos, lassan emelt szintű edzéstömeg. 

Az utolsó előtti hónapig mindent futássá alakítottam. Futottam a melóba, majd onnan haza. Ha el kellett menni a 25 km távolságra lakó barátainkhoz, átszaladtam a köztünk lévő dombokon. Futottam korán, este, erdőben, mezőn, hegyen, völgyön...(völgyön, hogy?), városban és szántóföldön. Ösévnyeken, utakon és az ezek között húzódó vadonok mélyén. Völgyön úgy, hogy hídon, úgy érthető. Megútáltattam magam az őzekkel. Már nem féltek tőlem, idegesítettem őket. 

Az utolsó négy hétben taktikát váltottam, futás helyett mountain bike minden mennyiségben. Hegymenet a melóba, túra hazafelé. Napi 50 km-t tekertem, futni csak hetente háromszor mentem ki. Olyankor hosszú és lassú futásokra. Próbálgattam, keresgettem a megfelelő futóstílust, technikát és stratégiát. 

Nem hőstett, nem akaratom ellenére tettem, örömmből. Önző módon mástól rabolva az időt, élvezetből, szórakozásból futok, minden percet élvezve, akkor is ha fáj. Mert semmit sem csinálnék szivesebben helyette (talán a hegyibiciklizés... de az egy másik történet). Nincs olyan dumám, hogy erre születtem, mert aki igen, az ugye sokkal jobb mint én. Én csak egy konokságában végletességre hajlamos barom vagyok, aki, ha jól irányítja az energiáit díszbarom, ha meg nem akkor hülye barom. 

Ez itt most az előbbi. Önző mód felkészültem és rajthoz álltam. Két nap reszketésig fajuló stressz után éreztem, közel a feloldozás. A start után már nem ideges az ember. 

A kiírás (német)
A pálya

 

A felszerelés

Kulacs, power gel, magnézium, kalcium, mp3 lejátszó, tech fit pamut alsópóló és egy hosszú ujjú de vékony felső. Rövid, laza futónadrág (hiba). Cipőként egy könnyű de stabil Asics modell. Így is, úgy is vizes lesz, de nem mindegy mennyi vizet és meddig tart magában. A gore tex is csak súly, a víz belülről is képződik, A cipő jó választásnak bizonyult. 

Eufória

nightrun_start.jpg

Az első húsz kilométer trópusi páratartalom mellett, de sík terepen futómenyország volt. Lassan indultam, nem fájt semmi, körülöttem őrültek, mint én magam. Mosolyogtunk egymóasra, figyeltük a tapasztaltak mozgását, tempóját. Korán volt még, nézők is akadtak, ismerősöket kerestem az ismerősöket keresők között. Rövid távra kísérőm is akadt, egy kollégám várt a huszadik kilométernél és csatlakozott a kaptató kezdetéhez. Az első meredekebb rész élvezetes volt. A hegyi futás -ha hozzászokik az ember- titkos fegyver. Ezzel persze nem voltam egyedül, kerülgettük a megszeppent biciklis kísérőket, a terep sokkal nehezebb volt kerékpárral mint futva. Besározódtunk, eláztunk. a váltók friss futói futottak el mellettünk. 

Kétely

A második etup főleg felfelé vitt. Ismerős volt a vidék, sokat edzettem errefelé. Viharfelhők lógtak az égből, a közeli dombok tetejét súrolták. Biztos voltam benne, hogy letusolunk még a fele előtt. 

A harmincadik kilométernél aggódva vettem észre, hogy a lassúbb  tempó ellenére ugyanolyan fáradt vagyok, mint egy maratonon. A táv vége felé közeledve megszólalt Blerch  barátom. Különösen ravasz tervet eszelt ki. Gyanítom összebeszéltek a feleségemmel, aki a 36. kilométernél várt rám. Kivoltam rendesen. Csatakosan, átázva közelítettem meg a megbeszélt pontot és feleségem szerint nem voltam jó bőrben. Kicsit remegett a kezem, ahogy a pohár után nyúltam. Annyira könnyú lett volna ott kiszálni. Beülni az autóba, visszamenni a cuccomért és egy keserű mosollyal azt mondani, hogy majd jövőre. Jobban felkészülve. 

Bizonyosság

Elértem e felét. Volt még néhány váltófutó, a táv második felétől induló maratonosok már elstartoltak. Gyorsan hanyatt vágtam magam, gyertyáztam, hosszú másodpercekig élvezem, hogy a lábam nem cipel engem. Engedtem a szívnek, hogy pihenjen picit, hagytam, hogy a vér másfelé is folydogáljon. Kulacsot töltöttem, kikerestem egy motiváló dalt és nekirugaszkodtam a második félnek. Tudtam, hogy meg fogom csinálni, ha a két lábam épségben marad, a lelkem megígéri, hogy nem törik össze. Megyek ahogy tudok. Nem akarok szintidőt futni, nem akarok senkit megelőzni, aki lehagy annak köszönök és kész. Haladok előre és ennyi. Úgy meglesz. 

A mélypont

Leszállt az éj, felkerültek a lámpák, bezárkóztunk önmagunkba. He előztem biccentettem, mormoltam valamit, mire visszamormoltak. A barátságosság szándéka kiérthető volt. Volt hogy együtt maradtunk, a sokszor elmosódott, törmelék takarta jelőléseket biztosabban követte sok szem. 

A kalapácsos, a fal, a Blerch -hívd aminek akarod- én magam vagyok

Beware of the chair!

A hatvanadik kilométernél úgy éreztem, ha nem mentesítem kicsit a lábaimat a súlyomtól, fellázadnak vagy behisztiznek. Egy pohár vízzel letottyantam a padra. Olyan volt, mintha maszíroztak volna. Doromboltam a gyönyörűségtől. Az állomásra utánam érkező páros rám pillantott. "Óvakodj a széktől!', mondták.

Úgy pattantam fel, mintha parázsba ültem volna. Túlspiláztam. Vicces akartam lenni. Persze lehet, hogy csak spóroltak ez energiával, azért nem nevettek. Igaz, ami igaz, nem sok jó származik a pihenésbe kezdett izmoktól, amikor még három - négy órányi futás áll előttem. 

Alone in the dark

Az erdő cuppog, csepeg, furcsa távoli fények hatolnak be valahonnan és játszadoznak az ösvényeken átfolyó ereken. Egyedül vagyok, már vagy fél órája nem láttam senkit előttem, mögöttem minden sötét. Az erdő a lámpám fényének ablakában mozaikként nyilvánul meg. Itt egy vizes faág, szikla, kő, ott egy patak. Az erdő sötétségében is gyönyörű. Aggódom, eltévedtem. A fehér kis nyilak látványa megkönnyebbülést hoz. Egyedül vagyunk. Én és és az a hülye, aki erre rábeszélt. Nem bánok semmit, komplexebb gondolataim nincsenek. A testem vagyok. 

Mérgező golndolat

A cél mérgező gondolat. Sehol vagyok. Nem használok technikát. Nem érdekel hányat ver a szivem percenkét, mert pontosan tudom. Ha akarom megszámolom a lépéseimet két lélegzet között és tudom. GPS koordinátáim sem oldanak meg semmit. Nerm tévedtem el, csak épp nem tudom hol vagyok, de ha tudnám sem lennék okosabb. A cél annyira messze van, hogy tilos rá gondolni. Maga alá temet az odáig tartó távolság és idő gondolata. Jó lenne nem gondolni semmire, csak idegesítem magam. 

De nem hallgatok el. Filózok. Bután, órákig. 

Space and its Universes

Űrben vagyok. Forró napok felhője a láb, roppant sziklák tejútrenszere a test. Univerzumnak lenni felemelő de nehéz dolog. A többiek, ők is magányos pontok az űrben. Párhuzamos univerzumok vagyunk.

Bűzlök, mint valaki más

Egy fantomkő gyötör. Ha megállok kirázni a cipőből, nincs ott. Háromszor kerestem -hiába- utoljára a betétet is kivettem. Kavics sehol, csak egy hosszú, félhold alakú hólyag. Szerencsére csak az utolsó etupban vált zavaróbbá. Egy ilyen kőkeresés alkalmával csap meg valaki másnak a szaga. Egyedül vagyok, itt mindenért én vagyok a felelős. Valaki más szaga is az enyém. Elcsodálkozom, megköszönöm a testnek, hogy képes ilyen elképesztő szagú dolgokat termelni, hogy támogasson. 

Playlist

A zene fájdalomcsillapító, pacemaker, időmérő, erőleves. Szinez és ízesít. Az egyetlen technika amit magamon tartok. A fejlámpa mellett. Csak egy olcsó, egyszerű lejátszó, de megfelelő időben ki tudom hozni vele magamból a Rocky-t. 

Tobi - Anywhere
Egy klasszikus
és remixe
Bobafett - Jancsika sztori
Sobek
Kornel Halasz

A Rocky hiányzik, igen, direkt. 

Volt még sok más is, de a playlist komoly dolog. Külön posztot szeretnék, csak ennek a témának.

A cél

Az utolsó település Ettlingen. Onnan már csak hét kilométer. Utolsó állomás. A vöröskeresztes felvilágosít, hogy már csak 6,7 km van hátra, de ha keveseljük menjünk csak rossz irányba. Nevetés nélkül, némán, sós arckifejezéssel reagáljuk le. Öten torlódtunk egymásra az utolsó kilométerekre. Minden lépést ismerek ami előttünk maradt. Kicsit fel, aztán le egész a célig. Az erdőben ahol erre az egészre készülni kezdtem négy évvel ezelőtt. A három kilométeres köröm. A második otthonom. A legvégén erőre kapok, az utolsó három kilométert egyész tempósra veszem. Három futót előzök meg, sötét...sötét és itt vagyok. Átlépem a vonalat., megtudom időmet, 10 óra 14 perc. Először vagyok itt, kurva hosszú volt, akartam és megcsináltam. 

hightrun_finish.jpg

A stadionban feleségem vár, célfotó. Ahogy megígértem magamnak, megpróbálok elterülni a gyepen. Eldőlök a korlát alatt, fekszem, lélegzem, fájok, kísérletezek az örömmel. Vizes fű illata tölti meg orromat. Vizes fű vize áztat újra bőrig, azt hiszem szeretem ezt az érzést. 

 Epilógus

Feltápászkodom, fájok. Elbotorkálok a medálokig, megkapom jutalmam.Pólót csak a célbaértek kapnak-  nagyon helyes. Vedelem a vizet. Fájok. Felhozom a cuccom az öltözőből, kinevetjük egymás a többi terpeszben botorkáló futóval. Fájok és boldog vagyok. Nincs maradandó sérülés, csak hójagok, a nyomorult futódadrág okozta kidörzsölődés, kulacsöv okozta kidörzsölődés és féjdalom minden porcikámban. Megyünk haza, feleségem vezet, dicsekszem, fájok és boldog vagyok. 

 

 

 

 

Morgolódás I

Január mindíg a negy kezdetek időszaka. Tudják ezt jól a fitnesszbiznisz kicsiei, nagyjai. Vannak csatornák, ahol három reklámból kettő valamiféle fittnesz termék, szolgáltatás felé irányítja a figyelmet. Semmi baj nincs ezzel. Ha már velaki beleinvesztált egy stúdióba, természetes, hogy reklámozn szeretné, kölönben hogyan is várhatná el, hogy tagok jelentkezzenek.

Antisocial

Van viszont egy két dolog ami újfent feldühít, nem tudom megérteni. Az egyik ilyen a regisztrálós weboldalak világa. Bejelentkezel, kapsz egy rakás videót, recepttippet, edzéstervet és napi menüt. A videók általában kacatok, a youtube sokkal alkalmasabb forrás. Az étkezési oldal pedig: a csoki, tészta, kenyér rossz, a csirkemell és a saláta pedig jó. Ha valaki eddig hangszigetelt cipősdobozban élt volna, remeghet az újdonságtól. Ott van azért a közösségi feeling, több éve regszisztrált tagok osztják a teljes kiőrléső lisztből készült sütirecepteket, megy a közös cukorgyűlölet, isteni répatorták titkai, gratuláció, vállveregetés minden egyes kiposztolt fekvőtámasz után. Bocs, nincs fekvőtámasz, nincs felülés. Ezek hagyományos, hátgyilkos gyakorlatok, a sokkal hatékonyabb planking a divat. A végeredmény, hogy edzés helyett ülsz és posztolgatsz. Vannak új online barátaid, akik hasonló cipőben járnak mint te (a megfelelő cipőről is komoly eszmefuttatások folynak) és minden harmadik szavuk az, hogy szénhidrát. A véleményvezértek nagyjából 20 kiló túlsúlyal osztják az észt, korábban a kismamafórumok, majd a gyereknevelési blogok ismert rezidensei voltak. Sajnos az észosztás mellett kismamaként a szarszagú rendetlen lakás rendbetételére nem jutott idejük. Önjelölt pedagúgusi publikációik sajnos elvették az időt a kis szemétládává cseperedett "csimóták" megnevelésétől. Itt most a fitnesszben pedig, sajnos annyit segít másokon, hogy pont a saját seggét nem tudja lefogyasztani.

Antitech

A mésik jelenség amit útálok, nagy Ú-val, az a tecnika beleerőszakolása a sportba. A fitnessz karperecek verik ki a biztosítékot. A gyártók szerint vannak annyira hülye emberek, akik elfelejtik, hogy fogyókúra alatt nem fánkot, hanem almát eszik az ember és erre a célra érdemes felszerelkezni egy bluetooth-os, okostelefonnal összekapcsolt kis hardverrel, ami erre figyelmeztet. Számolja helyetted a fekvőtámaszokat, felüléseket...bocs, méri a planking idejét, szól, hogy lift helyett válaszd a lépcsőt, össszeadja, észben tartja napi kalóriabeviteled. Gondolom pulzust is mér, és megmondja, ha épp túl gyorsan, vagy lassan futsz. Természetesen csak okostelefonnal együtt tud igazán kiteljesedni, így nem csak egy idegesítő szar a csiklódon, hanem még egy lapaj telefon elhelyezését is meg kell oldani valahol a karodra szíjazva.

 A futás folyamatos párbeszéd a testeddel. Te kérdezel, ő válaszol, ő szól, te reagálsz. Megkéred valamire és együtt szembesültök a kihívásokkal. Nincs szükség tolmácsra. Ha nem érted, hát tanuld meg a nyelvét.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu